15.rész-Megint itt van

Bella éppen szobájában írta a naplóját,mikor édesanyja vidám hangját hallotta meg lentről.

Leejtette tollát asztalára,felpattant és lerobogott a lépcsőn,egyenesen anyja karjaiba.

-Szia Bella!

-Szia Anyu! Milyen volt a napod?-Mrs. McNeel felsóhajtott.

-Kissé fárasztó. Az új ügyfelemnek nehéz bármit is tervezni.Akárhányszor előálltam egy ötlettel,nem tettszett neki.-ugyanis ő lakberendező volt,megtervezte a bútorokat és kinézetüket.

-Végül jutottál vele valamire?-kérdezte Bella,miközben az étkezőbe sétált.

-Egyelőre nem.-ekkor férje lépett be a helyiségbe,s átkarolta őt.

-Majd kitalálsz valamit,szívem-nyugtatta meg.-Ezért is csináltam meg én a vacsorát,hogy ne neked kelljen!-mondta büszkén,mire Bella és anyukája elhúzta száját. Apa egyszer próbált meg főzni,nem sok sikerrel,mert az étel borzasztóra sikeredett.

-Apu,mit főztél?-nézett kétkedő tekintettel rá lánya.

-Spagettit! És ezt most nem rontottam el,mert megnéztem a szakácskönyvben az elkészítési módját.-azzal átsietett a konyhába. Amikor visszaért,egy tálat tett le az asztalra. Mindannyian fölé hajoltak,s beszívták a belőle jövő illatokat.

-Él még?-jegyezte meg viccesen Anya. Összenevettek,de Apa nem követte példájukat.

-Hát jó-hezitált Mrs. McNeel-akkor kóstoljuk meg!-felvett egy villát és kivett egy tésztát a tálból.

Bekapta,majd meglepetten konstantálta,hogy édes íze van.

-Ez...ez...édes!-kiáltott fel,majd normál hangerővel folytatta mondandóját.-Drágám,nem keverted össze véletlen a cukrot a sóval?

-Ööö...lehet.-nézett másfelé Mr. McNeel. Bella szeretetteljesen ránézett édesapjára,és megölelte.

-Van,ami nem változik!-kuncogott halkan.

                                           -------------------------------------------

A vacsora után(ami természetesen szendvicsből állt,apja kísérlete miatt),a lány felment a szobájába.

Az első,amit látott,naplója hűlt helye volt.Tekintete körülsiklott,és meglátta Harryt,amint a féltve őrzött könyvet olvassa.

-Basszus-ütött homlokára.Becsukta maga mögött az ajtót,és mérgesen odamasírozott a sráchoz. Harry észrevette közeledtét,s ránézett:

-Ó,szia Bella!-villantott rá egy ellenállhatatlan mosolyt,ami hatott egy kicsit,de nem ingatta meg a lányt. Kitépte volna kezéből a tárgyat,ha a srác nem emeli a magasba. Megpróbálta elkapni,de hasztalanul. 

-Neked ehhez semmi közöd,szóval add vissza!-követelte összeszűkülő szemekkel.

-Nem adhatom. Még nem jutottam el a mai napi bejegyzésedhez,amiben benne vagyok!

-Honnan veszed,hogy benne vagy?-már látta,mit válaszolna a fiú,ezért folytatta:-És ne kezdd megint!

-Mit?-tettetett Harry,és egy óvatlan pillanatban leengedte kezét,amiben a naplót tartotta. Bella kihasználta az alkalmat,és gyorsan elvette tőle. Őt nem igazán zavarta,csak megjegyezte:

-Nagyon jól áll neked,ha dühös vagy-azzal megnyalta ajkait.

-Ennél jobb csajozós dumát nem tudsz?-vágott vissza Bells.

-Dehogynem...

-Nem vagyok rá kíváncsi.-szólt közbe.-Most pedig húzz innen,Harry.

-Miért?

-Mert este van.-adta meg Bella az egyszerű választ.

-És?-nevetett fel a fiú.

-De tényleg!-nézett rá határozottan.

-Könyörögj!

-Még mit nem! Soha!

-Majd meglátjuk. Sőt,azért fogsz könyörögni,hogy megcsókoljalak.-kacsintott a lányra.

-Idióta!-lökte meg ő,és még jobban eltávolodott tőle.

Kitartóan néztek egymásra,de Harrynek nem akaródzott elmenni. Bella feladta,és kibökte:

-Zuhanyozni akarok,és nem akarom,hogy itt legyél.

-Akkor ezt most vehetem annak,hogy elküldesz?-mérte végig kajánul,mire ő karját keresztbe fonta melle előtt,s bólintott.

-Hát jó.-sóhajtott egyet a srác,tettetve a szomorúságot.Mielőtt még bármit is tehetett volna,a lány szekrénye felé lépett,hátát mutatva neki. Harry, még mielőtt köddé vált volna, mellé lépett, s fülébe súgta:
-Nem biztos, hogy elmegyek ám.-a lány egy kissé megrezzent, és így szólt:
-Harry, kopj már le.
-Jól hangzik a nevem a szádból.édes.-végül nevetve tűnt el Bella szeme elől,aki kezébe vette kedvenc hálóingét,és elment a fürdőszoba irányába. Negyedóra múlva, mikor mindennel végzett,visszament hálójába,és ágyán ülve telefonját nyomkodta.

-Látom kész vagy-mondta egyszer csak egy mély hang,és tulajdonosa kényelmesen helyet foglalt mellette. Bellának fel sem kellett néznie,tudta,hogy Harry látogatta meg. Ismét. 

Unottan felsóhajtott,de fel nem nézett. Érezte,hogy Harry egyre közelebb férkőzik hozzá. Letette mobilját,s pillantása a srácra vándorolt,aki hátán fekve nézett szemébe,s ajkain édes mosoly játszott.

,,Atyavilág,de cuki ez a srác! Ki gondolná róla,hogy rossz dolgokat csinált?"-ámult el egy pillanatra.

-Miért jöttél?-kérdezte tőle, próbálva leplezni

-Nem tudom.Csak hogy lássalak.-Bella hitetlenkedve nézett rá.

-Amúgy meg-egyenesedett fel,így néhány centi választotta el tőle-szakítanod kéne azzal a nyomorékkal. Most komolyan,mi tetszik benne?Vannak mások is,sokkal jobbak.Mondjuk én-szúrta közbe.

-Én...én...nem is tudom...-dadogott Bella,egyrészt Harry közelségétől,másrészt mert nem volt biztos a Nickkel való érzéseiben.

-Eddig mindenben biztos voltál,ugye? Amíg meg nem jelentem-vigyorodott el diadalittasan,mert tudta,most jó helyre tapintott.

-Ez..ez nem...-a lány csak dadogni bírt.

-Nem kell magyarázkodnod,tudom mit gondolsz-azzal kisimított egy tincset Bella arcából,és szájára nézett. ,,Úristen,most meg fog csókolni? Nekem barátom van. De kit érdekel? De,igenis érdekel!"-vívódott magában. De ahelyett,hogy szájuk egymáshoz ért volna,Harry rekedt hangon megszólalt:

-Mennem kell-húzódott el lassan.Még utoljára a lányra nézett,majd eltűnt.

-Bella! Beszélnünk kell!-jelent meg mellette Nick.

-Nick?-krákogott a lány.

-Figyelj-ült le az ágyra utóbbi-Úgy éreztem,mintha egy fekete angyal lett volna itt. Volt itt valaki?

,,Nem mondhatom el,sőt,nem is akarom!"-gondolta Bella,majd megszólalt:

-Nem-sikeresen erőt vitt hangjába.-De miről akartál beszélni?

-Úgy érzem,valami megváltozott közöttünk.Ma is olyan furcsa voltál.-kék szeme szomorúan pillantott barátnőjére. -Én még mindig ugyanúgy szeretlek,de attól félek,te már nem így érzel irántam.

-Ez nem igaz,Nick! Én szeretlek,csak...

-Csak mi?

-Semmi.

-Akkor mi a baj? Láttál valakit? A kajáldában olyan volt,mintha megijedtél volna.

-Nem ijedtem meg.-felelte kurtán Bella.

-Én csak aggódom miattad!

-De nem kell!-pattant fel a lány.-Teljesen jól vagyok! Mindenki ezzel nyaggat,pedig semmi bajom.

-Bella...-kezdte volna pasija,de ő félbeszakította.

-Te csak ne Bellázz itt nekem! Tudod mit? Most vagyok a legboldogabb!-kiabált.-Most pedig hagyj békén!

-Ezt akarod?-állt fel Nick,és magatehetetlenül nézett rá.

-Igen.-csendesedett le.-Holnap majd beszélünk,de egyelőre senkihez sincs kedvem.-Nick bólintott,s halkan elköszönt. Bella csak elfordította fejét.

,,Nick egyre idegesítőbb. Lehet,hogy kezdek kiszeretni belőle,persze ez nem jó!"

Sóhajtva bújt be takarója alá,és elfordult,a villanyt pedig leoltotta.

Túl sok volt neki a mai napi felhajtás. Hátha a következő nap nyugisabb lesz!

Sziasztok! Remélem tettszett az új rész,elég rövid lett,de ezt is sokáig írtam.

Örülnék neki,ha pipálnátok,mert mostanában egy darabot sem tudok felfedezni a blog áttekintésekor! Iratkozzatok fel,ha tetszik a történet.

Csáo!