15.rész-Megint itt van

Bella éppen szobájában írta a naplóját,mikor édesanyja vidám hangját hallotta meg lentről.

Leejtette tollát asztalára,felpattant és lerobogott a lépcsőn,egyenesen anyja karjaiba.

-Szia Bella!

-Szia Anyu! Milyen volt a napod?-Mrs. McNeel felsóhajtott.

-Kissé fárasztó. Az új ügyfelemnek nehéz bármit is tervezni.Akárhányszor előálltam egy ötlettel,nem tettszett neki.-ugyanis ő lakberendező volt,megtervezte a bútorokat és kinézetüket.

-Végül jutottál vele valamire?-kérdezte Bella,miközben az étkezőbe sétált.

-Egyelőre nem.-ekkor férje lépett be a helyiségbe,s átkarolta őt.

-Majd kitalálsz valamit,szívem-nyugtatta meg.-Ezért is csináltam meg én a vacsorát,hogy ne neked kelljen!-mondta büszkén,mire Bella és anyukája elhúzta száját. Apa egyszer próbált meg főzni,nem sok sikerrel,mert az étel borzasztóra sikeredett.

-Apu,mit főztél?-nézett kétkedő tekintettel rá lánya.

-Spagettit! És ezt most nem rontottam el,mert megnéztem a szakácskönyvben az elkészítési módját.-azzal átsietett a konyhába. Amikor visszaért,egy tálat tett le az asztalra. Mindannyian fölé hajoltak,s beszívták a belőle jövő illatokat.

-Él még?-jegyezte meg viccesen Anya. Összenevettek,de Apa nem követte példájukat.

-Hát jó-hezitált Mrs. McNeel-akkor kóstoljuk meg!-felvett egy villát és kivett egy tésztát a tálból.

Bekapta,majd meglepetten konstantálta,hogy édes íze van.

-Ez...ez...édes!-kiáltott fel,majd normál hangerővel folytatta mondandóját.-Drágám,nem keverted össze véletlen a cukrot a sóval?

-Ööö...lehet.-nézett másfelé Mr. McNeel. Bella szeretetteljesen ránézett édesapjára,és megölelte.

-Van,ami nem változik!-kuncogott halkan.

                                           -------------------------------------------

A vacsora után(ami természetesen szendvicsből állt,apja kísérlete miatt),a lány felment a szobájába.

Az első,amit látott,naplója hűlt helye volt.Tekintete körülsiklott,és meglátta Harryt,amint a féltve őrzött könyvet olvassa.

-Basszus-ütött homlokára.Becsukta maga mögött az ajtót,és mérgesen odamasírozott a sráchoz. Harry észrevette közeledtét,s ránézett:

-Ó,szia Bella!-villantott rá egy ellenállhatatlan mosolyt,ami hatott egy kicsit,de nem ingatta meg a lányt. Kitépte volna kezéből a tárgyat,ha a srác nem emeli a magasba. Megpróbálta elkapni,de hasztalanul. 

-Neked ehhez semmi közöd,szóval add vissza!-követelte összeszűkülő szemekkel.

-Nem adhatom. Még nem jutottam el a mai napi bejegyzésedhez,amiben benne vagyok!

-Honnan veszed,hogy benne vagy?-már látta,mit válaszolna a fiú,ezért folytatta:-És ne kezdd megint!

-Mit?-tettetett Harry,és egy óvatlan pillanatban leengedte kezét,amiben a naplót tartotta. Bella kihasználta az alkalmat,és gyorsan elvette tőle. Őt nem igazán zavarta,csak megjegyezte:

-Nagyon jól áll neked,ha dühös vagy-azzal megnyalta ajkait.

-Ennél jobb csajozós dumát nem tudsz?-vágott vissza Bells.

-Dehogynem...

-Nem vagyok rá kíváncsi.-szólt közbe.-Most pedig húzz innen,Harry.

-Miért?

-Mert este van.-adta meg Bella az egyszerű választ.

-És?-nevetett fel a fiú.

-De tényleg!-nézett rá határozottan.

-Könyörögj!

-Még mit nem! Soha!

-Majd meglátjuk. Sőt,azért fogsz könyörögni,hogy megcsókoljalak.-kacsintott a lányra.

-Idióta!-lökte meg ő,és még jobban eltávolodott tőle.

Kitartóan néztek egymásra,de Harrynek nem akaródzott elmenni. Bella feladta,és kibökte:

-Zuhanyozni akarok,és nem akarom,hogy itt legyél.

-Akkor ezt most vehetem annak,hogy elküldesz?-mérte végig kajánul,mire ő karját keresztbe fonta melle előtt,s bólintott.

-Hát jó.-sóhajtott egyet a srác,tettetve a szomorúságot.Mielőtt még bármit is tehetett volna,a lány szekrénye felé lépett,hátát mutatva neki. Harry, még mielőtt köddé vált volna, mellé lépett, s fülébe súgta:
-Nem biztos, hogy elmegyek ám.-a lány egy kissé megrezzent, és így szólt:
-Harry, kopj már le.
-Jól hangzik a nevem a szádból.édes.-végül nevetve tűnt el Bella szeme elől,aki kezébe vette kedvenc hálóingét,és elment a fürdőszoba irányába. Negyedóra múlva, mikor mindennel végzett,visszament hálójába,és ágyán ülve telefonját nyomkodta.

-Látom kész vagy-mondta egyszer csak egy mély hang,és tulajdonosa kényelmesen helyet foglalt mellette. Bellának fel sem kellett néznie,tudta,hogy Harry látogatta meg. Ismét. 

Unottan felsóhajtott,de fel nem nézett. Érezte,hogy Harry egyre közelebb férkőzik hozzá. Letette mobilját,s pillantása a srácra vándorolt,aki hátán fekve nézett szemébe,s ajkain édes mosoly játszott.

,,Atyavilág,de cuki ez a srác! Ki gondolná róla,hogy rossz dolgokat csinált?"-ámult el egy pillanatra.

-Miért jöttél?-kérdezte tőle, próbálva leplezni

-Nem tudom.Csak hogy lássalak.-Bella hitetlenkedve nézett rá.

-Amúgy meg-egyenesedett fel,így néhány centi választotta el tőle-szakítanod kéne azzal a nyomorékkal. Most komolyan,mi tetszik benne?Vannak mások is,sokkal jobbak.Mondjuk én-szúrta közbe.

-Én...én...nem is tudom...-dadogott Bella,egyrészt Harry közelségétől,másrészt mert nem volt biztos a Nickkel való érzéseiben.

-Eddig mindenben biztos voltál,ugye? Amíg meg nem jelentem-vigyorodott el diadalittasan,mert tudta,most jó helyre tapintott.

-Ez..ez nem...-a lány csak dadogni bírt.

-Nem kell magyarázkodnod,tudom mit gondolsz-azzal kisimított egy tincset Bella arcából,és szájára nézett. ,,Úristen,most meg fog csókolni? Nekem barátom van. De kit érdekel? De,igenis érdekel!"-vívódott magában. De ahelyett,hogy szájuk egymáshoz ért volna,Harry rekedt hangon megszólalt:

-Mennem kell-húzódott el lassan.Még utoljára a lányra nézett,majd eltűnt.

-Bella! Beszélnünk kell!-jelent meg mellette Nick.

-Nick?-krákogott a lány.

-Figyelj-ült le az ágyra utóbbi-Úgy éreztem,mintha egy fekete angyal lett volna itt. Volt itt valaki?

,,Nem mondhatom el,sőt,nem is akarom!"-gondolta Bella,majd megszólalt:

-Nem-sikeresen erőt vitt hangjába.-De miről akartál beszélni?

-Úgy érzem,valami megváltozott közöttünk.Ma is olyan furcsa voltál.-kék szeme szomorúan pillantott barátnőjére. -Én még mindig ugyanúgy szeretlek,de attól félek,te már nem így érzel irántam.

-Ez nem igaz,Nick! Én szeretlek,csak...

-Csak mi?

-Semmi.

-Akkor mi a baj? Láttál valakit? A kajáldában olyan volt,mintha megijedtél volna.

-Nem ijedtem meg.-felelte kurtán Bella.

-Én csak aggódom miattad!

-De nem kell!-pattant fel a lány.-Teljesen jól vagyok! Mindenki ezzel nyaggat,pedig semmi bajom.

-Bella...-kezdte volna pasija,de ő félbeszakította.

-Te csak ne Bellázz itt nekem! Tudod mit? Most vagyok a legboldogabb!-kiabált.-Most pedig hagyj békén!

-Ezt akarod?-állt fel Nick,és magatehetetlenül nézett rá.

-Igen.-csendesedett le.-Holnap majd beszélünk,de egyelőre senkihez sincs kedvem.-Nick bólintott,s halkan elköszönt. Bella csak elfordította fejét.

,,Nick egyre idegesítőbb. Lehet,hogy kezdek kiszeretni belőle,persze ez nem jó!"

Sóhajtva bújt be takarója alá,és elfordult,a villanyt pedig leoltotta.

Túl sok volt neki a mai napi felhajtás. Hátha a következő nap nyugisabb lesz!

Sziasztok! Remélem tettszett az új rész,elég rövid lett,de ezt is sokáig írtam.

Örülnék neki,ha pipálnátok,mert mostanában egy darabot sem tudok felfedezni a blog áttekintésekor! Iratkozzatok fel,ha tetszik a történet.

Csáo!

14.rész-Ennyivel nem úszod meg!

                                  14.rész

Bella rémületében nem tudta,mit csináljon. Mögötte már csak a fal volt,a fiú pedig elállta útját. Szemtelenül nézett a lány szemébe,aki kétségbeesetten pillantott jobbra és balra. Kiabálni akart,de valamiért nem tette. Egy belső hang azt diktálta neki,hogy maradjon csöndben.
-Ismerős vagyok neked?-kérdezte a srác.
Bella nem válaszolt,le volt sokkolva. Nagyjából összeszedte magát s halkan megszólalt:
-Engedj-hangja erőtlenül csengett ahhoz a mély tónusú hanghoz képest,aki az előbb megijesztette.
Ő elvigyorodott,de még nem engedte el.
-Ugye tudod,hogy ennyivel nem úszod meg?-hajolt hozzá közelebb,majd utat engedett Bellának,aki rögtön elment mellette,kihasználva az alkalmat. Kissé furcsállta,hogy ilyen könnyen futni hagyta.,,Biztos rám akarja hozni a frászt"gondolta magában.
Visszatért barátaihoz,s megállt az asztal mellett.
-Megyünk,srácok?-kérdezte tőlük. Ők összenéztek,s felálltak.
-Ja,tényleg menjünk,elég sok időt itt töltöttünk.-mondta Rebecca,és mellé szegődött.
Folyamatosan beszélt neki,de Bella gondolatai más körül forogtak. Semmi kedve sem volt most bulizni,pedig a sajátjáról volt szó.
,,17 éves leszel! Ez nagy dolog!"emlékeztette magát.
-És lesz valami extra a partidon?-érdeklődött barátnője. Látva,hogy Bells nem válaszol,elé állt és megrázta vállánál fogva.
-Mi bajod van neked ma?-vonja kérdőre kissé mérgesen.-Nem figyelsz arra amit mondok,és csak testileg vagy itt,lelkileg máshol jársz!!-Bella bocsánatot kért tőle,a bulijára hivatkozva.
-Amikor hazamentünk,akkor is ezt mondtad. Szerintem nem ez az igazi ok!-újra elindult,ő pedig nem mondott semmit. Elköszöntek a testvérpártól és Sandrától,akik ugyanabban az irányban laktak.,Immár hárman folytatták útjukat.
Odaértek Nickék házához,Reb megölelte őt,Nick pedig azt mondta,hazakíséri.
Barátja kézen fogta Bellát,így mentek a lány otthonáig. Bella odafigyelt minden szavára,és mosolygott is viccein.
-Köszi,hogy hazakísértél-állt meg pasijával szemben.
-Nincs mit megköszönnöd-válaszolta ő,majd gyengéden megcsókolta a lányt.
Bella várta a szokásos jóleső érzést,mikor Nick szája az övéhez ért.
Ez el is jött,de olyan...megszokott volt,egyáltalán nem hasonlított a legelsőhöz.
A fiú is észrevette ezt rajta,lassan megszakította a csókot és elhúzódott.
-Bella-túrt hajába feszengve-minden rendben?
A lány fiúja egyenes,szőke haját nézve egy másodpercre elgondolkodott. Eszébe jutott az a dús,göndör hajkorona. ,,Vajon puha lehet a haja? Olyan jól áll neki. Á,még a nevét sem tudom! Olyan rejtélyesnek tűnik, foglalkoztat, hogy ki is lehet ő.-töprengett. ,,Szállj le a földre,Bella! A srác eléggé ijesztő, szóval felejtsd is el!"-szidta meg magát.
-Öhm...persze,csak...kicsit fáradt vagyok.-erőltetett egy mosolyt arcára.
Nick bólintott, próbálva elhinni az indokot, de tudta, hogy valami van a háttérben.
Elbúcsúztak egymástól,s a srác, tétovázva ugyan,de lassan megfordult,hazafelé véve az irányt.
Bement a nagy és szép házba,majd egyenesen a szobájába. Levette táskáját válláról.
,,Megnézem,hogy Apa itthon van-e már. Tényleg,díszíteni is kellene a partim helyszínét! "-gondolkozott.
Lement a lépcsőn,befordult a sarkon és belépett a tágas ajtón,ami a bálterembe vezetett.
Édesapját ott találta,amint kezében egy nagy dobozzal állt.
-Apa!-futott oda hozzá,majd megölelte.
-Bellám! Hát hogy vagy? Olyan rég nem láttalak!-vette kezébe lánya arcát a szólított .
-Igen. Sok volt az a két hónap,amíg távol voltál-sóhajtott fel ő.-De a lényeg,hogy most itthon vagy!-mondta,mire egymásra mosolyogtak.
-Éppen díszítettem. Akarsz segíteni,szülinapos? De ha akarsz is,nem az egészet te csinálod meg,mert abban nincsen meglepetés.
-Természetesen szeretnék segíteni. De igazad van,kell egy kis meglepi! Egyébként milyen volt Londonban?-kérdezte kíváncsian Bella.
-Hát...-vakarta meg feje búbját apja-éppen erről szerettem volna veled beszélni.
-Baj van?-aggodalmaskodott a lány.
-Nem olyan nagy baj,nem is biztos,hogy...de azért elmondom.
Az ottani rendőrkapitányságon értesültünk egy fiatalember tetteiről,aki folyamatosan vandálkodott,autók kerekeit lyukasztotta ki,és csinált már ennél rosszabb dolgokat is. Azt beszélik róla, valamiféle alvilági kapcsolatai vannak. A londoni rendőrök még egyszer sem tudták elkapni,ezért hívtak engem oda.
-Szóval ez volt az az ügy,amiért elmentél?
-Igen. Már több mint egy éve tartott az a borzalom,amit ő meg a haverjai műveltek. Néhányan látták őket,már csak megtalálni kellett volna,ami nem sikerült.Öt srácot láttak,de nem minden bűncselekménynél volt ott az összes.
A kinézetüket és a tartózkodási helyüket meg tudtuk.És itt a probléma: Szemtanúk szerint New Yorkban tartózkodnak. Folyik a nyomozás,de egyelőre nem találjuk a mocskokat.-keze ökölbe szorult,Bella pedig úgy érezte,valamit elhallgat előle. Kérdőre is vonta.
-Ő,Apu,a vandálkodás miatt mocskok lettek,vagy mi? Szerintem ez nem olyan durva,hogy így beszélj róluk-rántotta meg vállát.
-Elég,ha ennyit tudsz. Szóval,ha bárhol látsz egy körülbelül 190 cm magas,göndör hajú,erős testalkatú fiatalt,azonnal szólj!Tőled idősebb pár évvel-Bella megdermedt,csak bólogatott. Ugyanakkor nagyon kíváncsi volt.
-És-kezdett bele,de apja félbeszakította.
-Tudtam,hogy ennyivel nem elégszel meg,de kiakadnál,ha ezt elmondanám,hidd el-nézett rá bocsánatkérően.
-Legalább a nevét tudjátok?-kérdezte végül.
-Igen,de ezzel az információval nem érünk el semmit-Bella várakozóan nézett rá,mire apja beadta derekát.
-A neve Harry Styles. És ha véletlenül meglátnád,ne csábulj el tőle. Sok lány végezte rosszul,mert bedőltek neki,vagy rosszkor voltak rossz helyen.-azzal a kezében tartott,füzérekkel teli kartondobozt lánya kezébe tette,majd egyedül hagyta őt gondolataival.
,,Oké. Nyugalom. Biztos hogy nem ő az. A személy azonosság illik rá,de mást nem tudok,és nem is akarok! Viszont ha ő az,akkor rám vadászik. Ajjaj!"-elhúzta száját,s gyorsan körbenézett a teremben.
,,Egyelőre még egyedül vagyok. Egyelőre!" előhúzott egy girlandot,és a plafont kezdte el nézni.
,,Ott mutatna a legjobban,de nem érek el odáig. Akkor hová tegyem? Megvan! Hozok egy létrát!"
Meg is valósította volna gondolatát,de hirtelen a levegőben volt. Pontosabban két erős kéz tartotta karcsú derekát átfogva. Számított rá,hogy a göndör megjelenik,de ez hirtelen volt számára.,,Hallja,amit gondolok? Na ne!"
Gyorsan eligazgatta a girlandot a csilláron,majd leszólt a magasból:
-Letehetsz.-göndörke teljesítette kérését,majd mikor a lány földet ért,szembe fordult vele.
-Tudom,ki vagy-nézett rá bátorságát összegyűjtve.-Fel is fedhetem a kilétedet.
-De nem teszed.
-Honnan tudod?-vonta fel szemöldökét Bella.
-Én mindent tudok!-vágott Harry önelégült képet.
-Dehogy tudsz! Senki sem tud mindent...-rázta meg fejét.
-Azt hiszed!
-Mit csináltál?-váltott témát Bella hirtelen.
-A nyomozó faterod elmondta,nem?
-Egy részletet kihagyott.-nézett szemébe.
-Ja! A lányok...-a mondat befejezetlenül lógott a levegőben.
-Igen?-türelmetlenkedett Bella.
-Mindegy. Tudom hogy bejövök neked.-bökte ki Harry.
-Mi van?-a lány feje pipacspirossá változott.-Nem jössz be nekem,ezt felejtsd is el!-fordította el tekintetét.
-Magadat próbálod meggyőzni,gondolom amiatt a Nick miatt-ezeket a szavakat gúnyosan ejtette ki száján. Bella akaratlanul is a srác ajkait bámulta,majd észbe kapott,s másfelé nézett.
-Jön apád-mondta Harry,azzal lehajolt,és nyomott egy puszit arcára. Egy másodperc múlva már ott sem volt,a lány döbbenten állt még mindig. Kezét arcára simította,s megmagyarázhatatlan érzés kerítette hatalmába. A fiúnak igaza volt,édesapja lesett be Bellához.
-Azt hittem,már az egész termet feldíszítetted!-mondta nevetve,majd lánya piros arcát látva megkérdezte:
-Lemaradtam valamiről? Tudtommal senki sem volt itt és most sincs-erre Bella kezét háta mögé rejtette.
-Semmi sem történt.-válaszolta gyorsan.
-Oké.-bólintott Mr. McNeel.
-Éhes vagyok-ment előre Bells,és elhagyta közeledő bulijának helyszínét.

13.rész-Egy smaragdzöld szempár

                                                13. rész
              

                                Egy smaragdzöld szempár

Bella figyelmesen nézte barátnője arcát. Magában elmosolyodott,mert eszébe jutott,hogy a lány hogyan bámulta Jamest hosszú perceken keresztül.Ilyen könnyen túllépett volna Kevinen? Rebecca észrevette a Bella arcán megjelenő érzelmeket,s kérdőre vonta őt.
-Min mosolyogsz ennyire?-Bella nem tudta,megmondja-e neki a dolgot,vagy sem. Végül,néhány másodpercnyi csend után megszólalt:
-Semmin!-Reb felsóhajtott,majd megrázta fejét.Tudta,ha nem akar elmondani valamit,azt magában tartja,belőle soha semmit nem lehetett kiszedni. Jó titoktartónak bizonyult,ez volt az egyik jó tulajdonsága
Rebecca szemében.
A két lány immár egyedül sétált hazafelé,Aaron és Adam másik irányba ment,Nicknek még dolga volt.
Éppen nem beszélgettek,Rebecca barátnője furcsa viselkedésére próbált magyarázatot találni.
,,Biztos a bátyám van a dologban"-gondolta. Bella nagy jókedve ellenére nem vette észre,hogy valaki követi őket,ő pedig mással volt elfoglalva. Szeme előtt megjelent a nagy és szép ház,amiben lakott.
Elköszönt barátnőjétől,aki viszonozta a köszönést. Bella folytatta útját.
Gyorsan hazaért,s mivel a bejárati ajtót zárva találta,elővette kulcsát és beillesztette a zárba.
Halk kuncogást hallott maga mellől,így kissé riadtan bár,de odanézett. Semmit sem látott.
,,Jaj ne... Vagy paranoiás vagyok,vagy valaki van itt...Á,hagyjuk." gondolta,s közben próbálta megnyugtatni magát. Az ajtó kinyílt,ő pedig belépett. Megkönnyebbülve fújta ki a bent tartott levegőt.
Édesanyját nem találta otthon,ezért egyenesen a szobájába ment. Ajtaja nyitva volt,amit furcsállt is,mivel emlékezett rá,hogy reggel becsukta,szülei pedig...arra már nem emlékezett,hogy itthon voltak-e.
-Ó,biztos anya volt!-szólalt meg hangosan.- Lehet,hogy hajnalban bejött hozzám,és véletlen nyitva hagyta.
Táskáját letette az íróasztala mellé,s mivel nem tudta,anyja mikor érkezik haza,telefonját kezébe vette,hogy SMS-t írjon neki. Ezzel kevés idő alatt meglett. Ahogy szobájában járkált,és egy pillanatra megállt,egy kezet érzett meg a vállán. Megdermedt,kezét leengedte,de nem mert megfordulni. Agyában vadul cikáztak a gondolatok. Nagy bátorságot vett magán és megpördült tengelye körül,hogy rákiabálhasson arra a személyre,akiről azt gondolta,hogy ott van mögötte.
-Kevin,mondtam már,hogy kopj le! Tudom,hogy láthatatlan vagy-jegyezte meg-,de nem ijedtem meg tőled!
Szemét végigjártatta szobáján,végül megállapodott az ágyán.
,,Pihennem kéne. Van még időm a találkozóig.Remélem,ez az idióta békén hagy!" 
Mérgesen szűkítette össze szemöldökét,leült ágyára. Oldalra nézett és érezte,ahogy besüpped mellette a matrac. Felpattant,most már igazán dühös volt.
-Te nem értesz a szóból? Utállak Kevin,fogd fel! Hagyj békén végre!-kiabált.
Az ágyát méregette,várta mikor tűnik el onnan a süppedés,ami Kevin elmenetelét jelentette volna.
Szerencsére beigazolódott,amire gondolt,már nem volt ott semmi. Felsóhajtott,azt hitte,ennyi volt az egész,és már nincs ott senki. Azt hitte...
Vállát egyszer csak valami elkezdte csiklandozni. Mintha haj lett volna,Bella nem tulajdonított neki nagyobb jelentőséget. Pedig ami ezután következett,arra nem számított.
-Nem Kevin vagyok, bébi-hallott a fülében egy rekedtes,mély hangot. Felsikoltott,és kirohant a szobából,egyenesen le a lépcsőn és ki az utcára. Telefonját már szobájában leejtette a földre.
Kimerülten lihegett,a félelemtől és a futástól egyaránt.
-Most mit csináljak? Hova menjek?Egyáltalán ki ő?-suttogta.
,,Ha angyal,bárhol utolérhet és megtalálhat,úgy,hogy észre sem veszem. Ha gonosz,és rám száll,akkor nincs kiút." tépelődött magában,s nekidőlt a kapunak. ,,Hol van ilyenkor Nick? Az állítólagos barátom és őrangyalom. Nem az lenne a dolga,hogy megvédjen? "mérges lett. Egyszer már megvédte őt,de ennyiben nem merülhettek ki az angyali képességei. Más is aggasztotta. Eddig Kevin csesztette őt a rámenősségével,most még egy valaki,akiről semmit sem tudott. Mintha a fekete angyal visszahúzódott volna a csigaházába.
Lehet,hogy ő volt az? Az a hang nem hagyta nyugodni. Olyan...más volt. Félt,ezt biztosan tudta,de ahogyan visszagondolt rá,mást is érzett. Zavarba ejtette. Olyan kicsinek érezte magát,mikor meghallotta.Mindenesetre idősebb lehetett nála,aki mondta s egy kis akcentust is felfedezett benne.
Úgy döntött,kiszellőzteti a fejét,így hát elindult a járdán. Ahogy egyre jobban törte a fejét ezen,még jobban belebonyolódott az egészbe. Kíváncsi lett,ki mondta ki az a pár szót. ,,Négy szó. Nyamvadt négy szó!
 Ez foglalkoztat annyira engem." És akkor bevillant egy kép az agyában. Egy smaragdzöld  szempár.
Megállt. ,,Mi a franc volt ez? És miért érzem furán magam tőle? Esküszöm, hogy már láttam valahol,annyira ismerős..."
Megrázta fejét és próbált másra gondolni.
Végül sikeresen kiűzte fejéből a képet és a vele kapcsolatos dolgokat,majd elindult haza,mert nem tudta mennyi az idő. Már a csukott bejárati ajtó előtt állt,de nem mert bemenni. Végül elszánta magát.
Szétnézett a házban,maga mögé pillantgatott és forgolódott,de minden jel arra mutatott,hogy a hang tulajdonosa eltűnt.
Bella felvette iPhoneját a földről. Ahogy remegő kézzel feloldotta a billentyűzárat,a telefon jegyzet alkalmazása terült szeme elé,amiben ez állt:

Senkinek se mondd el,hogy itt jártam,különben nem állok jót magamért.
H.

Szívverése felgyorsult,szédülni kezdett. Odabotorkált az ágyához és teljes súlyával rádőlt,szemeit becsukta.
Így feküdt körülbelül egy percig,amíg jobban nem érezte magát. Újra és újra átfutotta az üzenetet,de az mit sem változott. Nem lett se szebb,se fenyegetésmentesebb.
,,Legalább azt tudom,hogy H betűvel kezdődik a neve. Meg azt,hogy valószínűleg megöl,ha nem fogom be a szám.Bár nem biztos,mert bébinek hívott.Fúj de utálom ezt az elnevezést! Ki tudja,talán egy szívtelen gonosszal van dolgom,úgyhogy nem fogok semmit sem mondani nekik. Ezt nehéz lesz eltitkolni a srácok elől,de megpróbálom."
Leült a székére,és megpróbálta kizárni a történteket a fejéből,hogy hozzákezdhessen a leckéhez.
Megtanulta a történelmet,ami szerencsére lefoglalta,mert érdekelte a tantárgy és szerette is.
Több házija nem volt,bepakolta a táskáját a következő napra,így maradt ideje készülődni.
Hosszú haján többször is végigszántotta fésűjét. Legjobban ezt szerette magában,úgy gondolta,egy szép lányhoz hosszú haj illik.A meleg idő szerint öltözött fel.
  

Meg is találta a megfelelő ruhát. Mivel imádta a szoknyákat,ezért most is azt vett fel.
Ezt a szépséget kivételesen nem ő vette,hanem apja küldte neki Londonból,direkt Anglia színeiben,ajándékként. Sok mindent kapott már,de ez tettszett eddig legjobban Bellának.
Megnézte magát a tükörben,s meg kellett állapítania,hogy nagyon jól néz ki!
Amikor mindennel készen volt,elsétált Rebecca házához,aki pont akkor lépett ki a kapujukon.
-Bella! Nagyon jól nézel ki!-dicsérte őt.
-Köszönöm Rebecca! De te is csini vagy!-viszonozta Bella a bókot. A lányok egymásba karoltak,és vidáman csevegtek. Bella lassacskán felengedett,és kezdte elfelejteni a hangot.
Beültek egy McDonald's-ba a többiekkel,akikkel útközben találkoztak.
Megtudták a két testvérről,hogy miért költöztek ide,milyen baráti körben voltak benne,nehéz volt-e otthagyniuk őket és meséltek magukról is. Velük egyidős Nick is.
Adam Sandra minden szavát mosolyogva hallgatta,és végig szemeztek egymással,mire
Bella és Rebecca mindentudóan néztek egymásra.
Körülbelül a társalgás felénél egy magas,göndör hajú srác lépett be a gyorsétterembe. Bella éppen nevetett Nick viccén,amikor meglátta a jövevényt. Abbahagyta a nevetést,és a srácot bámulta,akit oldalról látott csak.Szűk,fekete farmert és egy fehér pólót viselt. Nem bírta levenni róla a szemét.
Lazán odasétált a pulthoz,és rendelt magának. A többiek észrevették a lány lefagyását.
-Bella,jól vagy?-kérdezte fiúja.
-Persze,persze-tért magához ő.
-Miről maradtam le?-erőltet magára egy mosolyt. A társalgás így tovább folytatódott.
A srác helyet foglalt a kis csapat előtti asztalhoz. Az előtte fekvő ételhez hozzá sem nyúlt,és nem úgy nézett ki,mint aki éhes lett volna. Egyre csak előre nézett. Illetve valakit...
Bella elmerült a gondolataiban,szótlanul ült a helyén. Néha odafigyelt arra,ha beszéltek hozzá,de valami nyugtalanította. Sajtburgerét már rég megette,mint a többiek. Felemelte tekintetét az asztalról,s egyenesen
a zöld szempárba nézett. Nem mert megmozdulni,tudta,ez az a szem,amit látott az incidens után.
Téves,bébi-visszhangzott fejében a mondat. ,,Menekülni"-jutott rögtön az eszébe.Felállt.
-Één.... mindjárt jövök-dadogta. A többiek furcsán és aggódóan nézték őt.
-Minden rendben?-vizslatta Reb. Bella csak bólintott,s elsietett a mosdók irányába.
Kezet mosott,s nekidőlt a hideg csempének.
,,Nem lehetett ő,hiszen csak egy ember volt,ő pedig angyal. Na jó,mit áltatom magam,az angyaloknak is emberi külsejük van! " 
Miután nagyjából megnyugodott,kilépett az ajtón,de beleütközött valakibe.
,,Ne,ne,ne,légyszi ne..."-kántálta magában.
Félve felnézett,és...
-Helló Bella.
Ő az.

12.fejezet-Az ikrek

                                                12.fejezet 


Egy csapat lány és fiú sereglett Bella köré,mindegyikőjük a buliról akart valamit tudni.
A lány szórólapot osztott nekik,s közben igyekezett válaszolni:
-Igen,igen,te persze hogy eljöhetsz! Mi van? Nem,téged nem hívlak meg! Húzás! Ó,James! Várlak a bulira!
-Rebecca!-próbálta túlharsogni a tömeget.-A nyomiknak mondd már meg,hogy őket nem hívja senki!-az utóbb említett épp Jamest nézte. Elfordította tekintetét a fiúról és válaszolt barátnőjének.
-Oksi!-mondta jókedvűen. Ekkor a két új fiú lépett közéjük,és köszöntek nekik. Illetve köszöntek volna,ha hallotta volna bárki is. Bella észrevette őket,s elkiáltotta magát: -Csöndet!-erre a diákok elhallgattak,ő pedig mosolyogva fordult a srácok felé.                                                                              -Sziasztok! Szerdán bulit rendezek. Szeretnétek eljönni?
-Igen,persze!-válaszolt szintén mosollyal arcán Adam,míg testvére csak bólogatott. A lány észbe kapott,s felkuncogott.
-Bocsássatok meg,a nevem el is felejtettem mondani. Bella McNeel vagyok-húzta karjánál fogva maga mellé Rebet-ő pedig itt a barátnőm-nézett az utóbb említettre nyomatékosan,aki folytatta.-Rebecca vagyok. Rebecca Hudgens.
-Örülök,hogy találkoztunk.-nyújtották kezüket a fiúk,és a lányok kezet fogtak velük.
-Az én nevem Adam-mondta Adam. Aaron is megmondta nevét,és eltették a Bella bulijának részleteit tartalmazó lapot táskájukba. Rebecca megtörte a csendet.-Van valakinek még kérdése?-mindenki  elkezdett hangosan beszélni.-Egyszerre csak egy beszéljen!-kiabált,végül a zűrzavarnak a csengő megszólalása vetett véget.
A diákok tömege elhúzott a tantermek felé,a csajok is ezt tették. Angolórájuk volt,Nicket bent találták a tanteremben. Éppen a befejezetlen házi feladatával foglalatoskodott,és csak akkor nézett fel,mikor barátnője lehuppant a mellette lévő székre.
-Szia Bells! Sikerült szétosztani minden papírt,amit akartál?-kérdezgette kedvesen Bellát.
-Persze. Egy darab sem maradt. Csak a nyomikat nem hívtam meg,mindenki mást igen. És te is odaadtad a focicsapatnak a lapokat?
-Igen,még reggel.
-Eljönnek?-kíváncsiskodott,mire Nick elvigyorodott.
-Ki nem hagynák!-Bella arcán elégedett mosoly jelent meg.
-Helyes!


                   -------------------------------------------------------------------------
Az osztály már a sokadik kört futotta a suli tornatermében,a lányok szinte már vonszolták magukat a földön.
-Utálom a tesit-lehelte Melinda.
-Tudjuk Mels,tudjuk-sóhajtott fel April.
-GYERÜNK! FUTÁS VAN,LÁNYOK! MÉG CSAK 10 PERC TELT EL,BÍRNOTOK KELL!-kiabált
Mr.Markus,aki ezt a tantárgyat tanította.
-Nem értem. Először olyan kedves volt velünk,utána kezdett el ordítozni mindenért-panaszkodott Bree.
-És akkor kezdett megdolgoztatni minket ilyen keményen-egészítette ki Sandra.
-Szerintem ennek köze van ahhoz is,hogy nem ment a kötélmászás-gondolkozott Bella.
-Meg nekem a hátra bukfenc.
-Azért ez alap dolog,Monica -nézett a lányra értetlenül Reb.
-Most miért? Az nem is vészes. Nekem még a sima bukfenc sem sikerül!
-Látod Rihanna,ez is a lúzerség első jele-nézett rá Bells kedvességet színlelve,mire a többiek mind kiröhögték a tesiből nagyon rossz lányt és a hátra-bukfencet nem tudó barátnőjét,Monicát.
Öltözés közben,nagyjából sikerült kipihenniük a tesióra fáradalmait.
Nevetgélve és poénkodva léptek ki a suli épületéből. Bellának eszébe jutott egy ötlet,amit rögtön meg is osztott legjobb barátnőjével,aki támogatta. Sandra meghallotta,hogy mit beszél a két lány,és megkérdezte tőlük:
-Lányok,én is mehetek veletek? Én sem tudok semmit Aaronról és Adamról,jó lenne velük beszélgetni-esdeklően nézett felváltva Bellára és Rebeccára,akik összenéztek. Sandra látta az arcukon,hogy megérte kérlelni őket. Végül Bella szólalt meg először:
-Oké,jöhetsz. De nem égetsz le se minket,se magadat! Megértettük egymást?-hevesen bólogatni kezdett,amiről Rebnek önkéntelenül is az az autó végébe csavarozható,bólogatós fejű kutya jutott eszébe.
Szája széles vigyorra húzódott. Nick odament hozzájuk,és elmondták neki is az ötletüket.
-Láttad már őket?-kérdezte őt Bella.
-Igen,1 percen belül itt lesznek.-a kis csapat beszélgetéssel ütötte el azt a kis időt,míg meg nem jelentek azok,akikről szó volt.
-Csősztök!
-Helló!
-Van kedvetek és időtök ma 3-kor beülni valahová?-kezdte mondani Nick.
-Aha!-néztek csodálkozva a testvérek. Reb,látva arckifejezésüket,magyarázkodni kezdett:
-Gondoltuk,most hogy ide jöttetek,és újak vagytok,ezért szeretnénk jóban lenni veletek,meg beszélgetni.
-Ez kedves tőletek!-ekkor James sétált oda hozzájuk. Rebeccára mosolygott,mire ő jobban megnézte magának.,,Milyen magas! Hú...és milyen izmos...és...de szépek a szemei...Azta,hogy nem vettem eddig észre,milyen jó pasi ez a James!" A nagy elkalandozásban nem is vette észre,hogy hozzá szólnak. Megrázta fejét,hogy kiűzze e furcsa gondolatait fejéből,és Bella szórakozott hangjára figyelt.
-Na,csak hogy végre rám figyelsz!-dorgálta haragot színlelve.- Azt akartam mondani,hogy James is eljön velünk kajálni.
-Ó!-kapta fel fejét, arca felragyogott.-Ez remek!-mosolygott.
Eszébe jutott Kevin,aki hirtelen nem is tűnt számára olyan helyesnek. Aaronra nézett. Megállapította magában,hogy ő is elég jól néz ki,de Jamessel nem érhet fel. ,,Mi a fene van velem? Már megint más tetszik? Nem,nem és nem! Olyan furcsa a gondolat,hogy James és én...Na ne...Még a gondolatától is olyan fura érzésem van. Megpróbálok nem gondolni rá."


Sziasztok! Itt az újabb rész! Szerintem elég hosszú lett,ahhoz képest,amilyen hosszúságúakat írok.
Ha tetszett,kommenteljetek,pipáljatok és iratkozzatok fel a blogra! 
Egyébként ezt a részt Emesének,a legjobb barátnőmnek(és természetesen nektek,olvasóimnak ) írtam,ő tudni fogja,miért. Amint láttátok,most egy kis betekintést nyerhettetek Rebecca gondolatai közé. Ezentúl több ilyen rész lesz,mert így sokkal élvezhetőbb a történet.
Halihó!

Valóság vagy álom?

Sziasztok! Tudom,hónapokig nem volt rész. Nagyon sajnálom,de egyszerűen nem volt időm,mivel most vagyok nyolcadikos,és a hétfőmet nyolc órával kezdem,a többi napon meg 7 órám van. Amikor meg hazaérek,rögtön tanulnom kell,szóval estére hulla vagyok. A másik ok,amiért nem írtam,az az,hogy nem volt ihletem. Most nekiálltam írni,és egy csomó dolog eszembe jutott. Szóval ne aggódjatok,nem fogom befejezni a blogot! :) A részek mostantól sem lesznek olyan nagyon baromi hosszúak,de igyekszem. Ez most egy kiegészítő rész Bella ,,álmáról",ami nem biztos,hogy egy álom. Jó olvasást!                                                                                                                                                                                                                                            Bella az ágyában feküdt,kényelmesen,és megpróbált elaludni. De valami mégis nyugtalanította.      
Mikor végre álomba szenderült,11 óra körül járhatott az idő. Majd az éjszaka kellős közepén arra lett figyelmes,hogy csapkodást és suhogást hall. Kipattant a szeme. Álmosan felült az ágyában,és a sötétben hunyorogva próbálta nézni,hogy mi zajong. Eszébe jutott néhány eddigi álma,melyek mind így kezdődtek,és egy alakot látott. Megborzongott.
-Ugye csak álmodom?-kérdezte magától. És tényleg,egy alak közeledett hozzá lassan.
Rémülten fejére húzta a takarót. Mikor úgy érezte,már nem figyeli senki,kibújt belőle.

Mintha szárnycsapásokat hallana. A hangok egyre erősödtek,míg végül elhallgattak.
Nem látott senkit,de érezte,hogy figyelik. Mellette az a valaki,aki figyelte,testet öltött. Kevin!
Bella felsikított volna, ha be nem fogja a száját.
-Engedj el!-kiáltotta a lány,mikor a fiú elvette a kezét.-Mit akarsz itt? Mit akarsz tőlem?
-Nyugodj meg,Bella. Tudom,hogy a szőke herceged mindent elmondott rólam neked,de nem mondott igazat. Az egész megtévesztés volt.
-Nem!-pattant fel Bella.-Hazudsz!
-Igazából ők a gonoszak,én jó vagyok! Attól még hogy fekete a szárnyam-mutatott hatalmas szárnyaira,amit Bella elképedve bámult.
-Hinned kell nekem!-győzködte a lányt.
-Mégis miért hinnék neked? Tűnj el innen!
-Neked különleges erőd van,Bella. Ha kihasználnád,bármit megkaphatnál! Az emberek azt tennék,amit te mondanál és akarnál!
-És nekem mégis mi szükségem van erre?-kérdezte szemöldökét felvonva Bella.
Kevin kissé zavarodott arcot vágott,de hamar visszanyerte magabiztosságát,és válaszolt.
-Mondjuk Jessica fejet hajtana előtted,és leégetné magát az egész suli előtt. Ebből neked lenne hasznod,hiszen visszavághatnál azokkal a dolgokkal,amikkel piszkált téged!-Bella nem válaszolt,így a gonosz angyal folytatta.
-Manipulálni tudod az embereket,és én segíthetek neked ezt az erőt kihasználni.Megtanítom hogyan bánj vele,és hidd el,minden jobb lesz!
-De én nem akarom kihasználni az embereket! Ez szemétség lenne!-a fiú erre közelebb hajolt hozzá,mire hátrált egy lépést.
-Azért fontold meg az ajánlatom,szivi!-vigyorgott rá,mire Bella keze hatalmasat csattant az arcán.
Kevin szeme egyből elsötétedett,arckifejezése dühössé vált. Megszorította a lány csuklóját,aki feljajdult fájdalmában.
-Ezt ne merd még egyszer megcsinálni!-sziszegte mérgesen. Ebben a pillanatban Kevint valaki teljes erőből fellökte.Félig elengedte Bella csuklóját,de ő elesett volna,ha egy kéz vissza nem fogta volna,lágyan  megragadva a lány derekát. A fekete angyal a szoba másik végében feküdt  összekuporodva a földön.
Bella lenézett a kézre,és megkönnyebbülten fordult meg. Nick pillantott vissza rá.Végigsimított arcán,és aggodalommal teli arccal megkérdezte:
-Ugye jól vagy?-barátnője megnézte csuklóját,amin ott virított Kevin kéznyoma.
-Nem vészes.Jó hogy itt vagy!-azzal megölelték egymást. A lány kibújt az ölelésből,és megszólalt:
-Nick,ez most álom vagy valóság?-az említett elgondolkozott egy másodperc erejéig,majd megszólalt.
-Igen,ez csak álom.Jobb.ha most tovább álmodsz,valami szebbet.-azzal visszanézett Kevinre,aki akkor kezdett éledezni a fallal való ütközés miatt. Bellát lefektette az ágyába,és gyengéden betakarta.
-Most mennem kell.-suttogta a fülébe,mire ő aprót bólintott. Nick egy puszit adott homlokára,azzal eltűnt a szobájából Kevinnel együtt. 
Bella lassan megpróbált elaludni.

10. és 11.rész-A meghallgatás

                                                                         10.fejezet

Aznap reggel Nick és Bella együtt mentek a suliba,tehát jól indult a reggelük.
Az óra vége felé tanáruk elmondta,hogy az igazgató valami nagyon fontos dolgot akar nekik mondani,és hallgassák meg csendben.Ekkor a hangszórókból a diri hangja hallatszott.
-Nos,tanulók,közeledik az év vége-kezdte,mire többen is megjegyezték,hogy ,,blablabla",és unottan megforgatták a szemüket. A tanár rájuk szólt.Az igazgató folytatta a mondandóját.
-Felmerült az ötlet,hogy tartsunk egy előadást.Akinek tetszik az ötlet,az aulában lévő kis dobozkába dobjon be egy papírt,hogy szeretné,ha megtartjuk,ha nem,akkor azt írja rá.
Szereplőválogatás lesz,amely négy órakor kezdődik a testnevelésteremben,és pénteken lesz.
Továbbá válasszátok ki egy dal refrénjét,amit elénekeltek,és egy színdarabból vett részletet,amit el kell majd mondanotok nekünk,a zsűrinek. Aki szeretne részt venni benne,az jöjjön el a meghallgatásra!
Köszönöm a figyelmet!-mikor az igazgató befejezte,mindenki egyszerre kezdett el beszélni.
Néhány fiút nem érdekelte az egész,ők egymással dumáltak,a lányokra viszont nagy hatással volt. Mivel az osztályban összesen heten voltak(Belláékkal együtt),ők lelkesen magyaráztak,észre sem vették,mikor megszólalt a csengő.
-Ez nagyon jó ötlet! Én támogatom!-bólogatott Melinda.
-Én is! Végre valami nem fiús dolog!-mondta Bree.
-Megmutathatjuk,hogy mit tudunk!-örült Rebecca.
-Talán még híresek is lehetünk-fantáziált Bella.
-Bella,te így is híres vagy! Úúúgy irigylünk!-nyávogta az összes lány,mire Bella elégedetten felsóhajtott,és megfordult,hogy selymes barna haja csak úgy repkedett körülötte. Rebecca követte barátnőjét a folyosón. Most is minden szem rá szegeződött. a lány imádta,ha ő lehet a középpontban.
Barátnője szerint senki sem veheti el tőle a ,,gimi királynője" címet. 

A csajok kimentek az udvarra beszélgetni. Közben Nick és a végzős csapat focisai odamentek hozzájuk.
-Helló csajok!-kacsintott rájuk Michael. Macsó volt a beceneve,mert sok lányt magába bolondított,elhitette velük,hogy szereti őket,aztán otthagyta őket,miután megkapta,amit akart.
-Helló-köszöntek vissza.Még mindig Bellával szemezett,bár a lányt cseppet sem érdekelte és undorítónak tartotta,amit művel. Nick nem tűrhette tovább,így ráparancsolt a ,,Macsó"-ra:
-Na tűnés. Fejezd be ezt a csajommal. Most.-mire a srác motyogott valamit,és eloldalgott.
-Mizújs,kicsim?-fordult mosolyogva barátnőjéhez.
-Várom már a meghallgatást!-kezdett el fel-le ugrálni.
-Tuti bekerülsz a darabba.
-De neked is benne kell lenned! hogy te legyél a másik főszereplő!-Nick elfintorodott.
-Muszáj lesz?-kérdezte fáradtan.
-Igen,és tedd meg értem! Ha annyira szeretsz- a lány fejét félredöntve fürkészte.
-Csak érted-mondta,mire Bella a nyakába ugrott és megcsókolta.
-Nick,becsöngettek-mondta  az egyik haverja.
-Kösz,tesó-csapott a vállára,majd kézenfogta Bellát és bementek a következő órára.
-Hogy én hogy utálom az iskolát! -szólaltak meg jó hangosan a lányok,pont mikor a tanár beért a terembe.Frappánsan ezt válaszolta:
-Én sem szeretem,de nem lennék a helyetekben- vigyorgott. Egymásra néztek,tudták,mit akart ezzel mondani tanítójuk. Elfintorodtak. Mrs.Lipton volt az iskola legrosszabb tanára,akit a tinik kiváltképp gyűlöltek,mert naponta íratott velük dolgozatot és feleltetett. Szegények!
-Kristin,kiosztanád a dolgozatokat?-kérdezte gonosz vigyorral az arcán. Ahogy a szavak kijöttek a száján,az osztály egy emberként hördült fel. Jason a fejét verte a padjához és közben azt nyöszörögte.
-Nem bírom ezt már tovább! Nem bírom!
-Pedig még 3 hónap van a tanításból-szólt közbe Mrs.Lipton,mire egy morgás volt a válasz.
-Francba-sziszegte Bella a dolgozat feladatainak elolvasása közben. Számtani és mértani sorozatok plusz a képletek és a szabályok. aztán elkezdte,de elakadt,így hát továbbment. Éppen a szabályon gondolkozott,ami már a nyelve hegyén volt,mikor kopogtak. Dühösen felnézett. Már épp mondani akarta,hogy mit akarsz,de az ajtó kinyílt,és két,egymásra nagyon hasonlító srác lépett be.
-Elnézést a zavarásért-szólt a magasabb-azt mondták,ebbe az osztályba fogunk járni. Most iratkoztunk be.
-Á! Gyertek csak be,Aaron. -azzal a nő a többiekhez fordult.-Ők az új osztálytársaitok, Aaron és a testvére ,Adam. Elöl szabad az egész sor,nem tudom,miért-nézett jelentőségteljesen a diákokra.
-Még egy percetek van.
Bellának eszébe jutott a mondat. Sebesen lekörmölte,és gyorsan csinálta tovább a feladatlapot.
-Kristin,kérlek,szedd be a dolgozatokat-szólt a lánynak,aki világéletében  kitűnő tanuló volt.
Egyszerre felerősödött a ceruzák és tollak hangja,ahogy a tanulók sebesen írni kezdtek,hogy mentsék a menthetetlent. 
-Na,sikerült?- kérdezgették Bellát barátai.
-Az utolsót nem tudtam,de kit érdekel,majd kijavítom a rossz jegyet legközelebb.-szólt vállat vonva.
-Szerintem meg könnyű volt-virult Reb. És azok a srácok! Aaron nagyon jól néz ki!

A szünetben (11. rész)

-Ma kedd van. Akkor a meghallgatás 3 nap múlva lesz!-gondolkozott hangosan Bella,miközben az iskolai szekrényeknél állt Rebecca társaságában.
-A bulit mikorra tervezed?-kérdezte tőle Rebecca.
-Szerda estére. A szüleim és én már mindent letárgyaltunk a tanárokkal,így csütörtök reggel fél tízkor kezdődik a tanítás-vigyorgott büszkén.-Látod,ezt is elintéztem!
-Király vagy! A szórólapok kiosztását együtt csináljuk,ugye?
-Hát persze! Ki nem hagynálak-mosolyogtak egymásra.
-Mikor is lesz az a buli,Bella?-a hangra az említett unottan felsóhajtott,és hátrafordult,hogy fölényesen végigmérje a jövevényt.
-Kevin,neked tök mindegy,úgysem hívlak meg rá!-Kevin önbizalmát ez sem ronthatta le,tovább mosolygott,és odament Rebeccához,hogy valamit súgjon a fülébe.
-Te meg mit mesterkedsz már megint?
-Semmit,semmit!-tette maga elé a kezét a fiú.
Mikor elment,Bella egy doboznyi szórólapot húzott elő szekrényéből.
-Akkor induljunk!-kiáltott fel.

-Buli lesz Bellánál! Gyertek el mindannyian!-ilyen szavakkal osztogatták a színes szórólapokat.

9.fejezet-Furcsa reggel

Sziasztok! Nagyon sajnálom a késést(megint),de moziban voltam,vásároltam,farsangom volt,szóval zsúfolt volt a hétvégém. Többet nem csinálok ilyet,megígérem!
Ha elolvastátok a részt,akkor írjátok meg a véleményeteket róla,akiknek meg nincs Google+ vagy Blogger fiókja,azok pedig pipáljanak,ha szeretnének. Köszi! :)
Jó olvasást kívánok!


                                                9.fejezet


-Hol van már Nick? Azt mondta,értem jön a kocsijával!-idegeskedett Bella.
-Nem tudom,drágám,de mindjárt nyolc óra,és el fogsz késni! Tedd el a reggelid-nyomta édesanyja a lánya kezébe a tízóraiját.
-Hát...igazad van. Nem akarok igazolatlant kapni-mondta kelletlenül a lány.-Szia anya!
-Szia Bella!-köszöntek el egymástól,majd Bella kiment az ajtón,s vajon kit látott! Kevint,aki egy fényes,fekete jaguár ajtajának támaszkodott.,,Tulajdonképpen egész helyes!"-gondolta,de gyorsan el is hessegette.,,Nem! Bella,neked Nick a fiúd,nem ez a tökfilkó!"  Ereiben megfagyott a vér. Megtorpant.
-Te meg mit keresel itt?-Kevin nem is válaszolt,csak az autóra mutatott.
-Nézd,milyen jól néz ki! Ma kaptam a szüleimtől. Nem akarsz vele furikázni a suliig?
-Nem!
-Miért?
-Mert...nem jó,hogy itt vagy. Nick jött volna értem,hogy együtt menjünk a gimibe! Fogadjunk,hogy megint a te kezedben van a dolog! Csináltál valamit!
-Á,nem volt nehéz,csak megkértem Rebeccát,ha már úgy oda van értem,hogy mondja meg neki,hogy mégis egyedül mész-vigyorgott pimaszul Kev.
-Miért nem szállsz le rólam?-kérdezte kétségbeesetten Bella.
-Szállj be,vagy el akarsz késni?-Bella elnézett a házuk felé. ,,Ha most visszamegyek,mit fog anyu szólni? Mondjam meg neki,hogy megint itt van Kevin,és csak ő tud elvinni,hogy ne késsek el.
Nem,busszal nem megyek! Sőt,gyalog sem! Kénytelen vagyok vele menni".Végül elindult az autóhoz.
Kevin kinyitotta az anyósüléshez tartozó ajtót,amit a lány egy mérges morgással köszönt meg.
Bella egy örökkévalóságnak érezte,míg odaértek.
A folyosón szótlanul ment el a fiú mellett,és belépett a tanterembe.
A néhány paddal arrébb ülő Nick rögtön szóba elegyedett vele.
-Miért nem akartál velem jönni?-kérdezte Nick szomorúan és egyben kíváncsian.
-Az az idióta Kevin Rebbel üzent neked,hogy nem kell értem menned. Pedig jó lett volna,de így csak délután találkozhatunk-sóhajtott boldogtalanul a lány.-Szóval ő hozott el,aminek egyáltalán nem örültem. De nem szóltam hozzá egy szót sem. Már elegem van belőle!-fakadt ki.
-Szétverem a pofáját!-sziszegte Nick. Szeme szikrákat szórt,mire Bella nyugtatólag átölelte.
Sóhajtott,és becsukta a szemét egy pillanatra. Mikor kinyitotta,már normális volt a tekintete.Majd megnyugodva így szólt:
-Jó lenne,ha nem akarná tönkretenni a kapcsolatunkat. Még átcsábít magához,és én azt nem bírnám ki!
-Ne aggódj,nem fog! Semmi és senki sem szakíthat el minket egymástól. Bízz bennem!
-Bízok benned. De te is bennem,ugye?
-Persze.Mindig is.-mosolyogtak egymásra.
Hirtelen melléjük ért Rebecca.
-Sziasztok,mizu?-tudakolta vidáman.-Amúgy miért egyedül akartál jönni,Bells?-kérdezte,mire elmondták,mi történt.
-Á,szóval becsapott!-kiáltott fel,majd elszontyolodva hozzátette:
-Miért csinált ilyet?-barátnője megsimította a vállát.
-Sajnos ő ilyen. Ne is törődj vele,lesznek majd mások is!
-Igazad van. De egykettőre nem tudom kitörölni a fejemből.
-Ehhez idő kell. De segíthetek!
-Hát persze hogy segítesz,hiszen a legjobb barátnőm vagy!-ölelték át egymást nevetve.

8.rész-Együtt

Sziasztok! Tudom,késtem a résszel,mindig halogattam a megírását,de itt van+a mai is,úgyhogy...jó olvasást!
Sandy      

                                                                    8. fejezet

Szünetben Rebecca bátyja és barátnője dumáltak az udvar egyik sarkában ácsorogva.
-Akkor ráérsz ma,suli után,Bella?
-Persze. Hol találkozzunk?-kérdezte vigyorogva Bella.
-Ahol te akarod-mosolygott rá Nick. Előbbi elkezdett gondolkozni,majd kibökte:
-Á,tudom már! Mozizzunk,utána menjünk el enni valami kínai étterembe!Egyszer ettem,és úgy emlékszem,finom volt.
-Remek ötlet! De mit nézzünk meg a moziban?
-Attól függ,mit adnak-vonta meg a vállát a lány.Nick válaszul előkapta a mobilját, ráguglizott az oldalra,majd megmutatta Bellának a kínálatot.
-Ez jó lesz-bökött rá az egyik filmre.
-Oké. A film ötkor kezdődik,majd felveszlek.-mondta,azzal karon fogta barátnőjét,és elindultak a húga irányába,aki éppen akkor lépett ki a suli ajtaján.Körbenézett,majd tekintete megállt Bellán és Nicken.Odasietett hozzájuk és rájuk förmedt:
-Ti meg hol a fenében voltatok?! Egész szünetben titeket kerestelek!-a fiú és a lány összenéztek,majd az utóbbi megszólalt.
-Hát...itt.-mire Reb kissé lenyugodott.
-Na jó, elvettétek a szünetem,de megbocsátok! Ráadásul óráról is majdnem elkéstetek. Ez azért fura. Bells,kezded átragasztani a dolgaidat Nickre!
-Dehogy-nevetett fel Bella.
-Dehogyisnem! Na de miről maradtam le?-váltott témát gyorsan.
-Moziba megyünk.-jelentette ki Nick.
-De kúl! Én is mehetek?
-Persze,jöhetsz.-válaszolták.
-És mi van a partiddal? Hétvégén lesz?
-Igen,úgy terveztem.De még meglátjuk,mikor ér haza apukám Londonból.-mondta Bella.
-Szülinapi buli?-csillant fel a fiú szeme.
-Aha-bólogattak a lányok.
-Engem meghívsz?
-Nick,te mindig rajta vagy a vendéglistán. Az első helyen!
-Hé,azt hittem,én vagyok az első!-hördült föl Rebecca.
-Vagyis...mind a ketten ott vagytok-magyarázkodott a lány.
-Tényleg történt valami köztetek! Eddig én voltam ott.
-Csak jóban vagyunk Bellával.Nagyon jóban.-kacsintott a mellette álló lányra.
-Ééértem!-nyújtotta el az é betűt Reb.

***********************************************************************************

-3 jegyet kérek-mondta Nick a jegyárusítónak.
-Én addig húztam popcornt venni-szólt neki Bels.
-Bírom a stílusod-nevetett a srác.-Meg amilyen szavakat használsz.
-Én meg téged bírlak-válaszolta a lány.Barátja magához húzta egy gyors csók erejéig, és tekintetét az övébe fúrta. 
 10 perc múlva már mindhárman a moziteremben ültek a helyükön,és a reklámokat nézték.
-Utálom a reklámokat-súgta oda Rebecca a barátnőjének.
-Dettó-mosolyodott el a lány,aztán végre elkezdődött a film. A barátjával közösen ettek egy nagy adag pattogatott kukoricát,nagy zajt csapva ezzel. Az egyik ijesztő résznél Bella a szeme elé kapta a kezét,mire Nick nyugtatólag megfogta azt,mire a már említett pillangók őrült iramban elkezdtek repdesni a gyomrában,és határtalan boldogság fogta el.
Mikor vége lett a filmnek,elmentek egy kínai gyorsétterembe.
-Nos,Nick,hiszel az angyalokban?-kérdezte hirtelen Rebecca. A fiúnak torkán akadt a falat,és elkezdett köhögni.Bella megütögette a hátát,és aggódva megkérdezte:
-Jól vagy?
-Persze.-bólintott,majd válaszolt a húgának.
-Igen,Rebecca,hiszek. De ez hogy jutott eszedbe?
-És ismersz esetleg egy őrangyalt?-faggatta tovább.
-Mire akarsz kilyukadni?-kérdezett vissza Nick.
-Miért nem mondtad el,hogy angyal vagy?-fakadt ki a lány.
-Én..én...-erre nem tudott mit válaszolni.Végül erőt vett magán,és azt mondta:
-Nem tudtam,hogy mondjam el. Nem hittél volna nekem.-Rebecca bólintott.-De ugye nem haragszol?-nézett testvérére könyörgően,aki megadóan felsóhajtott.
-Oké,megbocsátok.
-Igen! Köszönöm! És ígérem,hogy soha többet nem hallgatok el előled semmit!-vetette magát tesója karjaiba. Bella boldogan mosolygott rajtuk,és azt gondolta: ,,Olyan jó,hogy minden rendben van!"
-És most jártok?-hámozta ki magát Reb Nick öleléséből.
-Igen-mondták szerelmesen egymásra pillantva a lány és a fiú.
-Ez nagyon jó!-örvendezett.
-Nem, nagyon nem az!-sziszegte a bokrok között bujkáló Kevin,akit nem nagyon érdekelt mostohatestvére figyelmeztetése,és továbbra is kémkedett Bella után.












                                                         

7.rész-Az igazság

Sziasztok kedves olvasóim! Ha tetszik a blog és olvassátok,akkor iratkozzatok fel nyugodtan! :)
És van egy jó hírem:péntekenként fogom hozni a részeket.
Akkor jó olvasást a hetedik fejezethez!Remélem tetszeni fog. :D
Sandy



                                                          Hetedik fejezet

A lányok beértek a gimibe.
-De komolyan,mi történt tegnap? Mondd már el!-faggatta Bellát Rebecca türelmetlenül.
-Jól van na. Elmondom. Szóval,ott vol...
-Sziasztok! Milyen órátok lesz?
-Szia Nick! Nekünk töri.-szólt vidáman Rebecca.
-Szia-morogta Bella. Még mindig iszonyúan dühös volt Nickre,pedig most az a fiú állt előtte akibe beleszeretett,nem az,akivel tegnap találkozott.
-Na, menjünk beszélgetni-húzta el barátnőjét.
-Szi... Neked meg mi bajod van?-nézett Reb villámló szemekkel Bellára.
-Hallgass végig! A parkban vártam rá. Furcsán viselkedett,és megkérdezte,hogy járok-e vele.
-De jóó! És igent mondtál?
-Azt mondtam,hogy ,,nem tudom,most olyan fura vagy",mire megfenyegetett,hogy örökre eltüntet téged,ha nem járok vele,és eltüntetett egy parkban sétáló embert,így hát most járok vele!
-Ez nagyon durva! És hogy csinálta? Hogy jött ez az egész?
-Ezt én sem tudom!-mindketten elgondolkoztak. Talán olyan természetfeletti képességek is léteznek,amikről eddig fogalmuk sem volt.
-Még öt perc van a becsengetésig. Bemegyünk a terembe?-kérdezte Reb.
-Menjünk!-azzal elindultak az említett hely felé.
-Szia baby!-kacsintott Kevin Bellára,mire a lány levegő után kapott.
Rebecca a fiút bámulta,teljesen belé volt zúgva,Nick pedig olyan gyűlölettel nézett rá,mint aki a pillantásával ölni tudna.
-Olyan helyes-suttogta teljes mámorban úszva.
Nick hirtelen megfogta Bella csuklóját,és behúzta az egyik tanterembe,ahol senki sem volt.
-Hé, eressz el!-kiáltott rá dühösen a lány.
-Figyelj Bella! Azt az üzenetet nem én írtam,hogy gyere a parkba,mert a suliban hagytam a mobilom! Délután jöttem vissza érte.
Lehet,hogy nem fogod elhinni,amit mondok neked,de... más volt veled tegnap,valaki,aki felvette az alakom! Sikerült tegnap visszaemlékeznem,mivel ez veled történt.-Bella ezt a mondatot furcsállta,de aztán megkérdezte:
-Na és ki volt? Egyáltalán hogy vette fel az alakod?
-Kevin. Emlékszel amikor láttad azt a feketeséget a szememben?-Bella bólintott.
-És amikor eltüntettem az embert?-megint bólintott.
-Te is tudtad,hogy más voltam akkor,mivel Kevin sötét angyal,és ereje van,amivel meg tudja csinálni azokat,amiket láttál. Na most,ha felvette az alakom,akkor még az ő gonosz ereje működik!
És...téged akar megszerezni,hogy a fekete angyalok nyerjenek,és mindenkit gonosszá és alattomossá varázsoljanak.Te különleges vagy,mert angyali hatalmat örököltél a dédszüleidtől.
-Mármint...tudok varázsolni?
-Úgy igen,hogy manipulálni tudod az embereket,például hallgatnak rád,ha azt akarod. Képes vagy irányítani az akaraterőt. Kevin ezért akar átállítani a sötét oldalra,hogy a fehér angyalokkal tedd ezt. Ha átállsz,nekünk befellegzett!
-Azta-döbbent meg a lány.-Biztos hogy nem állok át az ő oldalukra! Várj,miért azt mondtad,hogy ,,nekünk"?-kíváncsiskodott.
-Én is őrangyal vagyok,fehér angyal. Pontosabban a te őrangyalod-mondta ki Nick.-Vigyáznom kell rád. Amit nem bánok-tette hozzá halkabban.
-És mi van a szüleiddel és Rebeccával? Ők is angyalok?-a lány láthatóan megdöbbent. Hirtelen kérdések hadserege zúdult rá.
-Nem,mert engem az igazi szüleim hoztak le a földre,amikor megszülettem,és az egészet úgy állították be,mintha a földi anyámtól születtem volna.- magyarázta a fiú. Bella a szájához kapta a kezét.
-Reb nem az igazi tesód?
-Gyakorlatilag nem,de úgy tekintek rá,mint az édestestvéremre. Nagyon szeretem ebből a szempontból.-mosolyodott el.
-Te vagy az őrangyalom? Akkor mindent tudsz rólam?
-Jól mondod.
-Akkor tudod a titkaimat,olvasol a gondolataimban és az életem nyitott könyv előtted?-Bella kezdett kétségbeesni.
-Igen-kuncogott Nick.-De a fejedbe nem látok bele, szóval ez miatt nem kell aggódnod. Ha lenne rá lehetőségem, akkor sem tenném.
-Te ki gentleman!-borzolta össze a fiú haját,mire ő elkapta a lány csuklóját és magához húzta.
 Közelebb húzódott hozzá és lágyan a fülébe súgta:
-Szeretlek.-a lánynak már nem volt ideje válaszolni,mert Nick ajkai az övéire tapadtak,s ő azonnal visszacsókolt. Lassan elhúzódtak egymástól,mire a srác egy ékszerdobozt húzott ki a zsebéből.
Bellában megszólaltak a vészcsengők. ,,Ugye nem akar feleségül venni? Még csak 16 vagyok!"-cikáztak agyában a gondolatok,de ez rögtön elmúlt,mikor látta,hogy a dobozban egy szépséges nyaklánc feküdt.A fehér arannyal bevont láncon középen egy tengerkék,szív alakú gyémánt volt,melynek szárnyai voltak,fölötte egy LOVE felirattal,ami kicsi kövekkel volt kirakva.
-Ez gyönyörű!-suttogta halkan.
-Tudtam,hogy tetszeni fog-mosolyodott el Nick,és feladta a lányra az ékszert.-Tudod mit,inkább te vagy gyönyörű!
-Köszönöm-pirult el a bóktól.
-Gyere,álljunk el az útból,jönnek órára-húzta arrébb Bellát,majd kimentek az iskolások tömegéből.
Láttak valakit futni a történelem terem felé.
-Siessünk,nehogy elkéssünk...megint!-szólt Bella.
-Jó ötlet!-nevetett a srác.

6.rész-A találkozó

Sziasztok! Ezt a részt rövidre terveztem. Bocsi előre is,meg azért is,mert késtem a résszel! Képzeljétek,megírtam a részt a telefonomon,elmentettem,és azt írta ki hogy a blogbejegyzés üres,úgyhogy újra kellett írnom. De most már itt van! :) Kérlek,ÍRJATOK megjegyzést.
Sandy

Bella 10 perce ült egy padon a parkban,és várt. Már épp elő akarta venni a telefonját,amikor érezte,hogy figyelik. Körbenézett,de nem látott senkit. Felsóhajtott. Nem félt,mert azt gondolta,hogy a fiú késik.Hirtelen felpillantott, és Nick arcát látta maga előtt. Megugorhatott,mert Nick azt kérdezte:
-Bocsi,megijesztettelek? Csak úgy elgondolkoztál.
Bellának rossz érzése támadt. Nem tudta,hogy álmodik-e vagy sem,de a fiú most másnak tűnt. A szemébe nézett,s rájött,miért:a mindennapos rossz álmában is ehhez hasonló tekintetek figyelték. Ezek az álmok furcsa módon  Kevin megjelenése óta kísértették őt.
Nick barna íriszeiben különös feketeséget látott..
-Öö...nem ijesztettél meg.-felelte zavartan. ,,Akkor most ő írta az üzenetet,vagy sem?"-kérdezte magától.
-Igen,én voltam-nevetett a fiú.
-Mi? Honnan...
-Tudod,Bella,vannak dolgok,amiket az ember megérez. Szóval,azért hívtalak ide,hogy megkérdezzem: leszel a barátnőm?-a fiú nem vette észre,hogy az egyik fa mögül egy magas alak figyeli őket.
-Mi a szart csinál ez az idióta? Nem ezt kértem tőle.Tök átlátszó a színészkedése,úgy kéne viselkednie,mint annak a tökfej Nicknek. De mi ez a magánakció?-morogta halkan.
Bella kissé megdöbbent Nick hirtelenségétől,hiszen még csak egy randin voltak.
-Én...nem is tudom...most nem olyan vagy mint szoktál lenni!
-Akkor másképpen-szólt Nick keményebben. -Vagy jársz velem,vagy soha többé nem látod Rebeccát!
-Micsoda? Te most fenyegetsz?
-Veheted annak is. Te döntesz! Gondolom,nem akarod elveszíteni a legjobb barátnőd.
-De a bátyja vagy! És tuti hogy nem tudnál semmit tenni,hogy ,,eltüntesd"!-vágott vissza a lány.
Nick nem felelt,csak ránézett a mellettük békésen sétáló emberre,mire az eltűnt.
Gonoszul vigyorogva fordult vissza a döbbent Bellához,akinek önkéntelenül Kevin jutott eszébe a fiú viselkedéséről.
-Hova tüntetted el azt a férfit? Nem csinált semmit! Hozd vissza! És egyáltalán hogy csináltad?-támadt rá a srácra. Nem tudta elképzelni Nickről, hogy ilyet csináljon!
-Ő volt a kísérleti alany-vonta meg a vállát. -Látod,ez lesz a barátnőddel is,ha nem teszed azt,amit mondtam! Ja,és nem tudom visszahozni azt az embert. Hoppá!-vigyorgott.- Ne feledd,bármikor eltüntethetek bárkit,még téged is,de te túl értékes vagy!
-Ha máskor és máshogy kérdezted volna,igent mondtam volna-mondta halkan a lány.
-Na jó! Járok veled,de csak Rebecca miatt! De most már hozd vissza a férfit!
-Mint mondtam,nem tudom. De jó döntés,hogy igent mondtál,bár egyszer úgyis behódoltál volna nekem!-azzal magához húzta Bellát,de ő ellökte a kezét,mire Nick nevetve eltűnt a szeme elől.
-Ez meg mi volt?-suttogta maga elé. Most nagyot csalódott benne. Érezte,hogy megváltozott. Most nem nyugalmat érzett,mikor Nickkel van (ezt sem értette,de a fiú iránti érzelmeinek tudta be),hanem veszélyt. ,,Ez egyre különösebb...biztos,hogy Kevin keze van a dologban,vagy...nem...nem tudom.
Valaminek a közepébe csöppentem bele,valami jónak,ami kezd átfordulni a rossz irányba"-morfondírozott. A fa mögött álló személy összeszorította az öklét.
-Na jó,most utánamegyek,és szétverem a képét.
Bella körbenézett a parkban,és szeme megakadt valamin. Illetve valamiken: mintha az egyik fa mögött egy srácot pillantott volna meg. A szemein akadt meg,amik olyan zöldek voltak,mint a smaragd. Ez a kép szertefoszlott,és már semmit sem látott abban az irányban.
,,Kezdek megbolondulni."-gondolta,és eszébe jutott a barátnője.
-Jaj!Rebecca! Fel kell hívnom,hogy jól van-e!-kiáltott fel,majd villámgyorsan elővette mobilját és tárcsázta Rebecca számát. Magában rimánkodott,hogy fölvegye,végül teljesen megkönnyebbült,mikor meghallotta  vidám hangját.
-Csáó csajszi! Mi a helyzet?
-Reb! Csak felhívtalak,hogy minden rendben van-e!
-Persze! Miért,valami baj történt veled?
-Nem,csak...holnap tartanunk kéne egy csajos délutánt.
-Benne vagyok!
-Akkor holnap találkozunk a suliban,szia!
-Szia!-azzal Rebecca letette a telefont,Bella pedig hazaindult,egy kicsit boldogan,mert Reb nem tűnt el örökre,és egy kicsit szomorúan a délután történtek miatt.
 
********************************************************************************

-Kevin! Azonnal állj meg!-az említett lassan visszafordult, mintha tartott volna attól a valakitől,aki hozzászólt.
-I-igen,tesó?-kérdezte,száját összeszorítva. Az alak felé lépdelt.
-Egy: nem vagy a testvérem, csak féltestvérek vagyunk. Kettő: mi a fészkes fene volt ez a parkban?-ordította le a reszkető srác fejét,aki dadogott valamit arról, hogy ő csak a dolgát csinálta.
-Ha a dolgodat csináltad volna, akkor most nem lennél ebben a helyzetben!
Mit kértem?-Kevin lehajtotta a fejét,és azt motyogta:
-Csábítsd el, hozd ide.
-Nem hallom!
-Csábítsd el,hozd ide!-ismételte el a mondatot szinte kiabálva.
-Helyes.-bólogatott a másik srác.
-De nem tudom! Egyszerűen én nem vagyok olyan sármos, mint te. Ráadásul az a hülye Nick állandóan a sarkában van!
-Jó. Akkor ugorjunk a második pontra.
-Az melyik?-Kevin féltestvére a fejére ütött.
-Hozd ide. Ennyi.Mondjuk amikor alszik. Ideteleportálsz vele. Baromi egyszerű!
Mindig rinyáltál,hogy soha nem adok neked feladatot. Most meg tessék,itt van egy, sőt, az egyik legfontosabb, és te nem tudod megcsinálni! Remélem,hogy érted,eddig miért nem kellett segítened.-
Kevin összefonta karjait,és dacos pillantást vetett a fiúra.
-Akkor intézd el te! Egyébként meg azt akartam,hogy megharagudjon Nickre,és ne beszéljen vele többet.
-Az ötleted több sebből is vérzik. Pocsékul színészkedsz, és mivel az angyalka állandóan a csaj nyomában van, nem lesz nehéz dolga, hogy igazolja az ártatlanságát.-Kevin csöndben maradt,miközben a srác az ő gondolatait olvasta.
-Hm...gondoltam. Eszed ágában sem volt idehozni Bellát, ugye?
-Mindig minden csak rólad szól-sziszegte Kev.
-Akkor most jól figyelj, öcsi:-hajolt le a fiú hozzá-innentől kezdve semmi keresnivalód sincs a tervben. Elmondtam,hogy a lány az enyém. Hidd el,semmi esélyed sem lenne velem szemben.
És ezt te is pontosan tudod.-hátralépett párat,és hozzátette:
-Ja,és: még egy magánakció, és kiszívom az összes erőd. -azzal sarkon fordult és nyugodtan elsétált.
-Rohadj meg-motyogta Kevin.

5.rész-Valami kezd kialakulni

                        

Rebecca és Bella a suliban tanultak.
Nick és Bella folyamatosan egymásra pillantgattak,majd gyorsan elkapták egymásról a tekintetüket és a földet pásztázták.
-Juj, tisztára szerelmesek vagytok egymásba,ezt még a vak is láthatja!-kiáltott fel Reb.
-Hé!Ne ilyen hangosan!-motyogta Bella elpirulva.
Az összes fiú mérgesen nézett Nickre,a lányok pedig Bellára néztek csúnyán.
Kevin a szemét forgatta.
A lányok elköszöntek Nicktől és hazaindultak.
-Úgyis tudom hogy ebből még lesz valami!-bökte meg kuncogva Rebecca őt.
-Úgy néz ki. És veled mi van?
-Semmi-sóhajtott a lány. Ma egy fiú,valami George megkérdezte hogy járok-e vele,de én nemet mondtam.
-Talán George Clooney?-kérdezte viccesen Bella.
-Dehogy,te hülye!Az a George valaki tök stéber,ilyen kerek Harry Potter szemüvege van!-tört ki a röhögés Rebeccából,mire barátnője is elkezdett nevetni.
-Figyu,láttam egy nagyon vicces videót Facebookon,majd otthon megmutatom!-mondta ő.
-Az az,amelyikben a macska állandóan leveri a pasi vízzel teli poharát?
-Igen!-erre megint elkezdtek nevetni,és a videóban látottakat ecsetelték,míg végül elértek Rebeccáék házához.
Köszöntek Nick anyukájának,és felrohantak a lány szobájába.
-Írjuk meg a házit aztán dumcsizzunk-szólalt meg Bella.
-Rendicsek.-mosolyodott el Rebecca.
A házi feladattal viszonylag hamar végeztek,utána kényelembe helyezték magukat az ágyon.
-Nekem mindig a rosszfiúk jönnek be,nem úgy mint neked.-szólalt meg Rebecca.
-Régen nekem is ők jöttek be,de AZÓTA nem-nyomta meg az azóta szót Bella. Nem tudta,hogy ez változni fog...
Barátnője is emlékezett arra a fiúra,akivel Bella járt egy ideig.
Rossz választás volt,mert a srác mindig erőszakos volt Bellával és tovább akart menni a csókolózásnál,de ő sosem engedte.
Ezért szakított vele,ami jó döntés volt.
-Gondolom nem lesz túl nagy meglepetés,ha azt mondom hogy Nick tetszik-jelentette ki bátran.
-Hát nem nagy meglepi-mosolygott Reb.
-Neked is kéne egy pasi,nem csak nekem! Itt konkrétan nem arra a George-ra gondolok-röhögött Bella.
-Ráadásul ha látnád hogy megy! Mint aki becsinált a gatyájába!-erre kirobbant a nevetés a lányokból. Megint.
Ekkor Nick feje jelent meg az ajtóban.
-Mizu?
-Nick! Te már haza is értél?-kérdezte zavartan a húga.
-Már vagy 3 órája-vigyorgott.
Bella és Rebecca egymásra néztek.
-Mióta is állsz az ajtóban?
-Most jöttem ide-hazudta szemrebbenés nélkül.
Bella megkönnyebbülten felsóhajtott, de barátnője gyanúsan méregette a fiút.
-Akkor én mentem-szólt némi kínos csend után Nick.
-Oké-mondták Belláék, aztán a fiú eltűnt a látókörükből.
-Huh. Ez kemény volt. Akkor nem hallotta-örült Bella.
-Nem biztos-nézett rá Reb,mire barátnője nekiment a vállával.
-Au!Jól van,jól van,legyen igazad!-emelte kezèt maga elé védekezően.
Bella telefonja jelezte,hogy üzenete jött.

Hi!
Gyere a parkba holnap suli után,és megtudsz mindent!
N

Eközben Nicknek is üzenete érkezett James barátjától:

Csá!
Átjössz hozzánk holnap suli után? Van egy új videójátékom!

Nick válasza: Szia James, persze,hogy átmegyek! Akkor holnap.

-Szép munka volt,James! Nem is tudod,Nick,hogy mire vagyok képes,hogy megszerezzem azt,aki az enyém! Most méltó vetélytársat szereztél magadnak!-nevetett gonoszul valaki.

Sziasztok! Bocsi,hogy este hoztam csak a részt,mindenfélét csináltam a mai napon.
Ez a rész rövid lett,tudom,de itt már kezdenek beindulni az események!
Vajon ki lehet az a valaki?
Ki küldte az üzenetet?
Ezekre a kérdésekre válaszokat fogok adni a kövi részekben,de addig is:komizzatok,pipáljatok és iratkozzatok fel!
Sandy

3.rész-Talán ő az!

Sziasztok! Mostantól hosszabbak lesznek a részek,ezért minden vasárnap fogom csak hozni őket.
Addig is,jó olvasást kívánok!    (Pipálni,komizni és feliratkozni még mindig szabad!)                            

3.fejezet

 Bella és Nick vidáman beszélgetve jöttek ki a teremből.
-Nick,szerinted nem lenne jó találkozni ma délután,csak mi ketten?-kérdezte meg óvatosan.
-De!-ragyogott fel a srác arca.,,Francba,miért nem mertem én megkérdezni?" -Mikor találkozzunk?
-Mondjuk 4-kor a McDonald'sban.
-Király! Nekem jó.- ekkor Rebecca jelent meg a hátuk mögött,és elhúzta Bellát a bátyja mellől.
-Bocs,Nick, elrabolnám őt egy kis időre!-szólt mosolyogva.
-Semmi gond,csak nyugodtan!-somolygott Nick.
-Mi az, Reb? És mi történt,hogy ilyen izgatott vagy?-nézett a lányra Bella.
-Van egy sejtésem! Lehet,hogy Nick a titkos imádód!
Kevin egész órán téged bámult,és sajna velem nem törődött. Pedig tök cuki srác!
-Háát...személy szerint nekem nem tetszik,és nem tartom cukinak. ,, Én mást tartok cukinak."-gondolta magában,de ezt nem mondta ki hangosan.
-Pedig az ! Na,mindegy, tehát a lényeg az, hogy Kevin téged nézett és Nick úgy nézett rá,mint aki a pillantásával ölni tudna. Lehet,hogy a bátyám féltékeny az új srácra és szerelmes beléd!- kuncogott. - Ezért írtam neki órán egy levelet, amiben azt kérdeztem, hogy mi a baja Kevvel, hogy így néz rá,mire azt válaszolta,hogy van oka rá,hogy így nézzen,és én még túl kicsi vagyok ehhez- húzta el a száját  a lány.
-Tényleg,az üzenetben N volt az aláírás!-kiáltott fel Bella. -Mindenesetre meglátjuk,mit hoz a jövő! -bizakodott,mire barátnője egyetértően bólogatott.
-Sziasztok csajok! -jött oda hozzájuk Kevin.
-Szia!-köszönt Bella, míg Reb csak valamit dadogott,és megbabonázva bámulta a fiút .
-Bella vagyok és ő itt a barátnőm,Rebecca-rázott kezet.
-Örülök,hogy megismerhetlek titeket. Bella,van programod mára? Találkozhatnánk. Rebecca,te is jöhetsz,természetesen.
-Sajnálom, mára foglalt vagyok!-nézett az új fiúra bocsánatkérően Bella.
-Szabad érdeklődnöm,hogy kivel mész?-vonta fel a szemöldökét Kevin.
-Egy másik fiúval.
-Oh,értem! Majd szólj,ha én is esélyes vagyok!-nevetett.
-Én ráérek!-szólalt meg rögtön Rebecca.
-Oké. Akkor négykor a McDonalds'ban.
Sziasztok!-sétált el a szekrényéhez.
-Ez furcsa. Én is pont ekkor találkozom Nickkel a Mekiben.
-Lehet,hogy fura,de nem mindegy? Végre találkozok Kevinnel!-tapsikolt.
Majd mindent mesélj el! - szólt Rebecca Bellának.
-Ok! Te is! - válaszolt.
Búcsúzóul megölelték egymást és elindultak hazafelé.
Bella kilépett a suli ajtaján és megcsapta a hideg,őszi szél.
Elindult a kapu felé,és kit látott! Jessicát,legnagyobb vetélytársát,aki éppen Nicknek dumált.
Keze ökölbe szorult,és egyenesen odamasírozott hozzájuk.
-Jessica!Micsoda meglepetés! Mi járatban vagy itt?-kérdezte tettetett vidámsággal,holott legbelül forrt a dühtől.
-Ó,Izabella! És te?-viszonozta Bella kedvességét Jessica.
-Képzeld,ma van Nickkel találkám. Ugye, Nick?-fordult felé.
-Igen. -helyeselt a fiú.
-Ó-húzta fel az orrát Jessica sértetten-akkor én megyek is.-azzal elviharzott.
-Bye-bye!-integetett utána a lány gúnyosan.
-Hazakísérhetlek?-kérdezte Nick őt. ,,Ez aztán furcsa volt. Látszólag nem kedvelik egymást."
-Persze!-azzal hazaindultak.
Az út csendesen telt,néha-néha felidéztek egy gyerekkori emléket,és arról beszélgettek.
-Hát,akkor itt is lennénk-állt meg a lány a ház előtt.
-Akkor...ne felejtsd el! Négy óra,McDonald's!-mosolygott Nick.
-Nem fogom! Szia!
-Szia!-búcsúztak el egymástól.

1.rész-Léteznek angyalok?

Hali mindenkinek! Nagyon sokan néztétek a blogot,aminek tényleg örülök. Ennek örömére meghoztam az első fejezetet! Jó olvasást!
   

☆☆☆

                                     
  Ui: 
Köszönöm Szonjának a designt és a fejlécet az átalakítással együtt! Nélküle nem lenne ilyen szép a blog! :*

                          ☆☆☆


                 1.fejezet

New York városában halványan sütött a nap,mikor Charlotte bevitte Bella reggelijét a lány szobájába. Charlotte Mrs.McNeel barátnője volt, aki gyakran vigyázott a lányára, Bellára,mikor az kicsi volt.
Most a családdal élt, és besegített a takarításban, főzésben. Erre sokszor szükség volt, mivel a szülők sokat dolgoztak: az apa rendőr volt, az egyik legjobb az összes közül, és ezért dolgozhatott együtt a londoni rendőrséggel. Már hónapok óta nyomozott egy angliai eset miatt, de ő és a többi rendőr egyelőre nem járt sikerrel.
Az anya lakberendező volt. Már kiskorában is szerette saját maga megtervezni, hogyan nézzen ki a szobája, hogy mi illik egy helyiséghez, és ez felnőttkorára is megmaradt. A házuk berendezése is az ő munkája volt, igazán igényeset és elegánsat sikerült alkotnia.
Bella furcsát álmodott az előző este, amire reggel visszaemlékezett.
Álmában az iskolája folyosóján, a szekrényeknél beszélgetett Nickkel, egyik barátjával, mikor feltűnt neki valami.
A folyosó végéről jött, alaktalan volt, olyan, mint a füst. Lassan beterítette a diákokat, mire a zajok tompulni kezdtek, és a lány füle elkezdett zúgni. A fekete füst már elérte Nicket, és ő feltekintett rá. A kék szemek és a szőke haj helyett a fiú arcát sötétbarna, szinte fekete haj keretezték, tekintete pedig sötét volt. Mögötte két hatalmas, fekete szárny tornyosult. Bella levegő után kapkodott, s hátrébb lépett, de a sötétség egyszer csak beszippantotta.
Egy kedves ,,jó reggelt!" ébresztette,mire felült, s zavartan megrázta a fejét.
-Neked is, Charlotte!-viszonozta a köszöntést álmos hangon.
A mosolygós nő letette elé az ételt, amit megköszönt, és el is kezdett falatozni.
-Jót aludtál?-érdeklődött közben Lotte.
-Hát...volt egy furcsa álmom-kezdte el mesélni Bella az álmában történteket, majd a végén megkérdezte:
-Szerinted ez mit jelenthet?
-Hm...-gondolkozott el a kérdezett-valami természetfeletti esemény vár rád.
Egy Fekete Angyal képében.
-Fekete Angyal?-csodálkozott a lány.
-Igen. Én hiszek benne, hogy léteznek.
Tudod, tudomásunk van Fehér,  úgynevezett őrangyalokról és Fekete, azaz Sötét Angyalokról. Szárnyaik színe és lelkük alapján különböztetjük meg őket.
Neked és nekem is,sőt, minden halandónak a világon van őrangyala,akinek az a küldetése, hogy vigyázzon a védencére.
-És mi van a Sötétekkel? Ők a gonoszok?
-Bizony. Ők a jók ellentétei, viszont nem vigyáznak rád, hanem azt akarják, hogy helytelen és rossz dolgokat kövess el.-a lány nagyon elcsodálkozott dadája szavain. Annyira elmélázott, hogy észre sem vette, mennyire elszaladt az idő.
-Hoppá, kissé sietned kell!-nézett az órára Charlotte. Bella igazat adott neki, így rekordidő alatt felöltözött és megfésülködött. Felvette fehér dzsekijét a színben hozzáillő tavaszi csizmájával, és uzsonnáját elsüllyesztette táskájában.
Édesanyja a konyhában tett-vett.
-Szia Anya, elmentem!-adott puszit neki a lány, megölelte Charlotte-ot, és kilépett az ajtón. A márciusi levegő kellemesen hatott rá, felfrissülve érezte magát.
Eszébe jutott a tegnapi nap, mikor is üzenetet kapott egy ismeretlen számról.
Egyszerre izgatottság lett úrrá rajta, alig várta, hogy elmondja Rebeccának, legjobb barátnőjének, aki történetesen Nick húga volt. A lány már egy ideje vonzódott a fiúhoz, de nem tudta, hogy Nick mit érez iránta. Talán csak barátnak tekinti, vagy rejteget valamit?
Bella, felébredve gondolataiból észrevette Beccát, ahogy házuk előtt vár rá.
A lányok integettek egymásnak, és mikor egymás mellé értek, megölelték egymást.
-Na, mi újság?-kérdezte Reb, barátnője arcán pedig mosoly terült szét.
-Képzeld, mi történt tegnap...