14.rész-Ennyivel nem úszod meg!

                                  14.rész

Bella rémületében nem tudta,mit csináljon. Mögötte már csak a fal volt,a fiú pedig elállta útját. Szemtelenül nézett a lány szemébe,aki kétségbeesetten pillantott jobbra és balra. Kiabálni akart,de valamiért nem tette. Egy belső hang azt diktálta neki,hogy maradjon csöndben.
-Ismerős vagyok neked?-kérdezte a srác.
Bella nem válaszolt,le volt sokkolva. Nagyjából összeszedte magát s halkan megszólalt:
-Engedj-hangja erőtlenül csengett ahhoz a mély tónusú hanghoz képest,aki az előbb megijesztette.
Ő elvigyorodott,de még nem engedte el.
-Ugye tudod,hogy ennyivel nem úszod meg?-hajolt hozzá közelebb,majd utat engedett Bellának,aki rögtön elment mellette,kihasználva az alkalmat. Kissé furcsállta,hogy ilyen könnyen futni hagyta.,,Biztos rám akarja hozni a frászt"gondolta magában.
Visszatért barátaihoz,s megállt az asztal mellett.
-Megyünk,srácok?-kérdezte tőlük. Ők összenéztek,s felálltak.
-Ja,tényleg menjünk,elég sok időt itt töltöttünk.-mondta Rebecca,és mellé szegődött.
Folyamatosan beszélt neki,de Bella gondolatai más körül forogtak. Semmi kedve sem volt most bulizni,pedig a sajátjáról volt szó.
,,17 éves leszel! Ez nagy dolog!"emlékeztette magát.
-És lesz valami extra a partidon?-érdeklődött barátnője. Látva,hogy Bells nem válaszol,elé állt és megrázta vállánál fogva.
-Mi bajod van neked ma?-vonja kérdőre kissé mérgesen.-Nem figyelsz arra amit mondok,és csak testileg vagy itt,lelkileg máshol jársz!!-Bella bocsánatot kért tőle,a bulijára hivatkozva.
-Amikor hazamentünk,akkor is ezt mondtad. Szerintem nem ez az igazi ok!-újra elindult,ő pedig nem mondott semmit. Elköszöntek a testvérpártól és Sandrától,akik ugyanabban az irányban laktak.,Immár hárman folytatták útjukat.
Odaértek Nickék házához,Reb megölelte őt,Nick pedig azt mondta,hazakíséri.
Barátja kézen fogta Bellát,így mentek a lány otthonáig. Bella odafigyelt minden szavára,és mosolygott is viccein.
-Köszi,hogy hazakísértél-állt meg pasijával szemben.
-Nincs mit megköszönnöd-válaszolta ő,majd gyengéden megcsókolta a lányt.
Bella várta a szokásos jóleső érzést,mikor Nick szája az övéhez ért.
Ez el is jött,de olyan...megszokott volt,egyáltalán nem hasonlított a legelsőhöz.
A fiú is észrevette ezt rajta,lassan megszakította a csókot és elhúzódott.
-Bella-túrt hajába feszengve-minden rendben?
A lány fiúja egyenes,szőke haját nézve egy másodpercre elgondolkodott. Eszébe jutott az a dús,göndör hajkorona. ,,Vajon puha lehet a haja? Olyan jól áll neki. Á,még a nevét sem tudom! Olyan rejtélyesnek tűnik, foglalkoztat, hogy ki is lehet ő.-töprengett. ,,Szállj le a földre,Bella! A srác eléggé ijesztő, szóval felejtsd is el!"-szidta meg magát.
-Öhm...persze,csak...kicsit fáradt vagyok.-erőltetett egy mosolyt arcára.
Nick bólintott, próbálva elhinni az indokot, de tudta, hogy valami van a háttérben.
Elbúcsúztak egymástól,s a srác, tétovázva ugyan,de lassan megfordult,hazafelé véve az irányt.
Bement a nagy és szép házba,majd egyenesen a szobájába. Levette táskáját válláról.
,,Megnézem,hogy Apa itthon van-e már. Tényleg,díszíteni is kellene a partim helyszínét! "-gondolkozott.
Lement a lépcsőn,befordult a sarkon és belépett a tágas ajtón,ami a bálterembe vezetett.
Édesapját ott találta,amint kezében egy nagy dobozzal állt.
-Apa!-futott oda hozzá,majd megölelte.
-Bellám! Hát hogy vagy? Olyan rég nem láttalak!-vette kezébe lánya arcát a szólított .
-Igen. Sok volt az a két hónap,amíg távol voltál-sóhajtott fel ő.-De a lényeg,hogy most itthon vagy!-mondta,mire egymásra mosolyogtak.
-Éppen díszítettem. Akarsz segíteni,szülinapos? De ha akarsz is,nem az egészet te csinálod meg,mert abban nincsen meglepetés.
-Természetesen szeretnék segíteni. De igazad van,kell egy kis meglepi! Egyébként milyen volt Londonban?-kérdezte kíváncsian Bella.
-Hát...-vakarta meg feje búbját apja-éppen erről szerettem volna veled beszélni.
-Baj van?-aggodalmaskodott a lány.
-Nem olyan nagy baj,nem is biztos,hogy...de azért elmondom.
Az ottani rendőrkapitányságon értesültünk egy fiatalember tetteiről,aki folyamatosan vandálkodott,autók kerekeit lyukasztotta ki,és csinált már ennél rosszabb dolgokat is. Azt beszélik róla, valamiféle alvilági kapcsolatai vannak. A londoni rendőrök még egyszer sem tudták elkapni,ezért hívtak engem oda.
-Szóval ez volt az az ügy,amiért elmentél?
-Igen. Már több mint egy éve tartott az a borzalom,amit ő meg a haverjai műveltek. Néhányan látták őket,már csak megtalálni kellett volna,ami nem sikerült.Öt srácot láttak,de nem minden bűncselekménynél volt ott az összes.
A kinézetüket és a tartózkodási helyüket meg tudtuk.És itt a probléma: Szemtanúk szerint New Yorkban tartózkodnak. Folyik a nyomozás,de egyelőre nem találjuk a mocskokat.-keze ökölbe szorult,Bella pedig úgy érezte,valamit elhallgat előle. Kérdőre is vonta.
-Ő,Apu,a vandálkodás miatt mocskok lettek,vagy mi? Szerintem ez nem olyan durva,hogy így beszélj róluk-rántotta meg vállát.
-Elég,ha ennyit tudsz. Szóval,ha bárhol látsz egy körülbelül 190 cm magas,göndör hajú,erős testalkatú fiatalt,azonnal szólj!Tőled idősebb pár évvel-Bella megdermedt,csak bólogatott. Ugyanakkor nagyon kíváncsi volt.
-És-kezdett bele,de apja félbeszakította.
-Tudtam,hogy ennyivel nem elégszel meg,de kiakadnál,ha ezt elmondanám,hidd el-nézett rá bocsánatkérően.
-Legalább a nevét tudjátok?-kérdezte végül.
-Igen,de ezzel az információval nem érünk el semmit-Bella várakozóan nézett rá,mire apja beadta derekát.
-A neve Harry Styles. És ha véletlenül meglátnád,ne csábulj el tőle. Sok lány végezte rosszul,mert bedőltek neki,vagy rosszkor voltak rossz helyen.-azzal a kezében tartott,füzérekkel teli kartondobozt lánya kezébe tette,majd egyedül hagyta őt gondolataival.
,,Oké. Nyugalom. Biztos hogy nem ő az. A személy azonosság illik rá,de mást nem tudok,és nem is akarok! Viszont ha ő az,akkor rám vadászik. Ajjaj!"-elhúzta száját,s gyorsan körbenézett a teremben.
,,Egyelőre még egyedül vagyok. Egyelőre!" előhúzott egy girlandot,és a plafont kezdte el nézni.
,,Ott mutatna a legjobban,de nem érek el odáig. Akkor hová tegyem? Megvan! Hozok egy létrát!"
Meg is valósította volna gondolatát,de hirtelen a levegőben volt. Pontosabban két erős kéz tartotta karcsú derekát átfogva. Számított rá,hogy a göndör megjelenik,de ez hirtelen volt számára.,,Hallja,amit gondolok? Na ne!"
Gyorsan eligazgatta a girlandot a csilláron,majd leszólt a magasból:
-Letehetsz.-göndörke teljesítette kérését,majd mikor a lány földet ért,szembe fordult vele.
-Tudom,ki vagy-nézett rá bátorságát összegyűjtve.-Fel is fedhetem a kilétedet.
-De nem teszed.
-Honnan tudod?-vonta fel szemöldökét Bella.
-Én mindent tudok!-vágott Harry önelégült képet.
-Dehogy tudsz! Senki sem tud mindent...-rázta meg fejét.
-Azt hiszed!
-Mit csináltál?-váltott témát Bella hirtelen.
-A nyomozó faterod elmondta,nem?
-Egy részletet kihagyott.-nézett szemébe.
-Ja! A lányok...-a mondat befejezetlenül lógott a levegőben.
-Igen?-türelmetlenkedett Bella.
-Mindegy. Tudom hogy bejövök neked.-bökte ki Harry.
-Mi van?-a lány feje pipacspirossá változott.-Nem jössz be nekem,ezt felejtsd is el!-fordította el tekintetét.
-Magadat próbálod meggyőzni,gondolom amiatt a Nick miatt-ezeket a szavakat gúnyosan ejtette ki száján. Bella akaratlanul is a srác ajkait bámulta,majd észbe kapott,s másfelé nézett.
-Jön apád-mondta Harry,azzal lehajolt,és nyomott egy puszit arcára. Egy másodperc múlva már ott sem volt,a lány döbbenten állt még mindig. Kezét arcára simította,s megmagyarázhatatlan érzés kerítette hatalmába. A fiúnak igaza volt,édesapja lesett be Bellához.
-Azt hittem,már az egész termet feldíszítetted!-mondta nevetve,majd lánya piros arcát látva megkérdezte:
-Lemaradtam valamiről? Tudtommal senki sem volt itt és most sincs-erre Bella kezét háta mögé rejtette.
-Semmi sem történt.-válaszolta gyorsan.
-Oké.-bólintott Mr. McNeel.
-Éhes vagyok-ment előre Bells,és elhagyta közeledő bulijának helyszínét.

13.rész-Egy smaragdzöld szempár

                                                13. rész
              

                                Egy smaragdzöld szempár

Bella figyelmesen nézte barátnője arcát. Magában elmosolyodott,mert eszébe jutott,hogy a lány hogyan bámulta Jamest hosszú perceken keresztül.Ilyen könnyen túllépett volna Kevinen? Rebecca észrevette a Bella arcán megjelenő érzelmeket,s kérdőre vonta őt.
-Min mosolyogsz ennyire?-Bella nem tudta,megmondja-e neki a dolgot,vagy sem. Végül,néhány másodpercnyi csend után megszólalt:
-Semmin!-Reb felsóhajtott,majd megrázta fejét.Tudta,ha nem akar elmondani valamit,azt magában tartja,belőle soha semmit nem lehetett kiszedni. Jó titoktartónak bizonyult,ez volt az egyik jó tulajdonsága
Rebecca szemében.
A két lány immár egyedül sétált hazafelé,Aaron és Adam másik irányba ment,Nicknek még dolga volt.
Éppen nem beszélgettek,Rebecca barátnője furcsa viselkedésére próbált magyarázatot találni.
,,Biztos a bátyám van a dologban"-gondolta. Bella nagy jókedve ellenére nem vette észre,hogy valaki követi őket,ő pedig mással volt elfoglalva. Szeme előtt megjelent a nagy és szép ház,amiben lakott.
Elköszönt barátnőjétől,aki viszonozta a köszönést. Bella folytatta útját.
Gyorsan hazaért,s mivel a bejárati ajtót zárva találta,elővette kulcsát és beillesztette a zárba.
Halk kuncogást hallott maga mellől,így kissé riadtan bár,de odanézett. Semmit sem látott.
,,Jaj ne... Vagy paranoiás vagyok,vagy valaki van itt...Á,hagyjuk." gondolta,s közben próbálta megnyugtatni magát. Az ajtó kinyílt,ő pedig belépett. Megkönnyebbülve fújta ki a bent tartott levegőt.
Édesanyját nem találta otthon,ezért egyenesen a szobájába ment. Ajtaja nyitva volt,amit furcsállt is,mivel emlékezett rá,hogy reggel becsukta,szülei pedig...arra már nem emlékezett,hogy itthon voltak-e.
-Ó,biztos anya volt!-szólalt meg hangosan.- Lehet,hogy hajnalban bejött hozzám,és véletlen nyitva hagyta.
Táskáját letette az íróasztala mellé,s mivel nem tudta,anyja mikor érkezik haza,telefonját kezébe vette,hogy SMS-t írjon neki. Ezzel kevés idő alatt meglett. Ahogy szobájában járkált,és egy pillanatra megállt,egy kezet érzett meg a vállán. Megdermedt,kezét leengedte,de nem mert megfordulni. Agyában vadul cikáztak a gondolatok. Nagy bátorságot vett magán és megpördült tengelye körül,hogy rákiabálhasson arra a személyre,akiről azt gondolta,hogy ott van mögötte.
-Kevin,mondtam már,hogy kopj le! Tudom,hogy láthatatlan vagy-jegyezte meg-,de nem ijedtem meg tőled!
Szemét végigjártatta szobáján,végül megállapodott az ágyán.
,,Pihennem kéne. Van még időm a találkozóig.Remélem,ez az idióta békén hagy!" 
Mérgesen szűkítette össze szemöldökét,leült ágyára. Oldalra nézett és érezte,ahogy besüpped mellette a matrac. Felpattant,most már igazán dühös volt.
-Te nem értesz a szóból? Utállak Kevin,fogd fel! Hagyj békén végre!-kiabált.
Az ágyát méregette,várta mikor tűnik el onnan a süppedés,ami Kevin elmenetelét jelentette volna.
Szerencsére beigazolódott,amire gondolt,már nem volt ott semmi. Felsóhajtott,azt hitte,ennyi volt az egész,és már nincs ott senki. Azt hitte...
Vállát egyszer csak valami elkezdte csiklandozni. Mintha haj lett volna,Bella nem tulajdonított neki nagyobb jelentőséget. Pedig ami ezután következett,arra nem számított.
-Nem Kevin vagyok, bébi-hallott a fülében egy rekedtes,mély hangot. Felsikoltott,és kirohant a szobából,egyenesen le a lépcsőn és ki az utcára. Telefonját már szobájában leejtette a földre.
Kimerülten lihegett,a félelemtől és a futástól egyaránt.
-Most mit csináljak? Hova menjek?Egyáltalán ki ő?-suttogta.
,,Ha angyal,bárhol utolérhet és megtalálhat,úgy,hogy észre sem veszem. Ha gonosz,és rám száll,akkor nincs kiút." tépelődött magában,s nekidőlt a kapunak. ,,Hol van ilyenkor Nick? Az állítólagos barátom és őrangyalom. Nem az lenne a dolga,hogy megvédjen? "mérges lett. Egyszer már megvédte őt,de ennyiben nem merülhettek ki az angyali képességei. Más is aggasztotta. Eddig Kevin csesztette őt a rámenősségével,most még egy valaki,akiről semmit sem tudott. Mintha a fekete angyal visszahúzódott volna a csigaházába.
Lehet,hogy ő volt az? Az a hang nem hagyta nyugodni. Olyan...más volt. Félt,ezt biztosan tudta,de ahogyan visszagondolt rá,mást is érzett. Zavarba ejtette. Olyan kicsinek érezte magát,mikor meghallotta.Mindenesetre idősebb lehetett nála,aki mondta s egy kis akcentust is felfedezett benne.
Úgy döntött,kiszellőzteti a fejét,így hát elindult a járdán. Ahogy egyre jobban törte a fejét ezen,még jobban belebonyolódott az egészbe. Kíváncsi lett,ki mondta ki az a pár szót. ,,Négy szó. Nyamvadt négy szó!
 Ez foglalkoztat annyira engem." És akkor bevillant egy kép az agyában. Egy smaragdzöld  szempár.
Megállt. ,,Mi a franc volt ez? És miért érzem furán magam tőle? Esküszöm, hogy már láttam valahol,annyira ismerős..."
Megrázta fejét és próbált másra gondolni.
Végül sikeresen kiűzte fejéből a képet és a vele kapcsolatos dolgokat,majd elindult haza,mert nem tudta mennyi az idő. Már a csukott bejárati ajtó előtt állt,de nem mert bemenni. Végül elszánta magát.
Szétnézett a házban,maga mögé pillantgatott és forgolódott,de minden jel arra mutatott,hogy a hang tulajdonosa eltűnt.
Bella felvette iPhoneját a földről. Ahogy remegő kézzel feloldotta a billentyűzárat,a telefon jegyzet alkalmazása terült szeme elé,amiben ez állt:

Senkinek se mondd el,hogy itt jártam,különben nem állok jót magamért.
H.

Szívverése felgyorsult,szédülni kezdett. Odabotorkált az ágyához és teljes súlyával rádőlt,szemeit becsukta.
Így feküdt körülbelül egy percig,amíg jobban nem érezte magát. Újra és újra átfutotta az üzenetet,de az mit sem változott. Nem lett se szebb,se fenyegetésmentesebb.
,,Legalább azt tudom,hogy H betűvel kezdődik a neve. Meg azt,hogy valószínűleg megöl,ha nem fogom be a szám.Bár nem biztos,mert bébinek hívott.Fúj de utálom ezt az elnevezést! Ki tudja,talán egy szívtelen gonosszal van dolgom,úgyhogy nem fogok semmit sem mondani nekik. Ezt nehéz lesz eltitkolni a srácok elől,de megpróbálom."
Leült a székére,és megpróbálta kizárni a történteket a fejéből,hogy hozzákezdhessen a leckéhez.
Megtanulta a történelmet,ami szerencsére lefoglalta,mert érdekelte a tantárgy és szerette is.
Több házija nem volt,bepakolta a táskáját a következő napra,így maradt ideje készülődni.
Hosszú haján többször is végigszántotta fésűjét. Legjobban ezt szerette magában,úgy gondolta,egy szép lányhoz hosszú haj illik.A meleg idő szerint öltözött fel.
  

Meg is találta a megfelelő ruhát. Mivel imádta a szoknyákat,ezért most is azt vett fel.
Ezt a szépséget kivételesen nem ő vette,hanem apja küldte neki Londonból,direkt Anglia színeiben,ajándékként. Sok mindent kapott már,de ez tettszett eddig legjobban Bellának.
Megnézte magát a tükörben,s meg kellett állapítania,hogy nagyon jól néz ki!
Amikor mindennel készen volt,elsétált Rebecca házához,aki pont akkor lépett ki a kapujukon.
-Bella! Nagyon jól nézel ki!-dicsérte őt.
-Köszönöm Rebecca! De te is csini vagy!-viszonozta Bella a bókot. A lányok egymásba karoltak,és vidáman csevegtek. Bella lassacskán felengedett,és kezdte elfelejteni a hangot.
Beültek egy McDonald's-ba a többiekkel,akikkel útközben találkoztak.
Megtudták a két testvérről,hogy miért költöztek ide,milyen baráti körben voltak benne,nehéz volt-e otthagyniuk őket és meséltek magukról is. Velük egyidős Nick is.
Adam Sandra minden szavát mosolyogva hallgatta,és végig szemeztek egymással,mire
Bella és Rebecca mindentudóan néztek egymásra.
Körülbelül a társalgás felénél egy magas,göndör hajú srác lépett be a gyorsétterembe. Bella éppen nevetett Nick viccén,amikor meglátta a jövevényt. Abbahagyta a nevetést,és a srácot bámulta,akit oldalról látott csak.Szűk,fekete farmert és egy fehér pólót viselt. Nem bírta levenni róla a szemét.
Lazán odasétált a pulthoz,és rendelt magának. A többiek észrevették a lány lefagyását.
-Bella,jól vagy?-kérdezte fiúja.
-Persze,persze-tért magához ő.
-Miről maradtam le?-erőltet magára egy mosolyt. A társalgás így tovább folytatódott.
A srác helyet foglalt a kis csapat előtti asztalhoz. Az előtte fekvő ételhez hozzá sem nyúlt,és nem úgy nézett ki,mint aki éhes lett volna. Egyre csak előre nézett. Illetve valakit...
Bella elmerült a gondolataiban,szótlanul ült a helyén. Néha odafigyelt arra,ha beszéltek hozzá,de valami nyugtalanította. Sajtburgerét már rég megette,mint a többiek. Felemelte tekintetét az asztalról,s egyenesen
a zöld szempárba nézett. Nem mert megmozdulni,tudta,ez az a szem,amit látott az incidens után.
Téves,bébi-visszhangzott fejében a mondat. ,,Menekülni"-jutott rögtön az eszébe.Felállt.
-Één.... mindjárt jövök-dadogta. A többiek furcsán és aggódóan nézték őt.
-Minden rendben?-vizslatta Reb. Bella csak bólintott,s elsietett a mosdók irányába.
Kezet mosott,s nekidőlt a hideg csempének.
,,Nem lehetett ő,hiszen csak egy ember volt,ő pedig angyal. Na jó,mit áltatom magam,az angyaloknak is emberi külsejük van! " 
Miután nagyjából megnyugodott,kilépett az ajtón,de beleütközött valakibe.
,,Ne,ne,ne,légyszi ne..."-kántálta magában.
Félve felnézett,és...
-Helló Bella.
Ő az.

12.fejezet-Az ikrek

                                                12.fejezet 


Egy csapat lány és fiú sereglett Bella köré,mindegyikőjük a buliról akart valamit tudni.
A lány szórólapot osztott nekik,s közben igyekezett válaszolni:
-Igen,igen,te persze hogy eljöhetsz! Mi van? Nem,téged nem hívlak meg! Húzás! Ó,James! Várlak a bulira!
-Rebecca!-próbálta túlharsogni a tömeget.-A nyomiknak mondd már meg,hogy őket nem hívja senki!-az utóbb említett épp Jamest nézte. Elfordította tekintetét a fiúról és válaszolt barátnőjének.
-Oksi!-mondta jókedvűen. Ekkor a két új fiú lépett közéjük,és köszöntek nekik. Illetve köszöntek volna,ha hallotta volna bárki is. Bella észrevette őket,s elkiáltotta magát: -Csöndet!-erre a diákok elhallgattak,ő pedig mosolyogva fordult a srácok felé.                                                                              -Sziasztok! Szerdán bulit rendezek. Szeretnétek eljönni?
-Igen,persze!-válaszolt szintén mosollyal arcán Adam,míg testvére csak bólogatott. A lány észbe kapott,s felkuncogott.
-Bocsássatok meg,a nevem el is felejtettem mondani. Bella McNeel vagyok-húzta karjánál fogva maga mellé Rebet-ő pedig itt a barátnőm-nézett az utóbb említettre nyomatékosan,aki folytatta.-Rebecca vagyok. Rebecca Hudgens.
-Örülök,hogy találkoztunk.-nyújtották kezüket a fiúk,és a lányok kezet fogtak velük.
-Az én nevem Adam-mondta Adam. Aaron is megmondta nevét,és eltették a Bella bulijának részleteit tartalmazó lapot táskájukba. Rebecca megtörte a csendet.-Van valakinek még kérdése?-mindenki  elkezdett hangosan beszélni.-Egyszerre csak egy beszéljen!-kiabált,végül a zűrzavarnak a csengő megszólalása vetett véget.
A diákok tömege elhúzott a tantermek felé,a csajok is ezt tették. Angolórájuk volt,Nicket bent találták a tanteremben. Éppen a befejezetlen házi feladatával foglalatoskodott,és csak akkor nézett fel,mikor barátnője lehuppant a mellette lévő székre.
-Szia Bells! Sikerült szétosztani minden papírt,amit akartál?-kérdezgette kedvesen Bellát.
-Persze. Egy darab sem maradt. Csak a nyomikat nem hívtam meg,mindenki mást igen. És te is odaadtad a focicsapatnak a lapokat?
-Igen,még reggel.
-Eljönnek?-kíváncsiskodott,mire Nick elvigyorodott.
-Ki nem hagynák!-Bella arcán elégedett mosoly jelent meg.
-Helyes!


                   -------------------------------------------------------------------------
Az osztály már a sokadik kört futotta a suli tornatermében,a lányok szinte már vonszolták magukat a földön.
-Utálom a tesit-lehelte Melinda.
-Tudjuk Mels,tudjuk-sóhajtott fel April.
-GYERÜNK! FUTÁS VAN,LÁNYOK! MÉG CSAK 10 PERC TELT EL,BÍRNOTOK KELL!-kiabált
Mr.Markus,aki ezt a tantárgyat tanította.
-Nem értem. Először olyan kedves volt velünk,utána kezdett el ordítozni mindenért-panaszkodott Bree.
-És akkor kezdett megdolgoztatni minket ilyen keményen-egészítette ki Sandra.
-Szerintem ennek köze van ahhoz is,hogy nem ment a kötélmászás-gondolkozott Bella.
-Meg nekem a hátra bukfenc.
-Azért ez alap dolog,Monica -nézett a lányra értetlenül Reb.
-Most miért? Az nem is vészes. Nekem még a sima bukfenc sem sikerül!
-Látod Rihanna,ez is a lúzerség első jele-nézett rá Bells kedvességet színlelve,mire a többiek mind kiröhögték a tesiből nagyon rossz lányt és a hátra-bukfencet nem tudó barátnőjét,Monicát.
Öltözés közben,nagyjából sikerült kipihenniük a tesióra fáradalmait.
Nevetgélve és poénkodva léptek ki a suli épületéből. Bellának eszébe jutott egy ötlet,amit rögtön meg is osztott legjobb barátnőjével,aki támogatta. Sandra meghallotta,hogy mit beszél a két lány,és megkérdezte tőlük:
-Lányok,én is mehetek veletek? Én sem tudok semmit Aaronról és Adamról,jó lenne velük beszélgetni-esdeklően nézett felváltva Bellára és Rebeccára,akik összenéztek. Sandra látta az arcukon,hogy megérte kérlelni őket. Végül Bella szólalt meg először:
-Oké,jöhetsz. De nem égetsz le se minket,se magadat! Megértettük egymást?-hevesen bólogatni kezdett,amiről Rebnek önkéntelenül is az az autó végébe csavarozható,bólogatós fejű kutya jutott eszébe.
Szája széles vigyorra húzódott. Nick odament hozzájuk,és elmondták neki is az ötletüket.
-Láttad már őket?-kérdezte őt Bella.
-Igen,1 percen belül itt lesznek.-a kis csapat beszélgetéssel ütötte el azt a kis időt,míg meg nem jelentek azok,akikről szó volt.
-Csősztök!
-Helló!
-Van kedvetek és időtök ma 3-kor beülni valahová?-kezdte mondani Nick.
-Aha!-néztek csodálkozva a testvérek. Reb,látva arckifejezésüket,magyarázkodni kezdett:
-Gondoltuk,most hogy ide jöttetek,és újak vagytok,ezért szeretnénk jóban lenni veletek,meg beszélgetni.
-Ez kedves tőletek!-ekkor James sétált oda hozzájuk. Rebeccára mosolygott,mire ő jobban megnézte magának.,,Milyen magas! Hú...és milyen izmos...és...de szépek a szemei...Azta,hogy nem vettem eddig észre,milyen jó pasi ez a James!" A nagy elkalandozásban nem is vette észre,hogy hozzá szólnak. Megrázta fejét,hogy kiűzze e furcsa gondolatait fejéből,és Bella szórakozott hangjára figyelt.
-Na,csak hogy végre rám figyelsz!-dorgálta haragot színlelve.- Azt akartam mondani,hogy James is eljön velünk kajálni.
-Ó!-kapta fel fejét, arca felragyogott.-Ez remek!-mosolygott.
Eszébe jutott Kevin,aki hirtelen nem is tűnt számára olyan helyesnek. Aaronra nézett. Megállapította magában,hogy ő is elég jól néz ki,de Jamessel nem érhet fel. ,,Mi a fene van velem? Már megint más tetszik? Nem,nem és nem! Olyan furcsa a gondolat,hogy James és én...Na ne...Még a gondolatától is olyan fura érzésem van. Megpróbálok nem gondolni rá."


Sziasztok! Itt az újabb rész! Szerintem elég hosszú lett,ahhoz képest,amilyen hosszúságúakat írok.
Ha tetszett,kommenteljetek,pipáljatok és iratkozzatok fel a blogra! 
Egyébként ezt a részt Emesének,a legjobb barátnőmnek(és természetesen nektek,olvasóimnak ) írtam,ő tudni fogja,miért. Amint láttátok,most egy kis betekintést nyerhettetek Rebecca gondolatai közé. Ezentúl több ilyen rész lesz,mert így sokkal élvezhetőbb a történet.
Halihó!