-Tehát arra gondoltam, milyen jó lenne, ha adnának Bellának egy esélyt, ha meghallgatnák. Biztosan tudják, hogy min ment keresztül, miért hiányzott az iskolából, és ezért a meghallgatásról is lemaradt.
Nagyon lelkes volt, amikor szóba került ez a színdarab, és tudom, hogy imád énekelni és színészkedni.-Nick kérlelően nézett az igazgatóra, aki megrázta a fejét.
-Én meg is engedném, de attól tartok, hogy ezzel már elkéstetek. Már kiválasztottuk azokat, akik szerepelni fognak, nem férne bele több ember.-a fiú elgondolkodott.
-Mi lenne, ha Bella jobb lenne, mint más? Akkor helyet cserélhetnének, és ő szerepelhetne valaki helyett.-az igazgató elgondolkodva meredt rá, majd lassan válaszolt:
-Elgondolkozom rajta...
-Tekintve, hogy már az előző évi előadáson is szerepelt, ráadásul elég jól-dicsérte a lányt Nick, próbálván meggyőzni a férfit, aki nevetve bólintott egyet.
-Igazad van, fiam, értem, mit szeretnél, és ne aggódj, megbeszélem ezt a többi tanárral is,akik részt vesznek a szervezésben. Felkereslek, ha biztos leszek a dologban.
-Köszönöm szépen, Mr. Anderson!-hálálkodott a fiú.
-Nincs mit. Hamarosan becsengetnek, szóval siess vissza az osztályodba!
-Rendben, viszont látásra!-köszönt el Nick, majd kilépett az igazgatói iroda ajtaján. ,,Vajon hol lehet Bella? Elújságolom neki a hírt, biztos örülni fog. Abban is biztos vagyok, hogy bekerül a darabba, jobb színész, mint bárki más."
Szétnézett az iskola folyosóján, ahol nagyban zajlott az élet. Mindenki beszélgetett a barátaival, csoportban sétálgattak, vagy éppen egyedül, egy padon ülve belemerültek egy könyvbe. A tesóját viszont nem látta, így azt gondolta, kint vannak az udvaron. Kiment hát, és igaza is lett: Sandrát, Rebeccát és Bellát egy csomó lány vette körül, valamiről beszélgettek. Nem akarta zavarni őket, ezért visszament az épületbe, ahol összeütközött a focicsapattársaival.
-De régen láttunk!-üdvözölték őt, mire elnevette magát.
-Igen, rég volt már.
-Te, Nick, -tette Jack a kezét bizalmaskodva a vállára- igaz a hír, hogy...-ő már tudta, mit akar mondani, s látván a kíváncsiságot barátai szemében, röviden elmondta a történteket, kihagyva azt, hogyan tudta meg Harry lakcímét.
Eközben a többi lány az udvaron Bellától kérdezősködött, aki kénytelen-kelletlen felelt a kérdéseikre.
-Most, hogy tudjátok, ez az egész igaz, azt szeretném, ha elfelejtenénk. Mintha meg sem történt volna. Nem szeretnék erről többet beszélni, próbálom feldolgozni, ami sikerül is, ha nem juttatják az eszembe. - a többiek megértő tekintettel bólintottak.
-Azért szidhatjuk Harry-t?-kérdezte Layla, mire Bella vigyorogni kezdett.
-Természetesen. Attól még jól is érzem magam!-mind felnevettek.
-Viszont: mi történt addig, amíg nem voltuk itt?-kérdezte Rebecca, mire Kate elmondta:
-Képzeljétek, megtartották a meghallgatást a musical-be, és ezen a héten fogják kiosztani a szerepeket.-Bella ezt hallva kissé elszomorodott.
-Én bejutottam!-újságolta Carly.-Szerintem csak kis szerepet fogok kapni, de nem baj. Nagyon örültem neki!
-Gratulálunk!-mosolyogtak rá Rebeccáék. Bella szólásra nyitotta a száját:
-Esetleg...más is helyet kapott a darabban? Például Jessica...
-Ő is -felelték a többiek.
-Oh-préselte össze ajkait a lány-az klassz.- az említett Jessie-vel, a legjobb barátnőjével ácsorgott az udvar másik oldalán, gyanakvóan fürkészve a társaságot.
-Szerinted csak kitalálta?-fordult barátnője felé, aki határozottan megrázta a fejét.
-Neem, azért ezt nem tenné meg, hogy még népszerűbb legyen.
-Mi az, hogy még népszerűbb?-förmedt rá Jessica.-Van pár barátnője, és kész!
-Én azért sajnálom.-hajtotta le a fejét a lány.
-Majd akkor sajnáld, ha tényleg igaz a meséje! Most komolyan, hogy a francba rabolták volna el? Nick állandóan a nyomában van.-őt rettentően zavarta a tény, hogy Nick pont az ellenségével jött össze.Régen jóban volt a sráccal, aki ignorálta őt azután, hogy összejött Bellával.
-Azt is hallottam, hogy már szakítottak.
-Mi?-tátotta el a száját.-Akkor Nick szabad préda. De először meg kell tudnom, hogy igazat mond-e a kis dög.-fonta keresztbe a karjait maga előtt eltökélten, miközben Jessie bólintott.
Bree elmesélte Rebeccának, hogy a tanárok nem voltak hajlandóak elmondani, miért hiányoznak a suliból, mígnem egy névtelen emberke el nem kezdte terjeszteni a titkot az emberek között.
-Szerintem jobb lett volna, ha nem derül ki-fejezte ki a véleményét Sandra, mire Bella bólintott.
-Igen, nagyon kellemetlen erről beszélnem.-ekkor meglátta, hogy Jessica közeledik feléjük.
-Ezt nem hiszem el-morogta az orra alatt-most meg mit akar?
-Biztos el akarja mondani, hogy sajnál téged.-szólt Carly.
-Helló lányok-ért oda az említett, s egyenesen Bella elé állt.
-Bella, beszélhetnénk négyszemközt?-mosolygott álszenten az ellenségére, aki megrántotta a vállát. Arrébb húzódtak, és Bells megkérdezte:
-Mondd, mit akarsz?-a szőke hajú lány az egyik hajfürtjét csavargatta.
-Tényleg igazak a pletykák, miszerint...-nem folytatta, Bella arcát nézte, aki sóhajtott.
-Igen, igazak. És nem akarok erről beszélni. Azt sem tudom, hogy ki mondhatta el ezt nektek.
-Oh, én azt hittem, szándékosan tetted, hogy sajnáljanak, és te legyél a középpontban.-mondta, mire ő hitetlenkedve meredt rá, majd megrázta a fejét.
-Igen, te biztos ezt tetted volna, de én nem vagyok ilyen felszínes. - Jessica felhúzta az orrát a sértés hallatán, de úgy döntött, nem mondd semmit. Látta Bella arcán, hogy igazat mondott, és megsajnálta. Éppen el akarta mondani neki, de ő közbevágott:
-Nem kell, hogy sajnálj. Túlélem. Már jól vagyok, csak nem akarok ezzel foglalkozni.
-Rendben. Öhmm...-kereste a szavakat Jessica-bocs, hogy néha genya voltam veled.-Bella meglepődött:
-Megint színészkedsz, mint azt általánosban tetted?
-Nem!-rázta meg a fejét.-Tudom milyen, ha -nőként- olyat tesznek veled, amit nem akarsz.-elhúzta a száját. Bella meghökkenve nézett rá. Csak nem történt vele is olyasmi...?
-Ne is törődj vele, csak volt egy pasim, aki...elég rosszul bánt velem.-magyarázkodott.- Átérzem a helyzeted.
-Oh...oké. Sajnálom. Vagy ezt ne mondjam? Olyan furcsa, hogy veled is... ilyen történt. Soha nem gondoltam volna.-Jessica hallgatott. Most őszinte volt, és tessék-máris elárulta a legnagyobb titkát!
-Ne mondd el ezt senkinek!-szólalt meg némi hallgatás után, mire Bella határozottan bólintott egyet.
-Ne aggódj, titok marad.-ekkor a csengő figyelmeztette őket az angolóra kezdetére.
-Mennem kell-intett Bella az épület irányába.
-Oké, nekem most nincs órám. Szia!
-Szia-köszöntek el egymástól zavartan. Furcsa volt, hogy őszintén beszéltek egymással, nem gúnyolták a másikat, ez pedig jó érzés volt számukra. Jessica hosszan nézett Bella után. Jessie lépett mellé:
-Na? Igazat mondott?-a lány felé fordult.
-Igen. Ráadásul sikerült kikotyognom a titkomat.-csapott a homlokára.
-Azt a titkot?-vonta fel a szemöldökét a lány, aki tudott róla.
-Igen-sziszegte, mire Jessie a szája elé kapta a kezét.
Rebecca és a többi lány befutott az osztályterembe, s a helyükre leülve elkezdtek sugdolózni.
-Mit akart?-kíváncsiskodott Reb, mire Bella elsuttogta neki.
-Most öribarik lettetek?-a lányokból két másodperc múlva kitört a röhögés, amit a tanárnő nem nézett jó szemmel.
-Bella, örülök, hogy ilyen jól érzed magad, de annak még jobban örülnék, ha nem az órámon jutna eszedbe viháncolni.
-Elnézést, tanárnő.-kért bocsánatot a lány rögtön.
-Kíváncsi lennék, hogy kopott-e azóta a tudásod, gyere ki a táblához!-Bella felállt a helyéről, mire a legjobb barátnője -vigyorogva- halkan megjegyezte:
-Mindig te iszod meg a dolgok levét.
-A következő pedig Rebecca lesz.-erre elhúzta a száját, nem volt kedve felelni, hiába szerette ezt a tantárgyat.
10 perc múlva a két barátnő ellenőrzőjében egy-egy ötös virított, aminek láttán -a pad alatt, mert hogy még óra volt-összecsapták a tenyerüket. Mikor kicsöngettek, kiültek a folyosón lévő padok egyikére. Azoknak a fejéből, akik részt vettek a tárgyaláson, kitörlődött az aznap délután emléke. Senki sem beszélt arról többet. Vajon ki tette? Nyilván Harry, aki gond nélkül megúszta az egészet. Úgy döntött, hagyja, hogy elcsituljon az ügy, s csak azután akarta folytatni a tervét.
Rebecca gondolatai Jamesre terelődtek, akivel aznap reggel együtt ment az iskolába. Nagyon jól elbeszélgettek, vibrált közöttük a levegő, amit mindketten éreztek.
Sandra is csatlakozott a lányokhoz, s elkezdte mesélni, mi mindent hallott Bella ügyéről.
-Mindenki ezzel foglalkozik, remélem hamarosan elcsitul.
-Én is. Nem akarom, hogy szánakozva nézzenek rám!-szólt a lány, de a mellette ülő Reb meg sem hallotta, mit beszélnek.
-Hahó-rázta meg finoman a vállát Bells-hol jársz?-ismerte barátnőjét, s annak mosolyából rögtön rájött, mi járhat a fejében.
-Tudod mit? Menj és keresd meg azt a pasit, ha vele akarsz lenni.Tuti, hogy ő is rád gondol-nevetett, mire a lány felpattant.
-Köszi! Csak nem akartalak egyedül hagyni.
-Nem vagyok egyedül-mutatott Sandrára.
-Oké, akkor én léptem.-a lány sietős léptekkel indult el a b-sek osztályterme felé, mire barátnői utánaintegettek.
-Azt hiszem, ez most komoly. Tényleg nagyon tetszik neki James, állandóan csak róla beszél.
-Eddig annyi fiú tetszett neki, de már egy ideje csak ő.
-Kedves srác, örülnék neki, ha összejönnének.-ebben megegyeztek. Ekkor Nick állt meg előttük:
-Sziasztok! Bella, van egy jó hírem számodra.
-Oh, szia!-mosolyogtak rá.
-Ez jól hangzik! Mondd csak.-nézett rá izgatottan a lány.
-Szeretnél szerepelni a darabban, ugye?
-Igen, de már lekéstem róla-sóhajtott fel szomorúan.
-Az igazgató és a szervező tanárok engedélyével holnap tartanak -csak neked- egy meghallgatást. Ugyanazokat kell előadnod, amiket másoknak. -a lány eltátotta a száját.-Ha jobban szerepelsz, mint egy gyengébben szereplő, akit már beválasztottak, akkor te kerülsz be a helyére.
-Igeen!-ugrott Nick nyakába boldogan.-Köszönöm, hogy ezt elintézted nekem!-Nick átfogta a derekát, és magához húzta. Bella egy kissé eltávolodott tőle, és lefejtette kezét a derekáról.
-Azért itt még nem tartunk.-jelentette ki komolyan.
-Itt már nem tartunk-javította ki a srác keserű mosollyal az arcán. Sandra, érzékelve a kínos helyzetet, megköszörülte a torkát.
-Azt hiszem...én most megyek.-mindketten bólintottak, s mikor a lány alakja eltűnt a szemük elől, újra egymásra néztek.
-Szóval...pontosan mikor kell megjelennem a meghallgatáson?-a fiú a hajába túrt, s zavartan válaszolt:
-Azt majd a diri elmondja. Azt üzente, menj be hozzá, miután beszéltünk.-áttért a kettejük témájára.-Tehát...még mindig nem érzel úgy irántam, mint régen?-Bella az ajkát rágcsálta, s sajnálkozva nézett vissza rá. A választ Nick kiolvasta a szeméből.
-Értem.-köhintett.- Akkor ne felejts el bemenni az igazgatóhoz. Én most megyek.
-Oké, szia!-köszönt el Bells tőle, aki kiment az udvarra. ,,Szerintem már nem is fogok úgy érezni iránta, csak barátként. Remélem, talál valaki mást rajtam kívül, nem akarom, hogy szomorú legyen."
Megrázta a fejét, és elindult a szekrénye felé, mikor a háta mögül valaki megszólította:
-Helló szivi, hiányoztam?
2017. augusztus 31., csütörtök
2017. augusztus 26., szombat
2017. augusztus 24., csütörtök
26.rész-Bűnös vagy ártatlan?
Kedves olvasóim!
Most az átlagosnál rövidebb részt hoztam, mindenképpen ma akartam publikálni, de holnapután megpróbálok írni még minimum egy ilyen hosszúságú fejezetet.Megint kihagytam majdnem két hónapot, de nagyon-nagyon elfoglalt voltam a nyáron, alig volt időm írni. Na meg gyűjtöttem az ihletet! :D Remélem tetszeni fog ez a rész is, addig is köszönöm a megjegyzéseket Névtelenkének, hihetetlenül jól esnek, valamint a legjobb barátnőmnek a biztatást. :) Ja, és a sok megtekintést. Legyetek jók!
Rebecca szemszöge
Zöldes-barna szemeiben visszatükröződött a gyertya lángja, amitől írisze aranyban játszott. Arca nyugodt volt, szája sarkában mosoly bujkált. Volt benne valami mágikus, valami, amitől természetfelettinek tűnt. Természetfelettien jóképűnek. Hihi. De ezt azért láttam így, mert ő fehér angyal.
Felemelte a fejét a tányérjáról, s rám mosolygott.
-Mesélj magadról!-kérte, én pedig elárultam neki, hogy szeretem a kutyákat, valamint hogy van is egy, nem vagyok édesszájú, és alapvetően kedves vagyok, viszont utálom, ha megmondják, mit csináljak.Ezzel ő is egyetértett. Egészen feldobódtam, s nevetgélve elkezdtem ecsetelni pár velem történt érdekesebb eseményt.
-Szóval így jöttem rá, hogy nagyon jó az egyensúlyom. Csak két óráig tartott, míg megtanultam!
-Te aztán profi vagy! Én hét éves koromban tanultam meg biciklizni, és nekem két napig tartott, míg biztosan tekertem a pedálokat.
-Felszállni a biciklire nehéz volt, mindig elvesztettem az egyensúlyom, és újra kellett próbálnom. De azután emlékszem, hogy mindenhová biciklivel jártam.-James nevetett.
-Egyszer elmehetnénk egy biciklitúrára-vetette fel az ötletet, ami izgalmasnak tűnt számomra.
-És te miket szeretsz csinálni?-most én kérdeztem tőle.
-Imádok szörfözni, sportolni, a tengerparton lenni. És nekem is van egy kutyám, Foxnak hívják.
-De jó!-csillant fel a szemem.-Milyen fajta?
-Alaszkai klee kai. Mutatok róla egy képet-azzal elővette a telefonját, majd átadta nekem. A képernyőn megjelenő képen ő és a kutyus is egyaránt szerepelt, így nem igazán tudtam eldönteni, hogy melyikük aranyosabb. Foxot nagyon szépnek és cukinak találtam, olyan simogatnivalóan nézett ki!
-Istenem, nagyon édes! Hány éves?-James nevetett, majd beszélni kezdett Foxról, amit szívesen hallgattam. Mármint James bármiről beszélhetett, mert nagyon kellemes hangja volt számomra.
Megtudtam, hogy Foxot egy barátjától, Logantől kapta ajándékba, aki egy karácsony alkalmával lepte meg vele. James nem mert belevágni a kutyatartásba, mert nem sokat volt otthon, sok különórára járt, és nem lett volna ideje foglalkozni egy kutyával. Megkérdeztem, milyen órákról beszél, mire azt felelte:
-Már egy ideje énekelni tanulok, és egy sráccal a suliból együtt szoktunk gyakorolni. Ő gitározik.
-Ez nagyon jó dolog!-lelkesültem fel. Szóval Mr. Tökéletes még tehetséges is? Van ilyen?
-És egyszer énekelsz majd nekem?-pislogtam rá kérlelően.
-Biztosan. Ugyanis elmentem a sulis musical meghallgatásra, és szerepet kaptam.-újságolta boldogan, mire a szám elé kaptam a kezem.
-Wow, gratulálok! Kinek a szerepét kaptad?
-Azt jövő héten fogják elmondani, akkor lesz a szereposztás. Addigra ti is otthon lesztek.
-Igen, reméljük-sóhajtottam, mert eszembe jutott, hogy miért is vagyunk mi Londonban.
-Figyelj-fogta meg a kezem a fiú-nagyon sajnálom, ami Bellával történt. Amit ez a fiú tett...szánalmas és megvetendő! Az igazi férfi nem csinál ilyet, nem bántja a lányt, akit szeret. Én soha nem lennék képes ilyesmire.-megszorította a kezem, én pedig szomorúan néztem rá.
-Tudom.
-A múltkor...amikor Bella szobájában kutattatok nyomok után, azért mentem el, hogy segítsek. Felhívtam egy csomó embert, hogy segítsen keresni, és elmentünk kérdezősködni szerte New York-ban, de sajnos nem jutottunk semmire. Viszont közel Belláékhoz, az egyik házban lakó nő azt mondta, hogy mindig látta, amikor Bella suliba ment. Az eltűnése előtt pár nappal észrevett mellette egy kapucnis embert, akinek sajnos nem látta az arcát, de úgy tűnt, mintha Bellának rossz lett volna, hogy ott van.
-Akkor suliba menet is zaklatta őt-morogtam.
-A legjobb nem felidézni a történteket,a barátnődnek is jobb, ha megpróbál nem törődni az emlékekkel. Biztosan nehéz lehet neki.-bólintottam.-Azért gondoltam elmondom ezt neked.
-Jól tetted, hogy elmondtad.-küldtem felé egy mosolyt.-Azt javaslom, inkább beszéljünk másról.
-Igen, szeretném, ha jó kedved lenne.-erre kicsit elpirultam, majd zavaromat elrejtve haraptam pár falatot a pizzámból, s ő is követte példámat.
-Szóval-törölte meg a száját egy szalvétával-hol is tartottunk?
A tárgyalás napja
Bella úgy érezte, képtelen bemenni a tárgyalóterembe. Percek óta csak állt ott mereven, miközben Nick és a szülei bátorították.-Minden rendben lesz, drágám-ölelte át anyukája, mire a lány hosszan felsóhajtott.
-Nem esik semmi bajod-simogatta meg a vállát az apja. Erőt vett magán, kihúzta magát, felszegte az állát, s méltóságteljesen indult el előre, anélkül, hogy közben bárkire is nézett volna.
Elfoglalta a helyét a sor elején, majd a többiek is. A bíró szólásra nyitotta a száját:
-Most, hogy minden fontos ember itt van, megnyitom a tárgyalást.-Bella eközben körbenézett: sok feldúlt arcú anyát látott, akik mellett ott ültek a lányaik. Az ő arcukon furcsa módon közömbös kifejezés ült. Róluk beszélt Harry? Ők is Fekete Angyalok lettek?
-A vádlott neve Harry Edward Styles, bűnei a következők: testi sértés, vandálkodás....-sorolta a nő unott képpel. ,,Biztos századjára mondja ezt el, csak mindig más nevet helyettesít be."-gondolta a lány.
-Szólítom az első áldozatot, Miss. Clark-ot-mire az egyik lány komótosan feltápászkodott a helyéről. Füstös szemfestéke volt, lyuggatott harisnyát és fekete cuccokat viselt. Bella szöges ellentéte volt.
Laza léptekkel sétált oda a bíróhoz, majd helyet foglalt a mellette lévő széken.
-Harry egy buliban szedett fel. Táncoltunk, iszogattunk-és nem kevert semmit az italomba-aztán elmentünk hozzá, a házába. És igen, lefeküdtem vele. A saját akaratomból.-azzal a lány Harryre nézett, akivel cinkos mosolyt váltottak.
-Reggel mi történt?-tette fel a kérdést a bíró, mire a csaj megrántotta a vállát.
-Semmi. Megreggeliztünk, utána elmentünk kettesben sétálni. Harry jó fej srác.
-Biztosan csak ennyi történt?
-Igen, bírónő.
-Rendben. Kérem a következő áldozatot...-mire egy másik, szolidabban kinéző lány kezdte el mesélni a vele történteket. A sztori nem tartalmazott semmilyen erőszakot. Harry halál nyugodtan dőlt hátra, mert tudta, hogy mindannyian igazat mondanak, ezért ezekben az ügyekben ártatlannak minősül.
És valóban, minden ,,áldozata" ugyanazt a történetet mondta el, kisebb változtatásokkal. A szülők hitetlenkedve néztek lányaikra, mert nem tudták elhinni, hogy ők maguk akartak bármilyen kapcsolatot létesíteni a durva dolgokkal vádolt fiúval. Bella egyre jobban aggódott, hisz tudta, hogy neki is vallomást kell majd tennie. Félt mindenki előtt beszélni erről, sőt, egy ember előtt is.
Arra eszmélt fel, hogy az ő nevét mondják. Szándékosan lassan, az időt húzva lépdelt a székhez, majd lehajtott fejjel leült. Mikor felemelte tekintetét, Harry tekintete az övébe fúródott. Nem bírt elszakadni tőle, csak nézett előre, miközben olyan érzése volt, mintha percek telnének el. A valóságban pár másodperc volt ez az idő. Harry hangja befurakodott a lány agyába:
,,Azt fogod mondani, mint a többiek: nem követtem el erőszakot ellened. Te is akartad. Rokonszenvesnek találtál, kedves voltam veled-na jó, ez majdnem teljesen igaz-többször is összefutottunk, majd a szüleiddel idejöttél, és újra találkoztunk."
Bellát túlságosan lefoglalták a fiú szavai, ezért nem láthatta, ahogy ő csettintett egyet.
Úgy érezte, mintha valami-vagy valaki- uralná a gondolatait. Szólásra nyitotta ajkait, de igazából nem ő beszélt:
-Harryvel a McDonald's-ban találkoztam először. Rögtön szimpatikus volt számomra, ezért elkezdtünk beszélgetni. Aztán két nap múlva újra összetalálkoztunk, és ez így ismétlődött. A legtöbbször a véletlen volt a találkozások oka. Eltelt egy kis idő, és azt mondtam a szüleimnek, hogy jöjjünk el ide.-Mr. és Mrs. McNeel hitetlenkedve összenéztek, de egy pillantás után megváltozott az arcuk: egyetértő kifejezés jelent meg rajtuk.
,,Újra összefutottunk, és nálam kötöttünk ki. Közös megegyezés alapján megtörtént a dolog, aztán hallottál rólam pár pletykát, és mivel nem bírtad elviselni, hogy -a pletykák alapján- egy magamfajtával sikerült összejönnöd, bosszút akartál állni rajtam, és behazudtad, hogy megerőszakoltalak."-a lány ezt a saját szemszögéből mondta el, ezzel magára hárítva a hibákat.
A bírónő pislogás nélkül meredt a lányra, aztán így szólt:
-Van még valami, amit el szeretne mondani?-Bella nemet intett.
-Rendben. Akkor Mr. Styles, kérem jöjjön ide az ügyvédjével.
Húsz perc múlva úgy tűnt, mintha teljesen felesleges lett volna bíróságra menniük, hisz Harry elérte, hogy ártatlannak gondolják. Varázserejével befolyásolta a gondolatokat, így ők azt mondták, amit ő akart hallani.
-A vádlott ártatlan. Nem ítélem szabadságvesztésre, a mai napon távozhat a fegyházból. A tárgyalást ezennel berekesztem.-koppintott kalapácsával kettőt a bírónő. Lassan mindenki felállt és elhagyta a termet. Harryt visszavitték a börtönbe, hogy összepakolja az ott lévő cuccait, Belláék pedig autóval indultak haza. Nick ide-oda váltogatta tekintetét a McNeel család furcsán szótlan tagjain, akik fáradtnak érezték magukat. Nagyon dühös volt, mert tudta, hogy Bella nem hazudott volna, hogy megvédje a srácot. Nem mert semmit sem szólni, mert érzékelte, hogy védencének köd borítja be az agyát. Eszébe jutott az a könyv, amiben a hipnózisról írtak: ez annak volt a jele. Biztos akart lenni a dolgában, beszélnie kellett Bellával. Mivel a lány mellett ült, nem kellett hangosan szólnia hozzá:
-Miért meséltél el egy teljesen más sztorit?
-Én...nem tudom. Mintha valaki megszállta és befolyásolta volna a gondolataimat.-a lány meg volt zavarodva. Harry hipnotikus hatása elmúlt, így újra a saját fejével tudott gondolkodni. Így volt ez mindenki másnál is, akit a srác hipnotizált.
-Valamilyen varázslatot alkalmazott...-gondolkozott Nick. -És most szabadlábon van. Büntetlen. Ezt nem hiszem el!-csapott az ülésre idegesen. A mellette ülő csalódottan megrázta a fejét, majd kijelentette:
-Utálom őt.
-Ezzel nem vagy egyedül-fogta meg Nick a kezét, de nem érzett semmit, ami arra utalt volna, hogy még szerelmes a fiúba. ,,Valamit csinált velem...sőt, az ügyvédemmel is! Lehet, hogy a többi lánnyal is? Bár róluk azt mondta, hogy nem tett velük semmi durvát, és ők is ezt mesélték. Őszintének tűntek, de nem tudok hinni ebben, már nem bízom Harryben."
Mikor visszaértek a lakosztályba, a srácok megölelték Bellát, és biztosak voltak benne, hogy Harry-t nem engedték szabadlábon. Sajnos tévedtek.
-Mi?-hitetlenkedett Sandra és Aaron. -El kell intézni, hogy bekerüljön a börtönbe!
-Gyalázat-sziszegte Adam.-Az ilyen mocskok mindig könnyen megússzák!-a szülők is teljes mértékben egyetértettek a fiatalokkal, de Mr. McNeel egy szót sem szólt. Nagyon idegesnek tűnt. Mikor megérkeztek, rögtön beviharzott a szobájába, és gondolkodott. Nem hagyhatta, hogy az ügy így maradjon. Mire a többiek készen álltak a hazaútra-a gépük azon a délután indult vissza New York-ba-kiieszelt egy tervet.
-Édesem, készen vagy?-felesége látta, férje milyen állapotban van, ezért leült mellé, s fél karral átölelte.
-Sajnálom, ez az egész az én hibám. Oda kellett volna figyelnem a lányunkra, de már annyira önálló lett, hogy azt hittem, mindent kézben tart. Úgy tűnt, semmi gondja nincs. Főleg nem zaklatója.-a nő elmorzsolt egy könnycseppet, mire a férje ránézett:
-Nem vagy hibás. Bella sem.
-De miért mondott valami teljesen más mesét? Miért tűnt úgy, mintha helyes lett
volna, amit mondott?
-Már nem tűnik úgy...a fiúk valami olyasmit említettek erről a gyerekről, hogy erővel bír...valamiféle mágikus vagy varázs-erővel. Az is lehet, hogy használta a képességét.-Mrs. McNeel szólásra nyitotta ajkait, olybá tűnt, mintha valami nagyon fontosat akarna mondani.
-Az édesanyám, Laura varázslatos asszony volt. Mindig azt mondta, hogy nem történhet semmi bajom, amíg ő velem van. Amikor ott volt mellettem, annyira kellemesen éreztem magam, mintha minden tökéletes lett volna. Biztonságot nyújtott. Amikor pedig átmentem egy forgalmas úton, vagy discoban voltam, ugyanazt éreztem. Az arca is olyan angyali volt....Szerintem ő volt az őrangyalom.-Mr. McNeel megsimogatta az arcát, s csókot hintett rá.
-Neked is angyalian tökéletes arcod van.-a nő felnevetett, aztán felhúzta férjét az ágyról:
-Na gyere, hozd a bőröndöket, megyünk haza!
2017. június 30., péntek
25.rész-A látogatás
-Ő Sötét Angyal, én meg Fehér vagyok. A szabályok tiltják ezt.-nézett barátnőire Sandra.
-Lehet, hogy a srác nem tudja.-tételezte fel Reb, míg Bella megrázta fejét.
-Biztosan tisztában van a szabályokkal, csak nem érdeklik. Egyáltalán van fogalma róla, hogy te a Fehérekhez tartozol?-a lányok csak megrántották vállukat. Rebecca sóhajtott:
-Sandy, ha nem lenne ilyen szabály, elmennél vele?-az említett elpirult, ők pedig kuncogva figyelték őt.
-Öö...azért nem biztos, hogy...akarom mondani, ő más, talán rendes srác...szóval igen.-az utolsó szót szinte suttogva ejtette ki.
-Van kedved szabályt szegni?-kérdezte Bella, rákacsintva a lányra, aki rémülten megrázta a fejét:
-Túl kockázatos. Mit szólna Nick? Úgysem szimpi neki Niall, így aztán nem is engedné, hogy randizzak vele.
-Igen, ebben viszont igazad van-értettek egyet bólogatva. Rebecca és Sandra elővették ruháikat és felöltöztek, Bella pedig megnézte az időt: fél kilenc volt.
-Na, lányok, mi legyen a mai program?-kérdezte Reb, jókedvűen nézve a barátnőire.
-Nem is tudom-gondolkozott egyikőjük-Niall felajánlotta, hogy mutat még helyeket itt, Londonban,de...
Bella felsóhajtott, mert eszébe jutott a göndörke és a ,,meghívása". Rettentően kíváncsi volt, ugyanakkor félt Őt újra látni.
Észre sem vette, hogy barátnői elhallgattak, csak akkor, mikor Rebecca meglegyezte kezét az arca előtt:
-Min gondolkodtál el ennyire? Csak nem Harryn?-a lány picit elpirult, aztán sóhajtott egy aprót.
-Segítsetek! Ti mit tennétek az én helyemben?-Sandra rávágta:
-Ha engem kérdezel, én tuti elmennék hozzá, érdekelne, hogy mit akar. -Reb ennél azért óvatosabban felelt:
-Én nem mennék el hozzá rögtön, de előbb-utóbb biztos.-Bella határozottan bólintott.
-Rendben, igazatok van.
-De azért óvatosan!-emelte fel a mutatóujját Reb.-Tekintettel arra, hogy mit tett.
-És attól még hogy egyetértünk abban, hogy Ő helyes pasi,-folytatta Sandy- ez mit sem változtat a tényen: egy veszélyes idióta, egy manipuláló, egy nőcsábász...
-Tudom, tudom, ne folytasd-legyintett Bella mosolyogva.-Viszont Anyuék nem tudhatják meg, mire készülök, nem engednék.
-Nagyon egyszerű, csak annyit kell tennünk, hogy azt mondjuk, bemegyünk a városba. Ez így is lesz, viszont te megkeresed azt a börtönt, ahol Ő van. Mi pedig megvárunk. -Rebecca ötletével mindenki egyetértett, így reggeli után a három lány el is indult. Nicket és az ikreket nehezen lehetett lerázniuk, mert nem tetszett nekik, hogy a lányok nélkülük mennek, de végül sikerült.
-Tehát-tekintett fel Rebecca London térképének tanulmányozásából-itt kell befordulni balra, aztán jobbra, aztán megint balra.-minél közelebb kerültek Harryhez, Bella szíve annál jobban zakatolt.
,,Mit tegyek, amikor belépek oda? Egyáltalán kivel beszéljek, ki tud nekem segíteni, hol lesz Harry? Hogy köszönjek neki?" Ezernyi kérdés járt a fejében, de egyikre sem tudta a választ, új volt számára ez a helyzet. Barátnője hangja zökkentette ki merengéséből:
-Megérkeztünk. Vigyázz magadra!-ölelte át Rebecca, majd Sandra is. Bella félve tekintett a zord, komor épületre, amely előtte magasodott. Egy kicsit tétovázott, majd bátortalanul intett a lányoknak, belépve a kapun. Útját állták a biztonsági őrök, akik ellenőrizték, nincs-e a lánynál bármilyen veszélyes tárgy. Ezután Bella higgadtságot erőltetve a recepciós pulthoz lépett:
-Jó napot kívánok, Bella McNeel vagyok, és az egyik rabhoz jöttem...látogatóba.-ejtette ki a szavakat a száján halkan. Az előtte ülő nő mogorván meredt rá, majd csak ennyit szólt:
-A folyosó végén balra az első ajtó.
-Köszönöm-mormogta Bella, s elindult a terem felé. Körülötte biztonsági őrök és egypár rendőr beszélgetett valamilyen fontos témáról, ami cseppet sem érdekelte őt. Rácsok zörejét, kiabálást hallott, amitől összerezzent. ,,Mi mondanivalója van Harrynek számomra? Csak nem az, hogy sajnálja?"-gondolta, miközben lassan lépkedett. Az ajtó előtt állva vett egy mély lélegzetet, majd óvatosan benyitott.
Az első, amit meglátott, Harry zöld szemei voltak. Beléptekor a fiú elmosolyodott, ugyanakkor halványan látszódtak a szeme alatt lévő karikák. Fürtjei össze-vissza álltak, ingjei és fekete nadrágjai helyett egy narancssárga színű kezeslábast viselt. A lány arcát figyelte, aki zavartan lesütötte szemeit, majd leült az asztal másik végén található székre. Így egymással szemben ültek, viszonylag távol egymástól. Ami még Bellának nem tűnt fel, az a srác mellett álló őr volt. Harry tekintetével azt üzente neki, hogy hagyja őket kettesben. Az őr észrevette, de mielőtt elhagyta volna a szobát, odafordult a lányhoz:
-Hölgyem, ha bármi baj van, csak kiabáljon ki, vagy hagyja el a szobát. A 38-as számú rab nem tud ártani Önnek a kezén lévő bilincseknek köszönhetően.-Bella bólintott, közben a szeme sarkából Göndörkét figyelte. Az ajtó becsukódása azt jelentette, hogy egyedül maradtak. Harry előrébb dőlt, összebilincselt kezeit az asztallapra tette. Némán figyelték egymást, aztán a fiú megtörte a csendet:
-Örülök, hogy eljöttél, Bella.-ő csak bólintott, várva a folytatást. Idegesen fészkelődött a kemény széken.
-Nem kell félned tőlem.
-Adtál rá okot.-vágta rá határozottan a lány. Harry elnézett, és lassan bólintott.
-Igazad van. De megígérem, hogy több okot nem fogok rá adni-nézett mélyen a szemébe.
-Szóval...mit is akartál mondani?-kérdezte Bella megköszörülve a torkát. A srác felsóhajtott:
-Ki mondott neked baromságokat rólam, a szörnyű, gonosz Harryről?-a lány az ajkába harapott.
-Senki-motyogta. Harry ajkain hitetlen vigyor játszott.
-Nem olyan vagyok, mint amilyennek megismertél vagy amilyennek mások mutattak.-most Bellán volt a sor, hogy hitetlenkedő arcot vágjon.
-Én nem raboltam el lányokat, és nem fektettem meg őket az akaratukon kívül.- a lány szája megrándult a szóhasználat miatt.
A fiú folytatta.
-Én csak kinéztem pár sötét lelkű csajt, akik kérés nélkül az ágyamban kötöttek ki, aztán az átbulizott, piálós este után úgy sem emlékeztek semmire. Másnap pedig elküldtem őket a Sötét Angyalok palotájába, hogy a tudós angyalaim átalakítsák őket olyanná, mint például én.
-V...várj, emberekből angyallá alakítottátok át őket?-dadogta.-Mi szükség volt erre?
-Egyre kevesebb a Sötét Angyal, és több a jó. Nem hagyhatom kipusztulni a népem.-nyomatékosította mondandóját. Bella értetlenül megkérdezte:
-De mi közöm van nekem ehhez az egészhez?-mikor a srác száját nyitotta, hogy elmondja, ő megelőzte:
-Tudom, hogy nem azért, mert akarsz engem, valami más áll a dolog hátterében.-Harry fürkészve tekintett rá, s lassan megszólalt:
-A dédnagymamád angyal volt. Méghozzá...az egyik legkülönlegesebb, aki valaha létezett. -a lány figyelmesen hallgatott.- Keveredtek benne a Sötétek és a Jók képességei, tulajdonságai. Ezért lett Nick az őrangyalod, és ezért is van szükségem rád: olyan erőket örököltél tőle, amik segítségével a Fekete Angyalok serege képes az uralma alá vonni a fehéreket. Te azon kevesek közé tartozol, akik rendelkeznek őrangyallal és démonnal is.
-Van egy démonom?-dőlt előre izgatottan a lány. Haja az arcába hullott, de nem foglalkozott vele.
-Igen-vigyorgott rá a srác-,az pedig én lennék. Én vagyok a démonod.-Bella fáradtan pislogott párat, és lenyelte, amit mondani akart.
-Ezért vagyok ott mindenhol, ezért viselkedsz néha gonoszul másokkal. Én és Nick is befolyásolunk téged.
-Hát ez fantasztikus...-húzta el a száját a lány. Tekintete Harry arcélére, majd ajkaira vándorolt. Megköszörülte a torkát:
-El tudod nekem mondani, hogy pontosan hogyan is tudnék...vagyis ha egyáltalán akarnék, talán segíteni a Fekete Angyaloknak legyőzni a fehéreket? Milyen képességem van? Egyáltalán honnan tudsz róla? Vagy tudod egyáltalán?-tartott egy kis szünetet, miközben a srác szórakozottan nézett rá.
-A képességed egyszerűnek tűnik, de nagyon hasznos.- Bella felvonta a szemöldökét.- Ha valaki szemébe nézel sokáig, szemkontaktust tartasz vele, átveheted felette az irányítást. Azt csinálhatsz vele, amit akarsz. Gyakorlatilag a bűverőd alá vonod a gondolataiddal.- Harry hátradőlt.
-Oh- csúszott ki a lány száján- ez tök jó. Csak nem tudom, hogy használjam.
-Amiatt ne aggódj-nevetett fel a fiú- majd én megtanítom neked.
-És kin gyakoroljam majd?
-Nem is tudom....bárkin. Járókelőkön. Tényleg-vigyorodott el hirtelen-mit csináltatnál meg velem?-Bella arcán zavarodottság futott át, majd tétován azt motyogta:
-Fogalmam sincs.-megpróbált nem az előtte ülő szemébe nézni.- De hogy segíthetnél, ha most itt vagy? És talán itt is maradsz...-H megrázta a fejét:
-Ugyan, csak nem hiszed, hogy engem ide bezárnak? Vannak kapcsolataim, akik tudnak nekem segíteni, kijuttatni innen. Legálisan.- Bella csak bámult rá.
-Nem vagy semmi-sóhajtott. Egy ideig csendben néztek egymásra, majd a fiú előrehajolt:
-Köszönöm, hogy eljöttél. Csak ennyit akartam mondani - a lány felállt.
-A tárgyaláson találkozunk. Addig légy jó!- Bella utoljára hátrafordult.
-Szia-suttogta, majd kilépett az ajtón. Harry addig követte a tekintetével, amíg el nem tűnt a szeme elől. A lány sietve elhagyta az épületet. Egyszer csak elméjébe egy emlék furakodott be. Az a pillanat, mikor a Göndörke megcsókolta. Megállt, pislogott párat, mire az emlék olyan gyorsan, ahogy jött, el is tűnt. Barátnői a parkoló szélén állva, izgatottan figyelték őt. Rögtön odasiettek hozzá.
-Na, mit mondott? Mit akart tőled?-kérdezgették őt. Bella egyik lányról a másikra pillantott, majd lassan megszólalt:
-Elmondta, hogy nem vagyok átlagos.-Rebecca legyintett.
-Á, minden srác ezt mondja, hogy becserkésszen minket.
-Nem, nem úgy értem!-rázta meg fejét a lány.-Nem vagyok átlagos ember.-sétálni kezdtek a forgalmas utcán. A két lány kíváncsian csüngött barátnőjük szaván, miközben az kitálalt a történtekről.
-A dédnagyim angyal volt, egy különleges képességgel rendelkező. Tőle örököltem azt, hogy másokat be tudok folyásolni, akaratukon kívül tudom irányítani őket.
-Várj, mi?-vágott közbe hitetlen arccal Sandra.-Ezt fel kell dolgoznom.
-Akkor...akkor te is angyal vagy?-pillantott Reb Bellára, aki nemet intett.
-Nem tudom. Szerintem angyal nem vagyok, csak valamilyen...természetfeletti ember.
-És tudod is használni ezt a képességedet?-érdeklődött Sandra.
-Egyelőre nem. Nem tudom, hogy lehetne. Persze Harry azt mondta, meg fogja tanítani nekem. Hogy őszinte legyek, izgatott is vagyok miatta, meg egy picit tartok is tőle, hogy ilyen hatalmat kaptam.
-Lehet, hogy ezért is vagy népszerű a suliban.-nevettek fel mindannyian.
-És mi volt még?-folytatta Rebecca a kérdezgetést, mire Bella nehezen, de minden mást is elmondott.
Lassan visszaértek a hotelhez, és felmentek a szobájukba.
Rebecca szemszöge
A többiek lementek a hallba beszélgetni, de most nem mentem. Elfáradtam a séta után, ami elég hosszú volt. Bella pontosan tudja rólam, hogy nem szeretek se futni, sem sportolni. Elég lusta vagyok, ami tudom, hogy nem a legjobb tulajdonságom, de nem akarok változtatni rajta.
Úgy döntöttem, lepihenek kicsit, így kényelmesen elhelyezkedtem az ágyamon, kezembe véve a telefonom. Lecsekkoltam a facebook és -instagram oldalam, hátha történt valami érdekes az osztálytársaimmal és ismerőseimmel. Brynn a fiújáról posztolt egy képet, Monica és Rihanna moziban voltak, és raktak hozzá egy képet, amin vicsorítanak valami színész kartonbábuja mellett.
April egy Melanie Martinez szám linkjét rakta ki, amit tizennégyen kedveltek is. És Kevin. Aki egy szelfit rakott ki magáról. Pár másodpercig mozdulatlanul néztem a srác arcát, akiért nem is olyan régen hevesen dobogott a szívem. Jól megszemléltem a mosolyát, ami arroganciáról és magas egóról árulkodott, aztán a szemét is. Ha az ember sokáig nézte a képet, feltűnt neki, hogy nem olyan gondtalanul mosolyog, mint első látásra tűnik. Mintha némi aggodalom tükröződött volna a tekintetéből. Fejcsóválva lejjebb görgettem az oldalt. Kevint tipikusan a külsejéről ítéltem meg, s rendkívül bántott, hogy a legjobb barátnőm tetszik neki. Már rájöttem, milyen is valójában, ezért vonzalmam iránta szinte a nullára csökkent. Volt itt más is, aki viszont nem csak a kinézetével, de a személyiségével is elbűvölt. Ahogy ezen gondolkodtam, szám önállóan mosolyra húzódott. Meguntam a facebookot, szóval lezártam a telefont, és elhelyeztem az ágy mellett álló éjjeliszekrényen. Kimentem az erkélyre, s elkezdtem dúdolni egy dalt, közben arra a bizonyos srácra gondolva. Hideg fuvallatot éreztem a hátam mögött, de nem törődtem vele, egészen addig, amíg egy kéz meg nem érintette a vállam. Ijedtemben megugrottam, majd hátrafordultam. Nem hittem a szememnek! Gondolataim tárgya, maga James állt mögöttem.
-Ja...James! Te hogy kerültél ide?-dadogtam, miközben ő egy lehengerlő vigyort küldött felém, mellém lépve.
-Nos...én is angyal vagyok, de ez nem lényeges. -elpirultam, elfordítottam az arcom az engem bámuló Jamestől.
-Honnan tudtad, hogy itt vagyok?
-Biztos forrásból.-majd tartott egy kis szünetet.-Látni akartalak.-ha lehet, még jobban elpirultam. Az ajkamba harapva válaszoltam:
-Örülök, hogy itt vagy.-azzal minden bátorságom összeszedve rámosolyogtam a fiúra.
-Tudod, Rebecca, gondolkoztam. Jó volt veled táncolni Bella buliján. Mi lenne, ha elmennénk ma este valahová, csak mi ketten?-te jóságos ég!!! Most komolyan randira hívott?? Ezerszer is igen!
Nem is vettem észre, hogy vigyorgok, sőt azt sem, hogy a válaszomra vár.
-Rebecca-legyezte meg kezét az arcom előtt nevetve, mire bólogatni kezdtem:
-Igen, persze! Vagyis szívesen elmegyek veled.-fordultam felé.
-Rendben, akkor hétre érted jövök.-simította meg a karom, mire megint bólintottam. Belül majd szétvetett a boldogság, de próbáltam visszafogni magam. Így csak mosolyogva figyeltem, ahogy egy újabb hideg fuvallat kíséretében köddé válik. Mikor eltűnt, mélyet sóhajtottam, majd besétáltam a szobába. Alig hittem el a történteket: nem tudtam hova tenni James felbukkanását. Ekkor kitört belőlem egy hangos sikítás, és ugrálni kezdtem az ágyamon:
-Igeeeen, randira hívott! Ezaz!-bárki, aki bejött volna, azt hihette, hogy megőrültem. Úgy döntöttem, hogy azonnal elújságolom a hírt Bellának, szóval futva elhagytam a szobát. Beszálltam a liftbe, miközben szívem majd' kiugrott a mellkasomból az örömtől.Végre velem is történik valami izgalmas és jó, mint a legjobb barátnőmmel. Bár az utóbbit visszavonom, mert Harry felbukkanása nem volt jónak nevezhető. Izgalmasnak viszont igen. Nagyon sajnáltam, ami vele történt, legszívesebben megfojtottam volna azt a fiút! Hogy mert ilyet tenni vele? Még mindig haragudtam ezért, hiába láttam Bellán, hogy érzései vannak iránta. Harry egy igazi rohadék. Egy senki. Elmehet a francba Niallal meg az összes Fekete Angyallal együtt! Miatta még jobban félteni kezdtem a legjobb barátnőmet. Visszagondoltam arra, amikor Bellával megismertük egymást.
Felhős, hideg márciusi nap volt. Éppen hazafelé tartottam a suliból, amikor elkezdett esni az eső. Először nem zavart, mert szerettem az esőt: hűsítő volt, jó érzés volt, ahogy a hideg cseppek táncot járnak a karomon. De aztán megdördült az ég: egy villám szelte át. Kissé megijedtem. A viharnak köszönhetően leszakadt az ég, hatalmas zivatar keletkezett. Ez már sok volt. Fekete macskanadrágomon átázott foltok éktelenkedtek, hajam csapzottan tapadt szintén fekete pólómhoz. Elkezdtem futni, közben körbenéztem, hátha valahová be tudok húzódni. Egy kávéház éppen nyitva volt, ahogy láttam, nem voltak sokan bent. Habozás nélkül odafutottam az ajtajához, s kinyitottam. Felettem egy csengő szólalt meg csilingelve, én pedig köszöntem a felém forduló pénztárosnak, aki szánakozó pillantást küldött felém. A legtöbb asztal üres volt, két párt láttam és egy lányt, aki körülbelül velem egykorú lehetett. A forrócsokiját kavargatta, ami előtte volt elhelyezve az asztalon. A lánynak hosszú, szőkésbarna haja volt, kék szeme és rózsaszín ruhát viselt. Nem tudom miért, de rögtön szimpatikusnak találtam. Valami mást is éreztem, mikor ránéztem: mintha már ismertem volna, mintha egy kapocs kötött volna hozzá. De hogy kinek a kapcsán ,,ismertem", arról fogalmam sem volt. Felemeltem a fejem, és egyenesen odamasíroztam hozzá.
-Szia!-köszöntem rá mosolyogva, egy picit félénken, mire csodálkozva felpillantott, s visszaköszönt.
-Leülhetek ide?-kérdeztem. Vetett egy pillantást az arcomra, aztán a ruházatomra, úgy tűnt, mintha azt mérné fel, hogy nem vagyok-e ciki ahhoz, hogy mellé üljek. Végül meleg mosoly terült szét az arcán, és megpaskolta a mellette lévő helyet.
-Persze, gyere csak.-megköszöntem és helyet foglaltam.
-Látom jól eláztál.-szólalt meg sajnálkozva.
-Igen-bólintottam.-De nem baj, úgyis megszáradok.-felnevetett, majd kedvesen szólt:
-Mit szólnál egy forrócsokihoz?-meglepve néztem rá, mire folytatta.-Már hogyha szereted, persze. Szívesen megvendégellek.
-Ó...köszönöm, rendes vagy.-elgondolkoztam az ajánlatán, végül bólintottam.-Igen, elfogadnék egyet.-felállt, s odament rendelni a pulthoz.Ezalatt szemügyre vettem őt: magas volt, stílusa egyedi, eleganciát tükröző. Ruhái drágának tűntek. Azon gondolkoztam, hogy biztosan gazdagok lehetnek a szülei. Hiába, ő mégis kedves volt velem, nem úgy, mint az iskolámban a gazdag, népszerű lányok. Mint Camila, akivel kölcsönösen utáltuk egymást. Na nem mintha én nem lettem volna népszerű: mi osztottuk ketté az iskolát, a diákokat két csoporttá. Hozzám tartoztak a kedvesek, normálisak, hozzá pedig a gazdag, elkényeztetett libák és fiúk, akik fent hordták az orrukat. Ő mégsem ilyennek tűnt. Elég gyorsan visszaért, kezében a gőzölgő itallal, majd letette elém.
-Köszönöm-mosolyogtam rá, mire legyintett:
-Ugyan, semmiség. Egyébként Bella vagyok.-mutatkozott be, miközben beleivott a pillecukros csokijába.
-Én Rebecca.
-Hány éves vagy? Velem egykorúnak tűnsz.-nem kertelt, bátran megkérdezte, ami eszébe jutott. Ezt is bírtam benne. Én inkább a félénk típus voltam, aki mindent kétszer átgondol.
-Tíz vagyok.-erre felcsillant a szeme.
-De jó! Én is!-felnevettünk, majd egy kis csend után, mikor is mindketten az italunkba feledkeztünk, megkértem, hogy meséljen magáról. Így kezdődött a barátságunk.
Boldogan emlékeztem vissza erre a sorsdöntő találkozásra, ami megváltoztatta az életem. Bella imádott magáról beszélni - ami a mai napig is így van - magabiztos volt, de mégsem arrogáns. Viszont egy kicsit kényes is, utálta, ha koszos lesz, nem szerette az esőt és a sarat, a rossz szagokat, és féltette a ruháit. Amiket én is féltettem volna a helyében, mivel minőségiek voltak. Boldogságot hozott a mindennapjaimba, mellette önfeledt voltam, önmagam lehettem.
Szerettem őt, úgy, mintha a testvérem lett volna. Bár ott volt nekem Nick is.
A lift leért a hallba, mire kiszálltam belőle, hogy megkeressem a többieket. Végigmentem egy folyosón, aztán beléptem egy szobába, ahonnan nevetés szűrődött ki. Valóban, a barátaim ott ültek egy kényelmesnek tűnő kanapén, és jókedvűen csevegtek. Nick felnézett:
-Á, itt van Rebecca!
-Szia, csak lejöttél?-érdeklődött mosolyogva Bella, mire odamentem hozzá, és felhúztam a kanapéról.
-Valamit el kell mondanom-vigyorogtam, mire titokzatos mosoly ült ki az arcára.
-Ó, csak nem pasiügy?-esett le neki rögtön.
-Nekünk is mondd el, Reb!-kiáltotta oda nekem Adam.
-Ez nem rátok tartozik-meredt rájuk a barátnőm. Sandra mellénk állt:
-Nekem elmondod?-kérdezte, mire megvontam a vállam.
-Igen. Na, gyertek, nem itt akarom.-kimentünk a folyosóra, amikor is mind a ketten izgatottan néztek rám.
-Naa, mondd már!-ugrált Bella fel-le.
-Oké. Szóval kint voltam az erkélyen, amikor egyszer csak megjelent James. Kicsit beszélgettünk, aztán...aztán elhívott randizni!-a lányok felujjongtak, s megölelgettek.
-És mikor mentek?
-Ma este. Hétre jön értem.
-De várj-Sandra egy valamit nem értett.- Hogyhogy egyszer csak megjelent James? Hogy csinálta?
-Ő is angyal.-válaszoltam, Bella pedig hozzátette:
-Biztos teleportált.-ebben megegyeztünk, aztán visszamentünk a srácokhoz beszélgetni.
-Lehet, hogy a srác nem tudja.-tételezte fel Reb, míg Bella megrázta fejét.
-Biztosan tisztában van a szabályokkal, csak nem érdeklik. Egyáltalán van fogalma róla, hogy te a Fehérekhez tartozol?-a lányok csak megrántották vállukat. Rebecca sóhajtott:
-Sandy, ha nem lenne ilyen szabály, elmennél vele?-az említett elpirult, ők pedig kuncogva figyelték őt.
-Öö...azért nem biztos, hogy...akarom mondani, ő más, talán rendes srác...szóval igen.-az utolsó szót szinte suttogva ejtette ki.
-Van kedved szabályt szegni?-kérdezte Bella, rákacsintva a lányra, aki rémülten megrázta a fejét:
-Túl kockázatos. Mit szólna Nick? Úgysem szimpi neki Niall, így aztán nem is engedné, hogy randizzak vele.
-Igen, ebben viszont igazad van-értettek egyet bólogatva. Rebecca és Sandra elővették ruháikat és felöltöztek, Bella pedig megnézte az időt: fél kilenc volt.
-Na, lányok, mi legyen a mai program?-kérdezte Reb, jókedvűen nézve a barátnőire.
-Nem is tudom-gondolkozott egyikőjük-Niall felajánlotta, hogy mutat még helyeket itt, Londonban,de...
Bella felsóhajtott, mert eszébe jutott a göndörke és a ,,meghívása". Rettentően kíváncsi volt, ugyanakkor félt Őt újra látni.
Észre sem vette, hogy barátnői elhallgattak, csak akkor, mikor Rebecca meglegyezte kezét az arca előtt:
-Min gondolkodtál el ennyire? Csak nem Harryn?-a lány picit elpirult, aztán sóhajtott egy aprót.
-Segítsetek! Ti mit tennétek az én helyemben?-Sandra rávágta:
-Ha engem kérdezel, én tuti elmennék hozzá, érdekelne, hogy mit akar. -Reb ennél azért óvatosabban felelt:
-Én nem mennék el hozzá rögtön, de előbb-utóbb biztos.-Bella határozottan bólintott.
-Rendben, igazatok van.
-De azért óvatosan!-emelte fel a mutatóujját Reb.-Tekintettel arra, hogy mit tett.
-És attól még hogy egyetértünk abban, hogy Ő helyes pasi,-folytatta Sandy- ez mit sem változtat a tényen: egy veszélyes idióta, egy manipuláló, egy nőcsábász...
-Tudom, tudom, ne folytasd-legyintett Bella mosolyogva.-Viszont Anyuék nem tudhatják meg, mire készülök, nem engednék.
-Nagyon egyszerű, csak annyit kell tennünk, hogy azt mondjuk, bemegyünk a városba. Ez így is lesz, viszont te megkeresed azt a börtönt, ahol Ő van. Mi pedig megvárunk. -Rebecca ötletével mindenki egyetértett, így reggeli után a három lány el is indult. Nicket és az ikreket nehezen lehetett lerázniuk, mert nem tetszett nekik, hogy a lányok nélkülük mennek, de végül sikerült.
-Tehát-tekintett fel Rebecca London térképének tanulmányozásából-itt kell befordulni balra, aztán jobbra, aztán megint balra.-minél közelebb kerültek Harryhez, Bella szíve annál jobban zakatolt.
,,Mit tegyek, amikor belépek oda? Egyáltalán kivel beszéljek, ki tud nekem segíteni, hol lesz Harry? Hogy köszönjek neki?" Ezernyi kérdés járt a fejében, de egyikre sem tudta a választ, új volt számára ez a helyzet. Barátnője hangja zökkentette ki merengéséből:
-Megérkeztünk. Vigyázz magadra!-ölelte át Rebecca, majd Sandra is. Bella félve tekintett a zord, komor épületre, amely előtte magasodott. Egy kicsit tétovázott, majd bátortalanul intett a lányoknak, belépve a kapun. Útját állták a biztonsági őrök, akik ellenőrizték, nincs-e a lánynál bármilyen veszélyes tárgy. Ezután Bella higgadtságot erőltetve a recepciós pulthoz lépett:
-Jó napot kívánok, Bella McNeel vagyok, és az egyik rabhoz jöttem...látogatóba.-ejtette ki a szavakat a száján halkan. Az előtte ülő nő mogorván meredt rá, majd csak ennyit szólt:
-A folyosó végén balra az első ajtó.
-Köszönöm-mormogta Bella, s elindult a terem felé. Körülötte biztonsági őrök és egypár rendőr beszélgetett valamilyen fontos témáról, ami cseppet sem érdekelte őt. Rácsok zörejét, kiabálást hallott, amitől összerezzent. ,,Mi mondanivalója van Harrynek számomra? Csak nem az, hogy sajnálja?"-gondolta, miközben lassan lépkedett. Az ajtó előtt állva vett egy mély lélegzetet, majd óvatosan benyitott.
Az első, amit meglátott, Harry zöld szemei voltak. Beléptekor a fiú elmosolyodott, ugyanakkor halványan látszódtak a szeme alatt lévő karikák. Fürtjei össze-vissza álltak, ingjei és fekete nadrágjai helyett egy narancssárga színű kezeslábast viselt. A lány arcát figyelte, aki zavartan lesütötte szemeit, majd leült az asztal másik végén található székre. Így egymással szemben ültek, viszonylag távol egymástól. Ami még Bellának nem tűnt fel, az a srác mellett álló őr volt. Harry tekintetével azt üzente neki, hogy hagyja őket kettesben. Az őr észrevette, de mielőtt elhagyta volna a szobát, odafordult a lányhoz:
-Hölgyem, ha bármi baj van, csak kiabáljon ki, vagy hagyja el a szobát. A 38-as számú rab nem tud ártani Önnek a kezén lévő bilincseknek köszönhetően.-Bella bólintott, közben a szeme sarkából Göndörkét figyelte. Az ajtó becsukódása azt jelentette, hogy egyedül maradtak. Harry előrébb dőlt, összebilincselt kezeit az asztallapra tette. Némán figyelték egymást, aztán a fiú megtörte a csendet:
-Örülök, hogy eljöttél, Bella.-ő csak bólintott, várva a folytatást. Idegesen fészkelődött a kemény széken.
-Nem kell félned tőlem.
-Adtál rá okot.-vágta rá határozottan a lány. Harry elnézett, és lassan bólintott.
-Igazad van. De megígérem, hogy több okot nem fogok rá adni-nézett mélyen a szemébe.
-Szóval...mit is akartál mondani?-kérdezte Bella megköszörülve a torkát. A srác felsóhajtott:
-Ki mondott neked baromságokat rólam, a szörnyű, gonosz Harryről?-a lány az ajkába harapott.
-Senki-motyogta. Harry ajkain hitetlen vigyor játszott.
-Nem olyan vagyok, mint amilyennek megismertél vagy amilyennek mások mutattak.-most Bellán volt a sor, hogy hitetlenkedő arcot vágjon.
-Én nem raboltam el lányokat, és nem fektettem meg őket az akaratukon kívül.- a lány szája megrándult a szóhasználat miatt.
A fiú folytatta.
-Én csak kinéztem pár sötét lelkű csajt, akik kérés nélkül az ágyamban kötöttek ki, aztán az átbulizott, piálós este után úgy sem emlékeztek semmire. Másnap pedig elküldtem őket a Sötét Angyalok palotájába, hogy a tudós angyalaim átalakítsák őket olyanná, mint például én.
-V...várj, emberekből angyallá alakítottátok át őket?-dadogta.-Mi szükség volt erre?
-Egyre kevesebb a Sötét Angyal, és több a jó. Nem hagyhatom kipusztulni a népem.-nyomatékosította mondandóját. Bella értetlenül megkérdezte:
-De mi közöm van nekem ehhez az egészhez?-mikor a srác száját nyitotta, hogy elmondja, ő megelőzte:
-Tudom, hogy nem azért, mert akarsz engem, valami más áll a dolog hátterében.-Harry fürkészve tekintett rá, s lassan megszólalt:
-A dédnagymamád angyal volt. Méghozzá...az egyik legkülönlegesebb, aki valaha létezett. -a lány figyelmesen hallgatott.- Keveredtek benne a Sötétek és a Jók képességei, tulajdonságai. Ezért lett Nick az őrangyalod, és ezért is van szükségem rád: olyan erőket örököltél tőle, amik segítségével a Fekete Angyalok serege képes az uralma alá vonni a fehéreket. Te azon kevesek közé tartozol, akik rendelkeznek őrangyallal és démonnal is.
-Van egy démonom?-dőlt előre izgatottan a lány. Haja az arcába hullott, de nem foglalkozott vele.
-Igen-vigyorgott rá a srác-,az pedig én lennék. Én vagyok a démonod.-Bella fáradtan pislogott párat, és lenyelte, amit mondani akart.
-Ezért vagyok ott mindenhol, ezért viselkedsz néha gonoszul másokkal. Én és Nick is befolyásolunk téged.
-Hát ez fantasztikus...-húzta el a száját a lány. Tekintete Harry arcélére, majd ajkaira vándorolt. Megköszörülte a torkát:
-El tudod nekem mondani, hogy pontosan hogyan is tudnék...vagyis ha egyáltalán akarnék, talán segíteni a Fekete Angyaloknak legyőzni a fehéreket? Milyen képességem van? Egyáltalán honnan tudsz róla? Vagy tudod egyáltalán?-tartott egy kis szünetet, miközben a srác szórakozottan nézett rá.
-A képességed egyszerűnek tűnik, de nagyon hasznos.- Bella felvonta a szemöldökét.- Ha valaki szemébe nézel sokáig, szemkontaktust tartasz vele, átveheted felette az irányítást. Azt csinálhatsz vele, amit akarsz. Gyakorlatilag a bűverőd alá vonod a gondolataiddal.- Harry hátradőlt.
-Oh- csúszott ki a lány száján- ez tök jó. Csak nem tudom, hogy használjam.
-Amiatt ne aggódj-nevetett fel a fiú- majd én megtanítom neked.
-És kin gyakoroljam majd?
-Nem is tudom....bárkin. Járókelőkön. Tényleg-vigyorodott el hirtelen-mit csináltatnál meg velem?-Bella arcán zavarodottság futott át, majd tétován azt motyogta:
-Fogalmam sincs.-megpróbált nem az előtte ülő szemébe nézni.- De hogy segíthetnél, ha most itt vagy? És talán itt is maradsz...-H megrázta a fejét:
-Ugyan, csak nem hiszed, hogy engem ide bezárnak? Vannak kapcsolataim, akik tudnak nekem segíteni, kijuttatni innen. Legálisan.- Bella csak bámult rá.
-Nem vagy semmi-sóhajtott. Egy ideig csendben néztek egymásra, majd a fiú előrehajolt:
-Köszönöm, hogy eljöttél. Csak ennyit akartam mondani - a lány felállt.
-A tárgyaláson találkozunk. Addig légy jó!- Bella utoljára hátrafordult.
-Szia-suttogta, majd kilépett az ajtón. Harry addig követte a tekintetével, amíg el nem tűnt a szeme elől. A lány sietve elhagyta az épületet. Egyszer csak elméjébe egy emlék furakodott be. Az a pillanat, mikor a Göndörke megcsókolta. Megállt, pislogott párat, mire az emlék olyan gyorsan, ahogy jött, el is tűnt. Barátnői a parkoló szélén állva, izgatottan figyelték őt. Rögtön odasiettek hozzá.
-Na, mit mondott? Mit akart tőled?-kérdezgették őt. Bella egyik lányról a másikra pillantott, majd lassan megszólalt:
-Elmondta, hogy nem vagyok átlagos.-Rebecca legyintett.
-Á, minden srác ezt mondja, hogy becserkésszen minket.
-Nem, nem úgy értem!-rázta meg fejét a lány.-Nem vagyok átlagos ember.-sétálni kezdtek a forgalmas utcán. A két lány kíváncsian csüngött barátnőjük szaván, miközben az kitálalt a történtekről.
-A dédnagyim angyal volt, egy különleges képességgel rendelkező. Tőle örököltem azt, hogy másokat be tudok folyásolni, akaratukon kívül tudom irányítani őket.
-Várj, mi?-vágott közbe hitetlen arccal Sandra.-Ezt fel kell dolgoznom.
-Akkor...akkor te is angyal vagy?-pillantott Reb Bellára, aki nemet intett.
-Nem tudom. Szerintem angyal nem vagyok, csak valamilyen...természetfeletti ember.
-És tudod is használni ezt a képességedet?-érdeklődött Sandra.
-Egyelőre nem. Nem tudom, hogy lehetne. Persze Harry azt mondta, meg fogja tanítani nekem. Hogy őszinte legyek, izgatott is vagyok miatta, meg egy picit tartok is tőle, hogy ilyen hatalmat kaptam.
-Lehet, hogy ezért is vagy népszerű a suliban.-nevettek fel mindannyian.
-És mi volt még?-folytatta Rebecca a kérdezgetést, mire Bella nehezen, de minden mást is elmondott.
Lassan visszaértek a hotelhez, és felmentek a szobájukba.
Rebecca szemszöge
A többiek lementek a hallba beszélgetni, de most nem mentem. Elfáradtam a séta után, ami elég hosszú volt. Bella pontosan tudja rólam, hogy nem szeretek se futni, sem sportolni. Elég lusta vagyok, ami tudom, hogy nem a legjobb tulajdonságom, de nem akarok változtatni rajta.
Úgy döntöttem, lepihenek kicsit, így kényelmesen elhelyezkedtem az ágyamon, kezembe véve a telefonom. Lecsekkoltam a facebook és -instagram oldalam, hátha történt valami érdekes az osztálytársaimmal és ismerőseimmel. Brynn a fiújáról posztolt egy képet, Monica és Rihanna moziban voltak, és raktak hozzá egy képet, amin vicsorítanak valami színész kartonbábuja mellett.
April egy Melanie Martinez szám linkjét rakta ki, amit tizennégyen kedveltek is. És Kevin. Aki egy szelfit rakott ki magáról. Pár másodpercig mozdulatlanul néztem a srác arcát, akiért nem is olyan régen hevesen dobogott a szívem. Jól megszemléltem a mosolyát, ami arroganciáról és magas egóról árulkodott, aztán a szemét is. Ha az ember sokáig nézte a képet, feltűnt neki, hogy nem olyan gondtalanul mosolyog, mint első látásra tűnik. Mintha némi aggodalom tükröződött volna a tekintetéből. Fejcsóválva lejjebb görgettem az oldalt. Kevint tipikusan a külsejéről ítéltem meg, s rendkívül bántott, hogy a legjobb barátnőm tetszik neki. Már rájöttem, milyen is valójában, ezért vonzalmam iránta szinte a nullára csökkent. Volt itt más is, aki viszont nem csak a kinézetével, de a személyiségével is elbűvölt. Ahogy ezen gondolkodtam, szám önállóan mosolyra húzódott. Meguntam a facebookot, szóval lezártam a telefont, és elhelyeztem az ágy mellett álló éjjeliszekrényen. Kimentem az erkélyre, s elkezdtem dúdolni egy dalt, közben arra a bizonyos srácra gondolva. Hideg fuvallatot éreztem a hátam mögött, de nem törődtem vele, egészen addig, amíg egy kéz meg nem érintette a vállam. Ijedtemben megugrottam, majd hátrafordultam. Nem hittem a szememnek! Gondolataim tárgya, maga James állt mögöttem.
-Ja...James! Te hogy kerültél ide?-dadogtam, miközben ő egy lehengerlő vigyort küldött felém, mellém lépve.
-Nos...én is angyal vagyok, de ez nem lényeges. -elpirultam, elfordítottam az arcom az engem bámuló Jamestől.
-Honnan tudtad, hogy itt vagyok?
-Biztos forrásból.-majd tartott egy kis szünetet.-Látni akartalak.-ha lehet, még jobban elpirultam. Az ajkamba harapva válaszoltam:
-Örülök, hogy itt vagy.-azzal minden bátorságom összeszedve rámosolyogtam a fiúra.
-Tudod, Rebecca, gondolkoztam. Jó volt veled táncolni Bella buliján. Mi lenne, ha elmennénk ma este valahová, csak mi ketten?-te jóságos ég!!! Most komolyan randira hívott?? Ezerszer is igen!
Nem is vettem észre, hogy vigyorgok, sőt azt sem, hogy a válaszomra vár.
-Rebecca-legyezte meg kezét az arcom előtt nevetve, mire bólogatni kezdtem:
-Igen, persze! Vagyis szívesen elmegyek veled.-fordultam felé.
-Rendben, akkor hétre érted jövök.-simította meg a karom, mire megint bólintottam. Belül majd szétvetett a boldogság, de próbáltam visszafogni magam. Így csak mosolyogva figyeltem, ahogy egy újabb hideg fuvallat kíséretében köddé válik. Mikor eltűnt, mélyet sóhajtottam, majd besétáltam a szobába. Alig hittem el a történteket: nem tudtam hova tenni James felbukkanását. Ekkor kitört belőlem egy hangos sikítás, és ugrálni kezdtem az ágyamon:
-Igeeeen, randira hívott! Ezaz!-bárki, aki bejött volna, azt hihette, hogy megőrültem. Úgy döntöttem, hogy azonnal elújságolom a hírt Bellának, szóval futva elhagytam a szobát. Beszálltam a liftbe, miközben szívem majd' kiugrott a mellkasomból az örömtől.Végre velem is történik valami izgalmas és jó, mint a legjobb barátnőmmel. Bár az utóbbit visszavonom, mert Harry felbukkanása nem volt jónak nevezhető. Izgalmasnak viszont igen. Nagyon sajnáltam, ami vele történt, legszívesebben megfojtottam volna azt a fiút! Hogy mert ilyet tenni vele? Még mindig haragudtam ezért, hiába láttam Bellán, hogy érzései vannak iránta. Harry egy igazi rohadék. Egy senki. Elmehet a francba Niallal meg az összes Fekete Angyallal együtt! Miatta még jobban félteni kezdtem a legjobb barátnőmet. Visszagondoltam arra, amikor Bellával megismertük egymást.
Felhős, hideg márciusi nap volt. Éppen hazafelé tartottam a suliból, amikor elkezdett esni az eső. Először nem zavart, mert szerettem az esőt: hűsítő volt, jó érzés volt, ahogy a hideg cseppek táncot járnak a karomon. De aztán megdördült az ég: egy villám szelte át. Kissé megijedtem. A viharnak köszönhetően leszakadt az ég, hatalmas zivatar keletkezett. Ez már sok volt. Fekete macskanadrágomon átázott foltok éktelenkedtek, hajam csapzottan tapadt szintén fekete pólómhoz. Elkezdtem futni, közben körbenéztem, hátha valahová be tudok húzódni. Egy kávéház éppen nyitva volt, ahogy láttam, nem voltak sokan bent. Habozás nélkül odafutottam az ajtajához, s kinyitottam. Felettem egy csengő szólalt meg csilingelve, én pedig köszöntem a felém forduló pénztárosnak, aki szánakozó pillantást küldött felém. A legtöbb asztal üres volt, két párt láttam és egy lányt, aki körülbelül velem egykorú lehetett. A forrócsokiját kavargatta, ami előtte volt elhelyezve az asztalon. A lánynak hosszú, szőkésbarna haja volt, kék szeme és rózsaszín ruhát viselt. Nem tudom miért, de rögtön szimpatikusnak találtam. Valami mást is éreztem, mikor ránéztem: mintha már ismertem volna, mintha egy kapocs kötött volna hozzá. De hogy kinek a kapcsán ,,ismertem", arról fogalmam sem volt. Felemeltem a fejem, és egyenesen odamasíroztam hozzá.
-Szia!-köszöntem rá mosolyogva, egy picit félénken, mire csodálkozva felpillantott, s visszaköszönt.
-Leülhetek ide?-kérdeztem. Vetett egy pillantást az arcomra, aztán a ruházatomra, úgy tűnt, mintha azt mérné fel, hogy nem vagyok-e ciki ahhoz, hogy mellé üljek. Végül meleg mosoly terült szét az arcán, és megpaskolta a mellette lévő helyet.
-Persze, gyere csak.-megköszöntem és helyet foglaltam.
-Látom jól eláztál.-szólalt meg sajnálkozva.
-Igen-bólintottam.-De nem baj, úgyis megszáradok.-felnevetett, majd kedvesen szólt:
-Mit szólnál egy forrócsokihoz?-meglepve néztem rá, mire folytatta.-Már hogyha szereted, persze. Szívesen megvendégellek.
-Ó...köszönöm, rendes vagy.-elgondolkoztam az ajánlatán, végül bólintottam.-Igen, elfogadnék egyet.-felállt, s odament rendelni a pulthoz.Ezalatt szemügyre vettem őt: magas volt, stílusa egyedi, eleganciát tükröző. Ruhái drágának tűntek. Azon gondolkoztam, hogy biztosan gazdagok lehetnek a szülei. Hiába, ő mégis kedves volt velem, nem úgy, mint az iskolámban a gazdag, népszerű lányok. Mint Camila, akivel kölcsönösen utáltuk egymást. Na nem mintha én nem lettem volna népszerű: mi osztottuk ketté az iskolát, a diákokat két csoporttá. Hozzám tartoztak a kedvesek, normálisak, hozzá pedig a gazdag, elkényeztetett libák és fiúk, akik fent hordták az orrukat. Ő mégsem ilyennek tűnt. Elég gyorsan visszaért, kezében a gőzölgő itallal, majd letette elém.
-Köszönöm-mosolyogtam rá, mire legyintett:
-Ugyan, semmiség. Egyébként Bella vagyok.-mutatkozott be, miközben beleivott a pillecukros csokijába.
-Én Rebecca.
-Hány éves vagy? Velem egykorúnak tűnsz.-nem kertelt, bátran megkérdezte, ami eszébe jutott. Ezt is bírtam benne. Én inkább a félénk típus voltam, aki mindent kétszer átgondol.
-Tíz vagyok.-erre felcsillant a szeme.
-De jó! Én is!-felnevettünk, majd egy kis csend után, mikor is mindketten az italunkba feledkeztünk, megkértem, hogy meséljen magáról. Így kezdődött a barátságunk.
Boldogan emlékeztem vissza erre a sorsdöntő találkozásra, ami megváltoztatta az életem. Bella imádott magáról beszélni - ami a mai napig is így van - magabiztos volt, de mégsem arrogáns. Viszont egy kicsit kényes is, utálta, ha koszos lesz, nem szerette az esőt és a sarat, a rossz szagokat, és féltette a ruháit. Amiket én is féltettem volna a helyében, mivel minőségiek voltak. Boldogságot hozott a mindennapjaimba, mellette önfeledt voltam, önmagam lehettem.
Szerettem őt, úgy, mintha a testvérem lett volna. Bár ott volt nekem Nick is.
A lift leért a hallba, mire kiszálltam belőle, hogy megkeressem a többieket. Végigmentem egy folyosón, aztán beléptem egy szobába, ahonnan nevetés szűrődött ki. Valóban, a barátaim ott ültek egy kényelmesnek tűnő kanapén, és jókedvűen csevegtek. Nick felnézett:
-Á, itt van Rebecca!
-Szia, csak lejöttél?-érdeklődött mosolyogva Bella, mire odamentem hozzá, és felhúztam a kanapéról.
-Valamit el kell mondanom-vigyorogtam, mire titokzatos mosoly ült ki az arcára.
-Ó, csak nem pasiügy?-esett le neki rögtön.
-Nekünk is mondd el, Reb!-kiáltotta oda nekem Adam.
-Ez nem rátok tartozik-meredt rájuk a barátnőm. Sandra mellénk állt:
-Nekem elmondod?-kérdezte, mire megvontam a vállam.
-Igen. Na, gyertek, nem itt akarom.-kimentünk a folyosóra, amikor is mind a ketten izgatottan néztek rám.
-Naa, mondd már!-ugrált Bella fel-le.
-Oké. Szóval kint voltam az erkélyen, amikor egyszer csak megjelent James. Kicsit beszélgettünk, aztán...aztán elhívott randizni!-a lányok felujjongtak, s megölelgettek.
-És mikor mentek?
-Ma este. Hétre jön értem.
-De várj-Sandra egy valamit nem értett.- Hogyhogy egyszer csak megjelent James? Hogy csinálta?
-Ő is angyal.-válaszoltam, Bella pedig hozzátette:
-Biztos teleportált.-ebben megegyeztünk, aztán visszamentünk a srácokhoz beszélgetni.
2017. január 23., hétfő
24. rész-Felejteni nem könnyű
Harry megüzente velem, hogy sajnálja, amit tett. Beszélni szeretne veled a tárgyalás után. Annyit mondhatok,hogy még egy lány után sem koslatott ennyi ideig, szóval fontos vagy neki.
Légy jó!
Niall
Ui.: Majd hívj fel, ha a pasid nem tiltotta meg.Óo-húzta el a száját Rebecca.
Sandra arca is meglepettséget sugárzott.
-Nicknek igaza volt.
-Valóban.- sóhajtott Bella. -Most mit csináljak? Niall tényleg Harry kéme, és ki tudja, milyen igazából. -a lányok tanácstalanul széttárták kezüket, és lehajtott fejjel gondolkoztak. Rebecca ötletére azonban felkapták fejüket:
-Mi lenne, ha felhívnád a srácot? Egy próbát megérne.
-Igaza van.-szólalt meg Sandy. Bella bólintott. Kisebb tanakodás után begépelte a számot, majd rányomott a hívás gombra. A telefon kétszer kicsöngött, és Niall már fel is vette. A lány szó nélkül szólt bele a készülékbe:
-Nick már nem a barátom, te idióta. Ezt csak azért mondom, hogy ne higgy hülyeségeket.-hangosította ki a telefont. Barátnői feszülten hallgatóztak.
-Oh-lepődött meg a szőke.-Köszi az infót, Harry értékelni fogja.
-Hopsz-csúszott ki a lány száján, mert leesett neki, hogy ki is Niall.-Mindegy, felejts el-motyogta végül,de beszélgetőpartnere felnevetett.
-Most már mindegy. Amúgy sem illettetek össze, szóval jobb ez így.
-Hát kösz, igazán rendes vagy-jegyezte meg a lány csípősen, amire a Fekete Angyal részéről egy ,,tudom" volt a válasz.
-Már gondolom tudod, ki-pontosabban-mi vagyok.-folytatta derűsen, mire Bella vágott egy fintort.
-Igen, van róla némi fogalmam.
-És direkt voltam ott, ahol ti. Egyébként hogy is hívták azt a vörös csajt? Van barátja? Mert eléggé bejön nekem.-Bella nem szólt semmit, csak Sandrára nézett.
-A többiek is ott vannak, ugye? És ki vagyok hangosítva.-találgatott a srác, érzékelve a pillanatnyi csöndet.
-Igen, de ne aggódj, csak Rebecca és Sandra vannak itt.
-Á-csettintett Niall-megvan a neve, emlékszem rá, Sandra, ugye?
-Igen.-válaszolt Rebecca.-De hagyd szépen békén, megértettük egymást?
-Ohó-kuncogott a szőke-azt még meglátjuk.
-Na, elég legyen!-vágott közbe Bella.-Van még valami mondanivalód, Niall, vagy lerakhatom?
-Ja, igen!-felelt gyorsan ő.-Harry barátom szeretne látni téged.
-Csak szeretne-vágta rá kapásból a lány.
-Nagyon örülne neki, ha bemennél hozzá.-hízelgett tovább a fiú.
-Nem!-zárta le Bella, de nem volt benne biztos, hogy nem akarja meglátogatni őt.
-Hát jó-biggyesztette le a száját Niall a vonal túlsó végén.- De ha meggondolnád magad-azzal elmondta a börtön címét. A lány megrázta a fejét.
-Oké, váltsunk témát-egyezett bele.-Emlékszel, mikor Harry azt mondta, ő mindent tud?
-Hogyne emlékeznék.-forgatta szemét Bella.
-Na, igazat is mondott. Egy csomó mindent elmondott rólad, például mit csinálsz szabadidődben, mikre gondolsz általában, és hogy nézel ki. Így azelőtt ismertelek, mielőtt még találkoztunk volna.
-Ne már!-kapta a szája elé kezét a lány.-De hát honnan a francból...?
-Fekete Angyalok vagyunk,-nevetett a szőke-ne is lepődj meg. Göndör hajú barátom félretéve, van kedvetek találkozni velem a városban?-a lányok szemei kikerekedtek, és egyszerre kérdezték:
-Szerinted?
-Ezt nem gondolod komolyan,ugye?
-Esküszöm, hogy nem csinálok semmi rosszat!-védekezett ő.-Nem rabollak el titeket, nyugi. De jó fejek vagytok, és szeretnétek titeket jobban megismerni. Vagy Bella, ha te meg Rebecca nem is jönnétek, de Sandra jöhetne.-a válasz nem volt meglepő:
-Szállj le róla!-a Niall által említett csak csendesen mosolygott, s mintha kicsit el is pirult volna.
-Majd máskor megbeszéljük, Niall.
-Rendben.-sóhajtott eltúlzott szomorúsággal ő.- Sziasztok!
-Szia.-köszöntek el tőle a lányok. Bella kinyomta a hívást, majd összenéztek.
-Ez durva volt-szólalt meg először Reb.-Kiderül, hogy Niall Fekete Angyal, ráadásul rád is hajt, Sandra.-a lány elnevette magát.
-Hát igen. De erről nem tehetek.
-Tudjuk-veregették meg a vállát barátnői.
-Egyébként tudtátok, hogy a Fekete Angyalok élén a leggonoszabb, míg a Fehér Angyalok élén a legjószívűbb angyal áll?-Rebecca és Bella nemlegesen megrázták fejüket.
-Akkor Harry...-szólalt meg az utóbbi, elhúzva száját.
-Valóban gonosz-fejezte be Sandra.-Nem is tudod, mennyire féltettünk, mikor megtudtuk, hogy elrabolt!-Rebecca egyetértőn bólintott.- De ezt inkább ne is emlegessük fel.
-Igen-szólt hozzá a lány, és ásított egyet.-A legjobb lesz, ha letusolok,aztán le is dőlök aludni.
-Mi is.-értettek egyet vele a többiek. Bella összeszedte a holmiját, és elindult a fürdő felé, miközben barátnői bőröndjeikben pakolásztak.
Becsukta maga mögött az ajtót,és nekiállt levetkőzni.
,,Hé,nem akarsz lezuhanyozni?Talán jobban érzed magad tőle." Megborzongott. Az emlék még túl friss volt,de el akarta felejteni. Egyszerre minden eszébe jutott, s szemeit összeszorítva lerogyott a földre.
Érintések az ajkán, arcán, combjain. Suttogás a fülébe: végre az enyém vagy, csak az enyém!
Vad tekintet és ajkak, melyek mohón falják az övéit.
-Harry, állj! Elég! Ne tedd ezt!
Hiábavaló kérlelés, félelem, a menekülés utáni vágy.
Fáradtan nyitotta ki szemeit, és légzését egyenletessé próbálta tenni. Lassan, komótosan feltápászkodott, s belépett a zuhanyzóba, hogy lemossa magáról a nap fáradalmait.
Mikor már úgy érezte, elég vizet folyatott magára, elzárta a csapot és kilépett a zuhanyfülkéből.
Gyorsan megszárítkozott, és felkapkodva magára ruháit, visszatért a hálószobába.
Őt Rebecca váltotta,s már ott sem volt a szobában. Sandra, barátnője felé fordulva így szólt:
-Anyukád hagyott itt nekünk pénzt, hogy rendeljünk valamit a szobaszervíztől vacsorára.
-Ez jó ötlet volt-bólogatott Bella.-Szerintem valami szendvicset kéne rendelni, az tökéletes vacsira.
-Ebben egyetértek. Reméljük, Rebnek is jó lesz.- a lányok felnevettek, majd Sandy a telefonhoz lépve, egy hívással el is küldte a rendelést. Bella kényelmesen elhelyezkedett ágyán, és a lányok beszélgetni kezdtek.
Egy kis idő múlva, mikor már mindhárman végeztek a fürdőben, a szendvicseket majszolva csevegtek. Bella érezte, hogy szemei minduntalan le akarnak csukódni, és egyre laposabbakat pislogott, így a lányok elrendelték az alvást.
-Jó éjt!-köszöntek el egymástól a takarók alá bújva, s mindannyian álomra hajtották fejüket.
Bella álmában egy sötét szobában találta magát, ahol csak középre esett világítás. A sarkokból úgy áradt a sötétség, mintha semmi sem lenne a szobán túl. A lány megborzongott, és hunyorogva próbált látni valamennyit a fénytelen részekből. Egy alak sétált felé lassan, s mikor közelebb ért, felismerte a sziluettjét. A göndör fürtök csakis egy emberhez tartozhattak. Bella előtt egy lépéssel megállt, s megszólította:
-Bocsi a helyszínért. Tudom, nem túl bizalomgerjesztő, de nem volt túl sok ötletem megtervezni az álmod.-a lány nem értette, ezt Harry látta az arcán. Gyorsan meg is magyarázta:
-A halandók álmait az angyalok tervezik meg, vagy hogy mondjam...elképzeljük a helyszínt, az embereket és van, hogy a ruházatot is. Volt pár furcsa álmod ez miatt-húzódott szája piszkos mosolyra.-Saját magunkat is bele tudjuk illeszteni az álomba, ezért vagyok most itt. Az érzéseket is meg tudjuk változtatni, de én most nem ezt teszem.
-Ha angyal vagy, akkor hogyhogy nem szöksz meg a celládból?-tette fel a kérdést zavartan.
-Hidd el, megszöknék, de olyan helyre zártak be, ahonnan még elteleportálni sem tudok. Konkrétan egy üvegkalitkában vagyok, az üveg pedig hatástalanítja az angyalok varázserejét.-Harry megigazította tincseit, a lány pedig megrázta fejét, s egyszerre eszébe jutott, miért is zárták be a fiút.
-Mit...mit akarsz?-dadogott,immár félve nézve az előtte tornyosuló alakra.
-Ha meglátogatsz a börtönben, elmondhatom, hogy mi is az igazság azokkal a lányokkal kapcsolatban, akikről mindig kérdezgettél.-közel lépett Bellához, s ujját végighúzta alsó ajkán.-Még érdekel, jól gondolom?-Bella bólintott, és lesütötte szemeit. A srác, száját az övéire helyezve, lágy csókot nyomott rá, majd ellépett tőle.
Kacsintott egyet, majd hozzátette:
-Reggel ne felejtsétek el megnézni a párnáitokat! Várni fog titeket egy kis meglepetés-azzal Harry mélyen a lány szemébe nézve csettintett egyet. Bella, kizökkenve az álomból, lassan kinyitotta szemeit, és megilletődötten vette észre, hogy a Göndörke már nem áll előtte.
A szobában volt, ahová besütött egy kis napfény. Barátnői békésen aludtak, ő pedig visszaemlékezett álmára,s beugrott neki valami. Felemelte a párnáját, ahol egy kis papírt talált.
-Mi ez?-motyogta reggeli hangján.-Valami üzenet?
Valóban, a papíron egy cím állt, s pár szó: ha meggondolnád magad. Megrázta fejét, s sóhajtott egyet.
,,Tényleg kíváncsi vagyok, mit akar mondani, de látni őt azok után...ráadásul hogy venné ki az magát, hogy meg akarom látogatni azt a srácot, aki miatt már nem vagyok ártatlan?
Ha álmomban nem mondta volna ezt, habozás nélkül nemet mondok a meghívására."
Lerúgta magáról a takarót, kikászálódott az ágyból és átöltözött. Megfésülte hosszú haját, majd körbenézve észrevette, hogy a szobához egy erkély is tartozik. Kíváncsian lépett oda, és félrehajtotta a függönyt, ami eddig elrejtette előle az erkélyt. Kinyitotta az ajtót és kilépett a friss levegőre. A korlátra támaszkodva csendben nézte az utcán elsuhaó autókat és a sétáló embereket. Beszippantotta a friss, reggeli levegőt, majd kis idő múlva visszalépett a szobába. Rebecca már nyújtózkodott, így a lány ráköszönt barátnőjére.
-Jó reggelt!-szólt mosolyogva.
-Neked is!-felelte Reb. Bella hajába túrt, és azt mondta:
-Volt egy álmom.
-Tényleg?-vonta fel a lány érdeklődve szépen ívelt szemöldökét.-És mi volt benne?
-Harryvel beszélgettem. Azt mondta, hogy reggel nézzük meg a párnáinkat, mert találni fogunk rajta valami meglepetést.
Én már találtam is.-azzal meglópálta a levegőben a papírcetlit.-Azt szeretné, ha bemennék hozzá meglátogatni.-itt felsóhajtott.-Akkor elmondaná, hogy miért is van ott, ahol most van.
-És...bemész hozzá?-kérdezte Becca a száját harapdálva.
-Talán. Nem állok rá készen, hogy beszéljek vele.
-Ezt teljesen megértem.-bólintott a lány, majd felemelte párnáját.-Aha!-emelte magasra az újabb kis cetlit, és homlokát ráncolva olvasta el. Bella mellé lépett:
-Mi van rajta?-válaszul Reb odanyújtotta neki. Ez a szöveg volt ráírva: Kedves Rebecca, valaki, akit ismersz, üdvözletét küldi. Sajnálja, hogy nem lehet most ott veled/veletek, de dolga akadt. Azt üzeni, jó volt veled táncolni. :) Hamarosan látni fogod őt!
További szép napot!
Niall
-Csak nem Jamesre céloz ezzel?-kérdezte Bella, de ő csak megrázta fejét.
-Csak vele táncoltam a partidon, szóval...igen, igazad lehet. Már csak az a kérdés, hogy mi köze van Niallhoz?
-Hm-tűnődött el a lány-James Fehér Angyal?
-Igen. De Niall meg nem.
-Ez így érthetetlen.-rázták meg fejüket végül értetlenül.
-Mi érthetetlen?-motyogta egy hang. Belláés Sandrára néztek, és elmesélték neki, ami az álomban történt. A vörös hajú lány is talált egy cetlit Niall kézírásával:
Kedves Sandra,
Kérlek, adj nekem egy esélyt,és gyere el velem egy randira! Jobban meg szeretnélek ismerni. Itt a telefonszámom, majd hívj fel, ha benne vagy! 0044 5678 23092
Niall
-Hát, úgy tűnik, Niall nem adja fel- olvasták el a szöveget Rebeccáék is.
-Talán a srác nem olyan, mint Harry. Tök rendes volt.-tűnődött Reb.
-Az a lényeg, hogy neked tetszik-e.- nézett Bella Sandrára, aki halványan elpirult. Bella elmosolyodott, s megbökte barátnője vállát:
-Figyeld Rebecca, mik fognak itt kialakulni!-ő felnevetett, s megkérdezte a kissé zavarban lévő Sandy-t:
-Mondd, elmennél vele randizni?
-Hát-harapta be ajkait-nem is tudom..
Sziasztok! Remélem, tetszett ez a rész. Tegnap akartam közzétenni, de nem voltam megelégedve a hosszúságával, így ma írtam még hozzá. Annyit még hozzáteszek, hogy kikövetkeztethető volt, ki is az a vörös hajú lány, de ha valaki nem értené, annak ideírom: ő Sandra. A szereplők már egy ideje elérhetőek, csekkoljátok le, ha érdekel titeket! :)
Észrevehetitek, hogy Bella karaktere más, azaz nem a megszokott karakter van a képen. Nos, ez azért van, mert ez a lány, Emily Rudd minden harmadik blog szereplőjeként megtalálható. Szeretném lecserélni a képen szereplő barna hajú lányra, és több képre van szükségem, hogy kicserélhessem a régebbi részeknél, valamint új fejlécre is szükség lenne, mivel a rajta lévő felirat angolul egyáltalán nem helyes, és más szereplőket szeretnék rátenni.
Szóval, aki megnézi a szereplők oldalt, és le tudja írni, mi ennek a lánynak a neve, annak nagyon meg fogom köszönni!
Sziasztok.
Sandy
2017. január 7., szombat
23. rész-A városban
Bella szemszöge
Az épület előtt már állt egy taxi, de mivel nem fértünk be mind, leintettünk egy másikat is.
Én, a szüleim és Rebecca szálltunk egy kocsiba, míg Sandra, Nick és a testvérpár a másikba.
Anyu lediktálta a szálloda címét mindkét sofőrnek, végül elindultunk.
Az ülésbe süppedtem és kibámultam az ablakon, miközben az elmúlt hét történései jártak a fejemben.
Harry olyan szinten felforgatta az életem, hogy egy hónappal ezelőtt nem is tudtam volna elképzelni, azt pedig végképp nem, hogy erre, amiért kórházban voltam képes lesz. Az azon az estén történtek képkockaként peregtek le előttem, mire összeszorítottam a szemem.
Az idő alatt, amikor hirtelen megjelent nálam a szobámban vagy az utcán, nem ilyennek láttam.
Valóban tett perverz megjegyzéseket, de volt olyan helyzet, mikor teljesen ártatlannak láttam.
Ez csak a látszat volt, vagy valahol mélyen megvan benne ez a tulajdonsága is?
Kizökkenve a gondolataimból oldalra fordultam,és láttam, amint Reb figyelmesen nézi az arcom.
-Nagyon elgondolkoztál-szólt.-Bár volt min.
Ebben igazat adtam neki, és egy idő után észrevettük, hogy egy hatalmas épülethez érünk.
A táblán ez a név állt: Kensington House.
-Szépnek néz ki-állapította meg Adam, mikor már mindenki a hotel előtt állt.
A lengőajtón keresztül bementünk a tágas előcsarnokba, és körbenéztünk:
ízléses hely volt aranyszínű bútorokkal, nagy csillárokkal és kényelmesnek tűnő kanapékkal. Előttük üvegasztalok voltak elhelyezve,rajtuk virágokkal és magazinokkal, hogy várakozás közben az érkezők elüthessék az időt. A srácokkal leültünk az egyik ülőalkalmatosságra,várva, hogy apáék végezzenek a szobákat kikérő pultnál. Közben beszélgettünk egy kicsit, mígnem anya és apa visszatértek a kulcsként használható kártyákkal.
Az író szemszöge
-Nos-kezdett bele Mrs. McNeel -három szobát vettünk ki, amik különágyasok, kivéve a miénk Andrew-val. Egy szobában három ágy van. Pont hatan vagytok,szóval a lányok és ti, fiúk elfértek egy-egyben.-erre a kivitelezésre mindenki rábólintott.-Bella, tiétek a 38-as, Nick, tiétek pedig a 39-es szoba. Mi is ott leszünk ezen az emeleten, szóval ha bármi van, szóljatok!
-Rendben!- válaszolták a fiatalok.
Pár perc múlva már mindenki a szobájában volt, Bella pedig beszámolót tartott a lányoknak.
Mikor a végére ért, mindketten átölelték.
-Túl leszel rajta, ne aggódj-suttogta a fülébe Sandra.
-Erős vagy!- tette hozzá Reb. A lány elhúzódott tőlük, és elmosolyodott:
-Köszönöm srácok, nagyon rendesek vagytok!-igazán hálás volt, hogy barátnői mellette állnak egy ilyen nehéz helyzetben. Tudta, hogy el kell felejtenie Harry-t,de ez nehéznek tűnt számára. Minden alkalommal eszébe jutottak azok a zöld szemek, az az ellenállhatatlan mosoly...
Rebecca megérezte, miről gondolkodhat ennyire barátnője,ezért óvatosan megkérdezte:
-Te érzel valamit Harry iránt, jól gondolom?-a kérdezett felsóhajtott és hátradőlt az ágyon.
Némán hallgatott, amiből Sandráék egy ,,igen"-t szűrtek le.
-Ajjaj-szólalt meg Sandy, aztán hangja enyhén humorosra váltott:
-Vissza kell fognunk téged, hogy nehogy te rabold el őt.- Rebecca hátba vágta,de a szája nevetett.
Bells a kezébe temette az arcát:
-Hogy mondhatsz ilyet? Esküszöm,hogy nem vagy normális.- ők ketten nevetve néztek rá,de Sandra még nem fejezte be.
-És most jön a feketeleves.-barátnői értetlenül meredtek rá, mire folytatta.-Amikor elmesélted a veled történteket, egyszer sem mondtad ki a nevét. Tiszta vizet kell öntenünk a pohárba, szóval ki vele: mit érzel iránta?
A lány nyelt egyet, majd belekezdett.
-Oké,legyen-morogta.-Ti is láttátok őt ma, nem? Szerintetek hogy néz ki?
-Hm-mosolyodott el Rebecca.-Akkor megértettem, hogy tudja elcsábítani a nőket.
-Vagyis jóképű, karizmatikus, van stílusa, és a haja...hű, az övénél jobb hajat egy fiún én még nem láttam!-véleményezte Sandra.
-De egy tapló, büdös bunkó, aki lányokat csábít el, és gonosz is.- összegezte a srác negatív tulajdonságait a másik lány,szemét összehúzva. Eszébe jutott valami, és Bellára nézett:
-Szerinted Harry jobban néz ki, mint Nick?
-Ne már, Rebecca-rázta a fejét,de barátnője szigorú tekintettel nézett rá, mire Bella beadta a derekát.
-Igen-suttogta.-Helyesebbnek találom Nicknél.
-Akkor már nem szereted úgy őt, vagyis nem vagy szerelmes belé-tételezték fel Sandráék.
Bells bólintott:
-Már csak barátként tekintek Nickre, de ez olyan rossz! Már elég régóta szerelmes voltam belé, aztán fél évvel később összejöttünk. Először nagyon tetszett,minden tökéletes volt vele,de ez...ez már véget ért számomra. Nem érezhetek semmit Harry iránt, nem lehet...
Fogalmam sincs, mit csináljak!-fakadt ki. Rebeccáék tanácskozva néztek össze.
-Ha már nem szereted Nicket úgy, mint régen, szakítanod kell vele. Így már nem folytathatjátok.
-Tudom. Az viszont baj, hogy ő még mindig szeret, nem akarom megbántani. Mindig kedves volt velem, nem tett olyat, amit én nem akartam.- Sandra a hajába túrt:
-Figyelj, szerintem mondd meg neki, hogy mi a helyzet. Lehet hogy megérti, hisz nem tudsz tenni semmit az érzéseid ellen. Nem parancsolhatsz a szívednek.
-Igazad van.
,,El kell mondanom neki, mi a helyzet. Úgy is észrevenné, hogy már nem úgy érzek iránta, de nem is lenne helyes tudatlanságban tartani."-gondolta.
Rebecca is elgondolkozott, majd így szólt:
-A bátyám nem haragudna meg rád, Bella. Őszintén kell vele beszélned.
-Pontosan!-helyeselt Sandy. Barátnőjük szomorúan felsóhajtott.
-Rendben, beszélek vele. Köszönöm, hogy meghallgattatok! Most igazán szükségem volt rá.
***
Este
Bella nézte, ahogy családja és barátai vidáman csevegve szállnak be a liftbe, kivéve a fiúját, aki bent pakolászott az Aaron-nal és Adam-mal közös szobájában.
-Biztos nem jössz még le?-kiáltott neki vissza az egyikőjük de ő nemet intett a fejével.
-Majd később-válaszolta, azzal a többiek mögött becsukódott a lift ajtaja. Elindult Nick szobája felé, de a srác pont akkor lépte át az ajtó küszöbét. Egymásra mosolyogtak és a lány megszólalt:
-Szia, beszélhetünk?- a fiú megállt vele szemben és bólintott:
-Persze.- bementek az egyik szobába, és leültek egymással szemben az ágyra. Bella zavartan nézett lefelé, barátja pedig próbált kiolvasni valamit a tekintetéből.
-Figyelj, Nick-kezdett bele, de a srác csókja elhallgattatta. Hirtelen volt és váratlan, a lány nem számított rá. Kezeit Nick mellkasára tette és finoman eltolta magától. Ő keserű mosollyal nézett rá, és megszólalt.
-Styles megmondta, hogy szakítani fogsz velem. Tudom, hogy azért vagy most itt, de reménykedtem, hogy nem lesz igaza.- a lány ijedten megrázta a fejét:
-Sajnálom, tényleg! Ha vissza tudnám pörgetni az időt, csak veled foglalkoznék,senki mással, csakis veled. Több időt töltenénk együtt. De nem tudok szabadulni ezektől az érzésektől, amik miatta vannak, túlságosan...-itt elbizonytalanodott,nem tudta, hogyan fejezze ki magát.
-Érdekesnek és rejtélyesnek találod.-fejezte be a mondatot Nick.
-Igen. De nem akarok szakítani veled, se megbántani téged. Már régóta szerelmes voltam beléd-vallotta be pironkodva-és nagyon boldog voltam, mikor összejöttünk. Utána jelent meg ő, és...rád már másképp kezdtem el tekinteni. Egyre többször jelent meg a szobámban, én pedig mindig elküldtem őt, de mindig foglalkoztatott a gondolat, hogy ki is ő és milyen is valójában. Azért a tettéért viszont soha nem leszek képes megbocsátani neki. Az én hibám, hogy most itt tartunk.
-Nem,te nem tehetsz erről. Harry tisztában van azzal, hogy hogyan hat a lányokra, és tudta, hogy el tud téged csábítani.-Bella a száját harapdálta.
-Mi lenne, ha csak szünetet tartanánk? Közben ugyanúgy találkoznánk, de nem lennénk kapcsolatban.
Aztán ki tudja, talán...újra úgy éreznék irántad, mint régen.-Nick bólintott.
-Ez már jobb lenne. Én még mindig szeretlek,Bella.-az említett szomorúan pillantott rá.
-Tudom-suttogta.-Bárcsak én is így éreznék.
***
Mindannyian London egyik éttermében ültek, egy-egy tányér felett,és általános témákról beszélget-
-tek.
-Pszt-bökte meg Rebecca barátnőjét-akkor most mi is van közted és Nick között?
-Nem szakítottam vele, csak szünetet tartunk.-a lány kétkedően nézett rá:
-Ennek úgy is szakítás lesz a vége, hisz te nem olyan vagy,aki könnyen elfelejti azt, akit szeret.
,,Tudod ki" pedig nem felejthető könnyen.
-Tisztában vagyok vele, de tényleg meg fogok próbálni csak Nickre gondolni.
-Rendben-fogadta el Rebecca-remélem sikerül ,,tudod ki"-t kiverned a fejedből.-Bella erre határozottan bólintott.
Kicsivel később, mikor mindenki befejezte az étkezést, Bella szülei félrehívták lányukat:
-Mi a baj? Történt valami?-kérdezte riadtan tőlük,de Mrs. és Mr. McNeel mosolyogva nemet intettek.
-Nem, de beszélnünk kell veled az anyagi helyzetünkről.-a lány figyelmesen hallgatott.- Tudod, a szülinapi partid rengeteg pénzt vett le a bankszámlánkról, nem beszélve az ideutazásról és a szállásról, tehát vissza kell fognunk magunkat költekezés terén. Legalább is egy ideig.
Reméljük megérted ezt, hisz egész eddigi életedben mindened megvolt,és év közben is kaptál drágább dolgokat.-Bella bólintott.
-Igen, de ez nem jelenti azt, hogy elkényeztetett vagyok és követelni fogok. Tényleg rengeteget költöttetek rám, de ideje, hogy elkezdjem én is visszaadni ezeket.-az asszony és a férje érdeklődve néztek lányukra.-Nyáron elkezdek dolgozni, és magamnak fogom megteremteni a pénzt. Szükségem is lesz rá, hisz hamarosan felnőtt leszek önálló jövedelemmel, nem vagyok már kisgyerek, hogy mindent ti fizessetek.Ráadásul nem árt egy kis tapasztalat a munka terén.-Andrew és Michelle (szerk. megj.:a szülők nevei) csodálkozva néztek össze.
Végül Michelle megszólalt:
-Nem gondoltuk volna,hogy így gondolkozol, Bella, de örülünk neki!-mindhárman mosolyogtak, majd megölelték egymást. Egy kicsit még elcsevegtek, mígnem az apának eszébe nem jutott valami:
-Mi lenne, ha megnéznénk a várost?- a lánya szeme felcsillant, hallván ezt az ötletet.
-Igen, ez nagyon jó ötlet! Mehetünk mi külön a srácokkal?-Michelle nem volt benne biztos, hogy ez jó ötlet, s ez látszott az arcán is.
-Ugyan anya, ne aggódj, nem fogunk eltévedni! Hatan vagyunk, valaki közülünk úgyis megjegyzi az utat visszafelé. Számíthatunk egymásra, nem lesz baj!-próbálta meggyőzni édesanyját.
-Legalább önállósodnak,ez csak jó lehet.-tette hozzá az apa,ezzel segítve Bellának.-Van mobiljuk, bármikor tudnak hívni, ha baj van. Mi pedig mehetünk együtt!-úgy tűnt, hogy sikerült meggyőzni a feleségét, ezért az rábólintott.
-De jó!-örült Bella.-Elmondom a többieknek, és már mehetünk is. Nem kell visszamennünk a hotelba, végül is utcai ruha van rajtunk.-azzal odaszaladt a többiekhez, és elmondta a mai tervet.
Az étteremből kilépve mind beszívták a friss levegőt, és elindultak a forgalmas utcán.
-Emlékszem, mikor kiskoromban itt voltunk a szüleinkkel-bökte meg Adam a testvérét.-Egész végig esett az eső, meg fújt a szél, de sajna más nem maradt meg belőle, még kicsi voltam.
-Akkor törted el a karod-tette hozzá Aaron, és Adam meglepetten ránézett.-Neki akartál szaladni a Big Ben oldalának,abban a hiszemben, hogy fel tudsz rá kapaszkodni, aztán vihettünk a balesetire.
-Uu,szegény-húzta el a száját Sandra és a többiek.
-Na erre már nem is emlékszem.-meredt maga elé a fiú,mire tesója megveregette a vállát:
-Nem is baj. Bár kicsit rossz a memóriád, mert én nagyjából emlékszem, miket néztünk meg itt, Angliában.-mindenki nevetésben tört ki, és vidám csevej vette kezdetét.
-Én már régebben is gondoltam rá, hogy jó lenne ide jönni nyaralni vagy csak megnézni a várost.-mesélte Sandra.-Bár az előbbi nem biztos, hogy jó lenne, mivel elég rossz idő szokott itt lenni.
-Igen-értettek egyet a többiek. Lassan elértek egy kereszteződéshez, amikor is Bella édesanyja megállt, és összecsapta a kezét.
-Na gyerekek-kezdte-itt az ideje,hogy magatoktól boldoguljatok. Vigyázzatok magatokra, mindig nézzétek az utcatáblákat és ha bármi van-azzal Bellára nézett-nyugodtan hívjatok fel! Ne feledjétek, este hatkor találkozunk a hotel előtt!-az asszony aggódva tekintett a fiatalokra, akik jókedvűen néztek vissza rá.
-Jól van, Mrs. McNeel, nem lesz semmi baj!-nyugtatta meg őt Nick.
-Vigyázunk magunkra.-mondták kórusban a srácok, a szülők pedig búcsút intettek nekik,és elindultak a másik irányba.
-Merre menjünk?-kérdezte Bella a barátaira nézve,akik megvonták vállukat.
-Szerintem a nevezetességeket kéne megnézni először,de az útvonalat nem tudom.-válaszolta Reb.
Ekkor a lány észrevette, hogy egy szőke hajú fiú lépdel a társaságuk felé. A srác egyre közelebb ért, és rájuk köszönt:
-Sziasztok! Ha jól látom,turisták vagytok,ugye?-visszaköszöntek neki,és Nick válaszolt:
-Olyasmi,igen.-gyanútlanul fürkészte a jövevényt,aki folyamatosan mosolygott.
-Niall vagyok, Írországból jöttem,de már egy és fél éve itt élek, szóval ismerem a járást. Körbevezethetlek titeket?-Belláék egymásra néztek egy olyan ,,miért is ne?" pillantással, és a lány megszólalt:
-Igen, az jó lenne. Bemutatom a barátaimat: ők itt Aaron és Adam, akik testvérek. Ők a barátnőim, Rebecca és Sandra, ő pedig Nick.
-Örvendek!-fogott kezett az említettekkel Niall, és belekezdett a város ismertetésébe.
Öt perc múlva elérkeztek a Westminster-apátsághoz,amit a srác meg is jegyzett:
-Ez a Westminster-apátság épülete. Ugye milyen szép?-körbevezették tekintetüket az épületen,míg ő London legszebb helyeiről mesélt nekik. A fiút követve bejárták az utcákat, tereket, megnézték a Towert, a Big Ben-t, a Trafalgar square-t és a London Eye-t is. A nap végén hulla fáradtan tértek vissza a szállodához az idegenvezetőjükkel.
-Köszönjük, hogy körbevezettél minket a városban, Niall!-hálálkodott Rebecca.-Attól tartok, nélküled eltévedtünk volna, hisz nem ismertük a várost. Most már lesz némi fogalmunk arról, hogy hol vagyunk.
-Igen-nevetett Bella és Sandra. Niall elmosolyodott:
-Igazán nincs mit, szívesen körbevezettelek titeket! Még van egy csomó hely, amit nem láttatok.
Egyébként meddig maradtok?
-Még pontosan kilenc napig.-felelte Adam.
-Az jó, ha addig van kedvetek még találkozni,megadom a számom,és felhívhattok hogy mikor jó nektek. Király lenne elmenni együtt a Nando'sba. Az a kedvenc éttermem.-jegyezte meg.
-Oké!-felelték egyhangúlag a többiek, Niall pedig elővett egy lapot és egy tollat. Felírta rá a mobilszámát, és odanyújtotta Bellának.
-Sziasztok, én megyek. Jó éjszakát!-intett nekik, hátat fordított és lassan elsétált.
A lány először a kezében tartott cetlire, majd a srác után nézett. Mintha Niall csettintett volna, vagy csak rosszul látta?
Ezzel nem törődve zsebre vágta a papírt. A kis csapat még várt egy kicsit, mígnem a lány a szülei meg nem érkeztek.
-Sziasztok gyerekek! Milyennek találjátok Londont?- köszöntötte őket egy kérdéssel Andrew, amire igen volt a válasz. Mindannyian bementek az épületbe, és a liftek felé vették az irányt.
Mr- McNeel-ék már nem fértek be, ezért meg kellett várniuk, míg a fiatalok felérnek vele.
Miközben a szobáikhoz igyekeztek, a napjukról beszélgettek.
-Szerintem Niall rendes srác-vonta meg a vállát Rebecca, Sandra és Bella pedig bólintottak.
-Igen, rendes volt tőle, hogy körbevezetett minket.
-Eléggé közvetlen volt-tette hozzá Nick.-Remélem, hogy nem szántszándékkal találkozott velünk, mert ki tudja, mit akarhat. Talán Styles kéme.
A lányok meglepetten néztek rá, és Sandy így szólt:
-Szerintem csak egy átlagos srác, biztosan nem olyan, mint...mint ,,tudjátok ki". Normálisan viselkedett és kedves volt velünk.
-Én is Sandrának adok igazat. Nem úgy nézett ki, mint aki rossz dolgokat követett volna el.-Reb óvatosan nézett a bátyjára. ,,Mit lát Niallban? Mit tudhat, amit mi nem?" Nick meg is válaszolta húga kérdését, ami a fejében született:
-Niall Fekete Angyal. Ezt onnan tudom, hogy csak az őrangyalok rendelkeznek olyan fajta képességgel, amivel fel tudják ismerni az állítólagos halandók mivoltát. Azaz mi érezzük, ki Fekete vagy Vörös Angyal, nála például fekete vonalat láttam az aurája körül. Ha valaki a Vörösekhez tartozik, akkor értelemszerűen vöröset látok körülötte. Ezt csak egy másodpercig érzékelem,de ebből biztosan meg tudom állapítani, hova tartozik.
-Wow-tátotta el a száját Bella-nem gondoltam volna,hogy ilyenre is képesek vagytok, ti,őrangyalok. De ez nagyon hasznos tud lenni!
-Igen,valóban.-biccentett Nick,ezzel igazat adva neki. Közben a lift megérkezett az emeletükre,ahol a szobáik kaptak helyet, így kiléptek a felvonóból.
-A Fekete Angyalok akkor mind gonoszak és rossz dolgokat követnek el?-nézett a természetfelettiekre Rebecca.
-Igen-vágta rá a bátyja rögtön, Adam pedig az ellenkezőjét. Furcsa tekintettel néztek egymásra, aztán Adam megmagyarázta:
-Attól még, hogy a Sötétekhez tartozik valaki, nem biztos, hogy romlott a lelke.
-A legtöbbjük pedig ilyen-ellenkezett a srác.-.Bennük van a gonoszság.
-Valóban, a legtöbbször rosszul bánnak másokkal, önzőek és erőszakosak, de megvan bennük a jó is.-szólt bele most már Sandra, a Fehér Angyal-lány is.
-Amit pedig mi a legtöbbször látunk, az a lelketlen oldaluk.-fejezte be Aaron.
-Hamarosan találkozunk, srácok!- köszöntek el egymástól ideiglenesen, majd mindenki a szobája felé irányította lépteit. Sandra és Rebecca már bementek a sajátjukba, de mikor Bella át akarta lépni a z ajtó küszöbét, egy kéz megállította.
-Bella, én majdnem biztos vagyok benne, hogy ez a fiú, Niall ismeri Harry-t. Nem akarom, hogy a kedvességével tőrbe csaljon titeket.-Nick szemei a lány arcát pásztázták, ő pedig halványan elmosolyodott:
-Ne aggódj, vigyázunk magunkra.
-Rendben.-sóhajtott a fiú. Bella lábujjhegyre állt, és adott egy puszit az aggódó srác arcára, majd belépett a szobába.
A lányok az ágyukon ültek, de az érkezésére rákapták tekintetüket.
-Hát te hol voltál?
-Nickkel beszélgettem egy kicsit. Azt mondta, majdnem biztos benne, hogy Niall ismeri Harry-t. Szerintem ebben igaza van, hisz Fekete Angyal.
-Ja-értettek egyet vele Rebeccáék, majd a lány is elhelyezkedett az ágyán. Elővette a mobilját és a cetlit a szőke hajú srác számával, hogy feljegyezze a névjegyekhez, de észrevett valamit a papíron. Mintha a másik oldalára is írtak volna valamit.
,,Amikor Niall ideadta nekem, csak a száma volt rajta,semmi más!" -gondolkozott.
Ajkát harapdálva fordította meg, mire barátnői, arckifejezését látva kérdőre vonták:
-Mi az?-Bella szíve hevesen elkezdett verni az üzenet láttán.
Harry megüzente velem, hogy sajnálja, amit tett. Beszélni szeretne veled a tárgyalás után. Annyit mondhatok,hogy még egy lány után sem koslatott ennyi ideig, szóval fontos vagy neki.
Légy jó!
Niall
Ui.: Majd hívj fel, ha a pasid nem tiltotta meg.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)