Sandy
Bella 10 perce ült egy padon a parkban,és várt. Már épp elő akarta venni a telefonját,amikor érezte,hogy figyelik. Körbenézett,de nem látott senkit. Felsóhajtott. Nem félt,mert azt gondolta,hogy a fiú késik.Hirtelen felpillantott, és Nick arcát látta maga előtt. Megugorhatott,mert Nick azt kérdezte:
-Bocsi,megijesztettelek? Csak úgy elgondolkoztál.
Bellának rossz érzése támadt. Nem tudta,hogy álmodik-e vagy sem,de a fiú most másnak tűnt. A szemébe nézett,s rájött,miért:a mindennapos rossz álmában is ehhez hasonló tekintetek figyelték. Ezek az álmok furcsa módon Kevin megjelenése óta kísértették őt.
Nick barna íriszeiben különös feketeséget látott..
-Öö...nem ijesztettél meg.-felelte zavartan. ,,Akkor most ő írta az üzenetet,vagy sem?"-kérdezte magától.
-Igen,én voltam-nevetett a fiú.
-Mi? Honnan...
-Tudod,Bella,vannak dolgok,amiket az ember megérez. Szóval,azért hívtalak ide,hogy megkérdezzem: leszel a barátnőm?-a fiú nem vette észre,hogy az egyik fa mögül egy magas alak figyeli őket.
-Mi a szart csinál ez az idióta? Nem ezt kértem tőle.Tök átlátszó a színészkedése,úgy kéne viselkednie,mint annak a tökfej Nicknek. De mi ez a magánakció?-morogta halkan.
Bella kissé megdöbbent Nick hirtelenségétől,hiszen még csak egy randin voltak.
-Én...nem is tudom...most nem olyan vagy mint szoktál lenni!
-Akkor másképpen-szólt Nick keményebben. -Vagy jársz velem,vagy soha többé nem látod Rebeccát!
-Micsoda? Te most fenyegetsz?
-Veheted annak is. Te döntesz! Gondolom,nem akarod elveszíteni a legjobb barátnőd.
-De a bátyja vagy! És tuti hogy nem tudnál semmit tenni,hogy ,,eltüntesd"!-vágott vissza a lány.
Nick nem felelt,csak ránézett a mellettük békésen sétáló emberre,mire az eltűnt.
Gonoszul vigyorogva fordult vissza a döbbent Bellához,akinek önkéntelenül Kevin jutott eszébe a fiú viselkedéséről.
-Hova tüntetted el azt a férfit? Nem csinált semmit! Hozd vissza! És egyáltalán hogy csináltad?-támadt rá a srácra. Nem tudta elképzelni Nickről, hogy ilyet csináljon!
-Ő volt a kísérleti alany-vonta meg a vállát. -Látod,ez lesz a barátnőddel is,ha nem teszed azt,amit mondtam! Ja,és nem tudom visszahozni azt az embert. Hoppá!-vigyorgott.- Ne feledd,bármikor eltüntethetek bárkit,még téged is,de te túl értékes vagy!
-Ha máskor és máshogy kérdezted volna,igent mondtam volna-mondta halkan a lány.
-Na jó! Járok veled,de csak Rebecca miatt! De most már hozd vissza a férfit!
-Mint mondtam,nem tudom. De jó döntés,hogy igent mondtál,bár egyszer úgyis behódoltál volna nekem!-azzal magához húzta Bellát,de ő ellökte a kezét,mire Nick nevetve eltűnt a szeme elől.
-Ez meg mi volt?-suttogta maga elé. Most nagyot csalódott benne. Érezte,hogy megváltozott. Most nem nyugalmat érzett,mikor Nickkel van (ezt sem értette,de a fiú iránti érzelmeinek tudta be),hanem veszélyt. ,,Ez egyre különösebb...biztos,hogy Kevin keze van a dologban,vagy...nem...nem tudom.
Valaminek a közepébe csöppentem bele,valami jónak,ami kezd átfordulni a rossz irányba"-morfondírozott. A fa mögött álló személy összeszorította az öklét.
-Na jó,most utánamegyek,és szétverem a képét.
Bella körbenézett a parkban,és szeme megakadt valamin. Illetve valamiken: mintha az egyik fa mögött egy srácot pillantott volna meg. A szemein akadt meg,amik olyan zöldek voltak,mint a smaragd. Ez a kép szertefoszlott,és már semmit sem látott abban az irányban.
,,Kezdek megbolondulni."-gondolta,és eszébe jutott a barátnője.
-Jaj!Rebecca! Fel kell hívnom,hogy jól van-e!-kiáltott fel,majd villámgyorsan elővette mobilját és tárcsázta Rebecca számát. Magában rimánkodott,hogy fölvegye,végül teljesen megkönnyebbült,mikor meghallotta vidám hangját.
-Csáó csajszi! Mi a helyzet?
-Reb! Csak felhívtalak,hogy minden rendben van-e!
-Persze! Miért,valami baj történt veled?
-Nem,csak...holnap tartanunk kéne egy csajos délutánt.
-Benne vagyok!
-Akkor holnap találkozunk a suliban,szia!
-Szia!-azzal Rebecca letette a telefont,Bella pedig hazaindult,egy kicsit boldogan,mert Reb nem tűnt el örökre,és egy kicsit szomorúan a délután történtek miatt.
********************************************************************************
-Kevin! Azonnal állj meg!-az említett lassan visszafordult, mintha tartott volna attól a valakitől,aki hozzászólt.
-I-igen,tesó?-kérdezte,száját összeszorítva. Az alak felé lépdelt.
-Egy: nem vagy a testvérem, csak féltestvérek vagyunk. Kettő: mi a fészkes fene volt ez a parkban?-ordította le a reszkető srác fejét,aki dadogott valamit arról, hogy ő csak a dolgát csinálta.
-Ha a dolgodat csináltad volna, akkor most nem lennél ebben a helyzetben!
Mit kértem?-Kevin lehajtotta a fejét,és azt motyogta:
-Csábítsd el, hozd ide.
-Nem hallom!
-Csábítsd el,hozd ide!-ismételte el a mondatot szinte kiabálva.
-Helyes.-bólogatott a másik srác.
-De nem tudom! Egyszerűen én nem vagyok olyan sármos, mint te. Ráadásul az a hülye Nick állandóan a sarkában van!
-Jó. Akkor ugorjunk a második pontra.
-Az melyik?-Kevin féltestvére a fejére ütött.
-Hozd ide. Ennyi.Mondjuk amikor alszik. Ideteleportálsz vele. Baromi egyszerű!
Mindig rinyáltál,hogy soha nem adok neked feladatot. Most meg tessék,itt van egy, sőt, az egyik legfontosabb, és te nem tudod megcsinálni! Remélem,hogy érted,eddig miért nem kellett segítened.-
Kevin összefonta karjait,és dacos pillantást vetett a fiúra.
-Akkor intézd el te! Egyébként meg azt akartam,hogy megharagudjon Nickre,és ne beszéljen vele többet.
-Az ötleted több sebből is vérzik. Pocsékul színészkedsz, és mivel az angyalka állandóan a csaj nyomában van, nem lesz nehéz dolga, hogy igazolja az ártatlanságát.-Kevin csöndben maradt,miközben a srác az ő gondolatait olvasta.
-Hm...gondoltam. Eszed ágában sem volt idehozni Bellát, ugye?
-Mindig minden csak rólad szól-sziszegte Kev.
-Akkor most jól figyelj, öcsi:-hajolt le a fiú hozzá-innentől kezdve semmi keresnivalód sincs a tervben. Elmondtam,hogy a lány az enyém. Hidd el,semmi esélyed sem lenne velem szemben.
És ezt te is pontosan tudod.-hátralépett párat,és hozzátette:
-Ja,és: még egy magánakció, és kiszívom az összes erőd. -azzal sarkon fordult és nyugodtan elsétált.
-Rohadj meg-motyogta Kevin.
