28. rész

Rebecca hitetlenkedve meredt az előtte ülőre, aki félmosollyal figyelte vonásait, élvezve a lány zavarát.
-Ezt komolyan gondolod? Mármint... fotóznál engem?
-Pontosan így gondolom.- nevetett rá James.
-Azta! - pislogott Reb. -Hű!
-Gondolom ez egy igen. - hajolt hozzá közelebb a srác.
-Az. Mármint... igen.
Rebecca felnevetett, s megpróbált  nem még inkább zavarba jönni.
-Tudod, tőlem még senki nem kérdezett ilyet. Bellával persze sok képet készítettünk egymásról, de az más, mint profi kezekben lenni.
-Szívesen tartalak a kezemben, ha akarod. - kacsintott a fiú.
-Kiforgatod a szavaimat! - pirult el a lány.
-Pont ezért. -bökött az arcára gyengéden. Ahogy ujjai megérintették a bőrét, Reb melegséget érzett és valamiféle leírhatatlan, bizsergető érzés kerítette hatalmába. Tekintetük egybekapcsolódott, miközben James végigsimította arcát. A lány azt hitte, hogy meg fogja csókolni, de az utolsó pillanatban elhúzódott.
,,Ez még egy kicsit korai. Még azt fogja hinni, hogy túl rámenős vagyok. Hisz ez még csak a második randi, ő pedig nem az a fajta lány, akit túl egyszerű megszerezni. Így izgalmasabb."
A pillanatot a pincérnő törte meg, aki eléjük helyezte az édességeket. Közben kacér mosolyt küldött James felé, mintha Rebecca ott sem lett volna. A lánynak ez nem tetszett, rossz érzéssel töltötte el.Szerencsére a fiú csak udvariasan köszönte meg. A helyzetre az is rátett még egy lapáttal, hogy a pincérlány csípőjét látványosan ringatva vonult vissza a pulthoz. Rebecca megforgatta a szemeit, s reakcióját látva az előtte ülő felnevetett.
-Igen, egy kissé erőltetett volt a játéka. Nem esett le neki az, hogy nem egyedül vagyok  - hanem a világ legszebb lányával. - kacsintott.
-Ugyan...-nevetgélt megilletődötten az említett személy. ,,Tetszem neki, de nem akar megcsókolni. Ezt most mire véljem?"
-Túl korai lett volna. - a lány tágra nyílt szemekkel James felé kapta a fejét, aki ijedt arcot vágott.
-Megmondani a pincérnőnek, hogy ne próbálkozzon nálam. Hisz még elintézi, hogy el kelljen hagynunk a helyet. - magyarázkodott.
-Oh - bólintott a lány, bár nem volt biztos abban, hogy James igazat mond.
-Hangosan gondolkodtam. - nevetett a fiú..
-Megesik velem is. - mosolyodott el Reb, majd nekilátott az előtte heverő ínycsiklandozó süteménynek. Közben gondolatai a srác előbbi megszólalása körül jártak. ,,Olyan volt, mintha a gondolatomra válaszolt volna! Hisz ez lehetetlen. James nem gondolatolvasó, olyan nem is létezik. Bár Bella beszélt nekem Nick angyali képességeiről, ő is képes erre. És az a féreg Harry is. Furcsa."
James követte a lány példáját, s ő is enni kezdett. Mikor végzett az első falattal, megkérdezte:
-Hogyhogy nem fotóztad le a sütit?
A kérdezett meghökkenve nézett vissza a csibészesen mosolygó fiúra.
-Miért fotóztam volna le? Úgyis megeszem. - válaszára a fiú elégedetten bólintott. Rebeccának fogalma sem volt róla, hogy miért reagált így, felvont szemöldökkel várta a srác mondandóját.
-A legtöbb lány készít egy képet az ételéről Instára, de te szerencsére nem. Ők arra mennek, hogy mindenki irigykedjen a látszólag gondtalan életükre, arra az életre, amit a szociális médián látnak. Te más vagy. Különleges. Ez anélkül is látszik rajtad, hogy megszólalnál.
Reb - zavarában - a hajával kezdett játszadozni. Nem is tudott mit mondani a hirtelen jött véleményre, de boldogan vette tudomásul, hogy kiszemeltje így vélekedik róla.
-Köszi. - pislantott rá. A fiú zöldes-barnás szempárja intenzíven figyelte a lányt. Olyan érzése volt, mintha a lelkébe látna.
-Hétvégén van programod? - a lány magában ujjongott. ,,Igen! Ez az! Ezt el kell mondanom Bellának és a csajoknak. James Maslow megint randira hívott! Ebből lesz valami..." Gondolatainak tárgya sejtelmesen mosolygott, s elfojtott egy kuncogást, miközben Reb úgy
tett, mintha gondolkodna.
-Nincs. -jelentette ki végül.
-Akkor szombat este érted megyek. Hétre. Jó lesz?
A lány bólintott, s kíváncsian megkérdezte:
-Hova fogunk menni?
-Majd meglátod. Tetszeni fog. - ekkor megpittyent James telefonja.
-Bocsi, nem halkítottam le. - nézett bocsánatkérően Rebre.
-Semmi baj. - mosolygott rá, de furdalta a kíváncsiság, hogy ki írt üzenetet a srácnak. James gyorsan lecsekkolta a készüléket, s arca egy kissé elfehéredett. Úgy tűnt, mintha megijedt volna.
Rebecca közelebb hajolt hozzá.
-Minden rendben? - kérdezte, mire ő felnézett, s arckifejezése újra a régi volt.
-Persze. Csak a haverom szívatott meg. Horror képeket küldözget, ez az új hobbija. - Nyugtató mosolyt küldött felé, s befejezte a sütemény maradékát.
-Jó fej lehet. - nevetett a lány, s ő is nekilátott elfogyasztani a Sacher-tortaszeletet.
-Az is. Ez ilyen szívatás dolog.
-Értem. - mosolygott.
Mindketten lerakták a villát, és James kifizette a számlát. Kifelé sétáltak, közben szóba került az iskolai színdarab. Rebecca - beleélve  magát a témába - lelkesen beszélt róla, míg a fiú mosolyogva hallgatta. Beszálltak az autóba, amikor is James kapott egy újabb SMS-t. Az üzenet elolvasása után Reakció nélkül letette a telefont. Rebecca nem látta a feladót.
-Nos, mehetünk?- hajolt közelebb a fiú. A lány szívverése minden ilyen alkalommal felgyorsult, s egy szót sem tudott kinyögni. James, - élvezve a zavarát - elvigyorodott.
-Elvitte a cica a nyelved, édes?
-Nem!- Rebecca erőt vett magán, s megrázta a fejét. Kezét a fiú mellkasára helyezte, s eltolta magától. James kivillantotta fehér fogait, s hátradőlve az ülésen, beindította a motort.

~~

Később
-Soha nem fogja neked megbocsátani. - Harry a fejét rázva beleütött a bokszzsákba.
-Nem így kellett volna. Lehettél volna figyelmes vele, most elég rossz véleménye van rólad. - dühből két ököllel verte a zsákot.
-Tudom! Tisztában vagyok vele, hogy egy totális f*szfej vagyok, egy barom. - kiáltott rá a fiúra.
-Az vagy. Ismerlek már annyira.- értett vele egyet.
-Inkább hagyj békén! - vágta oda neki a göndör.
-Ahelyett, hogy segítséget kérnél tőlem, inkább ostobaságokat vágsz a fejemhez. Nem gondolod, hogy található megoldás a problémádra?
Harry megállt egy pillanatra, s felé fordult. Majd nyugodt hangon megszólalt:
-Azt mondtad, hogy Bella soha nem fog megbocsátani nekem. Most meg azzal állsz elő, hogy tudsz segíteni? Tudod mit? Igazad volt. Igazad volt abban, hogy nem tehetek semmit. Ezek után nem. Mert kihasználtam Őt, majd úgy intéztem a dolgokat, hogy őt nézzék hülyének helyettem.
-Amit jól is tettél. Ha nem tetted volna, akkor ezt a beszélgetést közöttünk egy üvegfallal ejtenénk meg. Saját magad védted. - vonta meg a vállát a magas alak, majd sétálgatni kezdett a teremben.
Harry leroskadt az egyik padra, s megtört hangon ejtette ki a szavakat.
-Bűnös vagyok. A francba is, jogosan ülnék a dutyiban! - a fiú leguggolt hozzá, hogy egy szinten legyenek.
-Nem tehetsz arról, hogy ilyen vagy. A gonoszság a véredben van, úgy mint nekem. De te vagy a vezér, emlékszel? Nem lehetsz gyenge, magabiztosságot kell sugallnod.
A göndör megrázta a fejét.
-Egészen idáig ilyen voltam. De ő... túlságosan fontos nekem.
-Semmit nem tud arról, amire képes lenne. Megtaníthattad volna használni az erejét, ahelyett hogy előkaptad a macsó ,,én mindenkit megszerzek" énedet. Persze ez is belefért volna, de máshogy is bánhattál volna vele.
Harry felállt, s újra a zsákhoz lépett.
-Tudom. Kellett volna még idő. Nem gondoltam, hogy ilyen jól kijátsszák a rendszeremet. Elhatalmasodott rajtam a hatalomérzet, nem tudtam ellenállni neki. - hirtelen ütött egyet, majd folytatta. -Én túlságosan szívtelen vagyok, ő pedig.... a másik véglet.  Törődik másokkal, van benne egy kis visszahúzódó jelleg is, de csak a megfelelő helyzetben.Ahogyan rám nézett... nem tudtam megállni. -ütött újra, de nem olyan erősen. Ő unott képpel hallgatta Harryt.
-Egyébként mi van veled? - a fiú csodálkozva nézett rá, majd lassan válaszolt.
-Megvagyok. Van egy lány, aki...szóval... eléggé tetszik nekem.
Harry hitetlenkedve fordult felé.
-Igazán különleges lány lehet, ha a nagy ,,én soha nem leszek szerelmes" meg sem tud szólalni az említésére.
-Szerintem menj, és beszélj Bellával. Ne úgy, mint eddig. - forgatta meg szemeit az angyal, majd barátját válasz nélkül hagyva elhagyta a termet. Harry a helyzet ellenére elvigyorodott, majd összeszedte magát, s követte barátját.

~~

Bella a színdarab szövegkönyvét lapozgatta az ágyán ülve, s újra és újra elismételte a főszereplő sorait.
Tisztában volt vele, hogy már kiosztották a szerepeket, és csak egy kisebbet kaphatna, de ő soha nem az a lány volt, aki a színfalak mögött húzódott meg. Tudta azt, hogy miben jó, s ehhez a színészet is hozzátartozott. Imádta beleélni magát más szerepébe, odavolt a drámai helyzetekért, s sokszor mondták már neki, hogy teátrális. Általános iskolában tagja volt a színjátszó csoportnak, ahol kiemelkedően szerepelt. Kórusba járt, aztán énektanárhoz. Már akkor tudta, hogy a
művészet az, amit igazán szeret. Tapasztalatai alapján tudta, hogy a lényeg a magabiztosság - minden helyzetben.
Elkezdett sétálgatni, s memorizálta a szöveget:
-Azt hiszed, hogy nekem könnyű az életem? Hogy sebezhetetlen vagyok?
Ez nem így van, nagyon nem. Te nem ismersz engem, hiába hiszed azt. Ti mind elítéltek, pedig fogalmatok sincs arról a zűrzavarról, ami a fejemben van. Hogy mennyire érzékeny tudok lenni. És a legnagyobb baj az, hogy nem is próbáltok megérteni engem, ragaszkodtok az általam alkotott valótlan képhez. Így egyszerűbb utálni, ugye?
-Hm. Nagyon indulatos volt. - a lány megperdült a tengelye körül, s csodálkozva nézett Harry-re.  Aki pár lépéssel mögötte állt. Automatikusan hátrált, egészen a falhoz lapult.
-Hagyj békén - nyögte ki.
A fiú - reakcióját látva - szomorú arccal nézett rá.
-Ne félj tőlem... kérlek. Már nincs rá okod.
-Nem olyan könnyű elfelejteni - suttogta a lány, s megpróbálta összeszedni magát. Kiegyenesedett, s előrébb lépett.
-Tudom. És megbántam. - hangja őszintén csengett, miközben közelebb ment a lányhoz, akinek a szíve vadul kalapált. A fiú illata örökre becsempészte magát az emlékezetébe, s most felhozta mindazokat a tetteket, melyeket elkövetett ellene. Megfélemlítettnek érezte magát, sarokba szorítottnak.
-Soha többet nem foglak bántani, ígérem. Idő kell ahhoz, hogy megváltoztassam az önző viselkedésem. -magyarázta Harry, miközben szemkontaktust tartott Bellával. A lány hamarosan elkapta a tekintetét, s lassan megtalálta a hangját.
-Teljesen magadnál voltál, ez nem mentség.
Az angyal a hajába túrt. Rettentően érezte magát, gyötörte a bűntudat és a tehetetlenség gondolata.
-Igazad van. -pillantott rá vissza. -Mi, Sötét angyalok máshogy működünk, mint az emberek. Mi csak a saját érdekeinket tartjuk szem előtt, azt tesszük, amihez kedvünk van és azzal, akivel akarjuk. Akár erőszak árán is. - felsóhajtott, s összeszorította az állkapcsát. Bella kíváncsian hallgatta.
-És ezért utálom magam. Mindig is ilyen voltam, de idő kellett, míg rájöttem, hogy melletted nem akarok rosszat tenni. Hogy nem akarok ilyen lenni. Azt akarom, hogy azt lásd bennem, akit látni akarsz. - suttogta. Idő közben egyre közelebb kerültek egymáshoz, így Harry - képességeinek hála - érezte a lány gyors szívverését, félelemmel vegyes kíváncsiságát. Félig kék és félig zöld szemeiben a göndör bizonytalanságot látott megcsillanni. Éppen magában vívódott.
,,Ettől függetlenül megtörtént. De ha egyszer nem teljesen az ő hibája! Nem... vagyis... ő uralja a testét, ő hajtja végre a tetteit. Hibázott. Akkor miért érzek így iránta? Mit tett velem ez idő alatt?"
-Igen, hibáztam. Nem kell megbocsájtanod. - válaszolt gondolataira, mire elnyíltak ajkai a meglepettségtől.
-Ne olvasd a gondolataimat! - szólalt meg kissé parancsolóbb hangnemben, mire a fiú elvigyorodott.
-Ne haragudj, megszokás. - a lány a mosoly hatására elkapta tekintetét. Nem akart vonzalmat érezni annak tettei után.
-Bella...-nyúlt kezéhez, mire ijedten elhúzta azt és hátralépett. A fiú arca csalódottságot mutatott.
-Én...-kezdett bele, de ekkor hátában szúró, lüktető fájdalmat kezdett érezni. Visszafojtott egy kiáltást, s azonnal Hátrafordult.  Mögötte Nick állt egy fehéren izzó angyaltőrrel a kezében, dühös tekintettel.
-Mit keresel itt? Hagyd békén Bellát! - a fiú érezte, ahogy lecsorog hátán a vére, s fájdalmát elnyomva nézett  farkasszemet a lány őrangyalával, aki lefagyva, döbbenten állt még mindig ugyanott. Nick magához húzta a lányt, ekkor Harry - a sebére kapva a kezét-felkiáltott, és lehanyatlott.
Alatta egy vértócsa gyülekezett, érezte, hogy gyengül. A döfés olyan helyre ment, amely könnyen megsérül, s az angyalok testének legfájdalmasabb pontja. Kiképzése alatt Nick sok mindent megtanult, a tőrt mester módjára tudta használni. A Fehér Angyal elégedetten figyelte ellensége szenvedését,miközben védencének szeme megtelt aggodalommal s megjelent egy könnycsepp a szeme sarkában. Ellökte magát a fiútól, és Harry mellé guggolt, aki már alig bírta nyitva tartani a szemét.
-El fog vérezni! Tegyél valamit! - kiáltott Nickre, de ő nem mozdult, csak elmosolyodott.
-Most Megbűnhődik mindazért, amit veled tett, örökre és visszafordíthatatlanul.
-Nem ölheted meg, adj neki más büntetést, ha bosszút akarsz. - azzal a lány - nem törődve a ténnyel, hogy csak fehérnemű van alatta - leráncigálta magáról a pólóját, s átkötötte a vérző sebet. Nick rezzenéstelen arccal figyelte őt, majd megszólalt:
-Ne higyj el neki semmit abból, amit mondott. Azt kihagyta belőle, hogy miután megtaláltak téged, utánamentem, ő pedig eldicsekedett a dolgokról. Nem úgy tűnt, mint aki nagyon bánja a tetteit.
Bella összeszorította a szemeit, és nem válaszolt. Harry oldalt feküdt, feje a lány ölében pihent, aki erősen arra gondolt, hogy begyógyul a seb, nyom nélkül eltűnik, és kezét felé helyezte. Meg sem hallotta a fehér angyal szavait.  Minden nagyon gyorsan történt:
Harry összegörnyedve felkiáltott.
-Állj! - harsogta Nick, s elhúzta onnan a lányt, aki csukott szemmel koncentrált a gondolatra.
A sebesült körül fehér fény derengett, felnyögött a fájdalomtól.
-Bella, engedd el! Nem mentheted meg! - fordította maga felé a lányt, aki érzéketlenné vált. Nem hallott semmit, csak zúgást, s furcsa jelek jelentek meg lelki szemei előtt. Úgy érezte, mintha lebegett volna, mintha angyali ereje lett volna. Olyan volt, mintha teljesen máshol lenne, nem volt ura a saját testének.
Ekkor Harry még utoljára felkiáltott, majd a pulzáló fény gyengülni kezdett. Ezzel szemben a lány hirtelen összecsuklott, Őrangyala elkapta.
-Elvesztette az eszméletét- mormogta maga elé. Karjába kapva óvatosan lefektette az ágyára, betakarta. Közben Harry zavarodott arccal felállt, megmozgatta magát, s azt tapasztalta, hogy semmi baja sincs. A fehér padlóról eltűntek a vörös foltok, már csak a lány és az ő pólója igazolta az előbb történteket. Kezébe vette a ruhadarabot, s elgondolkozva meredt rá.
Nick összehúzott szemekkel figyelte.
-A következő alkalommal nem hagyom, hogy meggyógyítson. Most pedig tűnj el.- Harry visszatámadott.
-Nem fogok eltűnni! Azért jöttem, hogy beszéljek vele. Egyébként nem mondták még neked, hogy nem támadunk hátulról, aljas módon?
A Fehér angyal fenyegetően közelített hozzá.
-Nem érdekel -sziszegte - ,a lényeg, hogy megszűnj létezni. -a fiú győztesen elmosolyodott.
-Ugye tudod, hogy csak a testem hal meg, a lelkem nem?
-De nem örökre él. - most Nicknek jelent meg gúnyos mosoly az arcán.
-3 alkalom. A 4-diknél véged. - Harry szarkasztikusan bólintott.
-Igen, nagyokos. Téged pedig akkor lehet megölni, ha a védenced is meghal. - Nick szemeiben harag gyulladt.
-Ne akard, hogy megint megszúrjalak!
-Soha nem akarnám Bella halálát. - komolyodott el a fiú. -Ha már a halálnál tartottunk, én is tájékoztattalak arról, hogy tudom, mi a végzeted. - az angyal megrázta a fejét, s nem fordított több figyelmet felé.
A lány arcát figyelte aggodalommal, s megsimogatta. Harry keze ökölbe szorult.
Nick elsimította Bella szemébe logó tincseit, majd kárörvendően fordult ellensége felé.
-A te érintésedtől fél, míg az enyémtől nem. És jó lenne, ha lelépnél, nagyon kifáradt. Még nem tudja használni az erejét, pihennie kell.
-Tudom. -bólintott a srác. -De ilyen könnyen nem szabadulsz meg tőlem. - nézett vele farkasszemet.
Tartották a szemkontaktust, majd Nick határozott hangon odavetette:
-Ha még egyszer a közelében látlak, újra megpróbállak megölni.
-Akkor hamarosan találkozunk! - intett a Sötét Angyal, s visszanézett a lányra. Tekintetében gyengédséget lehetett felfedezni. Ellensége komoran meredt rá, mire kilépett az erkélyre, kieresztette ébenfekete szárnyait, s felszállt a magasba.
Nick felsóhajtott, majd elővett egy tiszta pólót a lány hatalmas gardróbjából. Óvatosan ráadta, s megpróbálta nem megsérteni azt, hogy Bella eszméletlen. Tekintete minduntalan a fedetlen bőrére terelődött, keze alatt érezte szívének lassú, egyenletes dobogását. Végül elnézve nyelt egyet, feladta rá a ruhadarabot, s betakarta. Ledőlt mellé, és figyelte, ahogy lélegzik. Szája enyhén elnyílt.  ,,Úgy megcsókolnám! " -gondolta a fiú, vágyakozó tekintetet vetve ajkaira. Tétovázva közelebb húzdodott, de végül győzött a lány iránt érzett gyengéd szerelme, s csak a homlokára adott egy puszit.
Nem akarta kihasználni őt ilyen állapotban.
-Miért nem tudsz úgy szeretni engem, mint én téged? - mormolta.
Megfogta a lány apró kezét, lehunyta szemeit, s fehér fényt, azaz erőt adott neki.
-Elmondjam neked, hogy mire vagy képes? Vagy védjelek meg ettől a hatalmas erőtől, ami megváltoztatná az egész életed?- súgta. Elmosolyodva végigsimította a lány homlokát, Bella lassan ébredezni kezdett.
Alighogy kinyíltak szemei, riadtan ült fel és nézett körbe.
Végül észrevette őrangyalát, aki mosolyogva nézett rá.
-Minden rendben van, nyugodj meg.- nyugtatta Bellát, s magához ölelte. A lány értetlenül és zavartan simult ölelésébe, majd megkérdezte:
-Mikor aludtam el? - elhúzódott tőle, Nick pedig válaszolt.
-Nem tudom. Idejöttem, hogy meglátogassalak, de már aludtál. Bella az órára nézett, ami 7 óra 7 percet mutatott. Azonnal felpattant és az íróasztalához sietett. Gyors mozdulatokkal bepakolt az iskolatáskájába, és kezébe vette a színdarab szövegét.
-Gyakoroltam egyáltalán a meghallgatásra? - kérdezte magától. Nick mögé lépett és átkarolta, fejét a nyakhajlatába temette, mire a lány megmerevedett. Rossz előérzet kerítette hatalmába.
-Nyugi, nem kell sietned. Holnap amúgy sem lesz dolgozat. - mormolta. Lehelete csiklandozta a bőrét, mire élesen szívta be a levegőt.
-Nick...- szólt, megpróbálta lefejteni kezeit a derekáról.
-Csak maradjunk így-suttogta rekedt hangon.
-Hiányzol nekem. Azt mondtad, idő kell, de szükségem van rád.
-Igen, idő kellett, de én csak... nem akarok kapcsolatot senkivel.-szólt gyenge hangon Bella. Nick ölelése ismerős volt a számára, így nem félt, de most kényelmetlennek tartotta a helyzetet.
-Engem ismersz. Tudod, hogy odavagyok érted. -azzal belecsókolt a nyakába. A lány megrémült, s erősen ellökte magától.
-Mit művelsz? -mellkasa vadul hullámzott, szemrehányóan nézett az angyalra. Nick lesütötte a szemeit és a hajába túrt.
-Ne haragudj. - a lány összefonta karjait, távolságtartóan nézett rá.
-Szükségem van rád. Szeretlek - nézett mélyen a szemébe.
-Pontosan tudod, hogy hogy érzek irántad. Barátként tekintek rád. - mondta őszintén a lány.
-Ez nem mindig volt így. -rázta meg fejét az angyal. -Mi történt? Minden tökéletesen működött köztünk.
-Rájöttem, hogy amit irántad érzek, az nem szerelem.- válaszolta a lány. -Te a védelmezőm vagy. Olyan nekem, akár egy báty.-mire ő elkeseredett arccal hátralépett.
-Én most megyek. - a lány utána nyújt.
-Várj, tudnom kell, hogy mi volt ez az egész! Álmodtam? Te tényleg meg akartad...
-Felejtsd el! -vágott közbe rideg stílusban. -Csak  képzelődtél.Nem történt semmi. És köztünk sem. - azzal a fiú elfordult, s köddé vált.
Bella leblokkolt, túl sok volt a kérdés, és kevés a válasz.
-Ez őrület - suttogta maga elé. - Úgy érezte magát, akár egy marionett bábu. Bárki dróton rángathatja, befolyásolhatja életét. Elege lett. Keserű helyzetéből telefonja üzenetjelző hangja zökkentette ki. Mély sóhajjal nézte meg, de a küldő láttán megdobbant a szíve.

Remélem jól vagy. Holnap mindent megmagyarázok, délután meglátogatlak. Vigyázz magadra, és légy ügyes a suliban.
H

27. rész - Leszel a modellem?

Bella lassan megfordult, majd unottan meredt az őt megszólító Kevinre:

-Az elmúlt idő alatt egyszer sem jutottál az eszembe.- felelte lazán, mire a fiú – mintha már számított volna erre a válaszra – nevetve megvonta a vállát.

Csak annyit akartam mondani, hogy sajnálom, ami veled történt. – nyögte ki lehajtott fejjel.

A lány sóhajtott.

-Nem kell bocsánatot kérned.

-Csak hogy tudd, én nem vagyok olyan szemét, mint Harry. Igazából még sosem csinált ilyet, te voltál az első, akivel… - a lány kivette a töri füzetét, majd becsapta a szekrénye ajtaját - ezzel leállítva Kevint.

-Kevin – nézett a szemébe komolyan – én ezen már  túl vagyok. Ne emlékeztess rá folyamatosan!

-Bocsáss meg – válaszolta bűnbánóan Kevin.

-Akkor – vakarta meg a tarkóját – most már jól vagy?

Bella bizonytalanul bólintott, aztán sarkon fordult, és otthagyta a fiút.

Miközben sétált a folyosón, Nick egyik barátja, David jött vele szembe, aki megállította.

-Szia!

-Helló-köszönt vissza mosolyt varázsolva arcára.

-Azt szeretném mondani – kezdett bele David -  , hogy ha szükséged van valamire, akkor rám számíthatsz. Biztos jól esne támogatásként egy erős kéz. – kacsintott a lányra. Bella arckifejezése jókedvűről hitetlenkedőre váltott, majd megrázta a fejét:

-Nem vagy normális, hogy azok után, amik velem történtek, fel próbálsz szedni! Ezt nem hiszem el!

-Értem én ; időre van szükséged. Majd szólj, ha készen állsz egy kapcsolatra. – David teljesen komolyan beszélt, egyáltalán nem vette észre, hogy mekkora baromságot mondott.

-Egyébként nincs szükségem semmilyen segítségre. De azt hiszem, másnak nem ártana – mutatott egy lányra, aki éppen leejtette  a könyveit. A srác erre elhúzta a száját.

-Most megyek, mert csak rabolod az időmet. Csáo! – intett neki Bella, majd nyugodt léptekkel elsétált az igazgatói irodához.

 ,,Ez nem jött be. Na, majd legközelebb! Úgyis észre fogja venni, hogy milyen figyelmes és jóképű vagyok. Ez bejön a csajoknak!”-azzal vigyorogva továbbállt.

Délután

Bella és a cheer csapat – a legtöbben egy osztályba jártak a lánnyal –sulis pletykákon nevettek, miközben felvették a gyakorlóruhájukat.  A következő, iskolák közötti focimeccsen fognak szurkolni a játékosoknak. A lányok Bella hiánya miatt nem sokat gyakorolták a hetekkel ezelőtt kitalált koreográfiát, amely veszélyes elemekből állt: minden lánynak szaltóznia kellett benne, valamint a mozdulataiknak harmonizálniuk kellett egymással.  Fontos volt, hogy minden tag ott legyen a gyakorlásnál.

Bella és Rebecca még három éve részt vettek a cheerleader válogatón, ahol - előzőleg szerzett tornász éveik miatt – elég jól teljesítettek ahhoz, hogy bejussanak. Mindketten kiskorukban kezdtek el gyakorolni a város sportközpontjának tornász foglalkozásain, és ezért a nehezebb gyakorlatokat is könnyedén meg tudták csinálni.  A két lány a legjobbak közé tartozott, s miután az előző kapitányuk leérettségizett, - közös egyetértéssel - Bella vette át az ő helyét.

A csapat éppen erről beszélgetett, miközben bement a tornaterembe.

-Képzeljétek – kezdett bele Bree – régen annyira rugalmatlanok voltak az izmaim, hogy még hídba sem bírtam lemenni!

-Azta! –csodálkozott Melinda. –Ezt elég nehéz elképzelni, látva a back handspring-jeid.- mindannyian felnevettek. Elkezdtek nyújtani, majd percek múlva Bells összecsapta a kezét:

-Figyeljetek, csajok! – az említettek köré gyűltek.

-Tudjátok, hogy egy ideig nélkülöznötök kellett engem, de remélem, hogy ennek ellenére valamennyire emlékeztek a koreo-ra. –Ashley és Kate bólintott.

-Mi emlékszünk – mondták az ikrek.

-Remek! – mosolygott a lány. –Mutassátok be nekünk, mi pedig utánozni fogunk titeket. – el is kezdték csinálni a gyakorlatokat, amik először nehezebben mentek:  Bree rálépett Ashley lábára, aki erre meglökte. A piramisnál Bellát majdnem elejtették, Lisa pedig megrántotta a csuklóját. Végül belejöttek a gyakorlásba, s csiszolgattak rajta. Az edzés csaknem két óráig tartott, ezért mindannyian kifáradtak.

-Be kell iktatnunk még egy edzést – szólalt meg Hannah. Rebecca is egyetértett vele.

-Legyen egy szerdai nap – javasolták páran.

-Nekem jó. – szólt Bree.

-Nekem is –tette hozzá Ashley és Kate. Bella végignézett a lányokon:

-Akkor megbeszéltük. És nagyon ügyesek voltatok! – mosolygott rájuk.

Lassan összeszedelődzködtek, és elmentek a dolgukra.

Rebecca Bree és Hannah társaságában lépett ki az épületből, és a parkoló felé tartott.

-Már hiányzott a szurkolás. – sóhajtotta.

-Újra bele fogsz lendülni, ne aggódj! – mondta Hannah. Egyszer csak a lányok szeme megakadt egy magas alakon, aki az autójának támaszkodott. Bőrdzsekit viselt motoros bakanccsal, ami nagyon menővé tette. Zöldes-barnás szemei a Hannah mellett álló szőke lányt méregették.

-Az ott James Maslow a focicsapatból? – tolta le napszemüvegét Bree, hogy jobban lásson – na meg hogy a srác észrevegye.

-Jó ég.- sóhajtott Hannah álmodozón. –Annyira cuki pasi! Szívesen romantikáznék vele. – bizalmasan barátnőihez fordult :

-És azt hallottam, hogy nagyon jól csókol! – Rebecca somolygott.

-Valószínűleg hamarosan én is megtapasztalom. – a csajok a szájuk elé kapták a kezüket, és elkezdték bombázni őt a kérdéseikkel:

-Kavartok?

-Mióta?

-Elhívott már randizni?

-Történt már valami köztetek?- a lány felnevetett.

-Bejövök neki. Legalábbis a közeledéséből ezt vettem le.

-Felejts el, amit arról mondtunk, hogy milyen helyes. –válaszolták a Gucci cipőjükre pillantva. –Nem tudtuk, hogy már foglalt.

-Ugyan – legyintett a lány – semmi baj. –ekkor James Rebecca felé intett, hogy menjen oda.

-Most mennem kell – mosolygott magabiztosan, majd elindult a srác felé.

-Érezd jól magad, bármit is csináltok!

-Mindenképp hívj fel minket, mindent tudni akarunk!- kiáltották utána, s egymásra nevetve elindultak az egyik gyorsétterem felé.

Eközben Ashley, Kate és Melinda Bella szobájában mulattatták az időt. A lány elmesélte nekik Harry-t, amire különböző reakciók érkeztek:

-Kár, hogy ilyen jól néz ki. Mindig a jóképű pasik a legrosszabbak. – forgatta szemeit Melinda.

-Igen! El vannak szállva maguktól. – értett egyet Kate, majd mesélni kezdett.

-Nekem is volt egy ilyen fiúm. Sajnos a suli focicsapatában játszik, ezért sokszor látom. Mikor együtt voltunk, folyamatosan csak magáról beszélt, kérdezgette, hogy jól néz-e ki, mindig ő volt a téma.

Elegem lett belőle, és négy hónap után szakítottam vele.

-Ahhoz képest elég sokat voltatok együtt.- állapította meg Bella a vörös körmeit nézegetve.

-Az volt a baj, hogy néha atom romantikus volt. Olyan szép dolgokat mondott – mélázott el egy pillanatra Kate.

-Lefeküdtetek? – kérdezett rá a haját fésülgető Ashley, mire barátnője megrázta a fejét.

Melinda megszólalt:

-A fiúmmal már egy éve együtt vagyunk, és minden remek.

-Ez elég ritka! – kapta fel a fejét Bells. –De örülünk neked. Ő az a srác, akiről már meséltél?

-Igen – mosolygott Mels a szerelmére gondolva.

-És hogy jöttetek össze? Ezt még nem mondtad el. – kíváncsiskodtak barátnői, s ő belekezdett a történetbe.

A parkolóban

Alighogy Reb odaért a fekete Audihoz, a srác máris megdicsérte:

-Nagyon csinos vagy. – egymás szemébe néztek, s a lány egy pillanatra szóhoz sem tudott jutni.

-Oh…köszönöm. Te is jól nézel ki. – James a derekát megfogva magához húzta egy ölelésre, s lágy csókot lehelt az orcájára. A lány pirulva elfordította a fejét, majd megkérdezte:

-Honnan tudtad, hogy meddig maradok a suliban?

-Kicsit kérdezősködtem – villantott egy szexi mosolyt J. –Ráérsz egy randira?

,,Most maradj nyugodt! Ez az, Rebecca, nézz magabiztosan erre a szuper helyes srácra. Flört time indul!”

-Veled bármikor. –  kacsintott rá. Beültek az autóba, s – a lány tudta nélkül – elindultak az ő kedvenc cukrászdája felé. A fiú vezetés közben lopva rápillantgatott.

-Mindent tudni akarok rólad.

-Ez kölcsönös – harapta be ajkát Rebecca automatikusan, habár meglepte a fiú megszólalása.

,,Ennél tökéletesebb lányt én még nem láttam. Annyira szexi!”

-Szóval? – vonta fel szemöldökét, mire Reb belekezdett.

-Múltkor mát említettem pár dolgot, de sok olyan van, amit még nem tudsz rólam.Hmm...-észrevette, hogy James az ajkait nézi. Ettől felbátorodott. - Szeretem a vörös színt, ruhákon és rúzsban is. Kiemeli az ajkakat. És bírlak. Most te jössz. – a srác nyelvével megnedvesítette száját, mielőtt megszólalt volna. 

-Nos…valóban jól állna rajtad a vörös, legközelebb valami olyat vegyél fel. – mindketten felnevettek. –Imádok színészkedni, és szerepelek a sulis darabban, amit izgatottan várok. Megkaptam a férfi főszerepet. Valamint szeretek fotózni, tájképeket, állatokat, de főleg embereket. Bejössz nekem, és szeretnélek megismerni. – a lány pislantott egyet.

-Hű… - szedte össze gondolatait – megadom ennek a lehetőségét.

-Remek. – vigyorgott James. Beparkolt egy szabad helyre, majd hozzá fordult:

-Itt is vagyunk, szépségem. – kiszálltak és bementek a kék falú kis épületbe.  Közben a lány megszólalt:

-Honnan tudtad, hogy ez a kedvenc helyem?

-Ugyanonnan, ahonnan azt, hogy mikor végzel.

-Jó kis informátorod lehet. – kuncogott, s James kihúzott neki egy széket egy ablak melletti asztalnál.

-Hölgyem - hajolt meg finoman, majd leült vele szembe.

-Most nem tudom eldönteni, hogy úriember vagy, vagy egy szívtipró.

-Egyszer ez, egyszer az. Ha azt szeretnéd, hogy romantikus legyek, akkor az leszek. – kacsintott rá.

Megérkezett a pincérnő, aki étlapokat adott nekik. Rengetegféle sütemény közül választhattak.

Leadták a rendeléseket, s közben beszélgetésbe bonyolódtak.

Rebecca kíváncsian nézte a srácot, s megszólalt:

-Az biztos. – nevetett a fiú. –Egyébként megnéztem instagrammon a képeidet, és azt kell mondjam, hogy fotogén vagy. A házamban berendeztem egy stúdiót, ahol tökéletes képeket lehetne csinálni rólad. Lenne kedved a modellem lenni?

26. rész-folytatás

-Tehát arra gondoltam, milyen jó lenne, ha adnának Bellának egy esélyt, ha meghallgatnák. Biztosan tudják, hogy min ment keresztül, miért hiányzott az iskolából, és ezért a meghallgatásról is lemaradt.
Nagyon lelkes volt, amikor szóba került ez a színdarab, és tudom, hogy imád énekelni és színészkedni.-Nick kérlelően nézett az igazgatóra, aki megrázta a fejét.
-Én meg is engedném, de attól tartok, hogy ezzel már elkéstetek. Már kiválasztottuk azokat, akik szerepelni fognak, nem férne bele több ember.-a fiú elgondolkodott.
-Mi lenne, ha Bella jobb lenne, mint más? Akkor helyet cserélhetnének, és ő szerepelhetne valaki helyett.-az igazgató elgondolkodva meredt rá, majd lassan válaszolt:
-Elgondolkozom rajta...
-Tekintve, hogy már az előző évi előadáson is szerepelt, ráadásul elég jól-dicsérte a lányt Nick, próbálván meggyőzni a férfit, aki nevetve bólintott egyet.
-Igazad van, fiam, értem, mit szeretnél, és ne aggódj, megbeszélem ezt a többi tanárral is,akik részt vesznek a szervezésben. Felkereslek, ha biztos leszek a dologban.
-Köszönöm szépen, Mr. Anderson!-hálálkodott a fiú.
-Nincs mit. Hamarosan becsengetnek, szóval siess vissza az osztályodba!
-Rendben, viszont látásra!-köszönt el Nick, majd kilépett az igazgatói iroda ajtaján. ,,Vajon hol lehet Bella? Elújságolom neki a hírt, biztos örülni fog. Abban is biztos vagyok, hogy bekerül a darabba, jobb színész, mint bárki más." 
Szétnézett az iskola folyosóján, ahol nagyban zajlott az élet. Mindenki beszélgetett a barátaival, csoportban sétálgattak, vagy éppen egyedül, egy padon ülve belemerültek egy könyvbe. A tesóját viszont nem látta, így azt gondolta, kint vannak az udvaron. Kiment hát, és igaza is lett: Sandrát, Rebeccát és Bellát egy csomó lány vette körül, valamiről beszélgettek. Nem akarta zavarni őket, ezért visszament az épületbe, ahol összeütközött a focicsapattársaival.
-De régen láttunk!-üdvözölték őt, mire elnevette magát.
-Igen, rég volt már.
-Te, Nick, -tette Jack a kezét bizalmaskodva a vállára- igaz a hír, hogy...-ő már tudta, mit akar mondani, s látván a kíváncsiságot barátai szemében, röviden elmondta a történteket, kihagyva azt, hogyan tudta meg Harry lakcímét.
Eközben a többi lány az udvaron Bellától kérdezősködött, aki kénytelen-kelletlen felelt a kérdéseikre.
-Most, hogy tudjátok, ez az egész igaz, azt szeretném, ha elfelejtenénk. Mintha meg sem történt volna. Nem szeretnék erről többet beszélni, próbálom feldolgozni, ami sikerül is, ha nem juttatják az eszembe. - a többiek megértő tekintettel bólintottak.
-Azért szidhatjuk Harry-t?-kérdezte Layla, mire Bella vigyorogni kezdett.
-Természetesen. Attól még jól is érzem magam!-mind felnevettek.
-Viszont: mi történt addig, amíg nem voltuk itt?-kérdezte Rebecca, mire Kate elmondta:
-Képzeljétek, megtartották a meghallgatást a musical-be, és ezen a héten fogják kiosztani a szerepeket.-Bella ezt hallva kissé elszomorodott.
-Én bejutottam!-újságolta Carly.-Szerintem csak kis szerepet fogok kapni, de nem baj. Nagyon örültem neki!
-Gratulálunk!-mosolyogtak rá Rebeccáék. Bella szólásra nyitotta a száját:
-Esetleg...más is helyet kapott a darabban? Például Jessica...
-Ő is -felelték a többiek.
-Oh-préselte össze ajkait a lány-az klassz.- az említett Jessie-vel, a legjobb barátnőjével ácsorgott az udvar másik oldalán, gyanakvóan fürkészve a társaságot.
-Szerinted csak kitalálta?-fordult barátnője felé, aki határozottan megrázta a fejét.
-Neem, azért ezt nem tenné meg, hogy még népszerűbb legyen.
-Mi az, hogy még népszerűbb?-förmedt rá Jessica.-Van pár barátnője, és kész!
-Én azért sajnálom.-hajtotta le a fejét a lány.
-Majd akkor sajnáld, ha tényleg igaz a meséje! Most komolyan, hogy a francba rabolták volna el? Nick állandóan a nyomában van.-őt rettentően zavarta a tény, hogy Nick pont az ellenségével jött össze.Régen jóban volt a sráccal, aki ignorálta őt azután, hogy összejött Bellával.
-Azt is hallottam, hogy már szakítottak.
-Mi?-tátotta el a száját.-Akkor Nick szabad préda. De először meg kell tudnom, hogy igazat mond-e a kis dög.-fonta keresztbe a karjait maga előtt eltökélten, miközben Jessie bólintott.
Bree elmesélte Rebeccának, hogy a tanárok nem voltak hajlandóak elmondani, miért hiányoznak a suliból, mígnem egy névtelen emberke el nem kezdte terjeszteni a titkot az emberek között.
-Szerintem jobb lett volna, ha nem derül ki-fejezte ki a véleményét Sandra, mire Bella bólintott.
-Igen, nagyon kellemetlen erről beszélnem.-ekkor meglátta, hogy Jessica közeledik feléjük.
-Ezt nem hiszem el-morogta az orra alatt-most meg mit akar?
-Biztos el akarja mondani, hogy sajnál téged.-szólt Carly.
-Helló lányok-ért oda az említett, s egyenesen Bella elé állt.
-Bella, beszélhetnénk négyszemközt?-mosolygott álszenten az ellenségére, aki megrántotta a vállát. Arrébb húzódtak, és Bells megkérdezte:
-Mondd, mit akarsz?-a szőke hajú lány az egyik hajfürtjét csavargatta.
-Tényleg igazak a pletykák, miszerint...-nem folytatta, Bella arcát nézte, aki sóhajtott.
-Igen, igazak. És nem akarok erről beszélni. Azt sem tudom, hogy ki mondhatta el ezt nektek.
-Oh, én azt hittem, szándékosan tetted, hogy sajnáljanak, és te legyél a középpontban.-mondta, mire ő hitetlenkedve meredt rá, majd megrázta a fejét.
-Igen, te biztos ezt tetted volna, de én nem vagyok ilyen felszínes. - Jessica felhúzta az orrát a sértés hallatán, de úgy döntött, nem mondd semmit. Látta Bella arcán, hogy igazat mondott, és megsajnálta. Éppen el akarta mondani neki, de ő közbevágott:
-Nem kell, hogy sajnálj. Túlélem. Már jól vagyok, csak nem akarok ezzel foglalkozni.
-Rendben. Öhmm...-kereste a szavakat Jessica-bocs, hogy néha genya voltam veled.-Bella meglepődött:
-Megint színészkedsz, mint azt általánosban tetted?
-Nem!-rázta meg a fejét.-Tudom milyen, ha -nőként- olyat tesznek veled, amit nem akarsz.-elhúzta a száját. Bella meghökkenve nézett rá. Csak nem történt vele is olyasmi...?
-Ne is törődj vele, csak volt egy pasim, aki...elég rosszul bánt velem.-magyarázkodott.- Átérzem a helyzeted.
-Oh...oké. Sajnálom. Vagy ezt ne mondjam? Olyan furcsa, hogy veled is... ilyen történt. Soha nem gondoltam volna.-Jessica hallgatott. Most őszinte volt, és tessék-máris elárulta a legnagyobb titkát!
-Ne mondd el ezt senkinek!-szólalt meg némi hallgatás után, mire Bella határozottan bólintott egyet.
-Ne aggódj, titok marad.-ekkor a csengő figyelmeztette őket az angolóra kezdetére.
-Mennem kell-intett Bella az épület irányába.
-Oké, nekem most nincs órám. Szia!
-Szia-köszöntek el egymástól zavartan. Furcsa volt, hogy őszintén beszéltek egymással, nem gúnyolták a másikat, ez pedig jó érzés volt számukra. Jessica hosszan nézett Bella után. Jessie lépett mellé:
-Na? Igazat mondott?-a lány felé fordult.
-Igen. Ráadásul sikerült kikotyognom a titkomat.-csapott a homlokára.
-Azt a titkot?-vonta fel a szemöldökét a lány, aki tudott róla.
-Igen-sziszegte, mire Jessie a szája elé kapta a kezét.
Rebecca és a többi lány befutott az osztályterembe, s a helyükre leülve elkezdtek sugdolózni.
-Mit akart?-kíváncsiskodott Reb, mire Bella elsuttogta neki.
-Most öribarik lettetek?-a lányokból két másodperc múlva kitört a röhögés, amit a tanárnő nem nézett jó szemmel.
-Bella, örülök, hogy ilyen jól érzed magad, de annak még jobban örülnék, ha nem az órámon jutna eszedbe viháncolni.
-Elnézést, tanárnő.-kért bocsánatot a lány rögtön.
-Kíváncsi lennék, hogy kopott-e azóta a tudásod, gyere ki a táblához!-Bella felállt a helyéről, mire a legjobb barátnője -vigyorogva- halkan megjegyezte:
-Mindig te iszod meg a dolgok levét.
-A következő pedig Rebecca lesz.-erre elhúzta a száját, nem volt kedve felelni, hiába szerette ezt a tantárgyat.

10 perc múlva a két barátnő ellenőrzőjében egy-egy ötös virított, aminek láttán -a pad alatt, mert hogy még óra volt-összecsapták a tenyerüket. Mikor kicsöngettek, kiültek a folyosón lévő padok egyikére. Azoknak a fejéből, akik részt vettek a tárgyaláson, kitörlődött az aznap délután emléke. Senki sem beszélt arról többet. Vajon ki tette? Nyilván Harry, aki gond nélkül megúszta az egészet. Úgy döntött, hagyja, hogy elcsituljon az ügy, s csak azután akarta folytatni a tervét.
Rebecca gondolatai Jamesre terelődtek, akivel aznap reggel együtt ment az iskolába. Nagyon jól elbeszélgettek, vibrált közöttük a levegő, amit mindketten éreztek.
Sandra is csatlakozott a lányokhoz, s elkezdte mesélni, mi mindent hallott Bella ügyéről.
-Mindenki ezzel foglalkozik, remélem hamarosan elcsitul.
-Én is. Nem akarom, hogy szánakozva nézzenek rám!-szólt a lány, de a mellette ülő Reb meg sem hallotta, mit beszélnek.
-Hahó-rázta meg finoman a vállát Bells-hol jársz?-ismerte barátnőjét, s annak mosolyából rögtön rájött, mi járhat a fejében.
-Tudod mit? Menj és keresd meg azt a pasit, ha vele akarsz lenni.Tuti, hogy ő is rád gondol-nevetett, mire a lány felpattant.
-Köszi! Csak nem akartalak egyedül hagyni.
-Nem vagyok egyedül-mutatott Sandrára.
-Oké, akkor én léptem.-a lány sietős léptekkel indult el a b-sek osztályterme felé, mire barátnői utánaintegettek.
-Azt hiszem, ez most komoly. Tényleg nagyon tetszik neki James, állandóan csak róla beszél.
-Eddig annyi fiú tetszett neki, de már egy ideje csak ő.
-Kedves srác, örülnék neki, ha összejönnének.-ebben megegyeztek. Ekkor Nick állt meg előttük:
-Sziasztok! Bella, van egy jó hírem számodra.
-Oh, szia!-mosolyogtak rá.
-Ez jól hangzik! Mondd csak.-nézett rá izgatottan a lány.
-Szeretnél szerepelni a darabban, ugye?
-Igen, de már lekéstem róla-sóhajtott fel szomorúan.
-Az igazgató és a szervező tanárok engedélyével holnap tartanak -csak neked- egy meghallgatást. Ugyanazokat kell előadnod, amiket másoknak. -a lány eltátotta a száját.-Ha jobban szerepelsz, mint egy gyengébben szereplő, akit már beválasztottak, akkor te kerülsz be a helyére.
-Igeen!-ugrott Nick nyakába boldogan.-Köszönöm, hogy ezt elintézted nekem!-Nick átfogta a derekát, és magához húzta. Bella egy kissé eltávolodott tőle, és lefejtette kezét a derekáról.
-Azért itt még nem tartunk.-jelentette ki komolyan.
-Itt már nem tartunk-javította ki a srác keserű mosollyal az arcán. Sandra, érzékelve a kínos helyzetet,  megköszörülte a torkát.
-Azt hiszem...én most megyek.-mindketten bólintottak, s mikor a lány alakja eltűnt a szemük elől, újra egymásra néztek.
-Szóval...pontosan mikor kell megjelennem a meghallgatáson?-a fiú a hajába túrt, s zavartan válaszolt:
-Azt majd a diri elmondja. Azt üzente, menj be hozzá, miután beszéltünk.-áttért a kettejük témájára.-Tehát...még mindig nem érzel úgy irántam, mint régen?-Bella az ajkát rágcsálta, s sajnálkozva nézett vissza rá. A választ Nick kiolvasta a szeméből.
-Értem.-köhintett.- Akkor ne felejts el bemenni az igazgatóhoz. Én most megyek.
-Oké, szia!-köszönt el Bells tőle, aki kiment az udvarra. ,,Szerintem már nem is fogok úgy érezni iránta, csak barátként. Remélem, talál valaki mást rajtam kívül, nem akarom, hogy szomorú legyen."
Megrázta a fejét, és elindult a szekrénye felé, mikor a háta mögül valaki megszólította:
-Helló szivi, hiányoztam?

Részek

Prológus 

1. rész
2.rész
3.rész
4.rész
5.rész
6.rész
7. rész
8. rész
9.rész
10. És 11. Rész
Valóság vagy álom?
12. rész
13.rész
14.rész
15.rész
16. Rész
17. Rész
18. rész
19. rész
20. rész
21. rész
22. rész
23. rész
24. rész
25. rész
26.rész
27. rész

26.rész-Bűnös vagy ártatlan?

Kedves olvasóim!
Most az átlagosnál rövidebb részt hoztam, mindenképpen ma akartam publikálni, de holnapután megpróbálok írni még minimum egy ilyen hosszúságú fejezetet.Megint kihagytam majdnem két hónapot, de nagyon-nagyon elfoglalt voltam a nyáron, alig volt időm írni. Na meg gyűjtöttem az ihletet! :D Remélem tetszeni fog ez a rész is, addig is köszönöm a megjegyzéseket Névtelenkének, hihetetlenül jól esnek, valamint a legjobb barátnőmnek a biztatást. :) Ja, és a sok megtekintést. Legyetek jók!




Rebecca szemszöge

Zöldes-barna szemeiben visszatükröződött a gyertya lángja, amitől írisze aranyban játszott. Arca nyugodt volt, szája sarkában mosoly bujkált. Volt benne valami mágikus, valami, amitől természetfelettinek tűnt. Természetfelettien jóképűnek. Hihi. De ezt azért láttam így, mert ő fehér angyal.
Felemelte a fejét a tányérjáról, s rám mosolygott.
-Mesélj magadról!-kérte, én pedig elárultam neki, hogy szeretem a kutyákat, valamint hogy van is egy, nem vagyok édesszájú, és alapvetően kedves vagyok, viszont utálom, ha megmondják, mit csináljak.Ezzel ő is egyetértett. Egészen feldobódtam, s nevetgélve elkezdtem ecsetelni pár velem történt érdekesebb eseményt.
-Szóval így jöttem rá, hogy nagyon jó az egyensúlyom. Csak két óráig tartott, míg megtanultam!
-Te aztán profi vagy! Én hét éves koromban tanultam meg biciklizni, és nekem két napig tartott, míg biztosan tekertem a pedálokat.
-Felszállni a biciklire nehéz volt, mindig elvesztettem az egyensúlyom, és újra kellett próbálnom. De azután emlékszem, hogy mindenhová biciklivel jártam.-James nevetett.
-Egyszer elmehetnénk egy biciklitúrára-vetette fel az ötletet, ami izgalmasnak tűnt számomra.
-És te miket szeretsz csinálni?-most én kérdeztem tőle.
-Imádok szörfözni, sportolni, a tengerparton lenni. És nekem is van egy kutyám, Foxnak hívják.
-De jó!-csillant fel a szemem.-Milyen fajta?
-Alaszkai klee kai. Mutatok róla egy képet-azzal elővette a telefonját, majd átadta nekem. A képernyőn megjelenő képen ő és a kutyus is egyaránt szerepelt, így nem igazán tudtam eldönteni, hogy melyikük aranyosabb. Foxot nagyon szépnek és cukinak találtam, olyan simogatnivalóan nézett ki!


-Istenem, nagyon édes! Hány éves?-James nevetett, majd beszélni kezdett Foxról, amit szívesen hallgattam. Mármint James bármiről beszélhetett, mert nagyon kellemes hangja volt számomra.
Megtudtam, hogy Foxot egy barátjától, Logantől kapta ajándékba, aki egy karácsony alkalmával lepte meg vele. James nem mert belevágni a kutyatartásba, mert nem sokat volt otthon, sok különórára járt, és nem lett volna ideje foglalkozni egy kutyával. Megkérdeztem, milyen órákról beszél, mire azt felelte:
-Már egy ideje énekelni tanulok, és egy sráccal a suliból együtt szoktunk gyakorolni. Ő gitározik.
-Ez nagyon jó dolog!-lelkesültem fel. Szóval Mr. Tökéletes még tehetséges is? Van ilyen?
-És egyszer énekelsz majd nekem?-pislogtam rá kérlelően.
-Biztosan. Ugyanis elmentem a sulis musical meghallgatásra, és szerepet kaptam.-újságolta boldogan, mire a szám elé kaptam a kezem.
-Wow, gratulálok! Kinek a szerepét kaptad?
-Azt jövő héten fogják elmondani, akkor lesz a szereposztás. Addigra ti is otthon lesztek.
-Igen, reméljük-sóhajtottam, mert eszembe jutott, hogy miért is vagyunk mi Londonban.
-Figyelj-fogta meg a kezem a fiú-nagyon sajnálom, ami Bellával történt. Amit ez a fiú tett...szánalmas és megvetendő! Az igazi férfi nem csinál ilyet, nem bántja a lányt, akit szeret. Én soha nem lennék képes ilyesmire.-megszorította a kezem, én pedig szomorúan néztem rá.
-Tudom.
-A múltkor...amikor Bella szobájában kutattatok nyomok után, azért mentem el, hogy segítsek. Felhívtam egy csomó embert, hogy segítsen keresni, és elmentünk kérdezősködni szerte New York-ban, de sajnos nem jutottunk semmire. Viszont közel Belláékhoz, az egyik házban lakó nő azt mondta, hogy mindig látta, amikor Bella suliba ment. Az eltűnése előtt pár nappal észrevett mellette egy kapucnis embert, akinek sajnos nem látta az arcát, de úgy tűnt, mintha Bellának rossz lett volna, hogy ott van.
-Akkor suliba menet is zaklatta őt-morogtam.
-A legjobb nem felidézni a történteket,a barátnődnek is jobb, ha megpróbál nem törődni az emlékekkel. Biztosan nehéz lehet neki.-bólintottam.-Azért gondoltam elmondom ezt neked.
-Jól tetted, hogy elmondtad.-küldtem felé egy mosolyt.-Azt javaslom, inkább beszéljünk másról.
-Igen, szeretném, ha jó kedved lenne.-erre kicsit elpirultam, majd zavaromat elrejtve haraptam pár falatot a pizzámból, s ő is követte példámat.
-Szóval-törölte meg a száját egy szalvétával-hol is tartottunk?

A tárgyalás napja

Bella úgy érezte, képtelen bemenni a tárgyalóterembe. Percek óta csak állt ott mereven, miközben Nick és a szülei bátorították.
-Minden rendben lesz, drágám-ölelte át anyukája, mire a lány hosszan felsóhajtott.
-Nem esik semmi bajod-simogatta meg a vállát az apja. Erőt vett magán, kihúzta magát, felszegte az állát, s méltóságteljesen indult el előre, anélkül, hogy közben bárkire is nézett volna.
Elfoglalta a helyét a sor elején, majd a többiek is. A bíró szólásra nyitotta a száját:
-Most, hogy minden fontos ember itt van, megnyitom a tárgyalást.-Bella eközben körbenézett: sok feldúlt arcú anyát látott, akik mellett ott ültek a lányaik. Az ő arcukon furcsa módon közömbös kifejezés ült. Róluk beszélt Harry? Ők is Fekete Angyalok lettek?
-A vádlott neve Harry Edward Styles, bűnei a következők: testi sértés, vandálkodás....-sorolta a nő unott képpel. ,,Biztos századjára mondja ezt el, csak mindig más nevet helyettesít be."-gondolta a lány.
-Szólítom az első áldozatot, Miss. Clark-ot-mire az egyik lány komótosan feltápászkodott a helyéről. Füstös szemfestéke volt, lyuggatott harisnyát és fekete cuccokat viselt. Bella szöges ellentéte volt.
Laza léptekkel sétált oda a bíróhoz, majd helyet foglalt a mellette lévő széken.
-Harry egy buliban szedett fel. Táncoltunk, iszogattunk-és nem kevert semmit az italomba-aztán elmentünk hozzá, a házába. És igen, lefeküdtem vele. A saját akaratomból.-azzal a lány Harryre nézett, akivel cinkos mosolyt váltottak.
-Reggel mi történt?-tette fel a kérdést a bíró, mire a csaj megrántotta a vállát.
-Semmi. Megreggeliztünk, utána elmentünk kettesben sétálni. Harry jó fej srác.
-Biztosan csak ennyi történt?
-Igen, bírónő.
-Rendben. Kérem a következő áldozatot...-mire egy másik, szolidabban kinéző lány kezdte el mesélni a vele történteket. A sztori nem tartalmazott semmilyen erőszakot. Harry halál nyugodtan dőlt hátra, mert tudta, hogy mindannyian igazat mondanak, ezért ezekben az ügyekben ártatlannak minősül.
És valóban, minden ,,áldozata" ugyanazt a történetet mondta el, kisebb változtatásokkal. A szülők hitetlenkedve néztek lányaikra, mert nem tudták elhinni, hogy ők maguk akartak bármilyen kapcsolatot létesíteni a durva dolgokkal vádolt fiúval. Bella egyre jobban aggódott, hisz tudta, hogy neki is vallomást kell majd tennie. Félt mindenki előtt beszélni erről, sőt, egy ember előtt is.
Arra eszmélt fel, hogy az ő nevét mondják. Szándékosan lassan, az időt húzva lépdelt a székhez, majd lehajtott fejjel leült. Mikor felemelte tekintetét, Harry tekintete az övébe fúródott. Nem bírt elszakadni tőle, csak nézett előre, miközben olyan érzése volt, mintha percek telnének el. A valóságban pár másodperc volt ez az idő. Harry hangja befurakodott a lány agyába:
,,Azt fogod mondani, mint a többiek: nem követtem el erőszakot ellened. Te is akartad. Rokonszenvesnek találtál, kedves voltam veled-na jó, ez majdnem teljesen igaz-többször is összefutottunk, majd a szüleiddel idejöttél, és újra találkoztunk."
Bellát túlságosan lefoglalták a fiú szavai, ezért nem láthatta, ahogy ő csettintett egyet.
Úgy érezte, mintha valami-vagy valaki- uralná a gondolatait. Szólásra nyitotta ajkait, de igazából nem ő beszélt:
-Harryvel a McDonald's-ban találkoztam először. Rögtön szimpatikus volt számomra, ezért elkezdtünk beszélgetni. Aztán két nap múlva újra összetalálkoztunk, és ez így ismétlődött. A legtöbbször a véletlen volt a találkozások oka. Eltelt egy kis idő, és azt mondtam a szüleimnek, hogy jöjjünk el ide.-Mr. és Mrs. McNeel hitetlenkedve összenéztek, de egy pillantás után megváltozott az arcuk: egyetértő kifejezés jelent meg rajtuk.
,,Újra összefutottunk, és nálam kötöttünk ki. Közös megegyezés alapján megtörtént a dolog, aztán hallottál rólam pár pletykát, és mivel nem bírtad elviselni, hogy -a pletykák alapján- egy magamfajtával sikerült összejönnöd, bosszút akartál állni rajtam, és behazudtad, hogy megerőszakoltalak."-a lány ezt a saját szemszögéből mondta el, ezzel magára hárítva a hibákat.
A bírónő pislogás nélkül meredt a lányra, aztán így szólt:
-Van még valami, amit el szeretne mondani?-Bella nemet intett.
-Rendben. Akkor Mr. Styles, kérem jöjjön ide az ügyvédjével.


Húsz perc múlva úgy tűnt, mintha teljesen felesleges lett volna bíróságra menniük, hisz Harry elérte, hogy ártatlannak gondolják. Varázserejével befolyásolta a gondolatokat, így ők azt mondták, amit ő akart hallani.
-A vádlott ártatlan. Nem ítélem szabadságvesztésre, a mai napon távozhat a fegyházból. A tárgyalást ezennel berekesztem.-koppintott kalapácsával kettőt a bírónő. Lassan mindenki felállt és elhagyta a termet. Harryt visszavitték a börtönbe, hogy összepakolja az ott lévő cuccait, Belláék pedig autóval indultak haza. Nick ide-oda váltogatta tekintetét a McNeel család furcsán szótlan tagjain, akik fáradtnak érezték magukat. Nagyon dühös volt, mert tudta, hogy Bella nem hazudott volna, hogy megvédje a srácot. Nem mert semmit sem szólni, mert érzékelte, hogy védencének köd borítja be az agyát. Eszébe jutott az a könyv, amiben a hipnózisról írtak: ez annak volt a jele. Biztos akart lenni a dolgában, beszélnie kellett Bellával. Mivel a lány mellett ült, nem kellett hangosan szólnia hozzá:
-Miért meséltél el egy teljesen más sztorit?
-Én...nem tudom. Mintha valaki megszállta és befolyásolta volna a gondolataimat.-a lány meg volt zavarodva. Harry hipnotikus hatása elmúlt, így újra a saját fejével tudott gondolkodni. Így volt ez mindenki másnál is, akit a srác hipnotizált.
-Valamilyen varázslatot alkalmazott...-gondolkozott Nick. -És most szabadlábon van. Büntetlen. Ezt nem hiszem el!-csapott az ülésre idegesen. A mellette ülő csalódottan megrázta a fejét, majd kijelentette:
-Utálom őt.
-Ezzel nem vagy egyedül-fogta meg Nick a kezét, de nem érzett semmit, ami arra utalt volna, hogy még szerelmes a fiúba. ,,Valamit csinált velem...sőt, az ügyvédemmel is! Lehet, hogy a többi lánnyal is? Bár róluk azt mondta, hogy nem tett velük semmi durvát, és ők is ezt mesélték. Őszintének tűntek, de nem tudok hinni ebben, már nem bízom Harryben." 
Mikor visszaértek a lakosztályba, a srácok megölelték Bellát, és biztosak voltak benne, hogy Harry-t nem engedték szabadlábon. Sajnos tévedtek.
-Mi?-hitetlenkedett Sandra és Aaron. -El kell intézni, hogy bekerüljön a börtönbe!
-Gyalázat-sziszegte Adam.-Az ilyen mocskok mindig könnyen megússzák!-a szülők is teljes mértékben egyetértettek a fiatalokkal, de Mr. McNeel egy szót sem szólt. Nagyon idegesnek tűnt. Mikor megérkeztek, rögtön beviharzott a szobájába, és gondolkodott. Nem hagyhatta, hogy az ügy így maradjon. Mire a többiek készen álltak a hazaútra-a gépük azon a délután indult vissza New York-ba-kiieszelt egy tervet.
-Édesem, készen vagy?-felesége látta, férje milyen állapotban van, ezért leült mellé, s fél karral átölelte.
-Sajnálom, ez az egész az én hibám. Oda kellett volna figyelnem a lányunkra, de már annyira önálló lett, hogy azt hittem, mindent kézben tart. Úgy tűnt, semmi gondja nincs. Főleg nem zaklatója.-a nő elmorzsolt egy könnycseppet, mire a férje ránézett:
-Nem vagy hibás. Bella sem.
-De miért mondott valami teljesen más mesét? Miért tűnt úgy, mintha helyes lett
volna, amit mondott?
-Már nem tűnik úgy...a fiúk valami olyasmit említettek erről a gyerekről, hogy erővel bír...valamiféle mágikus vagy varázs-erővel. Az is lehet, hogy használta a képességét.-Mrs. McNeel szólásra nyitotta ajkait, olybá tűnt, mintha valami nagyon fontosat akarna mondani.
-Az édesanyám, Laura varázslatos asszony volt. Mindig azt mondta, hogy nem történhet semmi bajom, amíg ő velem van. Amikor ott volt mellettem, annyira kellemesen éreztem magam, mintha minden tökéletes lett volna. Biztonságot nyújtott. Amikor pedig átmentem egy forgalmas úton, vagy discoban voltam, ugyanazt éreztem. Az arca is olyan angyali volt....Szerintem ő volt az őrangyalom.-Mr. McNeel megsimogatta az arcát, s csókot hintett rá.
-Neked is angyalian tökéletes arcod van.-a nő felnevetett, aztán felhúzta férjét az ágyról:
-Na gyere, hozd a bőröndöket, megyünk haza!

25.rész-A látogatás

-Ő Sötét Angyal, én meg Fehér vagyok. A szabályok tiltják ezt.-nézett barátnőire Sandra.
-Lehet, hogy a srác nem tudja.-tételezte fel Reb, míg Bella megrázta fejét.
-Biztosan tisztában van a szabályokkal, csak nem érdeklik. Egyáltalán van fogalma róla, hogy te a Fehérekhez tartozol?-a lányok csak megrántották vállukat. Rebecca sóhajtott:
-Sandy, ha nem lenne ilyen szabály, elmennél vele?-az említett elpirult, ők pedig kuncogva figyelték őt.
-Öö...azért nem biztos, hogy...akarom mondani, ő más, talán rendes srác...szóval igen.-az utolsó szót szinte suttogva ejtette ki.
-Van kedved szabályt szegni?-kérdezte Bella, rákacsintva a lányra, aki rémülten megrázta a fejét:
-Túl kockázatos. Mit szólna Nick? Úgysem szimpi neki Niall, így aztán nem is engedné, hogy randizzak vele.
-Igen, ebben viszont igazad van-értettek egyet bólogatva. Rebecca és Sandra elővették ruháikat és felöltöztek, Bella pedig megnézte az időt: fél kilenc volt.
-Na, lányok, mi legyen a mai program?-kérdezte Reb, jókedvűen nézve a barátnőire.
-Nem is tudom-gondolkozott egyikőjük-Niall felajánlotta, hogy mutat még helyeket itt, Londonban,de...
Bella felsóhajtott, mert eszébe jutott a göndörke és a ,,meghívása". Rettentően kíváncsi volt, ugyanakkor félt Őt újra látni.
Észre sem vette, hogy barátnői elhallgattak, csak akkor, mikor Rebecca meglegyezte kezét az arca előtt:
-Min gondolkodtál el ennyire? Csak nem Harryn?-a lány picit elpirult, aztán sóhajtott egy aprót.
-Segítsetek! Ti mit tennétek az én helyemben?-Sandra rávágta:
-Ha engem kérdezel, én tuti elmennék hozzá, érdekelne, hogy mit akar. -Reb ennél azért óvatosabban felelt:
-Én nem mennék el hozzá rögtön, de előbb-utóbb biztos.-Bella határozottan bólintott.
-Rendben, igazatok van.
-De azért óvatosan!-emelte fel a mutatóujját Reb.-Tekintettel arra, hogy mit tett.
-És attól még hogy egyetértünk abban, hogy Ő helyes pasi,-folytatta Sandy- ez mit sem változtat a tényen: egy veszélyes idióta, egy manipuláló, egy nőcsábász...
-Tudom, tudom, ne folytasd-legyintett Bella mosolyogva.-Viszont Anyuék nem tudhatják meg, mire készülök, nem engednék.
-Nagyon egyszerű, csak annyit kell tennünk, hogy azt mondjuk, bemegyünk a városba. Ez így is lesz, viszont te megkeresed azt a börtönt, ahol Ő van. Mi pedig megvárunk. -Rebecca ötletével mindenki egyetértett, így reggeli után a három lány el is indult. Nicket és az ikreket nehezen lehetett lerázniuk, mert nem tetszett nekik, hogy a lányok nélkülük mennek, de végül sikerült.
-Tehát-tekintett fel Rebecca London térképének tanulmányozásából-itt kell befordulni balra, aztán jobbra, aztán megint balra.-minél közelebb kerültek Harryhez, Bella szíve annál jobban zakatolt.
,,Mit tegyek, amikor belépek oda? Egyáltalán kivel beszéljek, ki tud nekem segíteni, hol lesz Harry? Hogy köszönjek neki?" Ezernyi kérdés járt a fejében, de egyikre sem tudta a választ, új volt számára ez a helyzet. Barátnője hangja zökkentette ki merengéséből:
-Megérkeztünk. Vigyázz magadra!-ölelte át Rebecca, majd Sandra is. Bella félve tekintett a zord, komor épületre, amely előtte magasodott. Egy kicsit tétovázott, majd bátortalanul intett a lányoknak, belépve a kapun. Útját állták a biztonsági őrök, akik ellenőrizték, nincs-e a lánynál bármilyen veszélyes tárgy. Ezután Bella higgadtságot erőltetve a recepciós pulthoz lépett:
-Jó napot kívánok, Bella McNeel vagyok, és az egyik rabhoz jöttem...látogatóba.-ejtette ki a szavakat a száján halkan. Az előtte ülő nő mogorván meredt rá, majd csak ennyit szólt:
-A folyosó végén balra az első ajtó.
-Köszönöm-mormogta Bella, s elindult a terem felé. Körülötte biztonsági őrök és egypár rendőr beszélgetett valamilyen fontos témáról, ami cseppet sem érdekelte őt. Rácsok zörejét, kiabálást hallott, amitől összerezzent. ,,Mi mondanivalója van Harrynek számomra? Csak nem az, hogy sajnálja?"-gondolta, miközben lassan lépkedett. Az ajtó előtt állva vett egy mély lélegzetet, majd óvatosan benyitott.
Az első, amit meglátott, Harry zöld szemei voltak. Beléptekor a fiú elmosolyodott, ugyanakkor halványan látszódtak a szeme alatt lévő karikák. Fürtjei össze-vissza álltak, ingjei és fekete nadrágjai helyett egy narancssárga színű kezeslábast viselt. A lány arcát figyelte, aki zavartan lesütötte szemeit, majd leült az asztal másik végén található székre. Így egymással szemben ültek, viszonylag távol egymástól. Ami még Bellának nem tűnt fel, az a srác mellett álló őr volt. Harry tekintetével azt üzente neki, hogy hagyja őket kettesben. Az őr észrevette, de mielőtt elhagyta volna a szobát, odafordult a lányhoz:
-Hölgyem, ha bármi baj van, csak kiabáljon ki, vagy hagyja el a szobát. A 38-as számú rab nem tud ártani Önnek a kezén lévő bilincseknek köszönhetően.-Bella bólintott, közben a szeme sarkából Göndörkét figyelte. Az ajtó becsukódása azt jelentette, hogy egyedül maradtak. Harry előrébb dőlt, összebilincselt kezeit az asztallapra tette. Némán figyelték egymást, aztán a fiú megtörte a csendet:
-Örülök, hogy eljöttél, Bella.-ő csak bólintott, várva a folytatást. Idegesen fészkelődött a kemény széken.
-Nem kell félned tőlem.
-Adtál rá okot.-vágta rá határozottan a lány. Harry elnézett, és lassan bólintott.
-Igazad van. De megígérem, hogy több okot nem fogok rá adni-nézett mélyen a szemébe.
-Szóval...mit is akartál mondani?-kérdezte Bella megköszörülve a torkát. A srác felsóhajtott:
-Ki mondott neked baromságokat rólam, a szörnyű, gonosz Harryről?-a lány az ajkába harapott.
-Senki-motyogta. Harry ajkain hitetlen vigyor játszott.
-Nem olyan vagyok, mint amilyennek megismertél vagy amilyennek mások mutattak.-most Bellán volt a sor, hogy hitetlenkedő arcot vágjon.
-Én nem raboltam el lányokat, és nem fektettem meg őket az akaratukon kívül.- a lány szája megrándult a szóhasználat miatt.
A fiú folytatta.
-Én csak kinéztem pár sötét lelkű csajt, akik kérés nélkül az ágyamban kötöttek ki, aztán az átbulizott, piálós este után úgy sem emlékeztek semmire. Másnap pedig elküldtem őket a Sötét Angyalok palotájába, hogy a tudós angyalaim átalakítsák őket olyanná, mint például én.
-V...várj, emberekből angyallá alakítottátok át őket?-dadogta.-Mi szükség volt erre?
-Egyre kevesebb a Sötét Angyal, és több a jó. Nem hagyhatom kipusztulni a népem.-nyomatékosította mondandóját. Bella értetlenül megkérdezte:
-De mi közöm van nekem ehhez az egészhez?-mikor a srác száját nyitotta, hogy elmondja, ő megelőzte:
-Tudom, hogy nem azért, mert akarsz engem, valami más áll a dolog hátterében.-Harry fürkészve tekintett rá, s lassan megszólalt:
-A dédnagymamád angyal volt. Méghozzá...az egyik legkülönlegesebb, aki valaha létezett. -a lány figyelmesen hallgatott.- Keveredtek benne a Sötétek és a Jók képességei, tulajdonságai. Ezért lett Nick az őrangyalod, és ezért is van szükségem rád: olyan erőket örököltél tőle, amik segítségével a Fekete Angyalok serege képes az uralma alá vonni a fehéreket. Te azon kevesek közé tartozol, akik rendelkeznek őrangyallal és démonnal is.
-Van egy démonom?-dőlt előre izgatottan a lány. Haja az arcába hullott, de nem foglalkozott vele.
-Igen-vigyorgott rá a srác-,az pedig én lennék. Én vagyok a démonod.-Bella fáradtan pislogott párat, és lenyelte, amit mondani akart.
-Ezért vagyok ott mindenhol, ezért viselkedsz néha gonoszul másokkal. Én és Nick is befolyásolunk téged.
-Hát ez fantasztikus...-húzta el a száját a lány. Tekintete Harry arcélére, majd ajkaira vándorolt. Megköszörülte a torkát:
-El tudod nekem mondani, hogy pontosan hogyan is tudnék...vagyis ha egyáltalán akarnék, talán segíteni a Fekete Angyaloknak legyőzni a fehéreket? Milyen képességem van? Egyáltalán honnan tudsz róla? Vagy tudod egyáltalán?-tartott egy kis szünetet, miközben a srác szórakozottan nézett rá.
-A képességed egyszerűnek tűnik, de nagyon hasznos.- Bella felvonta a szemöldökét.- Ha valaki szemébe nézel sokáig, szemkontaktust tartasz vele, átveheted felette az irányítást. Azt csinálhatsz vele, amit akarsz. Gyakorlatilag a bűverőd alá vonod a gondolataiddal.- Harry hátradőlt.
-Oh- csúszott ki a lány száján- ez tök jó. Csak nem tudom, hogy használjam.
-Amiatt ne aggódj-nevetett fel a fiú- majd én megtanítom neked.
-És kin gyakoroljam majd?
-Nem is tudom....bárkin. Járókelőkön. Tényleg-vigyorodott el hirtelen-mit csináltatnál meg velem?-Bella arcán zavarodottság futott át, majd tétován azt motyogta:
-Fogalmam sincs.-megpróbált nem az előtte ülő szemébe nézni.- De hogy segíthetnél, ha most itt vagy? És talán itt is maradsz...-H megrázta a fejét:
-Ugyan, csak nem hiszed, hogy engem ide bezárnak? Vannak kapcsolataim, akik tudnak nekem segíteni, kijuttatni innen. Legálisan.- Bella csak bámult rá.
-Nem vagy semmi-sóhajtott. Egy ideig csendben néztek egymásra, majd a fiú előrehajolt:
-Köszönöm, hogy eljöttél. Csak ennyit akartam mondani - a lány felállt.
-A tárgyaláson találkozunk. Addig légy jó!- Bella utoljára hátrafordult.
-Szia-suttogta, majd kilépett az ajtón. Harry addig követte a tekintetével, amíg el nem tűnt a szeme elől. A lány sietve elhagyta az épületet. Egyszer csak elméjébe egy emlék furakodott be. Az a pillanat, mikor a Göndörke megcsókolta. Megállt, pislogott párat, mire az emlék olyan gyorsan, ahogy jött, el is tűnt.  Barátnői a parkoló szélén állva, izgatottan figyelték őt. Rögtön odasiettek hozzá.
-Na, mit mondott? Mit akart tőled?-kérdezgették őt. Bella egyik lányról a másikra pillantott, majd lassan megszólalt:
-Elmondta, hogy nem vagyok átlagos.-Rebecca legyintett.
-Á, minden srác ezt mondja, hogy becserkésszen minket.
-Nem, nem úgy értem!-rázta meg fejét a lány.-Nem vagyok átlagos ember.-sétálni kezdtek a forgalmas utcán. A két lány kíváncsian csüngött barátnőjük szaván, miközben az kitálalt a történtekről.
-A dédnagyim angyal volt, egy különleges képességgel rendelkező. Tőle örököltem azt, hogy másokat be tudok folyásolni, akaratukon kívül tudom irányítani őket.
-Várj, mi?-vágott közbe hitetlen arccal Sandra.-Ezt fel kell dolgoznom.
-Akkor...akkor te is angyal vagy?-pillantott Reb Bellára, aki nemet intett.
-Nem tudom. Szerintem angyal nem vagyok, csak valamilyen...természetfeletti ember.
-És tudod is használni ezt a képességedet?-érdeklődött Sandra.
-Egyelőre nem. Nem tudom, hogy lehetne. Persze Harry azt mondta, meg fogja tanítani nekem. Hogy őszinte legyek, izgatott is vagyok miatta, meg egy picit tartok is tőle,  hogy ilyen hatalmat kaptam.
-Lehet, hogy ezért is vagy népszerű a suliban.-nevettek fel mindannyian.
-És mi volt még?-folytatta Rebecca a kérdezgetést, mire Bella nehezen, de minden mást is elmondott.
Lassan visszaértek a hotelhez, és felmentek a szobájukba.

Rebecca szemszöge

A többiek lementek a hallba beszélgetni, de most nem mentem. Elfáradtam a séta után, ami elég hosszú volt. Bella pontosan tudja rólam, hogy nem szeretek se futni, sem sportolni. Elég lusta vagyok, ami tudom, hogy nem a legjobb tulajdonságom, de nem akarok változtatni rajta.
Úgy döntöttem, lepihenek kicsit, így kényelmesen elhelyezkedtem az ágyamon, kezembe véve a telefonom. Lecsekkoltam a facebook és -instagram oldalam, hátha történt valami érdekes az osztálytársaimmal és ismerőseimmel. Brynn a fiújáról posztolt egy képet, Monica és Rihanna moziban voltak, és raktak hozzá egy képet, amin vicsorítanak valami színész kartonbábuja mellett.
April egy Melanie Martinez szám linkjét rakta ki, amit tizennégyen kedveltek is. És Kevin. Aki egy szelfit rakott ki magáról. Pár másodpercig mozdulatlanul néztem a srác arcát, akiért nem is olyan régen hevesen dobogott a szívem. Jól megszemléltem a mosolyát, ami arroganciáról és magas egóról árulkodott, aztán a szemét is. Ha az ember sokáig nézte a képet, feltűnt neki, hogy nem olyan gondtalanul mosolyog, mint első látásra tűnik. Mintha némi aggodalom tükröződött volna a tekintetéből. Fejcsóválva lejjebb görgettem az oldalt. Kevint tipikusan a külsejéről ítéltem meg, s rendkívül bántott, hogy a legjobb barátnőm tetszik neki. Már rájöttem, milyen is valójában, ezért vonzalmam iránta szinte a nullára csökkent. Volt itt más is, aki viszont nem csak a kinézetével, de a személyiségével is elbűvölt. Ahogy ezen gondolkodtam, szám önállóan mosolyra húzódott. Meguntam a facebookot, szóval lezártam a telefont, és elhelyeztem az ágy mellett álló éjjeliszekrényen. Kimentem az erkélyre, s elkezdtem dúdolni egy dalt, közben arra a bizonyos srácra gondolva. Hideg fuvallatot éreztem a hátam mögött, de nem törődtem vele, egészen addig, amíg egy kéz meg nem érintette a vállam. Ijedtemben megugrottam, majd hátrafordultam. Nem hittem a szememnek! Gondolataim tárgya, maga James állt mögöttem.
-Ja...James! Te hogy kerültél ide?-dadogtam, miközben ő egy lehengerlő vigyort küldött felém, mellém lépve.
-Nos...én is angyal vagyok, de ez nem lényeges. -elpirultam, elfordítottam az arcom az engem bámuló Jamestől.
-Honnan tudtad, hogy itt vagyok?
-Biztos forrásból.-majd tartott egy kis szünetet.-Látni akartalak.-ha lehet, még jobban elpirultam. Az ajkamba harapva válaszoltam:
-Örülök, hogy itt vagy.-azzal minden bátorságom összeszedve rámosolyogtam a fiúra.
-Tudod, Rebecca, gondolkoztam. Jó volt veled táncolni Bella buliján. Mi lenne, ha elmennénk ma este valahová, csak mi ketten?-te jóságos ég!!! Most komolyan randira hívott?? Ezerszer is igen!
Nem is vettem észre, hogy vigyorgok, sőt azt sem, hogy a válaszomra vár.
-Rebecca-legyezte meg kezét az arcom előtt nevetve, mire bólogatni kezdtem:
-Igen, persze! Vagyis szívesen elmegyek veled.-fordultam felé.
-Rendben, akkor hétre érted jövök.-simította meg a karom, mire megint bólintottam. Belül majd szétvetett a boldogság, de próbáltam visszafogni magam. Így csak mosolyogva figyeltem, ahogy egy újabb hideg fuvallat kíséretében köddé válik. Mikor eltűnt, mélyet sóhajtottam, majd besétáltam a szobába. Alig hittem el a történteket: nem tudtam hova tenni James felbukkanását. Ekkor kitört belőlem egy hangos sikítás, és ugrálni kezdtem az ágyamon:
-Igeeeen, randira hívott! Ezaz!-bárki, aki bejött volna, azt hihette, hogy megőrültem. Úgy döntöttem, hogy azonnal elújságolom a hírt Bellának, szóval futva elhagytam a szobát. Beszálltam a liftbe, miközben szívem majd' kiugrott a mellkasomból az örömtől.Végre velem is történik valami izgalmas és jó, mint a legjobb barátnőmmel. Bár az utóbbit visszavonom, mert Harry felbukkanása nem volt jónak nevezhető. Izgalmasnak viszont igen. Nagyon sajnáltam, ami vele történt, legszívesebben megfojtottam volna azt a fiút! Hogy mert ilyet tenni vele? Még mindig haragudtam ezért, hiába láttam Bellán, hogy érzései vannak iránta. Harry egy igazi rohadék. Egy senki. Elmehet a francba Niallal meg az összes Fekete Angyallal együtt! Miatta még jobban félteni kezdtem a legjobb barátnőmet. Visszagondoltam arra, amikor Bellával megismertük egymást.
Felhős, hideg márciusi nap volt. Éppen hazafelé tartottam a suliból, amikor elkezdett esni az eső. Először nem zavart, mert szerettem az esőt: hűsítő volt, jó érzés volt, ahogy a hideg cseppek táncot járnak a karomon. De aztán megdördült az ég: egy villám szelte át. Kissé megijedtem. A viharnak köszönhetően leszakadt az ég, hatalmas zivatar keletkezett. Ez már sok volt. Fekete macskanadrágomon átázott foltok éktelenkedtek, hajam csapzottan tapadt szintén fekete pólómhoz. Elkezdtem futni, közben körbenéztem, hátha valahová be tudok húzódni. Egy kávéház éppen nyitva volt, ahogy láttam, nem voltak sokan bent. Habozás nélkül odafutottam az ajtajához, s kinyitottam. Felettem egy csengő szólalt meg csilingelve, én pedig köszöntem a felém forduló pénztárosnak, aki szánakozó pillantást küldött felém. A legtöbb asztal üres volt, két párt láttam és egy lányt, aki körülbelül velem egykorú lehetett. A forrócsokiját kavargatta, ami előtte volt elhelyezve az asztalon. A lánynak hosszú, szőkésbarna haja volt, kék szeme és rózsaszín ruhát viselt. Nem tudom miért, de rögtön szimpatikusnak találtam. Valami mást is éreztem, mikor ránéztem: mintha már ismertem volna, mintha egy kapocs kötött volna hozzá. De hogy kinek a kapcsán ,,ismertem", arról fogalmam sem volt. Felemeltem a fejem, és egyenesen odamasíroztam hozzá.
-Szia!-köszöntem rá mosolyogva, egy picit félénken, mire csodálkozva felpillantott, s visszaköszönt.
-Leülhetek ide?-kérdeztem. Vetett egy pillantást az arcomra, aztán a ruházatomra, úgy tűnt, mintha azt mérné fel, hogy nem vagyok-e ciki ahhoz, hogy mellé üljek. Végül meleg mosoly terült szét az arcán, és megpaskolta a mellette lévő helyet.
-Persze, gyere csak.-megköszöntem és helyet foglaltam. 
-Látom jól eláztál.-szólalt meg sajnálkozva. 
-Igen-bólintottam.-De nem baj, úgyis megszáradok.-felnevetett, majd kedvesen szólt:
-Mit szólnál egy forrócsokihoz?-meglepve néztem rá, mire folytatta.-Már hogyha szereted, persze. Szívesen megvendégellek.
-Ó...köszönöm, rendes vagy.-elgondolkoztam az ajánlatán, végül bólintottam.-Igen, elfogadnék egyet.-felállt, s odament rendelni a pulthoz.Ezalatt szemügyre vettem őt: magas volt, stílusa egyedi, eleganciát tükröző. Ruhái drágának tűntek. Azon gondolkoztam, hogy biztosan gazdagok lehetnek a szülei. Hiába, ő mégis kedves volt velem, nem úgy, mint az iskolámban a gazdag, népszerű lányok. Mint Camila, akivel kölcsönösen utáltuk egymást. Na nem mintha én nem lettem volna népszerű: mi osztottuk ketté az iskolát, a diákokat két csoporttá. Hozzám tartoztak a kedvesek, normálisak, hozzá pedig a gazdag, elkényeztetett libák és fiúk, akik fent hordták az orrukat. Ő mégsem ilyennek tűnt. Elég gyorsan visszaért, kezében a gőzölgő itallal, majd letette elém.
-Köszönöm-mosolyogtam rá, mire legyintett:
-Ugyan, semmiség. Egyébként Bella vagyok.-mutatkozott be, miközben beleivott a pillecukros csokijába.
-Én Rebecca. 
-Hány éves vagy? Velem egykorúnak tűnsz.-nem kertelt, bátran megkérdezte, ami eszébe jutott. Ezt is bírtam benne. Én inkább a félénk típus voltam, aki mindent kétszer átgondol.
-Tíz vagyok.-erre felcsillant a szeme.
-De jó! Én is!-felnevettünk, majd egy kis csend után, mikor is mindketten az italunkba feledkeztünk, megkértem, hogy meséljen magáról. Így kezdődött a barátságunk.
Boldogan emlékeztem vissza erre a sorsdöntő találkozásra, ami megváltoztatta az életem. Bella imádott magáról beszélni - ami a mai napig is így van - magabiztos volt, de mégsem arrogáns. Viszont egy kicsit kényes is, utálta, ha koszos lesz, nem szerette az esőt és a sarat, a rossz szagokat, és féltette a ruháit. Amiket én is féltettem volna a helyében, mivel minőségiek voltak. Boldogságot hozott a mindennapjaimba, mellette önfeledt voltam, önmagam lehettem.
Szerettem őt, úgy, mintha a testvérem lett volna. Bár ott volt nekem Nick is.
A lift leért a hallba, mire kiszálltam belőle, hogy megkeressem a többieket. Végigmentem egy folyosón, aztán beléptem egy szobába, ahonnan nevetés szűrődött ki. Valóban, a barátaim ott ültek egy kényelmesnek tűnő kanapén, és jókedvűen csevegtek. Nick felnézett:
-Á, itt van Rebecca!
-Szia, csak lejöttél?-érdeklődött mosolyogva Bella, mire odamentem hozzá, és felhúztam a kanapéról.
-Valamit el kell mondanom-vigyorogtam, mire titokzatos mosoly ült ki az arcára.
-Ó, csak nem pasiügy?-esett le neki rögtön.
-Nekünk is mondd el, Reb!-kiáltotta oda nekem Adam.
-Ez nem rátok tartozik-meredt rájuk a barátnőm. Sandra mellénk állt:
-Nekem elmondod?-kérdezte, mire megvontam a vállam.
-Igen. Na, gyertek, nem itt akarom.-kimentünk a folyosóra, amikor is mind a ketten izgatottan néztek rám.
-Naa, mondd már!-ugrált Bella fel-le.
-Oké. Szóval kint voltam az erkélyen, amikor egyszer csak megjelent James. Kicsit beszélgettünk, aztán...aztán elhívott randizni!-a lányok felujjongtak, s megölelgettek.
-És mikor mentek?
-Ma este. Hétre jön értem.
-De várj-Sandra egy valamit nem értett.- Hogyhogy egyszer csak megjelent James? Hogy csinálta?
-Ő is angyal.-válaszoltam, Bella pedig hozzátette:
-Biztos teleportált.-ebben megegyeztünk, aztán visszamentünk a srácokhoz beszélgetni.

24. rész-Felejteni nem könnyű

Harry megüzente velem, hogy sajnálja, amit tett. Beszélni szeretne veled a tárgyalás után. Annyit mondhatok,hogy még egy lány után sem koslatott ennyi ideig, szóval fontos vagy neki.

Légy jó! 

           Niall   

           Ui.: Majd hívj fel, ha a pasid nem tiltotta meg.

Óo-húzta el a száját Rebecca.
Sandra arca is meglepettséget sugárzott.
-Nicknek igaza volt.
-Valóban.- sóhajtott Bella. -Most mit csináljak? Niall tényleg Harry kéme, és ki tudja, milyen igazából. -a lányok tanácstalanul széttárták kezüket, és lehajtott fejjel gondolkoztak. Rebecca ötletére azonban felkapták fejüket:
-Mi lenne, ha felhívnád a srácot? Egy próbát megérne.
-Igaza van.-szólalt meg Sandy. Bella bólintott. Kisebb tanakodás után begépelte a számot, majd rányomott a hívás gombra. A telefon kétszer kicsöngött, és Niall már fel is vette. A lány szó nélkül szólt bele a készülékbe:
-Nick már nem a barátom, te idióta. Ezt csak azért mondom, hogy ne higgy hülyeségeket.-hangosította ki a telefont. Barátnői feszülten hallgatóztak.
-Oh-lepődött meg a szőke.-Köszi az infót, Harry értékelni fogja.
-Hopsz-csúszott ki a lány száján, mert leesett neki, hogy ki is Niall.-Mindegy, felejts el-motyogta végül,de beszélgetőpartnere felnevetett.
-Most már mindegy. Amúgy sem illettetek össze, szóval jobb ez így.
-Hát kösz, igazán rendes vagy-jegyezte meg a lány csípősen, amire a Fekete Angyal részéről egy ,,tudom" volt a válasz.
-Már gondolom tudod, ki-pontosabban-mi vagyok.-folytatta derűsen, mire Bella vágott egy fintort.
-Igen, van róla némi fogalmam.
-És direkt voltam ott, ahol ti. Egyébként hogy is hívták azt a vörös csajt? Van barátja? Mert eléggé bejön nekem.-Bella nem szólt semmit, csak Sandrára nézett.
-A többiek is ott vannak, ugye? És ki vagyok hangosítva.-találgatott a srác, érzékelve a pillanatnyi csöndet.
-Igen, de ne aggódj, csak Rebecca és Sandra vannak itt.
-Á-csettintett Niall-megvan a neve, emlékszem rá, Sandra, ugye?
-Igen.-válaszolt Rebecca.-De hagyd szépen békén, megértettük egymást?
-Ohó-kuncogott a szőke-azt még meglátjuk.
-Na, elég legyen!-vágott közbe Bella.-Van még valami mondanivalód, Niall, vagy lerakhatom?
-Ja, igen!-felelt gyorsan ő.-Harry barátom szeretne látni téged.
-Csak szeretne-vágta rá kapásból a lány.
-Nagyon örülne neki, ha bemennél hozzá.-hízelgett tovább a fiú.
-Nem!-zárta le Bella, de nem volt benne biztos, hogy nem akarja meglátogatni őt.
-Hát jó-biggyesztette le a száját Niall a vonal túlsó végén.- De ha meggondolnád magad-azzal elmondta a börtön címét. A lány megrázta a fejét.
-Oké, váltsunk témát-egyezett bele.-Emlékszel, mikor Harry azt mondta, ő mindent tud?
-Hogyne emlékeznék.-forgatta szemét Bella.
-Na, igazat is mondott. Egy csomó mindent elmondott rólad, például mit csinálsz szabadidődben, mikre gondolsz általában, és hogy nézel ki. Így azelőtt ismertelek, mielőtt még találkoztunk volna.
-Ne már!-kapta a szája elé kezét a lány.-De hát honnan a francból...?
-Fekete Angyalok vagyunk,-nevetett a szőke-ne is lepődj meg. Göndör hajú barátom félretéve, van kedvetek találkozni velem a városban?-a lányok szemei kikerekedtek, és egyszerre kérdezték:
-Szerinted?
-Ezt nem gondolod komolyan,ugye?
-Esküszöm, hogy nem csinálok semmi rosszat!-védekezett ő.-Nem rabollak el titeket, nyugi. De jó fejek vagytok, és szeretnétek titeket jobban megismerni. Vagy Bella, ha te meg Rebecca nem is jönnétek, de Sandra jöhetne.-a válasz nem volt meglepő:
-Szállj le róla!-a Niall által említett csak csendesen mosolygott, s mintha kicsit el is pirult volna.
-Majd máskor megbeszéljük, Niall.
-Rendben.-sóhajtott eltúlzott szomorúsággal ő.- Sziasztok!
-Szia.-köszöntek el tőle a lányok. Bella kinyomta a hívást, majd összenéztek.
-Ez durva volt-szólalt meg először Reb.-Kiderül, hogy Niall Fekete Angyal, ráadásul rád is hajt, Sandra.-a lány elnevette magát.
-Hát igen. De erről nem tehetek.
-Tudjuk-veregették meg a vállát barátnői.
-Egyébként tudtátok, hogy a Fekete Angyalok élén a leggonoszabb, míg a Fehér Angyalok élén a legjószívűbb angyal áll?-Rebecca és Bella nemlegesen megrázták fejüket.
-Akkor Harry...-szólalt meg az utóbbi, elhúzva száját.
-Valóban gonosz-fejezte be Sandra.-Nem is tudod, mennyire féltettünk, mikor megtudtuk, hogy elrabolt!-Rebecca egyetértőn bólintott.- De ezt inkább ne is emlegessük fel.
-Igen-szólt hozzá a lány, és ásított egyet.-A legjobb lesz, ha letusolok,aztán le is dőlök aludni.
-Mi is.-értettek egyet vele a többiek. Bella összeszedte a holmiját, és elindult a fürdő felé, miközben barátnői bőröndjeikben pakolásztak.
Becsukta maga mögött az ajtót,és nekiállt levetkőzni.
,,Hé,nem akarsz lezuhanyozni?Talán jobban érzed magad tőle."  Megborzongott. Az emlék még túl friss volt,de el akarta felejteni. Egyszerre minden eszébe jutott, s szemeit összeszorítva lerogyott a földre.
Érintések az ajkán, arcán, combjain. Suttogás a fülébe: végre az enyém vagy, csak az enyém!
Vad tekintet és ajkak, melyek mohón falják az övéit. 
-Harry, állj! Elég! Ne tedd ezt!
Hiábavaló kérlelés, félelem, a menekülés utáni vágy.
Fáradtan nyitotta ki szemeit, és légzését egyenletessé próbálta tenni. Lassan, komótosan feltápászkodott, s belépett a zuhanyzóba, hogy lemossa magáról a nap fáradalmait.
Mikor már úgy érezte, elég vizet folyatott magára, elzárta a csapot és kilépett a zuhanyfülkéből.
Gyorsan megszárítkozott, és felkapkodva magára ruháit, visszatért a hálószobába.
Őt Rebecca váltotta,s már ott sem volt a szobában. Sandra, barátnője felé fordulva így szólt:
-Anyukád hagyott itt nekünk pénzt, hogy rendeljünk valamit a szobaszervíztől vacsorára.
-Ez jó ötlet volt-bólogatott Bella.-Szerintem valami szendvicset kéne rendelni, az tökéletes vacsira.
-Ebben egyetértek. Reméljük, Rebnek is jó lesz.- a lányok felnevettek, majd Sandy a telefonhoz lépve, egy hívással el is küldte a rendelést. Bella kényelmesen elhelyezkedett ágyán, és a lányok beszélgetni kezdtek.

Egy kis idő múlva, mikor már mindhárman végeztek a fürdőben, a szendvicseket majszolva csevegtek. Bella érezte, hogy szemei minduntalan le akarnak csukódni, és egyre laposabbakat pislogott, így a lányok elrendelték az alvást.
-Jó éjt!-köszöntek el egymástól a takarók alá bújva, s mindannyian álomra hajtották fejüket.
Bella álmában egy sötét szobában találta magát, ahol csak középre esett világítás. A sarkokból úgy áradt a sötétség, mintha semmi sem lenne a szobán túl. A lány megborzongott, és hunyorogva próbált látni valamennyit a fénytelen részekből. Egy alak sétált felé lassan, s mikor közelebb ért, felismerte a sziluettjét. A göndör fürtök csakis egy emberhez tartozhattak. Bella előtt egy lépéssel megállt, s megszólította:
-Bocsi a helyszínért. Tudom, nem túl bizalomgerjesztő, de nem volt túl sok ötletem megtervezni az álmod.-a lány nem értette, ezt Harry látta az arcán. Gyorsan meg is magyarázta:
-A halandók álmait az angyalok tervezik meg, vagy hogy mondjam...elképzeljük a helyszínt, az embereket és van, hogy a ruházatot is. Volt pár furcsa álmod ez miatt-húzódott szája piszkos mosolyra.-Saját magunkat is bele tudjuk illeszteni az álomba, ezért vagyok most itt. Az érzéseket is meg tudjuk változtatni, de én most nem ezt teszem.
-Ha angyal vagy, akkor hogyhogy nem szöksz meg a celládból?-tette fel a kérdést zavartan.
-Hidd el, megszöknék, de olyan helyre zártak be, ahonnan még elteleportálni sem tudok. Konkrétan egy üvegkalitkában vagyok, az üveg pedig hatástalanítja az angyalok varázserejét.-Harry megigazította tincseit, a lány pedig megrázta fejét, s egyszerre eszébe jutott, miért is zárták be a fiút.
-Mit...mit akarsz?-dadogott,immár félve nézve az előtte tornyosuló alakra.
-Ha meglátogatsz a börtönben, elmondhatom, hogy mi is az igazság azokkal a lányokkal kapcsolatban, akikről mindig kérdezgettél.-közel lépett Bellához, s ujját végighúzta alsó ajkán.-Még érdekel, jól gondolom?-Bella bólintott, és lesütötte szemeit. A srác, száját az övéire helyezve, lágy csókot nyomott rá, majd ellépett tőle.
Kacsintott egyet, majd hozzátette:
-Reggel ne felejtsétek el megnézni a párnáitokat! Várni fog titeket egy kis meglepetés-azzal Harry mélyen a lány szemébe nézve csettintett egyet. Bella, kizökkenve az álomból, lassan kinyitotta szemeit, és megilletődötten vette észre, hogy a Göndörke már nem áll előtte.
A szobában volt, ahová besütött egy kis napfény. Barátnői békésen aludtak, ő pedig visszaemlékezett álmára,s beugrott neki valami. Felemelte a párnáját, ahol egy kis papírt talált.
-Mi ez?-motyogta reggeli hangján.-Valami üzenet?
Valóban, a papíron egy cím állt, s pár szó: ha meggondolnád magad. Megrázta fejét, s sóhajtott egyet.
,,Tényleg kíváncsi vagyok, mit akar mondani,  de látni őt azok után...ráadásul hogy venné ki az magát, hogy meg akarom látogatni azt a srácot, aki miatt már nem vagyok ártatlan? 
Ha álmomban nem mondta volna ezt, habozás nélkül nemet mondok a meghívására."
Lerúgta magáról a takarót, kikászálódott az ágyból és átöltözött. Megfésülte hosszú haját, majd körbenézve észrevette, hogy a szobához egy erkély is tartozik. Kíváncsian lépett oda, és félrehajtotta a függönyt, ami eddig elrejtette előle az erkélyt. Kinyitotta az ajtót és kilépett a friss levegőre. A korlátra támaszkodva csendben nézte az utcán elsuhaó autókat és a sétáló embereket. Beszippantotta a friss, reggeli levegőt, majd kis idő múlva visszalépett a szobába. Rebecca már nyújtózkodott, így a lány ráköszönt barátnőjére.
-Jó reggelt!-szólt mosolyogva.
-Neked is!-felelte Reb. Bella hajába túrt, és azt mondta:
-Volt egy álmom.
-Tényleg?-vonta fel a lány érdeklődve szépen ívelt szemöldökét.-És mi volt benne?
-Harryvel beszélgettem. Azt mondta, hogy reggel nézzük meg a párnáinkat, mert találni fogunk rajta valami meglepetést.
Én már találtam is.-azzal meglópálta a levegőben a papírcetlit.-Azt szeretné, ha bemennék hozzá meglátogatni.-itt felsóhajtott.-Akkor elmondaná, hogy miért is van ott, ahol most van.
-És...bemész hozzá?-kérdezte Becca a száját harapdálva.
-Talán. Nem állok rá készen, hogy beszéljek vele.
-Ezt teljesen megértem.-bólintott a lány, majd felemelte párnáját.-Aha!-emelte magasra az újabb kis cetlit, és homlokát ráncolva olvasta el. Bella mellé lépett:
-Mi van rajta?-válaszul Reb odanyújtotta neki. Ez a szöveg volt ráírva: Kedves Rebecca, valaki, akit ismersz, üdvözletét küldi. Sajnálja, hogy nem lehet most ott veled/veletek, de dolga akadt. Azt üzeni, jó volt veled táncolni. :) Hamarosan látni fogod őt!
 További szép napot!
           Niall

-Csak nem Jamesre céloz ezzel?-kérdezte Bella, de ő csak megrázta fejét.
-Csak vele táncoltam a partidon, szóval...igen, igazad lehet. Már csak az a kérdés, hogy mi köze van Niallhoz?
-Hm-tűnődött el a lány-James Fehér Angyal?
-Igen. De Niall meg nem.
-Ez így érthetetlen.-rázták meg fejüket végül értetlenül.
-Mi érthetetlen?-motyogta egy hang. Belláés Sandrára néztek, és elmesélték neki, ami az álomban történt. A vörös hajú lány is talált egy cetlit Niall kézírásával:
Kedves Sandra,
Kérlek, adj nekem egy esélyt,és gyere el velem egy randira! Jobban meg szeretnélek ismerni. Itt a telefonszámom, majd hívj fel, ha benne vagy! 0044 5678 23092
Niall

-Hát, úgy tűnik, Niall nem adja fel- olvasták el a szöveget Rebeccáék is.
-Talán a srác nem olyan, mint Harry. Tök rendes volt.-tűnődött Reb.
-Az a lényeg, hogy neked tetszik-e.- nézett Bella Sandrára, aki halványan elpirult. Bella elmosolyodott, s megbökte barátnője vállát:
-Figyeld Rebecca, mik fognak itt kialakulni!-ő felnevetett, s megkérdezte a kissé zavarban lévő Sandy-t:
-Mondd, elmennél vele randizni?
-Hát-harapta be ajkait-nem is tudom..

Sziasztok! Remélem, tetszett ez a rész. Tegnap akartam közzétenni, de nem voltam megelégedve a hosszúságával, így ma írtam még hozzá. Annyit még hozzáteszek, hogy kikövetkeztethető volt, ki is az a vörös hajú lány, de ha valaki nem értené, annak ideírom: ő Sandra. A szereplők már egy ideje elérhetőek, csekkoljátok le, ha érdekel titeket! :)
Észrevehetitek, hogy Bella karaktere más, azaz nem a megszokott karakter van a képen. Nos, ez azért van, mert ez a lány, Emily Rudd minden harmadik blog szereplőjeként megtalálható. Szeretném lecserélni a képen szereplő barna hajú lányra, és több képre van szükségem, hogy kicserélhessem a régebbi részeknél, valamint új fejlécre is szükség lenne, mivel a rajta lévő felirat angolul egyáltalán nem helyes, és más szereplőket szeretnék rátenni.
Szóval, aki megnézi a szereplők oldalt, és le tudja írni, mi ennek a lánynak a neve, annak nagyon meg fogom köszönni!
Sziasztok.
        Sandy