4.rész-A randi

                                                       4.fejezet



Bella felvett egy fehér,szép ruhát egy kék magassarkúval,hozzáillő táskával és kiegészítőkkel.
Feltett egy kis szempillaspirált. Ekkor egy sportkocsi állt meg a ház előtt.

Nick szállt ki a kocsiból. Bella lerohant,és utoljára megnézte magát a tükörben,aztán kinyitotta az ajtót.
-Szia Bella!-köszönt a fiú.
-Szia!- válaszolta.
Beszálltak az autóba és elindultak. Az utat végigbeszélték, és mindketten kényelmesen érezték magukat.
Mikorra odaértek,Kevin és Rebecca már ott ültek az egyik asztalnál. Reb folyamatosan magyarázott a srácnak,viszont ő néha-néha mondott egy ja-t vagy egy aha-t. Szemével folyamatosan pásztázta a termet, mintha keresett volna valakit.
Amíg Nick leparkolt a kocsival,addig Bella rendelt a McDonald's pultjánál.
-Rendeltem neked hamburgert és krumplit-mondta,mikor a fiú visszatért.
-Köszi-mosolygott a lányra hálásan. Ő is körbenézett,és megakadt a szeme két emberen.
-Bella,az ott nem Rebecca és Kevin?
-De,ők azok.Reb nem mondta,hogy vele találkozik?
-Nem! Mostanában semmit nem hajlandó elmondani,hogy hova megy vagy mit csinál.Régen mindent megbeszéltünk-mesélte szomorúan.
-Ne aggódj,Nick!Nem kell ennyire vigyáznod rá,már 16 éves és tudja mit csinál!-nyugtatta Bella.
-Csak...valahogy még mindig bennem van az érzés, hogy a bátyja vagyok, és meg kell védenem őt.
-Ez teljesen érthető.
Egy darabig szótlanul ettek,majd egyszer csak meghallották Kevin mérges hangját és hátrafordultak.
-Ezt már egy csomószor elmondtad! Nem tudod befogni a szád végre? Rohadt unalmas vagy-vágta oda Rebeccához a fiú, aki döbbenten pislogott, és hirtelen meg sem tudott szólalni.
Nick ránézett a vele szemben ülő lányra,és megszólalt:
-Bocsi,de oda kell mennem-azzal felállt a helyéről. A lány hezitálva utánaszólt:
-Ez talán nem a legjobb ötlet! Hagynod kéne! ,,A barátnőm vissza tud vágni,de azért jó lenne, ha Kevin visszafogná magát"-gondolta,és érezte, hogy ő is haragszik az új srácra a viselkedése miatt.
-Mi a gond, Kevin?-kérdezte összehúzott szemekkel Nick.
-Semmi bajom sincs,de miért is érdekel ez téged? Ő a barátnőd vagy mi?-kérdezte gúnyosan.
-Ó,nem-nevetett fel Rebecca bátyja.-Ő a húgom! Jó lenne, ha visszafognád magad.
-Fantasztikus, kösz az infót. Egyébként meg ne dirigálj nekem, angyalka-állt fel Kevin is,és belenézett ellenfele szemébe,akinek egy pillanatra meghűlt a vér az ereiben.
-Nekem itt már semmi dolgom, szóval csá-vetette oda, azzal elviharzott.
Nick szúrós szemmel nézett utána:
-Helyes!Menj csak!
-Ezt most miért kellett?? Nick,elszúrtad a randimat!Gratulálok!-vádolta Reb a fiút.-De mi a francért nevezett téged angyalkának?-rázta a fejét értetlenül.
-De rád kiabált! Ez egy igazi tapló!- válaszolt testvére az utolsó kérdést figyelmen kívül hagyva.
-Na és,ilyen megesik,mit kell úgy felkapni a vizet? -ment neki a vállával Nicknek,majd halkan odaköszönt Bellának,aki aggódva nézett rá.
-Fenébe!-túrt bele a hajába Nick,miközben lehuppant a székére.-Látod!-sóhajtott egyet.
-Sajnálom-szólt halkan Bella.
-Nem,én sajnálom,hogy elszúrtam a mi randinkat!-szabadkozott.
Bella gyomrában felébredtek a pillangók és a szíve hevesen kezdett el verni. ,,Ez egy randi!"-ujjongott magában.
Utána másról kezdtek el beszélni,megkérdezték egymástól hogy melyik kaját utálják és sokat nevettek.
-Hat óra van! Jól elszaladt az idő! De azért...ráérsz még sétálni egyet?-kérdezte Nick.
-Persze hogy ráérek!-válaszolt boldogan a lány.
Kimentek az étteremből,és járták az utcákat,nézték a kirakatokat. Egyre jobban besötétedett. A séta közben kezük néha összeért, ilyenkor mindig elkapták azt, és félrenéztek.
Csendben sétáltak, de ez nem az a kínos csend volt, hanem a nyugodt fajta. Amikor nem kellenek szavak, hogy élvezd a másik társaságát.
Egy kis idő múlva leültek egy padra megpihenni. A fiú átfogta a lány derekát, aki erre hozzábújt, és fejét a srác vállára hajtotta. Így maradtak pár percig. A nyugodt csendet Nick törte meg:
-Hazavigyelek?-nézett kedvesen a lányra. A hold megvilágította az arcát,amit Bella tökéletesnek talált.
-Igen,köszi. Már eléggé elfáradtam-válaszolta.Felálltak, és visszasétáltak az autóhoz.
Hazafelé Bells csak nézett ki az ablakon.
Nick lopva rápillantott,és elhatározta,hogy legközelebb elhívja egy randira. Utána még többre.
Kettesben akart vele lenni, hiszen ez teljesen más helyzet volt, mint az iskolában.
Közben elértek a házukig.
-Ez jó volt-szállt ki a srác az autóból,és kinyitotta Bellának az ajtót.
-Igen,valóban-nézett ő a szemébe.
Sokáig nézték egymást így.
Nick kisimított egy tincset Bella arcából, és lehajolt hozzá.
Egyre közelebb volt az arcuk egymáshoz,mire a fiú a lány ajkához közelített az övével. Szemüket lehunyták,és szájuk majdnem összeért,de egy váratlan hang félbeszakította a jelenetet:
-Bella,kicsim,te vagy az?-a lány lehunyta a szemét.
-Az anyám-motyogta kínosan. Nick nyomott egy csókot a homlokára,majd eltávolodott tőle.
-Menned kell-szólt mosolyogva. Bella piruló arccal intett neki, és beszaladt a házba.
A srác még nézte őt,majd vigyorogva beszállt az autójába,és elhajtott.
-Szia anyu!-köszönt még mindig piros arccal a lány.

-Szia! Na,mi volt a randin?-nézett rá édesanyja izgatottan.

-Beszélgettünk meg sétáltunk.-felelte,és visszaemlékezett a történtekre.

-Értem.Csak ennyi?-kíváncsiskodott Mrs. McNeel. A lánya mélyet sóhajtott:

-Több is lett volna ha nem akkor ordibálsz ki az ablakon!

-Ó-húzta el a száját szánakozva az asszony-igazán sajnálom. Ne aggódj,biztos lesz még valami köztetek!-kacsintott.
-Oké anya, én most felmegyek a szobámba.-mondta Bella,majd elindult felfelé a lépcsőn.
-Nem vagy éhes?-kiáltott utána anyja,mire megrázta a fejét.           ⧫⧫⧫⧫⧫⧫⧫⧫⧫⧫⧫⧫⧫⧫⧫⧫⧫⧫⧫⧫⧫⧫⧫⧫⧫⧫⧫⧫⧫⧫⧫⧫⧫⧫⧫⧫⧫⧫⧫⧫⧫⧫⧫⧫⧫⧫⧫⧫⧫⧫⧫⧫⧫⧫⧫⧫⧫⧫⧫⧫⧫

Miután megfürdött, megmosta a fogát és bepakolta másnapra a táskáját, felhívta Rebeccát:
-Már vártam, hogy felhívj-szólt bele vigyorogva a telefonba barátnője. Bella felnevetett,majd komoly hangnemre váltva így szólt:
-Mi volt ez a Mc Donald's-ban? Miért förmedt rád az az idióta?
- Őszintén szólva nem tudom.- Rebecca hangja szomorúan csengett.-Csak meséltem neki magamról,meg a suliról,de ezekre nem nagyon figyelt. Tényleg, lehet, hogy azt a sztorit,amikor elestem kiskoromban a kertben és repültem egyet,azt többször is elmondtam,mint kellett volna.
Viszont a megjegyzése nagyon rosszul esett. Az a baj, hogy jó pasi, de untatom. Nyilván nem tetszek neki. De te igen. Téged hívott először randira.
-A francba-sziszegte Bella.- Úgy sajnálom!
-Te nem tehetsz róla. Ezt most én rontottam el.
-Ugyan!-kiáltott fel a lány.-Rebecca, te egy nagyon jó személyiségű ember vagy, nem mellesleg szép is, Kevin pedig egy hülye tapló. Ne foglalkozz vele!
-Rendben- nevetett fel barátnője-nem fog érdekelni, mit mond majd. De mesélj, milyen volt a kotnyeles bátyámmal randizni?
-Reb, Nick csak segíteni akart. Én is odamentem volna kioktatni Kevint, ha nem tudtam volna. hogy mennyire utálod, ha beleszólnak a dolgaidba.
-Oké,oké. Szóval?

-A meki után elmentünk sétálni. Csak csendben sétáltunk,de nagyon kellemesen éreztem magam. És szerintem ő is. Aztán hazavitt,és...és a kapunkban állva majdnem megcsókolt. Persze anyámnak pont akkor kellett kikiabálnia az ablakon. Így aztán a homlokomra kaptam egy csókot.
-Úú-súgta sejtelmesen Rebecca.-Tudod,miután Nick hazaért, és bocsánatot kért tőlem az étteremben való viselkedéséért,megkérdeztem,hogy milyen volt a randi.
-És mit mondott?-lett izgatott Bella.
-Azt mondta,hogy semmit nem fog mondani nekem, mivel tudja, hogy az információ úgyis hozzád jutna el.-kuncogott.- Aztán csak annyit kérdeztem, hogy szerinte szép vagy-e.
-Mit mondott?
-Azt, hogy erre nem fog válaszolni. De annyit sikerült kiszednem belőle,hogy...-ekkor a lány Nick hangját hallotta meg tompítva:
-Rebecca!! Kivel beszélsz? Ha bármit is mersz mondani,én esküszöm...-majd újra a húga hangja:
-Úgyis elmondom neki,hogy belez...-Bella már csak a vonal sípolását hallotta.
-Mi a...-vette el a telefont a fülétől. ,,Belém zúgott? Akkor tényleg ő írta a levelet?"  Egy  még bámulta a készüléket és gondolkozott,aztán végre megcsörrent.
-Na,itt vagyok-szólt suttogva Reb.
-Mi volt ez? És miért suttogsz?
-Ez az idióta elvette a telefonom és kinyomta a hívást. Elkezdett futni előlem a házban,és egyszerűen nem értem utol. Majd bemenekült a szobájába és magára zárta az ajtót. Olyan tíz perc múlva semmit sem hallottam,így elcsentem a pótkulcsot-ami az ő szobáját nyitja,biztonság esetére,mondjuk ha eltűnne az alapkulcs-és bementem. Már elaludt,és megláttam nála a mobilom. A párnáján volt, a keze mellett. Gyorsan elvettem tőle,és besiettem a szobámba. Aztán felhívtalak.
-Wow-nevetett fel Bella. -De mesélj még Kevinről! Ő mondott neked bármit is?

-Megkérdezte,hogy mi mióta ismerjük egymást,de rólam nem kérdezett semmit-biggyesztette le a száját a vonal túlsó végén Rebecca.

-Tényleg sajnálom. Kevin egy nem normális,idióta...
-Igen Bella,az-kuncogott a lány megint-igazad van. De ne aggódj,tényleg nem érdekel már az egész.
Elfelejtem őt és kész.
-Okés.-mosolyodott el Bells.
-Most mennem kell,nem akarom felébreszteni a családot. Szia!

-Szia Reb!-azzal Bella letette a telefont,és boldog mosollyal az arcán aludt el.

2.rész-Az a bizonyos N

   Hali! Itt a második fejezet,jó olvasást!
                                  

                                                  2.fejezet

Rebecca nekitámaszkodott a lányvécé ajtajának,és hallgatta barátnőjét.
-Szóval,tegnap kaptam egy üzenetet-és Bella előhúzta fehér iPhoneját-amiben ez állt-mutatta Rebnek: 
Kedves Bella! Minden alkalommal, mikor látlak, a szívem megdobban. Gyönyörű vagy! Szerencsém van, hogy közelről ismerhetlek, hiszen fantasztikus lány vagy! Szeretettel:N
-Ez de szép! Még egy embernek tetszel-kuncogott Rebecca.
-De várj,még nincs vége! Visszahívtam a számot és ezt a beszélgetést folytattuk-mutatta Bella a hangüzenetet.
Bella:-Halló! Te írtad nekem az üzenetet?-kérdezte kíváncsian.
T.I. (titkos imádó): Szia. Igen,én írtam.-válaszolt egy nyugodt hang.
Bella:-Megmondod,ki vagy? N betűvel kezdődik a neved?
T.I.:-Lehet.-azzal véget ért a hangüzenet.
-Itt letette-sóhajtott.
-Hűha!-csodálkozott Rebecca.
-Eddig mindenki megmondta hogy ki is ő! Vagy rájöttünk.
-De a hangja ismerős volt-érvelt Bella.-Nem ismerős neked a szám?-barátnője gondosan szemügyre vette a számjegyeket, majd nemlegesen megrázta  fejét.
-Nos,akkor vegyük sorjában-szólalt meg.-Ismer téged és mindennap lát...
-Akkor a suliba jár!-kiáltották egyszerre a lányok,majd elnevették magukat.
-Most már menjünk órára,mielőtt elkésnénk-szólt aggodalmasan Bella az órájára pillantva,azzal a lányok karon fogták egymást és elsiettek. Mindkét lány emlékezetében kutatott. Vajon ki ez az ,,N"?
Még pont beértek csengetés előtt és gyorsan elfoglalták helyüket a padokban.
-Sziasztok!-köszönt nekik vidáman Nick.
-Szia Nick!-válaszolták kórusban. Ekkor Bella eszébe jutott valami. ,,N",mint Nick?" -gondolta,és szíve hevesen kezdett el verni.
Ekkor a terembe Mrs. Dawson lépett be,az osztályfőnök,mellette pedig egy sötétbarna hajú,pimasz vigyorú srác lépdelt.
-Jó reggelt diákok! Köszöntsétek Kevin Mascottot,az új társatok!-mondta mosolyogva az osztályfőnök az osztálya felé fordulva.
-Helló! Kevin vagyok,de hívjatok csak Kevnek! -mutatkozott be.
A lányok,kivéve Bellát mind a fiút bámulták,de Kevin csak egyvalakire nézett. Bellára.
-Nos,majd összeismerkedtek egymással a szünetben,most tanuljunk! Kevin,kérlek foglalj helyet egy neked tetsző helyen!-szólalt meg a tanár,majd ő hátraült a legutolsó padba. Minden lány hátra-hátra pillantgatott az óra közben,köztük Rebecca is. A lány nem tudta nem észrevenni,hogy a bátyja csúnyán méregeti Kevint. Ezért sebesen írni kezdett egy papírlapra,majd a papírt odacsúsztatta mellette ülő bátyjának.

Rebecca: Mi van,nem tetszik az új srác?
Nick:Miért, kéne hogy tetsszen,vagy mi??
Rebecca: Mert olyan csúnyán néztél rá,pedig nincs rá okod!
Nick:De van!Ezekhez a dolgokhoz te még túl kicsi vagy.
Rebecca:Na,nem mintha számítana valamit az az egy év, ami köztünk van! :/


Erre Nick már nem válaszolt,csak összegyűrte a papírt és bedobta a táskájába.
Rebecca alig várta hogy kicsengessenek, és elmondhassa barátnőjének a fejleményeket. Lehet,hogy Nick a titkos hódolója? Talán Bella nem tévedett.

22.rész-Megkönnyebbülés

Harry szemszöge

Úgy gondoltam,elcsalom Nicket,hogy lerendezhessük ezt a dolgot. Előttem állt,a keze ökölbe szorult,száját pedig összepréselte. Mérges volt. Sőt,dühös. Viszont nem félek tőle-kéne? Nem hiszem. Én minden tekintetben erősebb vagyok.
-Van fogalmad róla,mit tettél?-szegezte nekem a kérdést,mire könnyedén megvontam a vállam:
-Teljes mértékben.
-Hányadik volt neked? A századik? Ezredik?-kiabálta.Egy pillanatra elgondolkoztam. Tényleg,hány csajjal voltam már így? Biztos,hogy nem volt száz, azért ne túlozzunk!
-Nana,azért nem olyan sok. Tudod nem számolom-vigyorodtam el. Élveztem,hogy felhúzhatom az agyát. A kijelentésem megtette a hatását,mert felém lendült az ökle. Nem tudott eltalálni,mivel egy csettintéssel gyorsan mögé teleportáltam. Annyi az egész,hogy oda nézek,ahová kerülni akarok,arra összpontosítok, és egy csettintéssel aktiválom az angyali erőm. Ennyire egyszerű,már ott is vagyok. Míg ő engem keresett,lassan megszólaltam:
-Ha tudnád,mennyire élvezte a csókjaimat.-szemmel tartott,de már nem akart megütni. Vagy csak nem mutatta ki?
-Azt kötve hiszem! Nekem nem ezt mesélte!
-Nem mondott el mindent,én is ott voltam.
-Elvetted az ártatlanságát-sziszegte.Nem hagytam,hogy az a kis bűntudatom felülkerekedjen,és meglátszódjon az arcomon,szóval rátettem még egy lapáttal:
-Jaj,elhappoltam előled.És most már az enyém.
-Bella sosem lesz a tiéd!
-Ugyan már,te hős szerelmes,nyisd ki végre a szemed! Az utóbbi időben nem érezted úgy,hogy a csaj valamit eltitkol előled?-úgy látszik,ezzel elbizonytalanítottam,mert azt felelte:
-De,furcsán viselkedett. Ezt is te okoztad? Miattad viselkedett velem hidegen? Miattad nem szeret már?-lépegetett felém,de én meg sem mozdultam.
-Csak hogy rájöttél,-mímeltem egy sóhajt-nem esett le neked,hogy valaki van a háttérben?
-De igenis gondoltam- a szavába vágtam:
-Gondoltál rá,de azt hitted,hogy a makulátlanul tiszta szerelmi életetekbe senki sem nyúlhat bele piszkos kézzel,és ránthatja ki Őt,mi? Úgysem tartott volna örökké,mert a lányok nem a jófiúkra buknak,hanem a rosszfiúkat szeretik. Te meg egy kis nyápic vagy-röhögtem ki,és újra tett egy sikertelen kísérletet arra,hogy megüssön. Balek.
-A lényeg a lényeg,-folytattam,mintha mi sem történt volna-hogy nem csak az ártatlanságát vettem el,hanem a szívét is. Mármint nem szó szerint.De jobb ha tudod,hogy belém esett,és el is fogja mondani neked. Csak engem nem említ meg,mert össze van zavarodva az után,hogy lefeküdtem vele-pislogás nélkül meredt rám,de egyszer csak elvigyorodott. A bosszú vigyora díszelgett az arcán. Mi a...
-Harry Styles, le van tartóztatva. Bármi, amit mond, felhasználható ön ellen. Jogában áll ügyvédet fogadni.-hallottam egy hangot mögülem, akinek tulajdonosa a szokásos, unalmas szöveget darálta. Gyorsan hátrafeszítették a karom,és egy bilincs kattant a csuklómon. Elkaptak a zsaruk. Ez eddig még soha sem sikerült nekik. Nick miatt volt! Kellett nekem annyit dumálnom,hogy nem vettem észre,ahogy mögém lopódznak! Most nagy szarban vagyok.
-Jó szórakozást a dutyiban-vágta oda az a nyomorult,amire egy morgással válaszoltam. Visszakiáltottam neki:
-Ezt még nem játszottuk le, Hudgens!-a zsaruk mellettem, meg a (biztonság kedvéért) hátam mögött ,,kísértek",és elhatároztam,hogy ki fogok szabadulni a börtönből. Nick már Bella mellett állt,és átfogta a derekát. Legszívesebben felpofoztam volna azt a nyomorult angyalkát! Akik mellettük álltak,mind összeszűkült szemmel mértek végig,de ez nem érdekelt. Találkozott a tekintetem Belláéval,és ő mozdulatlanná merevedett. Csak bámultam bele azokba a kék íriszekbe,de nem csak ijedtséget láttam bennük,hanem zavarodottságot is. Elpirult és lenézett,én pedig rajta legeltettem a szemem. Sajna betuszkoltak a rendőrautóba,szóval nem bámulhattam tovább. Elhatároztam,hogy rajtam nem fognak ki,nem fogom a börtönben leélni az életem! Megvannak a megfelelő kapcsolataim ehhez.

Bella szemszöge

Miért csinálja ezt velem? Miért kínoz? Tudja,hogy nagy hatást gyakorolt rám. Én meg félek az érzelmeimtől. Nem érezhetem ezt az iránt,aki megerőszakolt! Nick a fiúm,és nem szerethetek ki belőle ilyen gyorsan. Nem és nem. Bárcsak megfogadtam volna Apu tanácsát!
Össze vagyok zavarodva. A fejemben dúló harcból a barátnőm mentett ki,aki félrehúzott:
-Akkor most azonnal elmondasz MINDENT! Tudnom kell,hogy mi történt!-parancsolt rám,én meg sóhajtva belekezdtem a történetbe,egészen visszamenve Harry felbukkanásáig. Rebecca szájtátva hallgatta mondandómat,majd a végén megjegyezte:
-Nick vallomása előtt fogalmam sem volt róla,hogy ilyenek léteznek. Fekete,Fehér Angyalok...fura. Meg ez a teleportálás dolog is. Meg úgy minden,ami ezzel kapcsolatos.
-Én is így vagyok ezzel.-bólogattam.Ekkor Anya jött oda hozzánk,és felém fordulva azt mondta:
-Be kell,hogy vigyenek a kórházba,kicsim.
-Mi?-lepődtem meg.Csak nem...?
-Meg kell vizsgálniuk téged,hogy nem lett-e bajod...
-Semmi bajom nem történt,nem bántott!-szóltam közbe,mire csak szomorúan rám nézett.
-Oké,azon kívül.
Valóban,megérkeztek a mentősök,bár nem kaptam szívgörcsöt,vagy rohamot,vagy nem ájultam el.
Ha-ha. Belegondoltam a tegnap este történtekbe,és a szám elé kaptam a kezem. Most fogtam fel igazán a helyzet komolyságát. Basszuskulcs! Harry nem használt...nem használt gumit!!!
Ugye nem leszek terhes? Te jó isten...
-Bella?-kérdezgetett Reb és az Anyám.-Jól vagy?-halkan elsuttogtam a gondolatot,és erre kimeresztették a szemüket. Rebecca biztatólag átölelte a vállam.
-Ugyan,kevés rá az esély,hogy terhes légy. Legalábbis remélem.
Anyám szaporán lélegzett,de mikor meghallotta barátnőm szavait,megpróbált megnyugodni.
De,igenis van rá esély! Ha azt ültetem el a fejemben,hogy állapotos leszek,akkor nagyon örülni fogok annak,hogy nem leszek az. Feltéve ha így lesz. A világ hirtelen elkezdett forogni körülöttem,szempilláim elnehezültek,és szédültem.Mindent tompán érzékeltem,azt is,mikor valaki megfogott. Kábultnak éreztem magam,lehunytam a szemem,és már nem láttam,de nem is hallottam semmit.A sötétség fogadott.
         **********************************************
Csipogás hangja ütötte meg a fülem. Kinyitottam a szemem,és pislogtam párat.Egy teljesen fehér szobában voltam.Aha.Kórházban vagyok. A barátaim és a szüleim az ágyam körül figyeltek aggódó tekintettel,és Nick megfogta a kezem.
-Jól vagy?-bólintottam,és rámosolyogtam.
-Semmi bajom,srácok. Csak elájultam. Biztos a stressztől.-magyaráztam nekik.Apu felállt,és megsimogatta az arcom.
-Szólok a nővérnek,hogy felébredtél,Bella-azzal kiment az ajtón. Én ránéztem Sandrára,és megkérdeztem:
-Hogy hogy itt vagytok?
-Azonnal jöttünk,mikor kinyomoztuk,hogy mi történt.-válaszolta a lány.
-Honnan tudtátok?-összenéztek,és kínosan elmosolyodtak.
-Kicsit kutattunk a szobádban,és megtaláltuk a fekete lapot.-felelte Adam.
-És remélem hogy nem haragszol,de megnéztem a telefonodat is. De csak a jegyzeteket,mert úgy éreztem,hogy találok valamit.-Aaron bocsánatkérőn nézett rám,de tudattam vele,hogy nincs semmi baj. Még jó,hogy megtaláltak. Ekkor Apa tért vissza az orvossal.
-Remek,felébredt a kisasszony!-majd a többiek felé fordult:-Kicsit ki tudnának menni? Beszélnem kell kicsit Bellával.
-Persze,gyertek-válaszolta Anya,és mindannyian kimentek a szobából.Az orvos pedig belekezdett a mondandójába:
-Nos. Elvesztetted az eszméleted,de ennek nem lesz semmilyen következménye,csak az aggódásod okozhatta. Nem fáj semmid?
-Nem-feleltem,és a pasas az ajtó felé biccentett.
-Behívom a nővért,és arra kérlek,hogy mondd el neki, mi történt.-hangosan kifújtam a levegőt,de bólintottam. Az orvos kedvesen rám nézett és elhagyta a kórtermet. Hamarosan megjött a nővérke:
-Szia Bella,a nevem Melanie. Jobban érzed magad?-nagyon kedves lánynak tűnt.
-Igen.-Melanie leült az ágy mellett lévő székre,és megkért arra,amire az orvos:tálaljak ki a történtekről. Kérdéseket tett fel nekem,és jegyzetelt.
-Még időben vagyunk. Vedd be ezt a gyógyszert, és nem kell aggódnod, hogy terhes leszel. Ez esemény utáni tabletta, ami megakadályozza a nem kívánt terhességet.
-Köszönöm!-könnyebbültem meg, s egy kis víz segítségével a tabletta könnyen lecsúszott a torkomon. Ezernyi kérdéssel és egy vizsgálattal később jó híre volt számomra: nem kell aggódnom.
-Köszönöm,hogy válaszoltál nekem,és ne aggódj,semmi bajod nem lesz ezzel kapcsolatosan.Várj egy pillanatot,idehozom Dr. Evans-t.-míg Melanie elvolt,elgondolkoztam. Sok minden történt velem,főleg azóta,mikor Nick bevallotta nekem,hogy angyal.
Bár az álmok az előtt is ,,kísértettek". Erről jut eszembe, mi lehet Kevinnel?  Nem mintha annyira hiányozna,de remélem,hogy semmiben sem mesterkedik.Vajon mi a kapcsolat közte és Harry között?
Egy pillanat...Kev Fekete Angyal, a Göndörke pedig a Fekete Angyalok vezetője.
Ez azt jelenti,hogy a fekete hajú srác az Ő beosztottja,vagy micsodája,nem tudom,hogy működik ez a dolog. Ők az úgynevezett ,,gonoszok",a Fehér Angyalok pedig a ,,jók". Nick beszélt nekem erről: a jók lehetnek csak őrangyalok,a gonoszok bukott angyalok. Régen még Vörös Angyalok is léteztek,akik a másik kettő sereglet ellenségei voltak. El akarták tüntetni őket,hogy ne létezzenek,de ők összefogtak,és legyőzték a Vöröseket.
Nick régebben az erőmmel kapcsolatosan is mondott pár dolgot. Távoli emlékeim vannak egy idős hölgyről, aki az angyalokról mesélt nekem. Úgy rémlik, hogy kaptam tőle valamit, de hogy mit, azt nem tudom. Anyát megkérdeztem erről, de ő sem tudta. Ez furcsa,mert Nick szerint közel áll hozzám a varázslat egy tárgy formájában.
-Mivel minden rendben van,ezért hazamehetsz.-észre sem vettem,hogy Dr. Evans bejött hozzám,kezében a kartonommal(tudjátok,kórházi karton. szerk.megj.).
-De jó!-örültem meg. A doktor elköszönt tőlem,én meg kimásztam az ágyból. Most esett le,hogy még mindig Harry cuccai vannak rajtam. De ciki. Kimentem a többiekhez,akik nagy öleléssel fogadtak.
-A doki szólt,hogy el vagy engedve-mosolygott Adam.
-Szerencsére-nevettem rá.-Akkor...hazamehetünk? Mármint Amerikába.
-Hát-Apa megvakarta a fejét-az a helyzet,hogy még itt kell maradnunk Londonban...
-Mert 10 nap múlva lesz a bírósági tárgyalás,amin neked is részt kell venned,mint áldozat.-fejezte be Anya. Felsóhajtottam,mire Nick átölelt.
-Nem fázol?-suttogta a fülembe. Tényleg,egy picit fázok!
-De-súgtam vissza. Levette a dzsekijét,és rám terítette. Visszapillantottam a srácokra,és mind úgy néztek rám,mintha valamit elfelejtettem volna említeni. Ja,már értem.
-Ne aggódjatok,nem vagyok terhes-jelentettem ki,s erre megkönnyebbülten sóhajtottak fel. Barátom nyomott egy csókot a homlokomra.
-Hála az égnek-motyogták a szüleim,én pedig Adam-ékhoz fordultam:
-Itt maradtok ti is?
-Persze! Gondoltuk,hogy jól jönne a támogatásunk. Az iskolából el vagyunk kérve, fontos, hogy itt legyünk.
-Igen,valóban jól jön, hisz a barátaim vagytok.-bólintottam mosolyogva.-Szállodában leszünk?-tettem fel a következő kérdésemet Anyuéknak,amire egy igennel válaszoltak. Nick megfogta a kezem,és mindannyian kisétáltunk az épületből.

21.rész-Megvagy!

Bella szemszöge

Összegömbölyödve,megtörten feküdtem az ágyon, Harrynak háttal. Még mindig alig hiszem el,hogy ezt tette velem! Minden erőm elhagyott. Az előbbi események olyanok voltak,mintha egy álomban lebegtem volna.Egy rémálomban. Magatehetetlen voltam.Éreztem a tekintetét a hátamon,majd megszólalt:
-Hé-nem válaszoltam,még csak felé sem fordultam. Felkönyökölt,és felém hajolt, mire én ösztönösen arrébb húzódtam. Ezek után ne várjon tőlem semmit!
-Hé,nem akarsz lezuhanyozni?-ez mondjuk jó ötlet.
-Talán jobban érzed magad tőle.-folytatta,én meg azt morogtam:
-Nem hinném.
-Pedig a lányoknak van egy hülye szokásuk,hogy jobb lesz a közérzetük zuhanyzás után,vagy mi.-felültem,közben szorosan magamon tartva a takarót. Vette az adást,szóval a fürdő irányába mutatott.
Magam köré tekertem a paplant és felálltam. Ekkor a keze megmarkolta a testemet takaró anyagot,és megpróbálta lerántani.Sikeresen visszaestem mellé.
-Csak nem gondoltad,hogy ezt is viszed magaddal?-azzal megpróbálta leszedni rólam,én meg elkezdtem hadakozni vele.
-Igen,viszem!Ugye nem gondolod komolyan,hogy előtted egy szál semmiben leszek?
-De,az jó lenne-kuncogott,miközben végig rajtam tartotta a szemét. -Viszont muszáj lesz adnom neked valami ruhát.-odament a szekrényéhez és kivett belőle egy fehér pólót és egy bokszert. Ezt meg is magyarázta:
-Nem hinném,hogy bármelyik rövidnadrágom jó lenne rád,meg amúgy is jobban mutatsz az egyik alsómban.-aha,te meg egy puklival a fejeden-gondoltam magamban. Elvettem tőle a ruhadarabokat,és elbotladoztam a megváltást jelentő helyiségig,ahol végre egyedül lehetek. Igen,megviselt AZ a dolog.
Harry meg csak röhögött rajtam. A szemét! Becsuktam az ajtót,és keserűen konstatáltam,hogy nem volt kulcs. A takarót ledobtam magamról és rögtön beszálltam a zuhanykabinba. Tusfürdőt kerestem,és az volt a fura,hogy az összes ugyanolyan márkájú volt.Talán szereti ezt a fajtát. Mikor beleszagoltam az egyikbe,akaratlanul is elfogott a remegés. Az Ő illata...ami máskor is ismerős volt,de keveredett valamivel. Biztos a parfümjével. Ekkor gyanú ébredt bennem. Ha tényleg az a parfümjének az illata,akkor...mindegy,ezt majd kiderítem. Nem volt más választásom,szóval azzal a bizonyos Harry-illatú tusfürdővel mostam meg magam. Megtörülköztem,és felvettem a pólót és a bokszert,majd nekiálltam kutatni. Előtte ellenőriztem,hogy a srác nem figyel-e,aztán sorban kinyitogattam a szekrényeket. Megvannak! Felismertem az egyiket,és bevillant egy kép.
Ott állok a bulim forgatagában,és Jamest meg Rebeccát nézem.Aztán valaki megérinti a derekam,és táncolni kezdünk. Azt hiszem,Nick az,de most rájövök az igazságra. Egy másik jelenet is az eszembe jut. Átveszem a piros ruhám s épp indulnék ki az ajtón,mikor újra érzem azt az illatot. És a következő pillanatban nem látok és nem érzek semmit.

Oké,oké. Most tényleg megvilágosodtam. Harryvel lassúztam,és ő kábított el. Fantasztikus. Most pedig itt vagyok. Lassan visszasétáltam a hálóba,még mindig lesokkolva.
-A takarót otthagytad.-emlékeztetett Ő,ezért visszaballagtam érte. Mikor már nálam volt,tőle kb. 9
 méterre,a szoba legtávolabbi sarkába húzódtam. Szemöldökét felvonva nézte a mutatványomat,és nem is hagyhatta szó nélkül:
-Te mit csinálsz?
-Mit csinálnék? Távol kerülök tőled. Oda nem megyek többet a közeledbe!-erre megcsóválta a fejét,és elmotyogott egy ,,ezt nem gondolhatod komolyan"-t. Felkelt(szerencsére volt rajta alsó,de akkor is),és odajött hozzám. Nem tudom,hogy a látványától vagy a félelemtől kezdtem el remegni,de remegtem. Kissé tartok tőle,mondjuk ez nem meglepő. De attól még nem bírtam levenni róla a szemem. Annyi tetoválása volt,amennyit én még egyáltalán nem láttam. Az volt a baj,hogy tetszettek.
Meg az izmos mellkasa is. Máshová nem igen mertem nézni,mert amúgy is zavarban voltam. Szóval nem csodálnám,ha hülyének néznének az érzéseim miatt. Igen,félek tőle. Igen,nagyon jóképűnek találom. Igen,egy idióta vagyok. Mellesleg nem tudom,hol áll a fejem.
Szóval,míg én lefagytam, Harry felkapott a karjaiba. Letett az ágyra,és mellém feküdt. Megint kihúzódtam a szélére,mire átölelt.
-Hoppá,a villany-szólalt meg,és leoltotta. Visszabújt mellém,és magához húzott,én meg felsóhajtottam. Ez a srác nem érti,mi az hogy nem. Az tuti biztos.

New Yorkban

-Tehát srácok,fogjátok meg a kezem,én meg arra a helyre összpontosítok,ahová érkeznünk kell. Remélem hogy működni fog.-magyarázta Nick a teleportálást az angyaloknak. Sandra,Aaron,Adam és ő egy kört alkottak, s megfogták egymás kezét.Ő pedig a házra koncentrált.Érezte,hogy fellebegnek,s általában ilyenkor egy fuvallatnak kellett volna jönnie. De most nem jött.Szemüket nem nyithatták ki,mert akkor megszűnik a varázslat,és visszaesnek a földre. A fiú úgy érzékelte,mintha semmi sem történne,és egy helyben állnának. ,,Valami baj lehet. Muszáj kinyitnom a szemem!"-gondolatát meg is valósította,és látta,hogy egy láthatatlan fal áll előttük,ami megakadályozta a teleportot. Azon lehetetlen volt áthatolni. Rögtön rájött,hogy mi történt. Újra oda gondolt,ahonnan elindultak,és szólt a többieknek:
-Nyissátok ki a szemeteket.-mindannyian felpillantottak,és csodálkozva vették észre,hogy ugyanott vannak. 
-Mi történt? Miért nem sikerült?-kérdezték,mire Nick elmondta:
-Harry lassító varázslatot szórt rám,vagy inkább megállítót. Nem tudunk az angyali képességeinkkel odajutni nagyon gyorsan.      A szülők figyelmesen tekintettek rájuk.           -Nincs erre valami megoldás?-próbálkozott Aaron.
-Nincs.Neki túl nagy az ereje,azért is,mert Fekete Angyal,és ő a vezetőjük. Bár ezt tudjátok-sóhajtotta a fiú.
-Kellenek az útlevelek.
-Igen. Varázsoljuk haza magunkat, hozzuk el őket, aztán jöjjünk vissza ugyanazzal a módszerrel!-tanácsolta Sandra. A kis csapat egyetértett, így pár perccel később mindenkinél ott volt az utazáshoz szükséges irat.
-Akkor irány a reptér!-adta ki a parancsot Rebecca. Kiszaladtak a házból, a felnőttek Rebeccával együtt beszálltak az autóba, míg a természetfelettiek elteleportálták magukat a repülőtér elé. Negyedóra múlva megérkeztek a helyszínre, ahol Mr.McNeel segítségével megtalálták a repülőt. Beszálltak a gépbe, és az hamarosan felemelkedett velük.

Több óra múlva 

Harry szemszöge

Valami felébresztett. Mintha az ösztönöm azt súgta volna,hogy tűnjek el. Odaballagtam az ablakhoz és kikukkantottam a redőny alatt. Basszus! Egy rakat rendőrkocsi gyülekezett a házam előtt,de a szirénáik nem villogtak. Cselesek. Csak azt nem értem,hogy hogy jöttek rá arra,hogy hol lakom! 
Nagy valószínűséggel Nick volt az,aki megtudta.Pedig még megállító varázslatot is küldtem rá,tehát nem tudott másodpercek alatt itt lenni. Akkor viszont rájöttek,hogy én raboltam el Bellát. Ránéztem a lányra,aki még aludt. Arcán nem az a boldog kifejezés látszott,ami akkor,amikor éjszakánként elteleportáltam hozzá,hanem gondterhelt. Oké,talán durva voltam vele,de nem bírtam megállni,hogy ne vessem rá magam. Itt volt az alkalom,és megtettem. Arra gondoltam,mit érezhetett,és ekkor egy szúrást éreztem a szívemben. Mi a franc....Ugye nem lelkiismeret furdalásom van? Ezt nem tehetem,nem érezhetek többet iránta,mint amennyit most. Hányadán is állok vele? Nem tudom.Mindegy.Rápillantottam a falon lógó órára: reggel 7 volt.
Oké,ezt nem úszhatom meg szárazon,ha nem tűnök el,szóval...mit is csináljak?
Fáradt vagyok még ahhoz,hogy ilyen hülyeségekkel zaklassanak. Gyorsan kikaptam egy pólót,a kedvenc fekete farmerom és egy barna bokacsizmát a szekrényemből(jó,ez a kedvenc szerelésem) és felvettem.Ezután lépteket hallottam dübörögni. A lépcsőmön. Ez azt jelentette,hogy a zsaruk betörték a bejárati ajtót. Király. Hezitáltam,hogy mit tegyek:hagyjam itt a csajt,váljak láthatatlanná és menjek el,vagy vigyem el Őt,és akkor nem tudok láthatatlanná válni,sem elmenni. Sóhajtottam egyet:nem kaphatnak el,Bella nélkül kell mennem. Lehajoltam hozzá,adtam az arcára egy lágy puszit,mire mozgolódni kezdett. Nagy volt a kísértés,hogy ismét megcsókoljam,de az idióta zsaruk dörömböltek az ajtón. Mennem kellett. Csettintettem,és már nem voltam látható.

Az író szemszöge(semelyik szereplőé sem)

A rendőrök felfeszítették az ajtót,és Bella felébredt. Ijedten ült fel,és ők meglátták.
-Megtaláltuk-szólt megkönnyebbülten az egyik,és odamentek hozzá. Felmérték a terepet,s lenézve a földre megállapították a történteket.
-Jól vagy?El tudod mondani,mi történt?-kérdezgették őt,amikre Bella bólogatott. Az egyik rendőr lesegítette a lépcsőn,ki az utcára.
-Köszönöm-szólt halkan a lány. Meglátta a szüleit,Rebeccát,Nicket és a barátait. Mrs.McNeel lánya felé futott,ölelésébe vonva őt.
-Istenem-sírta-hála az égnek,hogy megvagy!-majd szemével átvizsgálva,azt mondta:
-Mondd el,mi történt! Ugye nem esett bajod?
-Anya-Bella arcán végigcsordult egy könnycsepp. Hogy mondja el anyjának,hogy mit tettek vele? Édesapja jól megölelgette,és a többiek is. Mikor Nick húzta magához,Bellából kitört a zokogás:
-Meg...meg...megerőszakolt-a fiú még jobban szorította magához. Legbelül forrt a dühtől,bár érzelmei arcán is tükröződtek.Megfogta a lány vállait,és a szemébe nézett:
-Meg fogom találni,és megbűnhődik érte az a rohadék!

Nick szemszöge

Ez volt hát az a rossz érzés. Beigazolódott a félelmem.Ha az a nyomorult nem varázsolt volna el,meg tudtam volna előzni a katasztrófát! Ez nem történt volna meg! Legszívesebben saját kezemmel fojtanám meg Stylest. Hagytam,hogy a barátnőm kisírja magát a vállamon,aztán elengedtem,és megkérdeztem tőle:
-Láttad őt,mikor felébredtél?
-Nem láttam-felelte szaggatott hangon.-De valamit éreztem-mutatott az arcára.-Azt hiszem...azt hiszem,megpuszilt.-ettől a dühöm csak nőtt,nőtt és nőtt. Ekkor megéreztem egy sötét erőt,az őrangyali képességemnek köszönhetően.
-Várj-mondtam Bellának-mindjárt jövök.-azzal elkezdtem koncentrálni az erőre,és felismertem:egy Fekete Angyal volt az. Követni kezdtem,és egészen az egyik ház mögé elmentünk. Azt vártam,hogy felfedje magát. Először csak hátulról láttam, pontosabban a szárnyait,és mikor megfordult,rádöbbentem: először is, magasabb nálam és valószínűleg nagyobb erővel bír, mint én.
És ő volt az. Harry Styles. A kezem magától ökölbe szorult. Sittre juttatom ezt a barmot,de előtte megtapasztalja a személyes bosszúmat!

20.rész -Talán már késő

Bella szemszöge

Harry visszatért a konyhából két pohár kávéval a kezében. Az egyiket felém nyújtotta,én pedig elvettem. Nagyon ritkán iszom kávét a kártékony hatásai miatt,de szeretem.(Elég nekem a csokoládé ahhoz,hogy felpörgessen!)
Beleittam a kávéba,és közben azon gondolkoztam,hogy mit is mondhatnék.Elég zavarba ejtő dolgokat csinált az előbb a Göndörke,magyarán megcsókolt.Többször is. Ettől ribinek érzem magam.
Elvileg még járok Nickkel,de közben mással csókolódzom. Igazából én nem akartam Harryvel smárolni(ajj,ez olyan pasisan hangzott),de ő...hát ő volt az,aki ezt megtette. Bármennyire is furcsán éreztem magam,azért megkérdeztem:
-Mit keresek itt?-felvonta a szemöldökét,és arcán megjelent az a szokásos perverz vigyor,amiről tudtam,hogy mit fog mondani. Állandóan flörtölt velem,még ha nem is mindig vettem észre.
-Engem.
-Te hoztál ide.-erre ő csak megvonta a vállát.
-Csak veled akarok lenni.
-Igen?-mosolyodtam el,mire átkarolta a vállam.
-Most hozzam fel a ,,bejövök neked" témát,vagy csináljunk mást?
-Mi van?-vágtam értetlen fejet,de a tudatom mélyén egy hang azt súgta,hogy tudtam,hogy mire értette.Csak nem megint smacizni akar? Vagy...Erre inkább nem is merek gondolni.Emlékszem,amikor Apuval beszélgettem H-ról. Akkor valami olyasmit mondott,hogy olyanokat csinált,amiket nem a legjobb ötlet elmondani nekem. Cseszd meg. Miért nem mondta el,akkor legalább többet tudnék! Visszatértem a valóságba,mert a srác felkapott a hátára.
-Mit akarsz? Harry?-hiába óbégattam neki,rám sem bagózott. Kezdtem pánikba esni,főleg,amikor lerakott a hálószobájában,és kulcsra zárta az ajtót.Rémülten álltam,miközben felém jött.
-Nyugi-mormolta,én pedig hátráltam,és marha nagy szerencsémre pont az ágyra huppantam.
Harry rám mászott,én meg automatikusan lelapultam. Bárcsak más lenne most a helyemben!
A fiú ajkai az enyéimet falták,de vadabbul,mint eddig. Próbáltam elhúzódni,de sikertelenül. Még jobban lenyomott,és a nyakamat kezdte el csókolgatni. Kezemmel toltam el a felsőtestét,de meg sem mozdult,sőt,zavartalanul folytatta tevékenységét. Szája rátapadt a nyakamra,és elkezdte szívni.
Felszisszentem az érzésre. Felnézett,és láttam,hogy szemei elsötétültek. Más helyzetben nagyon vonzó lett volna,de most nem tudtam ezzel foglalkozni.
-Csak szórakozunk-mondta,és észrevettem,hogy hangja még rekedtebb lett. És mélyebb. Most már igazán bepánikoltam! Folytatta előző tevékenységét,és én is. Mármint ki akartam szabadulni.
Ekkor megéreztem a kezeit a derekamnál,s egyre fentebb.A hátam alá nyúlt,és megemelt,hiába szorítottam magam az ágyhoz. Megkereste a ruhám cipzárját (igen,az volt rajtam!) és lehúzta.
Neeeeee! Ettől féltem. Rimánkodtam neki,hogy fejezze be,de nem hallgatott rám.Ekkor Nickre gondoltam. Bárcsak itt lenne,és kimentene ebből a szorult a helyzetből! Szükségem van rá! Igaz ugyan,hogy iránta már nem érzek szerelmet,de attól még szeretem,úgy,mint egy barátot. Vagy mint az ember az őrangyalát. Az első könnycsepp lassan kihullott a szememből,miközben ruhám a földön landolt,majd az alsóneműm is...

Belláék házában

A lány szülei és barátai a nappaliban ültek,mindannyian aggódva. Pár órája az összes létező helyet átkutatták,ahol Bella lehetne,de sehol sem találták őt. Nick megmutatta a bizonyítékokat az elrablásra,és főleg a fekete levélkét furcsállták.
-Pont Bellának beszéltem Styles-ról,-az apának nehezére esett kimondania ezt a nevet-és kérdezősködött róla. Furcsán is viselkedett. És minden jel arra mutat,hogy az a nyomorult...az a nyomorult-Bells anyja rátette kezét férje hátára,és megsimította,hogy megnyugtassa.
A házaspárnak nehezére esett felfognia és elhinnie azt,amit Nick elmondott nekik. Az őrangyalságot és eleve azt a srác megmagyarázta.
-Várjatok-szólt az utólag említett-valamit érzek....-szédült meg,s szemeit lecsukva dőlt el a kanapén. A többiek odamentek hozzá,miközben azon kattogott az agyuk,hogy mi történhetett. Aggódtak érte és a barátjukért is.
Nick eközben látta Harryt,amint a barátnőjét fogja a kezében. Látta azt a nagy,fehér házat,látta a házszámot.Látta London városát,...és ekkor felébredt a látomásból.
Idegesen ült fel,míg a srácok érdeklődve figyelték. Mrs. McNeel egy pohár vizet nyújtott felé, amit ki is ivott.
-Láttam,hová vitte. Londonban vannak.
-Akkor tényleg ő rabolta el!-kapta kezét szája elé Sandra.
-Remélem,nem történt baj-félt Reb. Nick megrázta a fejét:
-Pedig rosszat éreztem. Valami történt.Azonnal oda kell mennünk!
-De hogyan? És láttad,hol vannak?-kérdezte Adam,amire a fiú egy igennel válaszolt.
-Ha Angliában vannak,  akkor a rendőrség jóvoltából oda tudunk jutni.-szólt Mr.McNeel,és gyorsan felállt.
-Még szerencse, hogy elég sokszor dolgozom Londonban. Felhívom a rendőrfőnököt, és beszélek vele. Biztos küldeni fog egy magángépet.-a férfi frusztráltan sóhajtott fel. Felesége megszorította kezét, s így szólt:
-Én addig felmegyek az emeletre, és összeszedek Bellának pár holmit. Ha elkapják az a szemétládát, aki elvitte a lányomat, egy ideig a városban kell maradnunk a tárgyalás miatt.-mindannyian bólintottak.
-Nick, mi volt a házszám és az utca neve?-a fiú készségesen válaszolt.A szülők elintézték beígért dolgaikat, és negyedóra múlva találkoztak a nappaliban.
-Szóval-kezdett bele a férfi-a reptéren vár ránk a repülő, ami egyenesen a Heathrow reptérre visz minket. Fél óra múlva indul, addig pont kiérünk.
-Mi, angyalok oda tudunk teleportálni, legalábbis remélem.-szólt Adam, barátai pedig bólintottak. Minden készen állt az akcióra.

19.rész-Ismerj meg!

-Igaz,hogy én mindent tudok rólad,de te nem tudsz rólam semmit.Szóval,mire vagy kíváncsi?-
Bells ránézett.
-Hát...igazából...hány éves vagy?-nyögte ki.
-Tizenkilenc-jött a gyors válasz.
,,Csak két évvel idősebb,nyugi,az nem olyan sok!"
-És hol vannak a szüleid?
-Nem tudom-vágta rá H. Bella kíváncsi lett.
-Hogy-hogy nem tudod?
-Ez egy hosszú történet,-a lány inkább nem firtatta tovább a dolgot.
-Te angyal vagy?-tette fel újabb kérdését.
-Hát,ja. De nem őrangyal.
-Akkor...fehér angyal?-próbálkozott.
-Az sem-röhögött Harry.-Na jó,ha megmutatom,akkor csak rájössz.-bökött a háta irányába. Felállva csettintett egyet, és mögötte megjelent két hatalmas árny. Pontosabban szénfekete szárnyak,amik Kevinénél jóval nagyobbak voltak.A tollak puhának,mégis erősnek tűntek.
-Várjunk csak! Te...olyan vagy,mint Kevin. Úgy értem,Fekete Angyal-bökte ki Bella.
-Kevin egy kis senki-jelentette ki lekicsinylően Hazza,miközben visszahúzta szárnyait.
-Még arra sem képes,hogy véghezvigyen egy nagyon egyszerű dolgot.Téged is csak ijesztgetett az álmaidban,semmi többre nem volt képes.Mindig arra hivatkozott,hogy ott volt veled Nick,és nem tudott cselekedni.
-Akkor ő volt az! De mit akartál,hogy tegyen? És mi az,hogy ott volt velem Nick?És mikor,az álmokban?-a lányt túl sok dolog érte egyszerre,teljesen össze volt zavarodva.
-Rád akartam küldeni Kevint,hogy elraboljon. De kudarcot vallott,tehát én magam intéztem az ügyet.-magyarázta Harry,mintha valami teljesen egyszerű és normális dologról lett volna szó.
Bellának viszont konkrétan leesett az álla.
-Te engem hajkurásztál. De még mindig nem értem,hogy miért!-a fiú mélyen a szemébe nézett,és kerek-perec kimondta:
-Mert kellesz nekem.-Bella fülig elvörösödött,hirtelen melege lett és hevesen vert a szíve.
,,Ne,ne,ne,nem akarom ezt érezni iránta!"
-Azt sem tudom,hogy hol vagyok-motyogta végül.
-Londonban.
-Hogy hol?-kiáltott fel.
-Jól hallottad,édes-mondta teljesen higgadtan a srác.
-Hogy hoztál ide egyáltalán New Yorkból?
-Könnyen és egyszerűen.Amúgy még meg sem mutattam a házam.Gyere!-fogta kézen a megilletődött Bellát,és kiléptek az ajtón, Előttük egy hosszú,lefelé vezető lépcső volt,mellettük pedig egy folyosó.
Egy emelettel lejjebb mentek. Itt szintén szobák voltak. Bella mindent figyelemmel kísért,mert közben Harry is beszélt.
-Jó móka volt rád hozni a frászt!És még azt gondoltad,hogy megölnélek-kuncogott.-Azért tetszettek az üzeneteim,nem?
-Marhára! Hallom,nagyon élvezted az ijesztgetésem!-rázta meg fejét a lány.
-Nem fogsz örülni annak,amit most mondok,de én MINDIG ott voltam,csak láthatatlanná tettem magam.Amikor suliba mentél,amikor ott voltál az iskoládban ,amikor öltözködtél-az utolsó szót direkt halkabban mondta. Ennek ellenére Bella szemei elkerekedtek,és meglökte a göndörkét.
-Akkora egy perverz disznó vagy! Örülnél neki,ha én is meglesnélek?
-Engem aztán nem zavarna!-nevetett H.
-Na jó,ezt nem hiszem el...-fogta kezébe az arcát Bells. Harrynak már megint sikerült zavarba hoznia.
Éppen a ház nappalijában voltak. Egy fehér bőrkanapé,egy óriási plazmatévé és egy üvegasztal volt elhelyezve a tágas szobában,ezeken kívül könyvespolcok is. A srác bekapcsolta a TV-t,és a lánnyal együtt elkezdték nézni. Éppen a Híradó ment a BBC-n.
-Nemzetközi híreink következnek-mondta be a bemondónő.
-Az Egyesült Államokban, New Yorkban eltűnt egy 17 éves lány,bizonyos Bella McNeel. Az eset este történt.Éppen a születésnapját ünnepelték.A rendőrség bizonyítékot talált arra,hogy a lányt elkábították,amikor egyedül volt. Barátai is vele ünnepeltek,de ők csak később vették észre az eltűnését.
Gyanúsított a 19 éves Harry Styles,akiről azt gondolják,hogy személye ehhez az esethez köthető,ugyanis ő pont akkor tartózkodott a városban,és régebbi elrablásokkal is vádolják. Szemtanúk nincsenek,a gyanúsítottat és a lányt a rendőrség keresi.Kérjük,ha bármit tudnak róla,hívják ezt a telefonszámot! Bella McNeel hosszú,barna hajú,kék szemű,eltűnése napján egy rövid, piros,csillogó hosszú ujjú ruhát viselt.-azzal mutatták Bella képét,amin abban a ruhában van. Még szülei fotózták le,amikor megvették neki a partira.Az arcáról is bevágtak egy képet.
Erre a hírre teljesen elsápadt.
-Te jó ég-dünnyögte. H nyorsan kikapcsolta a tévét.
-Úgysem sikerül elkapniuk engem. Soha nem fognak tudni.-szólt vállvonogatva ő.
-Szóval elkábítottál,mi?-Bella agyát elfutotta a düh. Felkapott egy díszpárnát,és elkezdte vele ütlegelni a Göndörkét,aki kezével próbált védekezni. Végül kitört belőle a nevetés.
-Na,na,na,nyugi már!-próbálta csitítani.
-Nem nyugszok le!-kiáltotta a teljesen dühös lány. Ekkor Harrynek sikerült megfognia a karját,és maga alá gyűrnie. Így most ő volt felül,Bells pedig alul.Újra megcsókolta,amire a lánynak egy meglepett ,,uff" volt a válasza.
-Ezt meg ne csináld még egyszer-dünnyögte lehunyt szemekkel.De a srác épp az ellenkezőjét tette.
-Mondtam,hogy ne-sóhajtotta Bella. Harry vigyora levakarhatatlan volt,miközben legurult róla,és elment a konyha irányába. Ő pedig felült,és rendezte összekuszálódott haját.
,,Akkor most mi is van? Csak játszadozik velem? Teljesen összezavar...egyszerűen nem tudom mire vélni a viselkedését. Már többször is megcsókolt,akaratom ellenére. Bár azért nem volt annyira ellenemre. De nem mutatok iránta semmit! Még ha a szívem mást is diktál."

18.rész-Az első csók

Bella nyöszörögve nyitotta ki szemeit.Megpróbált felülni,sikerült is neki. -Mi a franc történt?-suttogta,miközben tekintetét körbejáratta a hálószobán és az ágyon,amin ült. Viszont nem tudott tovább mozdulni,mert kezei a franciaágy széléhez voltak kötözve. Lenézett magára,és megállapította,hogy az a ruha van rajta, amit...mikor is viselt?
A buli...Amikor felment a szobájába....
Emlékei kezdtek visszatérni.
,,Oké. Valószínűleg elraboltak. Ne essünk pánikba,csak nyugi! Kijutunk innen!"
Mélyeket lélegzett,és megpróbálta összeszedni gondolatait.
Megrángatta kezeit,de hiába,a kötelek szorításából nem tudott szabadulni.
Kétségbeesetten nézett körbe,kiutat keresve. A helyiségben még két éjjeliszekrényt és komódot látott.
Az ablakokon le volt húzva a redőny,így félhomály uralkodott a szobában.
Ettől függetlenül ízlésesen volt berendezve.Nem egy lepukkant,olcsó motel alvóhelyiségénék tűnt,inkább egy szállodáénak. Mégis félt,nem tudta,ki hozta ide,és mi vár rá.
Tekintetét a barna ajtóra vetette. Ekkor a kilincs megmozdult...

EKÖZBEN
Este,9 óra
Belláék háza

A zene szólt a teremben,sokan táncoltak. Csak Rebecca,Nick,Sandra,a két ikersrác és James állt tanácstalanul egy csoportba verődve.
-Bella egy órája elment. Meg kéne nézni,hogy hol van!-aggódott Becca.
-Nyugi-tette James a lány kezére a kezét-szerintem csak...készülődik...vagy elálmosodott,és pihen egy kicsit.
Nicknek rossz érzése támadt.Egy percnyi csönd után Reb megszólalt:
-Oké,én ezt nem bírom már tovább! Felmegyek,és megnézem a szobájában!-azzal elviharzott.
A többiek utána,majd egymásra néztek,és szinte egyszerre kiáltották:
-Várj,mi is megyünk!
Így elindultak megkeresni barátjukat.
Nick épp a hosszú csigalépcsőn ment felfelé, mikor beleütközött Kevinbe.
-Hová-hová ilyen sietősen?-állta el az utat Kev.
-Te meg mit keresel itt? Bella nem hívott meg,egyáltalán hogy jutottál be?-ahogy megkérdezte,már meg is válaszolta magában a kérdést:
-Ja,Sötét Angyal vagy...
-Bizony!-Nick gondolkozni kezdett.
-Na álljon meg a menet! Fogadjunk,hogy tudod,hol van Bella!
Kevin szenvtelenül vigyorgott.
-Nem mondok semmit!-Az Őrangyal erre elkapta a torkát:
-Tényleg nem mondasz semmit?-emelte el a földtől szerencsétlent,mire ő megrázta fejét. Nick egy óvatlan pillanatát kihasználva,minden erejét összeszedve hasba rúgta,amitől ő elvesztette egyensúját,és majdnem hátraesett,torkát pedig elengedte.A fekete angyal elővett egy injekciós tűt,és ellenfele irányába szúrt vele. De nem találta el,mert a jó angyal kieresztette szárnyait,és még időben felröppent.
Hihetetlen gyorsasággal Kevin felé száguldott,és kikapta kezéből a tűt.
Hirtelen nyakába szúrta,amitől elvesztette eszméletét.
Gyorsan otthagyta,és egy mélyet sóhajtva továbbindult.

15 perc múlva

A kis csapat Bella szobájában állt. Semelyikőjük sem találta barátjukat.
-Most mit tegyünk?-kérdezte Sandra szomorúan.
-Nem tudom-válaszolták egyhangúlag a többiek,ugyanolyan hangulatban.
-Tehát:ha Bellát elvitték,akkor az itt történt,mivel itt volt utoljára.-morfondírozott Adam.
Reb elkezdett járkálni,és tekintete megakadt valamin. Leguggolt,és felvette az ágy alól.
Aaron a lány telefonját ellenőrizte. Nem akart belenézni,de ez vészhelyzet volt,és volt egy olyan érzése,hogy talál valamit.
-Az micsoda,Rebecca?-kérdezte Nick.
-Ez? Hát,emlékszel arra,mikor kaptuk azokat a rózsákat? Én és Bells is kaptunk egy ilyen lapot.-James erre a mondatra felkapta a fejét.
-Bár az enyém rózsaszín volt,és nem fekete...
-Fekete?-a fiú gyanút fogott.
-Mutasd csak meg!-kérte. Húga odanyújtotta neki a tárgyat.
Egy másodpercig csönd lett.
Aztán Nick szemei kikerekedtek.
-Úristen.
-Mi az? Biztos valami hódolótól kapta. Ja,ti jártok,így már érthető.
A srác megrázta fejét.
-Nem,nem az. Ez a H betű a végén.
-H betű?-nézett oda egyszerre az ikerpár és Sandra. Ők és Nick is ugyanarra gondoltak.
-Csak nem...a fekete angyalok vezetője?  Neki is H-val kezdődik a neve!-mondták.
Nick kíváncsian nézte őket.
-Ezt honnan tudjátok?-ők egymásra néztek,majd...kiengedték fehér szárnyaikat.
A többiek meglepődtek,az Őrangyal pedig elmosolyodott.
-Ti is? Ez nagyon jó!
James megdöbbent.
,,Még több Fehér? Ez nagyon nem jó...jelentenem kell a Főnöknek."
-Viszont ha...ha Harry rabolta el...-nyögte ki nagy nehezen Sandy,de nem fejezte be a mondatot.
-Akkor jó nagy pácban van-fejezte be Aaron.-És találtam még valamit,ami sajnos ezt bizonyítja-azzal megmutatta a jegyzetet.
Nick lassan megszólalt:
-Mind tudjuk,hogy Styles milyen,és miket szokott csinálni az olyan lányokkal,mint Bella. Nem hagyhatjuk,hogy bármi baja essen,és meg kell mentenünk!-Sandra az arcába temette a kezét.
-Istenem,remélem nem lesz baj!
Szegény Bells...-ekkor Adam felvett egy rongyot az ablakpárkányról,és megmutatta nekik.
-Elkábították!-kiáltotta Reb.
A csapat teljesen le volt sújtva.
-Van rá mód, hogy megtaláljuk?-kérdezte a lány.
-Van. Mivel én vagyok az őrangyala,ha azt kívánja,hogy segítsek neki,akkor meg tudom találni. Be tudom azonosítani azt a helyet,ahol éppen tartózkodik.
-Ez remek! Akkor...már csak rád kell gondolnia.-örült Adam.
-Nincs valami gyorsabb mód? Mondjuk,megkeresni a pasas házát? Mert tuti,hogy ott van a barátnőm.-magyarázta Rebecca. Sandra  felsóhajtott.
-Először tudni kéne, hogy hol lakik. De nem tudjuk!
-Öö...srácok,nekem mennem kell. Megpróbálom megkeresni őt.-túrt a hajába James.A többiek elköszöntek tőle.

BELLA,EGY ISMERETLEN HELYEN

-Harry?-kiáltotta Bella döbbenten.
Igen,a szobába a göndör srác lépett be.
-Jól aludtál?-nézett rá szórakozottan.
-Nem! És mit keresek itt?-dühödött be a lány.
Harry nem válaszolt.Odament hozzá,s leült mellé,mire ő arrébb húzódott.
-Ugyan-hajolt az arcához-tegnap előtt egész jól megvoltunk. Most mi változott meg?
-Az,hogy egy idióta vagy! Te hoztál ide?
-Igen. De túl sok a kérdés!
-Én meg válaszokat akarok!-H unottan sóhajtott,majd hozzátette:
-Nem is hiszed,hány lánytól hallottam már ezeket.-Bells gyanakvóan fürkészte,majd megrázta a fejét.
-Szóval te lányokat rabolsz el? És ennek mi értelme? Azt viszont leszögezem,hogy velem nem játszadozhatsz!-sziszegte,miközben elszántan a fiú szemébe nézett.
-Ó,tehát te nem hagyod magad!-kacsintott rá.
-Hát nem!
-Az majd kiderül!-azzal otthagyta őt a  gondolataival.
,,Legalább Harry-t ismerem. Ha más khm...rabolt volna el,akkor azt megszívtam volna!Ő meg csak nem tenne rosszat..."-Bella elbizonytalanodott.Kis idő múlva elrablója lépett be a szobába,kezében egy frissen rendelt pizzával.
-Tessék, ezt neked hoztam.Gondoltam,éhes vagy!-tette le mellé a kaját.
-Öö. ..köszi,csak-intett fejével csuklójára,mire a göndörke eloldozta.
A lány el is vett egy szelet pizzát, és elkezdett enni.Harry ezt mosolyogva nyugtázta.
-Mindjárt jövök! -szólt.-Hozok valamit inni!
-Rendben-Bella így egyedül maradt a gondolataival.
,,Akkor most miért hozott ide? Talán ki akar nyírni? Olyan furcsán...kedves velem. Vagy az is lehet,hogy kicsit...bolond!"-erre a mondatra hangosan felnevetett.
,,Bár...nem...biztos nem az." -eszébe jutott még valami.
,,Akár meg is szökhetnék!" Villámgyorsan kipattant az ágyból. Fürkészően nézett körbe,egy kijáratot keresve.Ebben a pillanatban kinyílt az ajtó,és a lány gondolatainak ,,tárgya" jelent meg egy pohár vízzel a kezében. Szemöldökét felvonva nézett rá,majd megkérdezte:
-Csak nem szökni próbálsz?-Bella hátrálni kezdett.
-Ne-e-m-dadogta.Miközben hátrafelé lépegetett,háta a falnak ütközött.Bátorsága hirtelen elszállt.
A Göndörke elé lépett,és átadta neki a poharat:
-Inkább idd meg ezt.
Bella gyorsan felhajtotta a pohár tartalmát.Egészen szomjas volt,szóval jólesett neki a hideg víz.
Ennek ellenére szíve hevesen vert.A fiú,miután elvette tőle az innivalót,lerakta az éjjeliszekrényre.
Újra előtte termett,arcán kaján vigyor díszelgett.
-Hm...talán ezzel rábírlak,hogy maradj-azzal teljesen megszüntette a köztük lévő távolságot,s ajkait finoman nyomta Belláéhoz.
A lány a meglepettségtől még levegőt is elfelejtett venni.Mégis visszacsókolt,s jólesően lehunyta szemeit.Abban a pillanatban gondolkozni sem tudott,csak arra az isteni érzésre koncentrált.
Levegőhiány miatt Harry lassan eltávolodott tőle,ezzel megszakítva a csókot. Vigyorogva fürkészte Bells arcát,akire annyira hatással volt ez,hogy még mindig lehunyt szemmel dőlt a falnak.
-Hahó,édes,elaludtál?-suttogta H,és kuncogott.
Bellának végre leesett,és egyből kinyílt a szeme.
-Ezt mégis hogy gondoltad?-kiabálta,de közben elpirult. Mérges volt magára,amiért Harry ekkora hatást gyakorolt rá. És amiért azokat az ajkakat még mindig az övéin akarta érezni...
-Tudom,hogy mire gondolsz,de még magadnak sem mered bevallani,hogy az érzelmeid Nick iránt már nem léteznek.-a lány erre csak némán megrázta a fejét.
-Igenis szeretem!-ellenkezett,mire a fiú csak nevetett.
-És gyakorlatilag nem is ismerjük egymást,szóval....engem egy idegen ne smároljon le csak úgy!-tette hozzá.
-Neked mégis bejön ez az idegen-mutatott magára Hazza(újabb becenév,de jó,nem a történethez tartozik,bocsi,olvass tovább)-és vissza is csókoltad!-kacsintott.
Bella feladta. Rájött,hogyha ezzel az idiótával beszélget,soha nem lesz vége a csevegésüknek.
Sóhajtva ült le az ágyra,Göndörke pedig elgondolkozva követte példáját.Kis csend után megszólalt:
-Igaz,hogy én mindent tudok rólad,de te semmit sem tudsz rólam.Szóval,mire vagy kíváncsi?

Harry új haja. Csak hogy lássátok. Viszlát,hosszú,göndör tincsek!
(de szerintem baromi jól áll neki)

17.rész:Váratlan meglepetés

Halii! Következő fejezet... Remélem,most kapok visszajelzéseket,mert ez FONTOS fordulat lesz a történetben. So, good reading,everyone! 
                                                              BloggerSzandy                                                                    
                                                                                                                                                                      ,,Igézve álltam,soká,csöndesen,                                                                                                                És percek mentek,ezredévek jöttek,-                              <------  Ezt a táncolós részhez :D
    Egyszerre csak megfogtad a kezem,
    S alélt pilláim lassan felvetődtek."                                                                                                    
                                                     


Már besötétedett.A házban javában folyt a buli,míg a kertben két alak álldogált Kevin társaságában.
-Biztos vagy benne,hogy tudsz segíteni?- kérdezte a magasabbik a másiktól.
-Igen!-felelte magabiztosan ő.
-Akkor a dolgod nem más,mint lefoglalni Rebeccát.-a név hallatán az alacsonyabbik elvörösödött.Szerencse,hogy beszélgetőpartnere nem látta. Aztán megkérdezte:
-Lefoglalni? Hogyan?
-Beszélgess vele,hívd el táncolni,satöbbi.Találj ki valamit!-Kevin eközben egyikőjükről a másikra nézett.
-És addig te? Mit fogsz csinálni?
 -Én kézbe veszem Bellát. Szó szerint.-vigyorodott el a magasabb.A bámészkodó erre nyitotta a száját,hogy beszéljen.
-Nem lehetne..-szólt közbe,de előbbi lehurrogta.
-Nem.-Kevin sóhajtott,és becsukta a száját.Tudta,hogy testvérét soha sem tudná legyőzni semmiben sem,ő mindig csak az árnyéka volt.
-Ha én olyat tennék,mint amire most készülsz,Harry,biztos hogy behívnának a Fehér Angyalok Tanácsa elé.-mondta J.
-Ezért jó Sötét Angyalnak lenni. Bármit megtehetsz,büntetlenül,ráadásul támogatnak is!-tette hozzá Harry,mire a másik sóhajtott.
-Hiányzik már ez nekem.Régen rosszat is csinálhattam,most már viszont le kellett szoknom erről.
-Ja.Régen jól elvoltunk.-bólogatott H.
-Csak történt az a dolog...Nem volt más választásom.-a fiú komoran bámult maga elé.
-Akkor-törte meg a csendet Harry némi hallgatás után-lendüljünk akcióba!
-És én?-kérdezte Kev türelmetlenül.
-Tényleg,rólad el is felejtkeztem. Szóval,te fogod eltávolítani Nicket.
-A partiról?
-Szerinted mégis honnan?-forgatta szemeit a göndörke.
-Nem tudom,azért kérdezem.-mire ő homlokára csapott. Lassan,tagoltan magyarázni kezdett:
-Igen,vidd a palotába,el innen. Biztos bent lesz,Bella körül sündörög. Értve?
-Aha.
-Helyes.
   
                   ~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Bella barátaival csevegett a bálteremben. A lány sok-sok ajándékot kapott tőlük.Minden gyönyörűen fel volt díszítve,ráadásul rengetegen voltak ott.Remek volt a hangulat.
-Nagyon szép vagy!-lelkendezett Rebecca,Nick és sokan mások.Beszélgettek,tortát ettek és gyümölcsöket mártottak a csokiszökőkútba.
-Olyan jól érzem magam! Olyan jó,hogy az embernek ennyi kedves barátja van-mosolygott a lány rájuk.
Később egy lassú szám ment,a párok már a tánctéren ringatóztak,ezért Bella szülei leoltották a villanyt(a romantikus hangulat kedvéért).
A szülinapos hirtelen egyedül lett. Körbefordult,s meglátta Rebeccát és Jamest,ahogy beszélgetnek.
-Felkérhetlek egy táncra,Reb?-kérdezte James,mire a kérdezett arca kipirult.
-Pe..persze-dadogta,teljesen zavarban. Bells nevetve nézte őket. Egyszer csak érezte,hogy hátulról egy erős kéz fogja át derekát.Szívverése felgyorsult.
,,Nick! Végre itt van és táncolni akar velem!" Megfordult,a srác pedig magához húzta. Bella hozzábújt. Lassúzni kezdtek,a lány pedig lehunyta szemét,beszívva a fiú ismerős illatát.
Talán túl ismerős volt...Eltelt egy perc,és ekkor a Bella gondolkozni kezdett.
,,Kinek lehet ilyen illata?Lehet hogy Nicknek új parfümje van? De akivel én táncolok,az magasabb lehet nála,úgy saccolom...és izmosabb...és..." De mielőtt tovább futtathatta volna az agyát,az ,,ismeretlen",mikor a villanyok kigyúltak,eltűnt.
Csodálkozva nézett körbe. Szemből barátnője szaladt hozzá,teljesen felspannolva.
-Rebecca-intette-el fogsz esni!
-Dehogy! Na képzeld,James-el táncoltam!-ért oda hozzá kifulladva.
-Láttam.Szerintem ti még ma össze fogtok jönni.-somolygott ő.
-Tényleeg? Így gondolod?
-Tuti biztos!-a lányok megölelték egymást. Bella ránézett a falon lógó órára,erről eszébe jutott,hogy hamarosan kezdődik a rendes bulizás,a disco.
,,Át kell vennem a ruhámat!"
-Mindjárt jövök-szólt Rebnek,ő pedig,válaszul bólogatott.
Odasétált szüleihez.
-Anyu,Apu,most kezdődik majd a disco,ugye? Mert be kell hozni a discogömböt,meg át kell vennie a ruháját mindenkinek,aki hozott a bulira.Be kell mondani a mikrofonba is...
-Drágám,mi már mindenről gondoskodtunk. Már hozzák is a gömböt, csak be kell jelenteni az átöltözést. De szerintem sokan a táncolós ruhájukban érkeztek.
Tudasd te velük,aztán menj öltözni,gondolom nem ebben akarsz táncolni-kuncogott anyukája.
-Rendben.-indult a színpad felé Bella,megfogta a mikrofont,mire a zenét lehalkították.
A vendégek mind felé fordultak.
-Sziasztok!Nagyon örülök,hogy eljöttetek!
Most feltekerjük a hangerőt,és igazi nagy partit csapunk!
Szóval aki hozott magával disco ruhát,és nem akar abban táncolni,amiben most van,az átveheti!
Ha ezen az ajtón kimentek,balra fordulva találjátok meg az öltözőket és a mosdót,ezt csak úgy mondom.Jó szórakozást kívánok az elkövetkezendő órákhoz!-mondandóját nagy taps fogadta.
Nevetve lépdelt le az emelvényről. Látta,amint szülei és a cselédek a teremben tesznek-vesznek,aztán felment a szobájába. Belépett az ajtón,majd becsukta maga után.
,,Ők mind miattam vannak itt!"-gondolta boldogan.
Felvette ruháját,és megnézte magát a tükörben. ,,Na,táncoljunk egy jót!"
Elindult a kijárat felé,és megérintette a kilincset.De ekkor egy kéz lefogta őt,s szájára nyomott egy kendőt. Bella egy félig elfojtott sikoltást hallatott,próbált szabadulni,de nem sikerült neki. Szemei akaratlanul is lecsukódtak...













                                                                 
                                          
                                                                         

16.rész-A levél

Sziasztok! Boldog Új Évet kívánok mindenkinek! :) Új résszel érkeztem,ami szerintem nem lett jó,előre elnézést kérek azért a képért,amin egy ruha van...siettem,és...hát...belement a radír,azt pedig ki kellett pótolni. Már kijavítottam a hibát,volt időm.Legközelebb jobb lesz! A legközelebbit két hét múlvára értettem,mert felvételit fogok írni,erre gyakorolni kell,akkor itt a félév, a tanárok meg vannak kergülve... Na,inkább nem rizsázok,jó olvasást!                                                                                 Bella az ébresztő hangjára ébredt,ami meglehetősen hangos volt. Morogva nyitotta ki szemeit s állította le a hangot kiadó tárgyat.
-Máris reggel van? Még aludni akarok!-nyöszörgött álmosan. Ekkor eszébe jutott,hogy esetleg Harry megint a szobájában tartózkodik,ezért nehezen bár,de leügyetlenkedte magáról a takarót és ellenőrizte a helyiséget.
Szerencsére egyedül volt,szóval el is kezdett készülődni.
                                                                       ***
Ma úgy döntött,gyalog megy a suliba, hogy kiszellőztesse a fejét. A délutánon gondolkozott,mikor lépteket hallott maga mögött. A kapucnis alak végül beérte őt,s Bella egy pillanatra odanézett. Rögtön rájött,ki is az,gyorsan megállt vele szemben.
-Hé! Észre fognak venni!-szólt rá halkan a srácra,aki (természetesen) nem más volt,mint Harry.
-Érted megéri lebukni,bébi-válaszolt szokásos stílusában ő,szokásos szívtipró mosolyával.
-Jó,nekem nyolc,kapjon el a rendőrség-rántotta meg vállát a lány,azzal otthagyta őt a járda közepén.
Persze nem tétlenkedett,azonnal utánament,amit Bella várt is.
-De akkor is elkísérlek-jelentette ki a göndörke.
-Nem kísérhetsz el! Nick észre fog venni,és akkor biztos hogy kinyír! Tegnap is összevesztem vele miattad.-szomorodott el Bells.
-Az nem miattam volt,és ezt te is tudod-nézett le rá jelentőségteljesen. Bella zavarba jött.
-De,miattad volt!-jelentette ki mégis. Ekkor egy rendőr kocsit vettek észre áthaladni az úton.
-Harry,gyorsan tűnj el!-ijedt meg egy másodpercre.
-Értem ne aggódj,még nem kaptak el-azzal lehajolt,hogy puszit adjon az arcára,de ő megelőzte,s kezét az előbb említett testrészre tette. Harry nevetve vált köddé.
                                                        ***
A két barátnő együtt lépett ki a tanteremből a hangos zsivajba,s nyitották ki szekrényeiket.
Mindkettőjüket nagy meglepetés érte,mert alig hogy leszedték a zárat,egy rakat vörös rózsa szakadt rájuk!
Meglepetten felsikoltottak,mire a folyosón lévő összes hímnemű odaszaladt hozzájuk.
Beleértve Nicket is,James nem volt ott.
-Bella,Rebecca,jól vagytok?-kérdezgették folyamatosan őket,ők pedig igyekeztek válaszolgatni nekik.
Úgy 5 perc múlva,mikor egyedül maradtak,összeszedték a virágokat,de ekkor Nick félrehívta Bellát.
-Nick,te vetted nekem azt a sok rózsát?-kérdezte ámulattal és boldogsággal a hangjában barátnője.
,,Talán minden helyrejöhet köztünk! Elfelejtem Harryt,azt hogy jól néz ki,meg ezeket a baromságokat,mert nekem igenis rendes fiúm van,akit szeretek!"
-Háát...-vakarta meg fejét a srác-nem. És azt hittem,te talán tudod,hogy kitől kaphattad.-Bella elkomorult.
-Fogalmam sincs.
-Nincs mostanában udvarlód?-kíváncsiskodott pasija.
-Nem tudok róla-válaszolt tömören.Minden kedve elment ettől az infótól.-Most visszamegyek Rebeccához.-fordult meg és azt tette,amit mondott.
-Bellaaa!-kiabált izgatottan Reb.-Nézd,mit találtam a rózsák mellett!-kezében egy levelet lobogtatott,amit átadott barinőjének.

-Ez nagyon szép!-ámult el Bella,mikor elolvasta.
-Igen,és nagyon kíváncsi vagyok,hogy ki írta!-kuncogott Rebecca,majd a szekrények felé bökött. -Egyébként neked is van ott még valami! Biztos a bátyámtól kaptad.
-Nem,nem tőle. Az előbb beszéltünk,és nem tudott erről a meglepetésről.-sóhajtott aprót a lány.
Ellenőrizte,és tényleg talált egy borítékot,amit gyorsan a táskájába rejtett el.
-Na,mi volt benne?-kérdezte Becca.
- Nem néztem meg. Majd otthon.-vágta rá.
-Én értem,hogy Nick a fiúd,de attól még ezt te kaptad! Biztos fontos annak a valakinek,hogy elolvasd.-magyarázta Reb.
-El is fogom.
                                                                            ***
Harry a nap további részében nem jelent meg,Bell furcsállta is.
,,Rosszat sejtek.Mire készül már megint?"
Nagy készülődésre ért haza. A házban legalább öt olyan ember volt,akit nem ismert,plusz a házvezetőnő és a cselédlány is. Az előbb említett már hajnalban ott volt,hogy minden csillogjon-villogjon.
-Sziasztok!-köszönt szüleinek,akik teljesen bele voltak merülve egy listába.A meghívottak listájába.
Lányuk érkezésére abbahagyták ezt a tevékenységet és jól magukhoz ölelgették őt.
-Szent ég,a lányom ma lesz 17 éves! Ezt el sem tudom hinni!-hitetlenkedett anyja.
-Kész nő vagy már,Bella! Pár év múlva jól itt hagysz minket.-szomorkodott apukája.
-Jaj,hagyjátok már abba a lelkizést!-rázta fejét a lány. -Tudjátok hogy utálom.
A nagy családi ölelés után végre feljutott szentélyébe,a hálóba,ami mindig megnyugvást adott neki.
Legalábbis régebben,most már nem mindig tudta,hogy valaki van-e bent vagy sem.
Kinyitotta gardróbja ajtaját,s kivette a partira való ruháját.

                                 

                                       

 A sminkesek hamarosan érkeznek,és a fodrász is. A szülei nagyon sok időt fordítottak a buli megszervezésére,és ő is nagyon izgatott volt már. Először,relaxálásképpen vett egy forró fürdőt,majd fogat mosott és megfésülte a haját.
Már 2 óra elmúlt és megérkeztek a ,,szépítői" a szalonokból.
Megcsinálták a haját,az arcát és a körmeit is,már csak a ruha hiányzott. Ezt is felvette,majd úgy döntött,még az esemény előtt elolvassa azt a levelet,melyet az iskolában kapott.

-Harry,az őrületbe kergetsz!!