Harry szemszöge
Úgy gondoltam,elcsalom Nicket,hogy lerendezhessük ezt a dolgot. Előttem állt,a keze ökölbe szorult,száját pedig összepréselte. Mérges volt. Sőt,dühös. Viszont nem félek tőle-kéne? Nem hiszem. Én minden tekintetben erősebb vagyok.
-Van fogalmad róla,mit tettél?-szegezte nekem a kérdést,mire könnyedén megvontam a vállam:
-Teljes mértékben.
-Hányadik volt neked? A századik? Ezredik?-kiabálta.Egy pillanatra elgondolkoztam. Tényleg,hány csajjal voltam már így? Biztos,hogy nem volt száz, azért ne túlozzunk!
-Nana,azért nem olyan sok. Tudod nem számolom-vigyorodtam el. Élveztem,hogy felhúzhatom az agyát. A kijelentésem megtette a hatását,mert felém lendült az ökle. Nem tudott eltalálni,mivel egy csettintéssel gyorsan mögé teleportáltam. Annyi az egész,hogy oda nézek,ahová kerülni akarok,arra összpontosítok, és egy csettintéssel aktiválom az angyali erőm. Ennyire egyszerű,már ott is vagyok. Míg ő engem keresett,lassan megszólaltam:
-Ha tudnád,mennyire élvezte a csókjaimat.-szemmel tartott,de már nem akart megütni. Vagy csak nem mutatta ki?
-Azt kötve hiszem! Nekem nem ezt mesélte!
-Nem mondott el mindent,én is ott voltam.
-Elvetted az ártatlanságát-sziszegte.Nem hagytam,hogy az a kis bűntudatom felülkerekedjen,és meglátszódjon az arcomon,szóval rátettem még egy lapáttal:
-Jaj,elhappoltam előled.És most már az enyém.
-Bella sosem lesz a tiéd!
-Ugyan már,te hős szerelmes,nyisd ki végre a szemed! Az utóbbi időben nem érezted úgy,hogy a csaj valamit eltitkol előled?-úgy látszik,ezzel elbizonytalanítottam,mert azt felelte:
-De,furcsán viselkedett. Ezt is te okoztad? Miattad viselkedett velem hidegen? Miattad nem szeret már?-lépegetett felém,de én meg sem mozdultam.
-Csak hogy rájöttél,-mímeltem egy sóhajt-nem esett le neked,hogy valaki van a háttérben?
-De igenis gondoltam- a szavába vágtam:
-Gondoltál rá,de azt hitted,hogy a makulátlanul tiszta szerelmi életetekbe senki sem nyúlhat bele piszkos kézzel,és ránthatja ki Őt,mi? Úgysem tartott volna örökké,mert a lányok nem a jófiúkra buknak,hanem a rosszfiúkat szeretik. Te meg egy kis nyápic vagy-röhögtem ki,és újra tett egy sikertelen kísérletet arra,hogy megüssön. Balek.
-A lényeg a lényeg,-folytattam,mintha mi sem történt volna-hogy nem csak az ártatlanságát vettem el,hanem a szívét is. Mármint nem szó szerint.De jobb ha tudod,hogy belém esett,és el is fogja mondani neked. Csak engem nem említ meg,mert össze van zavarodva az után,hogy lefeküdtem vele-pislogás nélkül meredt rám,de egyszer csak elvigyorodott. A bosszú vigyora díszelgett az arcán. Mi a...
-Harry Styles, le van tartóztatva. Bármi, amit mond, felhasználható ön ellen. Jogában áll ügyvédet fogadni.-hallottam egy hangot mögülem, akinek tulajdonosa a szokásos, unalmas szöveget darálta. Gyorsan hátrafeszítették a karom,és egy bilincs kattant a csuklómon. Elkaptak a zsaruk. Ez eddig még soha sem sikerült nekik. Nick miatt volt! Kellett nekem annyit dumálnom,hogy nem vettem észre,ahogy mögém lopódznak! Most nagy szarban vagyok.
-Jó szórakozást a dutyiban-vágta oda az a nyomorult,amire egy morgással válaszoltam. Visszakiáltottam neki:
-Ezt még nem játszottuk le, Hudgens!-a zsaruk mellettem, meg a (biztonság kedvéért) hátam mögött ,,kísértek",és elhatároztam,hogy ki fogok szabadulni a börtönből. Nick már Bella mellett állt,és átfogta a derekát. Legszívesebben felpofoztam volna azt a nyomorult angyalkát! Akik mellettük álltak,mind összeszűkült szemmel mértek végig,de ez nem érdekelt. Találkozott a tekintetem Belláéval,és ő mozdulatlanná merevedett. Csak bámultam bele azokba a kék íriszekbe,de nem csak ijedtséget láttam bennük,hanem zavarodottságot is. Elpirult és lenézett,én pedig rajta legeltettem a szemem. Sajna betuszkoltak a rendőrautóba,szóval nem bámulhattam tovább. Elhatároztam,hogy rajtam nem fognak ki,nem fogom a börtönben leélni az életem! Megvannak a megfelelő kapcsolataim ehhez.
Bella szemszöge
Miért csinálja ezt velem? Miért kínoz? Tudja,hogy nagy hatást gyakorolt rám. Én meg félek az érzelmeimtől. Nem érezhetem ezt az iránt,aki megerőszakolt! Nick a fiúm,és nem szerethetek ki belőle ilyen gyorsan. Nem és nem. Bárcsak megfogadtam volna Apu tanácsát!
Össze vagyok zavarodva. A fejemben dúló harcból a barátnőm mentett ki,aki félrehúzott:
-Akkor most azonnal elmondasz MINDENT! Tudnom kell,hogy mi történt!-parancsolt rám,én meg sóhajtva belekezdtem a történetbe,egészen visszamenve Harry felbukkanásáig. Rebecca szájtátva hallgatta mondandómat,majd a végén megjegyezte:
-Nick vallomása előtt fogalmam sem volt róla,hogy ilyenek léteznek. Fekete,Fehér Angyalok...fura. Meg ez a teleportálás dolog is. Meg úgy minden,ami ezzel kapcsolatos.
-Én is így vagyok ezzel.-bólogattam.Ekkor Anya jött oda hozzánk,és felém fordulva azt mondta:
-Be kell,hogy vigyenek a kórházba,kicsim.
-Mi?-lepődtem meg.Csak nem...?
-Meg kell vizsgálniuk téged,hogy nem lett-e bajod...
-Semmi bajom nem történt,nem bántott!-szóltam közbe,mire csak szomorúan rám nézett.
-Oké,azon kívül.
Valóban,megérkeztek a mentősök,bár nem kaptam szívgörcsöt,vagy rohamot,vagy nem ájultam el.
Ha-ha. Belegondoltam a tegnap este történtekbe,és a szám elé kaptam a kezem. Most fogtam fel igazán a helyzet komolyságát. Basszuskulcs! Harry nem használt...nem használt gumit!!!
Ugye nem leszek terhes? Te jó isten...
-Bella?-kérdezgetett Reb és az Anyám.-Jól vagy?-halkan elsuttogtam a gondolatot,és erre kimeresztették a szemüket. Rebecca biztatólag átölelte a vállam.
-Ugyan,kevés rá az esély,hogy terhes légy. Legalábbis remélem.
Anyám szaporán lélegzett,de mikor meghallotta barátnőm szavait,megpróbált megnyugodni.
De,igenis van rá esély! Ha azt ültetem el a fejemben,hogy állapotos leszek,akkor nagyon örülni fogok annak,hogy nem leszek az. Feltéve ha így lesz. A világ hirtelen elkezdett forogni körülöttem,szempilláim elnehezültek,és szédültem.Mindent tompán érzékeltem,azt is,mikor valaki megfogott. Kábultnak éreztem magam,lehunytam a szemem,és már nem láttam,de nem is hallottam semmit.A sötétség fogadott.
**********************************************
Csipogás hangja ütötte meg a fülem. Kinyitottam a szemem,és pislogtam párat.Egy teljesen fehér szobában voltam.Aha.Kórházban vagyok. A barátaim és a szüleim az ágyam körül figyeltek aggódó tekintettel,és Nick megfogta a kezem.
-Jól vagy?-bólintottam,és rámosolyogtam.
-Semmi bajom,srácok. Csak elájultam. Biztos a stressztől.-magyaráztam nekik.Apu felállt,és megsimogatta az arcom.
-Szólok a nővérnek,hogy felébredtél,Bella-azzal kiment az ajtón. Én ránéztem Sandrára,és megkérdeztem:
-Hogy hogy itt vagytok?
-Azonnal jöttünk,mikor kinyomoztuk,hogy mi történt.-válaszolta a lány.
-Honnan tudtátok?-összenéztek,és kínosan elmosolyodtak.
-Kicsit kutattunk a szobádban,és megtaláltuk a fekete lapot.-felelte Adam.
-És remélem hogy nem haragszol,de megnéztem a telefonodat is. De csak a jegyzeteket,mert úgy éreztem,hogy találok valamit.-Aaron bocsánatkérőn nézett rám,de tudattam vele,hogy nincs semmi baj. Még jó,hogy megtaláltak. Ekkor Apa tért vissza az orvossal.
-Remek,felébredt a kisasszony!-majd a többiek felé fordult:-Kicsit ki tudnának menni? Beszélnem kell kicsit Bellával.
-Persze,gyertek-válaszolta Anya,és mindannyian kimentek a szobából.Az orvos pedig belekezdett a mondandójába:
-Nos. Elvesztetted az eszméleted,de ennek nem lesz semmilyen következménye,csak az aggódásod okozhatta. Nem fáj semmid?
-Nem-feleltem,és a pasas az ajtó felé biccentett.
-Behívom a nővért,és arra kérlek,hogy mondd el neki, mi történt.-hangosan kifújtam a levegőt,de bólintottam. Az orvos kedvesen rám nézett és elhagyta a kórtermet. Hamarosan megjött a nővérke:
-Szia Bella,a nevem Melanie. Jobban érzed magad?-nagyon kedves lánynak tűnt.
-Igen.-Melanie leült az ágy mellett lévő székre,és megkért arra,amire az orvos:tálaljak ki a történtekről. Kérdéseket tett fel nekem,és jegyzetelt.
-Még időben vagyunk. Vedd be ezt a gyógyszert, és nem kell aggódnod, hogy terhes leszel. Ez esemény utáni tabletta, ami megakadályozza a nem kívánt terhességet.
-Köszönöm!-könnyebbültem meg, s egy kis víz segítségével a tabletta könnyen lecsúszott a torkomon. Ezernyi kérdéssel és egy vizsgálattal később jó híre volt számomra: nem kell aggódnom.
-Köszönöm,hogy válaszoltál nekem,és ne aggódj,semmi bajod nem lesz ezzel kapcsolatosan.Várj egy pillanatot,idehozom Dr. Evans-t.-míg Melanie elvolt,elgondolkoztam. Sok minden történt velem,főleg azóta,mikor Nick bevallotta nekem,hogy angyal.
Bár az álmok az előtt is ,,kísértettek". Erről jut eszembe, mi lehet Kevinnel? Nem mintha annyira hiányozna,de remélem,hogy semmiben sem mesterkedik.Vajon mi a kapcsolat közte és Harry között?
Egy pillanat...Kev Fekete Angyal, a Göndörke pedig a Fekete Angyalok vezetője.
Ez azt jelenti,hogy a fekete hajú srác az Ő beosztottja,vagy micsodája,nem tudom,hogy működik ez a dolog. Ők az úgynevezett ,,gonoszok",a Fehér Angyalok pedig a ,,jók". Nick beszélt nekem erről: a jók lehetnek csak őrangyalok,a gonoszok bukott angyalok. Régen még Vörös Angyalok is léteztek,akik a másik kettő sereglet ellenségei voltak. El akarták tüntetni őket,hogy ne létezzenek,de ők összefogtak,és legyőzték a Vöröseket.
Nick régebben az erőmmel kapcsolatosan is mondott pár dolgot. Távoli emlékeim vannak egy idős hölgyről, aki az angyalokról mesélt nekem. Úgy rémlik, hogy kaptam tőle valamit, de hogy mit, azt nem tudom. Anyát megkérdeztem erről, de ő sem tudta. Ez furcsa,mert Nick szerint közel áll hozzám a varázslat egy tárgy formájában.
-Mivel minden rendben van,ezért hazamehetsz.-észre sem vettem,hogy Dr. Evans bejött hozzám,kezében a kartonommal(tudjátok,kórházi karton. szerk.megj.).
-De jó!-örültem meg. A doktor elköszönt tőlem,én meg kimásztam az ágyból. Most esett le,hogy még mindig Harry cuccai vannak rajtam. De ciki. Kimentem a többiekhez,akik nagy öleléssel fogadtak.
-A doki szólt,hogy el vagy engedve-mosolygott Adam.
-Szerencsére-nevettem rá.-Akkor...hazamehetünk? Mármint Amerikába.
-Hát-Apa megvakarta a fejét-az a helyzet,hogy még itt kell maradnunk Londonban...
-Mert 10 nap múlva lesz a bírósági tárgyalás,amin neked is részt kell venned,mint áldozat.-fejezte be Anya. Felsóhajtottam,mire Nick átölelt.
-Nem fázol?-suttogta a fülembe. Tényleg,egy picit fázok!
-De-súgtam vissza. Levette a dzsekijét,és rám terítette. Visszapillantottam a srácokra,és mind úgy néztek rám,mintha valamit elfelejtettem volna említeni. Ja,már értem.
-Ne aggódjatok,nem vagyok terhes-jelentettem ki,s erre megkönnyebbülten sóhajtottak fel. Barátom nyomott egy csókot a homlokomra.
-Hála az égnek-motyogták a szüleim,én pedig Adam-ékhoz fordultam:
-Itt maradtok ti is?
-Persze! Gondoltuk,hogy jól jönne a támogatásunk. Az iskolából el vagyunk kérve, fontos, hogy itt legyünk.
-Igen,valóban jól jön, hisz a barátaim vagytok.-bólintottam mosolyogva.-Szállodában leszünk?-tettem fel a következő kérdésemet Anyuéknak,amire egy igennel válaszoltak. Nick megfogta a kezem,és mindannyian kisétáltunk az épületből.
