26. rész-folytatás

-Tehát arra gondoltam, milyen jó lenne, ha adnának Bellának egy esélyt, ha meghallgatnák. Biztosan tudják, hogy min ment keresztül, miért hiányzott az iskolából, és ezért a meghallgatásról is lemaradt.
Nagyon lelkes volt, amikor szóba került ez a színdarab, és tudom, hogy imád énekelni és színészkedni.-Nick kérlelően nézett az igazgatóra, aki megrázta a fejét.
-Én meg is engedném, de attól tartok, hogy ezzel már elkéstetek. Már kiválasztottuk azokat, akik szerepelni fognak, nem férne bele több ember.-a fiú elgondolkodott.
-Mi lenne, ha Bella jobb lenne, mint más? Akkor helyet cserélhetnének, és ő szerepelhetne valaki helyett.-az igazgató elgondolkodva meredt rá, majd lassan válaszolt:
-Elgondolkozom rajta...
-Tekintve, hogy már az előző évi előadáson is szerepelt, ráadásul elég jól-dicsérte a lányt Nick, próbálván meggyőzni a férfit, aki nevetve bólintott egyet.
-Igazad van, fiam, értem, mit szeretnél, és ne aggódj, megbeszélem ezt a többi tanárral is,akik részt vesznek a szervezésben. Felkereslek, ha biztos leszek a dologban.
-Köszönöm szépen, Mr. Anderson!-hálálkodott a fiú.
-Nincs mit. Hamarosan becsengetnek, szóval siess vissza az osztályodba!
-Rendben, viszont látásra!-köszönt el Nick, majd kilépett az igazgatói iroda ajtaján. ,,Vajon hol lehet Bella? Elújságolom neki a hírt, biztos örülni fog. Abban is biztos vagyok, hogy bekerül a darabba, jobb színész, mint bárki más." 
Szétnézett az iskola folyosóján, ahol nagyban zajlott az élet. Mindenki beszélgetett a barátaival, csoportban sétálgattak, vagy éppen egyedül, egy padon ülve belemerültek egy könyvbe. A tesóját viszont nem látta, így azt gondolta, kint vannak az udvaron. Kiment hát, és igaza is lett: Sandrát, Rebeccát és Bellát egy csomó lány vette körül, valamiről beszélgettek. Nem akarta zavarni őket, ezért visszament az épületbe, ahol összeütközött a focicsapattársaival.
-De régen láttunk!-üdvözölték őt, mire elnevette magát.
-Igen, rég volt már.
-Te, Nick, -tette Jack a kezét bizalmaskodva a vállára- igaz a hír, hogy...-ő már tudta, mit akar mondani, s látván a kíváncsiságot barátai szemében, röviden elmondta a történteket, kihagyva azt, hogyan tudta meg Harry lakcímét.
Eközben a többi lány az udvaron Bellától kérdezősködött, aki kénytelen-kelletlen felelt a kérdéseikre.
-Most, hogy tudjátok, ez az egész igaz, azt szeretném, ha elfelejtenénk. Mintha meg sem történt volna. Nem szeretnék erről többet beszélni, próbálom feldolgozni, ami sikerül is, ha nem juttatják az eszembe. - a többiek megértő tekintettel bólintottak.
-Azért szidhatjuk Harry-t?-kérdezte Layla, mire Bella vigyorogni kezdett.
-Természetesen. Attól még jól is érzem magam!-mind felnevettek.
-Viszont: mi történt addig, amíg nem voltuk itt?-kérdezte Rebecca, mire Kate elmondta:
-Képzeljétek, megtartották a meghallgatást a musical-be, és ezen a héten fogják kiosztani a szerepeket.-Bella ezt hallva kissé elszomorodott.
-Én bejutottam!-újságolta Carly.-Szerintem csak kis szerepet fogok kapni, de nem baj. Nagyon örültem neki!
-Gratulálunk!-mosolyogtak rá Rebeccáék. Bella szólásra nyitotta a száját:
-Esetleg...más is helyet kapott a darabban? Például Jessica...
-Ő is -felelték a többiek.
-Oh-préselte össze ajkait a lány-az klassz.- az említett Jessie-vel, a legjobb barátnőjével ácsorgott az udvar másik oldalán, gyanakvóan fürkészve a társaságot.
-Szerinted csak kitalálta?-fordult barátnője felé, aki határozottan megrázta a fejét.
-Neem, azért ezt nem tenné meg, hogy még népszerűbb legyen.
-Mi az, hogy még népszerűbb?-förmedt rá Jessica.-Van pár barátnője, és kész!
-Én azért sajnálom.-hajtotta le a fejét a lány.
-Majd akkor sajnáld, ha tényleg igaz a meséje! Most komolyan, hogy a francba rabolták volna el? Nick állandóan a nyomában van.-őt rettentően zavarta a tény, hogy Nick pont az ellenségével jött össze.Régen jóban volt a sráccal, aki ignorálta őt azután, hogy összejött Bellával.
-Azt is hallottam, hogy már szakítottak.
-Mi?-tátotta el a száját.-Akkor Nick szabad préda. De először meg kell tudnom, hogy igazat mond-e a kis dög.-fonta keresztbe a karjait maga előtt eltökélten, miközben Jessie bólintott.
Bree elmesélte Rebeccának, hogy a tanárok nem voltak hajlandóak elmondani, miért hiányoznak a suliból, mígnem egy névtelen emberke el nem kezdte terjeszteni a titkot az emberek között.
-Szerintem jobb lett volna, ha nem derül ki-fejezte ki a véleményét Sandra, mire Bella bólintott.
-Igen, nagyon kellemetlen erről beszélnem.-ekkor meglátta, hogy Jessica közeledik feléjük.
-Ezt nem hiszem el-morogta az orra alatt-most meg mit akar?
-Biztos el akarja mondani, hogy sajnál téged.-szólt Carly.
-Helló lányok-ért oda az említett, s egyenesen Bella elé állt.
-Bella, beszélhetnénk négyszemközt?-mosolygott álszenten az ellenségére, aki megrántotta a vállát. Arrébb húzódtak, és Bells megkérdezte:
-Mondd, mit akarsz?-a szőke hajú lány az egyik hajfürtjét csavargatta.
-Tényleg igazak a pletykák, miszerint...-nem folytatta, Bella arcát nézte, aki sóhajtott.
-Igen, igazak. És nem akarok erről beszélni. Azt sem tudom, hogy ki mondhatta el ezt nektek.
-Oh, én azt hittem, szándékosan tetted, hogy sajnáljanak, és te legyél a középpontban.-mondta, mire ő hitetlenkedve meredt rá, majd megrázta a fejét.
-Igen, te biztos ezt tetted volna, de én nem vagyok ilyen felszínes. - Jessica felhúzta az orrát a sértés hallatán, de úgy döntött, nem mondd semmit. Látta Bella arcán, hogy igazat mondott, és megsajnálta. Éppen el akarta mondani neki, de ő közbevágott:
-Nem kell, hogy sajnálj. Túlélem. Már jól vagyok, csak nem akarok ezzel foglalkozni.
-Rendben. Öhmm...-kereste a szavakat Jessica-bocs, hogy néha genya voltam veled.-Bella meglepődött:
-Megint színészkedsz, mint azt általánosban tetted?
-Nem!-rázta meg a fejét.-Tudom milyen, ha -nőként- olyat tesznek veled, amit nem akarsz.-elhúzta a száját. Bella meghökkenve nézett rá. Csak nem történt vele is olyasmi...?
-Ne is törődj vele, csak volt egy pasim, aki...elég rosszul bánt velem.-magyarázkodott.- Átérzem a helyzeted.
-Oh...oké. Sajnálom. Vagy ezt ne mondjam? Olyan furcsa, hogy veled is... ilyen történt. Soha nem gondoltam volna.-Jessica hallgatott. Most őszinte volt, és tessék-máris elárulta a legnagyobb titkát!
-Ne mondd el ezt senkinek!-szólalt meg némi hallgatás után, mire Bella határozottan bólintott egyet.
-Ne aggódj, titok marad.-ekkor a csengő figyelmeztette őket az angolóra kezdetére.
-Mennem kell-intett Bella az épület irányába.
-Oké, nekem most nincs órám. Szia!
-Szia-köszöntek el egymástól zavartan. Furcsa volt, hogy őszintén beszéltek egymással, nem gúnyolták a másikat, ez pedig jó érzés volt számukra. Jessica hosszan nézett Bella után. Jessie lépett mellé:
-Na? Igazat mondott?-a lány felé fordult.
-Igen. Ráadásul sikerült kikotyognom a titkomat.-csapott a homlokára.
-Azt a titkot?-vonta fel a szemöldökét a lány, aki tudott róla.
-Igen-sziszegte, mire Jessie a szája elé kapta a kezét.
Rebecca és a többi lány befutott az osztályterembe, s a helyükre leülve elkezdtek sugdolózni.
-Mit akart?-kíváncsiskodott Reb, mire Bella elsuttogta neki.
-Most öribarik lettetek?-a lányokból két másodperc múlva kitört a röhögés, amit a tanárnő nem nézett jó szemmel.
-Bella, örülök, hogy ilyen jól érzed magad, de annak még jobban örülnék, ha nem az órámon jutna eszedbe viháncolni.
-Elnézést, tanárnő.-kért bocsánatot a lány rögtön.
-Kíváncsi lennék, hogy kopott-e azóta a tudásod, gyere ki a táblához!-Bella felállt a helyéről, mire a legjobb barátnője -vigyorogva- halkan megjegyezte:
-Mindig te iszod meg a dolgok levét.
-A következő pedig Rebecca lesz.-erre elhúzta a száját, nem volt kedve felelni, hiába szerette ezt a tantárgyat.

10 perc múlva a két barátnő ellenőrzőjében egy-egy ötös virított, aminek láttán -a pad alatt, mert hogy még óra volt-összecsapták a tenyerüket. Mikor kicsöngettek, kiültek a folyosón lévő padok egyikére. Azoknak a fejéből, akik részt vettek a tárgyaláson, kitörlődött az aznap délután emléke. Senki sem beszélt arról többet. Vajon ki tette? Nyilván Harry, aki gond nélkül megúszta az egészet. Úgy döntött, hagyja, hogy elcsituljon az ügy, s csak azután akarta folytatni a tervét.
Rebecca gondolatai Jamesre terelődtek, akivel aznap reggel együtt ment az iskolába. Nagyon jól elbeszélgettek, vibrált közöttük a levegő, amit mindketten éreztek.
Sandra is csatlakozott a lányokhoz, s elkezdte mesélni, mi mindent hallott Bella ügyéről.
-Mindenki ezzel foglalkozik, remélem hamarosan elcsitul.
-Én is. Nem akarom, hogy szánakozva nézzenek rám!-szólt a lány, de a mellette ülő Reb meg sem hallotta, mit beszélnek.
-Hahó-rázta meg finoman a vállát Bells-hol jársz?-ismerte barátnőjét, s annak mosolyából rögtön rájött, mi járhat a fejében.
-Tudod mit? Menj és keresd meg azt a pasit, ha vele akarsz lenni.Tuti, hogy ő is rád gondol-nevetett, mire a lány felpattant.
-Köszi! Csak nem akartalak egyedül hagyni.
-Nem vagyok egyedül-mutatott Sandrára.
-Oké, akkor én léptem.-a lány sietős léptekkel indult el a b-sek osztályterme felé, mire barátnői utánaintegettek.
-Azt hiszem, ez most komoly. Tényleg nagyon tetszik neki James, állandóan csak róla beszél.
-Eddig annyi fiú tetszett neki, de már egy ideje csak ő.
-Kedves srác, örülnék neki, ha összejönnének.-ebben megegyeztek. Ekkor Nick állt meg előttük:
-Sziasztok! Bella, van egy jó hírem számodra.
-Oh, szia!-mosolyogtak rá.
-Ez jól hangzik! Mondd csak.-nézett rá izgatottan a lány.
-Szeretnél szerepelni a darabban, ugye?
-Igen, de már lekéstem róla-sóhajtott fel szomorúan.
-Az igazgató és a szervező tanárok engedélyével holnap tartanak -csak neked- egy meghallgatást. Ugyanazokat kell előadnod, amiket másoknak. -a lány eltátotta a száját.-Ha jobban szerepelsz, mint egy gyengébben szereplő, akit már beválasztottak, akkor te kerülsz be a helyére.
-Igeen!-ugrott Nick nyakába boldogan.-Köszönöm, hogy ezt elintézted nekem!-Nick átfogta a derekát, és magához húzta. Bella egy kissé eltávolodott tőle, és lefejtette kezét a derekáról.
-Azért itt még nem tartunk.-jelentette ki komolyan.
-Itt már nem tartunk-javította ki a srác keserű mosollyal az arcán. Sandra, érzékelve a kínos helyzetet,  megköszörülte a torkát.
-Azt hiszem...én most megyek.-mindketten bólintottak, s mikor a lány alakja eltűnt a szemük elől, újra egymásra néztek.
-Szóval...pontosan mikor kell megjelennem a meghallgatáson?-a fiú a hajába túrt, s zavartan válaszolt:
-Azt majd a diri elmondja. Azt üzente, menj be hozzá, miután beszéltünk.-áttért a kettejük témájára.-Tehát...még mindig nem érzel úgy irántam, mint régen?-Bella az ajkát rágcsálta, s sajnálkozva nézett vissza rá. A választ Nick kiolvasta a szeméből.
-Értem.-köhintett.- Akkor ne felejts el bemenni az igazgatóhoz. Én most megyek.
-Oké, szia!-köszönt el Bells tőle, aki kiment az udvarra. ,,Szerintem már nem is fogok úgy érezni iránta, csak barátként. Remélem, talál valaki mást rajtam kívül, nem akarom, hogy szomorú legyen."
Megrázta a fejét, és elindult a szekrénye felé, mikor a háta mögül valaki megszólította:
-Helló szivi, hiányoztam?