26.rész-Bűnös vagy ártatlan?

Kedves olvasóim!
Most az átlagosnál rövidebb részt hoztam, mindenképpen ma akartam publikálni, de holnapután megpróbálok írni még minimum egy ilyen hosszúságú fejezetet.Megint kihagytam majdnem két hónapot, de nagyon-nagyon elfoglalt voltam a nyáron, alig volt időm írni. Na meg gyűjtöttem az ihletet! :D Remélem tetszeni fog ez a rész is, addig is köszönöm a megjegyzéseket Névtelenkének, hihetetlenül jól esnek, valamint a legjobb barátnőmnek a biztatást. :) Ja, és a sok megtekintést. Legyetek jók!




Rebecca szemszöge

Zöldes-barna szemeiben visszatükröződött a gyertya lángja, amitől írisze aranyban játszott. Arca nyugodt volt, szája sarkában mosoly bujkált. Volt benne valami mágikus, valami, amitől természetfelettinek tűnt. Természetfelettien jóképűnek. Hihi. De ezt azért láttam így, mert ő fehér angyal.
Felemelte a fejét a tányérjáról, s rám mosolygott.
-Mesélj magadról!-kérte, én pedig elárultam neki, hogy szeretem a kutyákat, valamint hogy van is egy, nem vagyok édesszájú, és alapvetően kedves vagyok, viszont utálom, ha megmondják, mit csináljak.Ezzel ő is egyetértett. Egészen feldobódtam, s nevetgélve elkezdtem ecsetelni pár velem történt érdekesebb eseményt.
-Szóval így jöttem rá, hogy nagyon jó az egyensúlyom. Csak két óráig tartott, míg megtanultam!
-Te aztán profi vagy! Én hét éves koromban tanultam meg biciklizni, és nekem két napig tartott, míg biztosan tekertem a pedálokat.
-Felszállni a biciklire nehéz volt, mindig elvesztettem az egyensúlyom, és újra kellett próbálnom. De azután emlékszem, hogy mindenhová biciklivel jártam.-James nevetett.
-Egyszer elmehetnénk egy biciklitúrára-vetette fel az ötletet, ami izgalmasnak tűnt számomra.
-És te miket szeretsz csinálni?-most én kérdeztem tőle.
-Imádok szörfözni, sportolni, a tengerparton lenni. És nekem is van egy kutyám, Foxnak hívják.
-De jó!-csillant fel a szemem.-Milyen fajta?
-Alaszkai klee kai. Mutatok róla egy képet-azzal elővette a telefonját, majd átadta nekem. A képernyőn megjelenő képen ő és a kutyus is egyaránt szerepelt, így nem igazán tudtam eldönteni, hogy melyikük aranyosabb. Foxot nagyon szépnek és cukinak találtam, olyan simogatnivalóan nézett ki!


-Istenem, nagyon édes! Hány éves?-James nevetett, majd beszélni kezdett Foxról, amit szívesen hallgattam. Mármint James bármiről beszélhetett, mert nagyon kellemes hangja volt számomra.
Megtudtam, hogy Foxot egy barátjától, Logantől kapta ajándékba, aki egy karácsony alkalmával lepte meg vele. James nem mert belevágni a kutyatartásba, mert nem sokat volt otthon, sok különórára járt, és nem lett volna ideje foglalkozni egy kutyával. Megkérdeztem, milyen órákról beszél, mire azt felelte:
-Már egy ideje énekelni tanulok, és egy sráccal a suliból együtt szoktunk gyakorolni. Ő gitározik.
-Ez nagyon jó dolog!-lelkesültem fel. Szóval Mr. Tökéletes még tehetséges is? Van ilyen?
-És egyszer énekelsz majd nekem?-pislogtam rá kérlelően.
-Biztosan. Ugyanis elmentem a sulis musical meghallgatásra, és szerepet kaptam.-újságolta boldogan, mire a szám elé kaptam a kezem.
-Wow, gratulálok! Kinek a szerepét kaptad?
-Azt jövő héten fogják elmondani, akkor lesz a szereposztás. Addigra ti is otthon lesztek.
-Igen, reméljük-sóhajtottam, mert eszembe jutott, hogy miért is vagyunk mi Londonban.
-Figyelj-fogta meg a kezem a fiú-nagyon sajnálom, ami Bellával történt. Amit ez a fiú tett...szánalmas és megvetendő! Az igazi férfi nem csinál ilyet, nem bántja a lányt, akit szeret. Én soha nem lennék képes ilyesmire.-megszorította a kezem, én pedig szomorúan néztem rá.
-Tudom.
-A múltkor...amikor Bella szobájában kutattatok nyomok után, azért mentem el, hogy segítsek. Felhívtam egy csomó embert, hogy segítsen keresni, és elmentünk kérdezősködni szerte New York-ban, de sajnos nem jutottunk semmire. Viszont közel Belláékhoz, az egyik házban lakó nő azt mondta, hogy mindig látta, amikor Bella suliba ment. Az eltűnése előtt pár nappal észrevett mellette egy kapucnis embert, akinek sajnos nem látta az arcát, de úgy tűnt, mintha Bellának rossz lett volna, hogy ott van.
-Akkor suliba menet is zaklatta őt-morogtam.
-A legjobb nem felidézni a történteket,a barátnődnek is jobb, ha megpróbál nem törődni az emlékekkel. Biztosan nehéz lehet neki.-bólintottam.-Azért gondoltam elmondom ezt neked.
-Jól tetted, hogy elmondtad.-küldtem felé egy mosolyt.-Azt javaslom, inkább beszéljünk másról.
-Igen, szeretném, ha jó kedved lenne.-erre kicsit elpirultam, majd zavaromat elrejtve haraptam pár falatot a pizzámból, s ő is követte példámat.
-Szóval-törölte meg a száját egy szalvétával-hol is tartottunk?

A tárgyalás napja

Bella úgy érezte, képtelen bemenni a tárgyalóterembe. Percek óta csak állt ott mereven, miközben Nick és a szülei bátorították.
-Minden rendben lesz, drágám-ölelte át anyukája, mire a lány hosszan felsóhajtott.
-Nem esik semmi bajod-simogatta meg a vállát az apja. Erőt vett magán, kihúzta magát, felszegte az állát, s méltóságteljesen indult el előre, anélkül, hogy közben bárkire is nézett volna.
Elfoglalta a helyét a sor elején, majd a többiek is. A bíró szólásra nyitotta a száját:
-Most, hogy minden fontos ember itt van, megnyitom a tárgyalást.-Bella eközben körbenézett: sok feldúlt arcú anyát látott, akik mellett ott ültek a lányaik. Az ő arcukon furcsa módon közömbös kifejezés ült. Róluk beszélt Harry? Ők is Fekete Angyalok lettek?
-A vádlott neve Harry Edward Styles, bűnei a következők: testi sértés, vandálkodás....-sorolta a nő unott képpel. ,,Biztos századjára mondja ezt el, csak mindig más nevet helyettesít be."-gondolta a lány.
-Szólítom az első áldozatot, Miss. Clark-ot-mire az egyik lány komótosan feltápászkodott a helyéről. Füstös szemfestéke volt, lyuggatott harisnyát és fekete cuccokat viselt. Bella szöges ellentéte volt.
Laza léptekkel sétált oda a bíróhoz, majd helyet foglalt a mellette lévő széken.
-Harry egy buliban szedett fel. Táncoltunk, iszogattunk-és nem kevert semmit az italomba-aztán elmentünk hozzá, a házába. És igen, lefeküdtem vele. A saját akaratomból.-azzal a lány Harryre nézett, akivel cinkos mosolyt váltottak.
-Reggel mi történt?-tette fel a kérdést a bíró, mire a csaj megrántotta a vállát.
-Semmi. Megreggeliztünk, utána elmentünk kettesben sétálni. Harry jó fej srác.
-Biztosan csak ennyi történt?
-Igen, bírónő.
-Rendben. Kérem a következő áldozatot...-mire egy másik, szolidabban kinéző lány kezdte el mesélni a vele történteket. A sztori nem tartalmazott semmilyen erőszakot. Harry halál nyugodtan dőlt hátra, mert tudta, hogy mindannyian igazat mondanak, ezért ezekben az ügyekben ártatlannak minősül.
És valóban, minden ,,áldozata" ugyanazt a történetet mondta el, kisebb változtatásokkal. A szülők hitetlenkedve néztek lányaikra, mert nem tudták elhinni, hogy ők maguk akartak bármilyen kapcsolatot létesíteni a durva dolgokkal vádolt fiúval. Bella egyre jobban aggódott, hisz tudta, hogy neki is vallomást kell majd tennie. Félt mindenki előtt beszélni erről, sőt, egy ember előtt is.
Arra eszmélt fel, hogy az ő nevét mondják. Szándékosan lassan, az időt húzva lépdelt a székhez, majd lehajtott fejjel leült. Mikor felemelte tekintetét, Harry tekintete az övébe fúródott. Nem bírt elszakadni tőle, csak nézett előre, miközben olyan érzése volt, mintha percek telnének el. A valóságban pár másodperc volt ez az idő. Harry hangja befurakodott a lány agyába:
,,Azt fogod mondani, mint a többiek: nem követtem el erőszakot ellened. Te is akartad. Rokonszenvesnek találtál, kedves voltam veled-na jó, ez majdnem teljesen igaz-többször is összefutottunk, majd a szüleiddel idejöttél, és újra találkoztunk."
Bellát túlságosan lefoglalták a fiú szavai, ezért nem láthatta, ahogy ő csettintett egyet.
Úgy érezte, mintha valami-vagy valaki- uralná a gondolatait. Szólásra nyitotta ajkait, de igazából nem ő beszélt:
-Harryvel a McDonald's-ban találkoztam először. Rögtön szimpatikus volt számomra, ezért elkezdtünk beszélgetni. Aztán két nap múlva újra összetalálkoztunk, és ez így ismétlődött. A legtöbbször a véletlen volt a találkozások oka. Eltelt egy kis idő, és azt mondtam a szüleimnek, hogy jöjjünk el ide.-Mr. és Mrs. McNeel hitetlenkedve összenéztek, de egy pillantás után megváltozott az arcuk: egyetértő kifejezés jelent meg rajtuk.
,,Újra összefutottunk, és nálam kötöttünk ki. Közös megegyezés alapján megtörtént a dolog, aztán hallottál rólam pár pletykát, és mivel nem bírtad elviselni, hogy -a pletykák alapján- egy magamfajtával sikerült összejönnöd, bosszút akartál állni rajtam, és behazudtad, hogy megerőszakoltalak."-a lány ezt a saját szemszögéből mondta el, ezzel magára hárítva a hibákat.
A bírónő pislogás nélkül meredt a lányra, aztán így szólt:
-Van még valami, amit el szeretne mondani?-Bella nemet intett.
-Rendben. Akkor Mr. Styles, kérem jöjjön ide az ügyvédjével.


Húsz perc múlva úgy tűnt, mintha teljesen felesleges lett volna bíróságra menniük, hisz Harry elérte, hogy ártatlannak gondolják. Varázserejével befolyásolta a gondolatokat, így ők azt mondták, amit ő akart hallani.
-A vádlott ártatlan. Nem ítélem szabadságvesztésre, a mai napon távozhat a fegyházból. A tárgyalást ezennel berekesztem.-koppintott kalapácsával kettőt a bírónő. Lassan mindenki felállt és elhagyta a termet. Harryt visszavitték a börtönbe, hogy összepakolja az ott lévő cuccait, Belláék pedig autóval indultak haza. Nick ide-oda váltogatta tekintetét a McNeel család furcsán szótlan tagjain, akik fáradtnak érezték magukat. Nagyon dühös volt, mert tudta, hogy Bella nem hazudott volna, hogy megvédje a srácot. Nem mert semmit sem szólni, mert érzékelte, hogy védencének köd borítja be az agyát. Eszébe jutott az a könyv, amiben a hipnózisról írtak: ez annak volt a jele. Biztos akart lenni a dolgában, beszélnie kellett Bellával. Mivel a lány mellett ült, nem kellett hangosan szólnia hozzá:
-Miért meséltél el egy teljesen más sztorit?
-Én...nem tudom. Mintha valaki megszállta és befolyásolta volna a gondolataimat.-a lány meg volt zavarodva. Harry hipnotikus hatása elmúlt, így újra a saját fejével tudott gondolkodni. Így volt ez mindenki másnál is, akit a srác hipnotizált.
-Valamilyen varázslatot alkalmazott...-gondolkozott Nick. -És most szabadlábon van. Büntetlen. Ezt nem hiszem el!-csapott az ülésre idegesen. A mellette ülő csalódottan megrázta a fejét, majd kijelentette:
-Utálom őt.
-Ezzel nem vagy egyedül-fogta meg Nick a kezét, de nem érzett semmit, ami arra utalt volna, hogy még szerelmes a fiúba. ,,Valamit csinált velem...sőt, az ügyvédemmel is! Lehet, hogy a többi lánnyal is? Bár róluk azt mondta, hogy nem tett velük semmi durvát, és ők is ezt mesélték. Őszintének tűntek, de nem tudok hinni ebben, már nem bízom Harryben." 
Mikor visszaértek a lakosztályba, a srácok megölelték Bellát, és biztosak voltak benne, hogy Harry-t nem engedték szabadlábon. Sajnos tévedtek.
-Mi?-hitetlenkedett Sandra és Aaron. -El kell intézni, hogy bekerüljön a börtönbe!
-Gyalázat-sziszegte Adam.-Az ilyen mocskok mindig könnyen megússzák!-a szülők is teljes mértékben egyetértettek a fiatalokkal, de Mr. McNeel egy szót sem szólt. Nagyon idegesnek tűnt. Mikor megérkeztek, rögtön beviharzott a szobájába, és gondolkodott. Nem hagyhatta, hogy az ügy így maradjon. Mire a többiek készen álltak a hazaútra-a gépük azon a délután indult vissza New York-ba-kiieszelt egy tervet.
-Édesem, készen vagy?-felesége látta, férje milyen állapotban van, ezért leült mellé, s fél karral átölelte.
-Sajnálom, ez az egész az én hibám. Oda kellett volna figyelnem a lányunkra, de már annyira önálló lett, hogy azt hittem, mindent kézben tart. Úgy tűnt, semmi gondja nincs. Főleg nem zaklatója.-a nő elmorzsolt egy könnycseppet, mire a férje ránézett:
-Nem vagy hibás. Bella sem.
-De miért mondott valami teljesen más mesét? Miért tűnt úgy, mintha helyes lett
volna, amit mondott?
-Már nem tűnik úgy...a fiúk valami olyasmit említettek erről a gyerekről, hogy erővel bír...valamiféle mágikus vagy varázs-erővel. Az is lehet, hogy használta a képességét.-Mrs. McNeel szólásra nyitotta ajkait, olybá tűnt, mintha valami nagyon fontosat akarna mondani.
-Az édesanyám, Laura varázslatos asszony volt. Mindig azt mondta, hogy nem történhet semmi bajom, amíg ő velem van. Amikor ott volt mellettem, annyira kellemesen éreztem magam, mintha minden tökéletes lett volna. Biztonságot nyújtott. Amikor pedig átmentem egy forgalmas úton, vagy discoban voltam, ugyanazt éreztem. Az arca is olyan angyali volt....Szerintem ő volt az őrangyalom.-Mr. McNeel megsimogatta az arcát, s csókot hintett rá.
-Neked is angyalian tökéletes arcod van.-a nő felnevetett, aztán felhúzta férjét az ágyról:
-Na gyere, hozd a bőröndöket, megyünk haza!